https://youtu.be/gPLH9umAeb4

Pár perc múlva nyílt az ajtó, és Sam lépett be. Már nem volt nála a fekete mappa. Összefonta a karját maga előtt, és megállt az asztal mellett, úgy nézett le Fairyre. Persze addigra Fairy felitatta a könnyeit és rendezte magát. Még csak az kell, hogy összezuhanva, bőgőmasinaként lássa Sam. Csak dagadt, vörös szemei árulkodtak arról, pár perce még milyen sírógörcse volt. Mind Sam, mind Fairy tökéletes színészi alakítással palástolták, hogy az imént tört össze és üresedett ki a szívük.

- Nem beszélsz velük? - kérdezte Sam Fairytől.

- Ó, még neki sem álltunk, mert eddig úgy itatta az egereket, hogy minden szónak négyszer futott neki. - válaszolta Fairy helyett az egyik rendőr, amelyiknek a lány még nem tudta a nevét. Magában el is keresztelte Némó kapitánynak. Meglepte, de mégsem szégyellte, hogy ezt elmondták Samnek. Hadd tudja, hogy megviseli a szakítás. Mindig ott a remény, hogy meggondolja magát...

Azonban ekkor a lányt egészen más kezdte el foglalkoztatni. Fairyben eleve is volt egyfajta tartás, félelem a rendőröktől, mivel évek óta rendszeresen szegte meg a törvényt, és kialakult benne. Eddig a szakítás miatti sokk, és Felton őrnagy kedvessége ezt elnyomta benne, de most, ahogy 3 rendőr is szúrós szemmel meredt rá, elkezdte kényelmetlenül érezni magát. Némó kapitány az asztalon könyökölve méregette szúrós szemmel. Ijesztő pasas volt, felszerelve fegyverrel, gumibottal, bilinccsel. A Tom Felton nevű rendőrőrnagy, bár kedvesnek bizonyult, de főtiszti rendfokozatával, vastag bajszával, tekintélyt sugárzó megjelenésével volt ijesztő. És neki is a keze ügyében volt a fegyvere, gumibotja, bilincse. És végül Sam. Fairy most nagyon nem a srácot látta benne, akit megismert, hanem egy rendőrt. Egy rendőrt, aki izmos, magas, sokkal erősebb nála, és aki összefont karral magasodik fölé, nem túl kedves ábrázattal. A lány ott ült összezárva három rendőrrel, és kezdett nagyon beijedni. Gyakorlatilag kitört rajta valamiféle rendőrfóbia, csak ült elfehéredve.

- Láthatóan már jobban van - mondta Sam, arra célozva, hogy a sírógörcsnek és bőgőrohamnak, amiről a kollégái beszéltek, vége. Sajnálta, hogy azt hallotta, Fairyt mennyire megviselte a szakítás, de tudta, nem eshet meg rajta a szíve. Mivel nem akar vele többé találkozni, felesleges hamis reményeket elhintenie a lányban.

- Ha nincs halaszthatatlan ügye, azért itt maradhatna, Samuel - mondta Tom. - Hogy ne is térjen vissza a sírás, és gyorsan végezhessünk.

- Rendben - mondta Sam, és nekidöntötte hátát a falnak.

Utána kérdések következtek, és Fairy megszeppenve válaszolgatott. Szeretett volna mielőbb kijutni. Nagyon összezavarodott. Ezer érzés és gondolat kavargott benne. A szakítás, hogy Sammel vége. Hogy a srác, aki ott áll oldalt, és akire rá sem mer nézni, az a szerelme, és talán most látja utoljára... Oda kellene mennie megölelni, még egyszer, utoljára...
És közben meg, vészharangok zúgtak a fejében, hisz ott volt összezárva rendőrökkel egy kis szobában. Három rendőr = három ellenség. Jóval erőfölényben vannak. Fairy maga sem tudta, miért méregeti folyton össze az erőviszonyait a rendőrökkel, mikor őket is törvény köti, hogy nem bánthatják, no de mégis. Eluralkodott rajta a félelem.

Amikor a lopott holmira terelődött a szó, Sam kíváncsi lett. Érdekelte, mi a szar volt fontosabb a lánynak, mint ő.

- 1 db női ruha, 100 dollár - olvasta fel az egyik rendőr a jegyzőkönyvet. Sam hitetlenkedve felprüszkölt, és megcsóválta a fejét. Tom csodálkozva pillantott rá.

- Igen?

- Elnézést. Csak nehéz megemészteni, hogy egy 100 dolláros ruha fontosabb volt Ms. Forestnek mint én.

- Nem volt fontosabb - mondta óvatosan Fairy.

- Igen? - lökte el magát Sam a faltól. Az asztalra támaszkodott, és Fairy fölé hajolt. - Akkor miért loptad el, holott tudtad, hogy az az ára annak hogy együtt legyünk, hogy nem lopsz?

A két másik rendőr csodálkozva nézte a kis közjátékot.

De Fairy nem válaszolt, megijedt Samtől mint rendőrtől, ahogy fölé tornyosult.

https://youtu.be/KIt3JWykSPQ

- Gondoltam - mondta Sam, és visszatámaszkodott a falhoz. - Soha többet nem bízok meg nőben - mondta keserűen, bár maga sem gondolta komolyan.

Ennek hallatán Fairyben felülkerekedett a bánat és a lelkiismeretfurdalás, elnyomták félelmét, és felpattant a székről. "Nana!" - szólt rá Némó kapitány, de Fairy meg sem hallotta. Samhez lépett, és jelentőségteljesen mellbe bökte.

- Tudd meg, hogy te könnyen beszélsz, aki ebben nőtt fel, a becsületben és a... - hirtelen elakadt, ugyanis valaki hátulról elkapta, lefogta, és elhúzta Samtől. Némó kapitány volt az, így kiáltott:

- Nem állhat fel a helyéről! Ha ezt nem érti meg, visszateszem a bilincset! Üljön le!

- Hagyd - mondta Sam. A két rendőr ránézett. Hivatalosan nem hagyhatnák, hogy a bűnelkövető csak úgy felálljon intézkedés közben, ráadásul fenyegetőleg megközelítsen egy rendőrt. De mivel a lány és a fiatal nyomozó közelről ismerték egymást, az azért sokat változtatott a helyzeten. Szóval mikor Sam ismét azt mondta, hagyják Fairyt odamenni hozzá, a rendőr elengedte a lányt.

- Szóval - igazította meg Fairy a ruháit. Próbált uralkodni a riadalmán. - Te ebben nőttél fel. Becsületben. A cuki kis rendőrök. Van mit enni, van kaja az asztalon. De én nem! Én nem ebben nőttem fel! Én félek a rendőröktől! Számomra az ellenséges oldalon állnak.

- Azért nem kell tőlünk félni, és nem ellened vagyunk... - motyogott közbe Tom őrnagy, de Fairy átbeszélt felette. Pedig így nem láthatta, ahogy Tom rosszallóan néz a kollégájára, amiért a lányt, aki amúgy is fél tőlük, még le is fogta az imént.

- És nekem nincs kaja az asztalon! Soha nem is volt! Nekem a lopás nem egy rossz, elítélendő dolog mint neked, hanem egy eszköz a tűrhető életszínvonalra! - kiáltotta Fairy, és közben megint sírni kezdett.

- Jó, jó - szerelte le Sam a súlyos szavakat. - Még meg is győznél, ha mondjuk egy vekni kenyeret emeltél volna el, mikor otthon nincs kaja, a tárcádban nincs pénz, és nem egy 100 dolláros ruhát!

Fairy még jobban sírt.

- Sam! Komolyan, komolyan azt várnád, hogy jussak el arra a szintre? Hogy már kínomban lopok, hogy ne éhezzek? Nem akarok olyan életet élni! Ezt megelőzendő tanultam meg lopni! 

- Máshogy is meg lehet oldani!

- Igen! Prostitúcióval!

- Természetesen nem arra gondoltam, hanem sok becsületes munka vállalására, és meg kéne elégedni negyed ennyibe kerülő ruhákkal!

- Úgy emlegeted azt a 100 dolláros ruhát, mint egy szitokszót! Az tetszett meg, azt loptam el. Vagy szakadt rongyokban járjak? Úgy is felfigyeltél volna rám a Walmartban?!

- Nem azt néztem a Walmartban, hogy mi van rajtad!!

- Tudd meg, hogy csak te jártál a fejemben, mikor azt elemeltem!!

- Hogy MICSODA?!

- Igen, akartam egy tökéletes darabot! Amiben tetszem neked!

- Azon az áron akartál nekem tetszeni, hogy lopsz, amiről pontosan tudtad, nálam szakító ok?!

- Azzal nem foglalkoztam. Bíztam benne, hogy sosem derül ki. Nem adhattam csak úgy fel a lopást, értsd meg, az én életem más!

- Pedig pont ezt kellett volna tenned, ha annyira akarsz nekem tetszeni! Nem pedig lopni, azt hiszem ez mindig is teljesen egyértelmű volt!

Fairy erre nem tudott mit mondani. Ebben így most teljesen igaza volt Samnek. A lány visszahuppant a székére. A rendőrök kínos torokköszörülést követően folytatták a dokumentálást.

- Szóval a lopott holmi nem lett meg...

- De megvan - szólt Fairy. 

- Hol?

- Dupla feneke van a táskámnak...

Sam megint gúnyos hangot hallatott. A rendőr elővette Fairy táskájából a zöld ruhát.

- Rendben. Tekintettel arra, hogy a lopott áru meglett, enyhíthetünk, de erről értekezni kell az üzlet vezetőségével, mi áll a szabályzatukban. A legtöbb helyen sajnos kötelező feljelentést tenni bolti lopás esetén. 

- A Zarában kötelező - sóhajtott Fairy. - De nem érdekel, csak nyögjék már ki mi lesz, mert el akarok menni... - mondta fáradtan.

Negyed óra múlva végeztek is. Fairy némi pénzbírságot kapott a nyakába, és priusza lett, de legalább elhagyhatta az irodát.

Sam elkísérte a bejáratig. Megtorpantak, és csak álltak némán. Fairy a cipőjét mustrálta, és nem akart elmenni, mert talán egész életében most látja utoljára Samet. Jó lenne felnézni, és az eszébe vésni az arcát. De sajnos nem bírt a szemébe nézni, hisz elárulta őt.

- Sajnálom, hogy így értünk véget - mondta végül Sam. És tényleg, iszonyatosan sajnálta.

- Én is - mondta Fairy a cipőjének. - Borzasztóan sajnálom.

- Hogy kiderült, vagy azt, hogy loptál?

Korábban Fairy számára az ilyesfajta kérdésre egyértelmű volt a válasza, azt sajnálta, hogy lebukott, sosem a lopást. De most annyira utálta a zöld ruhát, ráadásul Samnek az irodában annyira igaza volt, hogy neki nem abban a rongyban tudott volna tetszeni, hanem mondjuk bilincs nélkül, hogy most a lopást is sajnálta.

- Mindkettőt - mondta őszintén.

 Sam nem akart tovább Fairy feje búbjához beszélni.  

- Nem bírsz a szemembe nézni? - kérdezte.

A lány felemelte tekintetét.

https://youtu.be/Wg92RrNhB8s

- Nem muszáj, hogy vége legyen... - próbálkozott.

- De, muszáj - mondta Sam határozottan. Semmiképpen sem akart hamis reményeket ébreszteni a lányban. Úgy vélte, Fairy nem is szerette őt, különben tutira nem lopott volna. Tudta volna, hogy ezzel mindent tönkretesz, és a becsületes élettel tud neki imponálni. Ha a lány szerette volna, mindezt tudta volna, és sosem kockáztatta volna a kapcsolatukat azzal, hogy lop.

- De ugye tudod, hogy szerettelek, nagyon? - kérdezte tőle Fairy.

Sam válaszként a fejét ingatta fáradtan.

- Nem hiszem.

- Pedig igen! Sam, hidd el!

- Jaj, Fairy. Akkor miért loptál?

- Nem tudom. Úgy sajnálom. De ennek nincs köze az érzéseimhez. Rohadtul szeretlek. Tudtam, hogy a Zarában nagy eséllyel lebukhatok. De kockáztattam. Nem miattam. Miattad. Csak az járt a fejemben... Szóval rosszul gondolkodtam, csak arra tudtam gondolni, minél jobban tetszenem kell neked, és ahhoz az a ruha kell.

- Pontosan tudtad, mi a következménye, ha lebuksz, mégis kockára tetted. És elvesztetted. Ami fontos az embernek, azt nem teszi kockára...

- Sam, hülyeséget csináltam, igen, de ez nem jelenti, hogy nem vagy nekem fontos!

De a lány hasztalan mondott bármit. Sam szíve egyszerűen bezárult, és képtelen volt rá hatni. Csak abban reménykedhetett, hogy mielőtt ez a jelképes ajtó bezárult volna, maradt odabenn, Sam szívében, egy kicsi belőle, Fairyből.

- Sam, kérlek, van rá bármi, halvány esély, hogy esetleg valamikor a jövőben meggondolod magad?

- Ég veled, Fairy - felelte Sam, egyik kezével megsimogatta a lány fejét, aztán elment.

És Fairy nem ment, nem szólt utána. Mert ennyi volt. Itt az ideje elfogadnia, hogy vége. Végleg.

- Ég veled, Samuel Wyoming - mondta, de olyan halkan, hogy csak ő hallotta. Aztán kilépett az éjszakába. Szemerkélt az eső. Fairyt rázni kezdte a sírás. Valószínűleg most látta utoljára Samet egész hátralévő életében. A szíve szakadt meg. 

Úgy érezte magát, mint akin kétszer átment az úthenger. Fájt a szíve, és borzasztóan fáradt volt. Dühös volt magára, amiért lopott, dühös volt, amiért lebukott, dühös volt, amiért fatális árat fizetett buta hibájáért, dühös volt Samre, amiért nem érti meg... És lelkiismeret-furdalása volt, erős lelkiismeret-furdalása. És mindez mellé, mázsás súllyal nehezedett rá a szakítás súlya. Képtelen volt elfogadni, hogy Sam és közte örökre vége. Túl jó, túl tökéletes volt minden.

Kerülőúton ment, megállt egy hídon, hagyta hogy az eső csurogjon rajta, összefolyva a könnyeivel. Nézte a szép éjszakai folyópartot a két irányba, és meg akart hozni egy döntést.
Vagy úgy dönt, hogy elfogadja Sam döntését, hogy vége, többé nem keresi, idővel megemészti a szakítás feletti szerelmi bánatát, és még több idővel, majd ha újra szerelmes lesz viszonzottan, össze jön mással. Ha így dönt, igazából nyugodtan folytathatja a lopást, persze óriási körültekintéssel az eddigiekhez képest, mivel priusza van, és ha ismét elkapják, akkor már tuti nem lesz kedvesen beszélő Tom Felton rendőrőrnagy, hanem nem fognak vele kesztyűs kézzel bánni. És előbb - utóbb letöltendőt is kaphat... Továbbá ha így dönt, Sam nem lesz számára más, mint egy ex a múltból.

Vagy, vagy máshogy dönt. Ha máshogy dönt, tiszteletben tartja Sam döntését, de nem fogadja el, hogy vége. Felhagy a lopással, hogy ezzel sem az esetleges új esélyét a srácnál, sem pedig a börit ne kockáztassa. És kis idő elteltével felkeresi, és tűzön - vízen át is bebizonyítja neki, hogy jó útra tért, nem ütközik többé a törvénnyel. És, hogy a srác mindig is nagyon fontos volt neki, nagyon szereti, és nem azért lopott, nem azért hazudott, mert nem volt neki fontos, hanem csak mert sorozatosan rossz döntéseket hozott. Fairy úgy érezte, ha ezt a puszta tényt Sam elhinné neki, akkor nyert ügye lenne. És persze, ha tényleg soha többé nem lopna.
De sajnos jelenleg úgy állt a helyzet, hogy Sam egyáltalán nem tudta komolyan venni Fairy érzéseit felé. Valószínűleg nagyon rosszul érezheti magát, amiért azt hiszi, hogy ő, Fairy nem is szerette igazán.

Fairynek nem volt nehéz meghoznia a döntését. Ugyan hogy is mondhatna le Samről, aki annyira de annyira vonzó, cuki, férfias, és aki annyira megdobogtatja a szívét? Nem egyszer ők még együtt lesznek...