https://youtu.be/SbUBMklQSVU

Két nap telt el, mióta Fairy és Sam csókolóztak. A lány tipikus szerelmes tinivé avanzsálódott, és képtelen volt bármire is koncentrálni, mert mindig elkalandozott a figyelme. Persze Samre gondolt. Korábban, ha az utcán szembe jött vele egy valahogy kinéző srác, már rögtön felébredt benne a hódító nő, még akkor is, ha nem akart a srácoktól semmit igazából. De a szeme sarkából mindig figyelt, vajon az adott srác megnézi-e őt. De Sam óta minden megváltozott. Fairy minden egyes szembejövő srácot bénának talált, mindegyiken 1000 hibát talált. Csak egy valaki volt tökéletes: Sam.

Ó, igen. Sam.

Sam. Sam. Sam...

Sam olyan izmos. Olyan erős. Olyan helyes. Olyan szépek a szemei. Olyan csókolnivalóak az ajkai. Olyan kedves. Olyan gyengéd. Olyan gondoskodó. Úgy szereti és tiszteli őt, Fairyt. Olyan édes a nevetése. Olyan édes az érintése. Olyan édesek a bókjai. Egyszerűen TÖKÉLETES. Tö - ké - le - tes.

És egy ilyen tökéletes pasinak kijár, hogy ő, Fairy, tökéletes legyen a számára. Így aztán a plázát járta, és ruhákat próbált. Úgy ment körbe az üzletekben, hogy arra gondolt: ez vajon tetszene Samnek? Ez vajon mit váltana ki Samből? Vajon mit gondolna rólam Sam, ha ebben jelennék meg a következő randin? Amit bevitt a próbafülkébe, azt úgy nézte az egész alakos tükörben, hogy Samnek mennyire nyerné el a tetszését. A legtöbb ruhánál megcsóválta a fejét, és lerángatta magáról. 

Aztán betévedt egy olyan üzletbe, ahová egyébként sosem szokott menni: Zarába. Hogy miért nem járt a Zarába? Több okból sem. Drága, kizárólag lopással tudna ruhát szerezni, venni semmit sem vehetne. Márpedig híresen felkészültek a tolvajokra. Rengetegen próbálnak onnan lopni, kifejezetten felkapott lopási célpont a kisebbség körében, ezért ott nem veszik félvállról a bolti szarkákat. Túl kockázatos, az okosabbak elkerülik. És még, amiért sosem ment Zarába, az az ok, hogy nem tetszettek neki a zarás ruhák. Vagy 2000 árusított termékből jó ha két olyat talált, ami jól nézett ki, és még illett is az alakjához.

De ma, ma Fairy betette a lábát egy Zara üzletbe, mivel a többi boltban nem talált semmi rendkívüli ruhadarabot. És akkor megakadt a szeme egy ruhán. Smaragdzöld volt. A zöld alapvetően nem volt Fairy színe, és egy darab zöld ruhája sem volt, de ez megtetszett neki. Leakasztott egy 34-eset, és bevitte a próbafülkébe.

És amikor benézett a tükörbe, tudta, hogy megvan. Megtalálta a tökéletes ruhadarabot. A zöld ruha csodálatos, tapintásért kiáltó anyagból készült. Az alsó rétege nem volt átlátszó, de a ruha külső rétege áttetsző, selymes anyag volt, ordított róla, hogy nagyon magas minőségű anyagból varrták. Nem az a miniruha volt, amit Fairy általában hordott, mert ez combközépig ért. Az alján csodálatos smaragdszín flitterek voltak sűrűn varrva, amik felfelé ritkultak, majd elfogytak. Derékban meg volt húzva, hogy kiemelje a vékony derekat. A húzáson ezüst cipzár futott körbe Fairy derekán, amit persze nem lehetett szétcipzározni, de esztétikus volt, és beindította a férfiak fantáziáját. Míg a szoknya derék alatt laza esésű volt, addig a felső része testhezálló, és csodálatosan emelte ki a női dekoltázst. A mellrészen ismét visszaköszöntek a gyönyörű, egyre ritkuló smaragdszín flitterek. Áttetsző, csipkéből készített karra simuló ujjai voltak, vállpántjain pedig ugyanolyan ezüst cipzár volt díszként, mint a derékrészen. És úgy volt szabva, hogy optikailag hattyúnyakat varázsoljon a nőknek. És ez a smaragdzöld - fényes ezüst kombináció is rendkívül megragadta az ember tekintetét. 

Fairy csak nézte magát a tükörben, és tudta, ez tetszene Samnek. Ez a ruha úgy kihívó, hogy cseppet sem kurvás, sőt, egy finom, de modern nő benyomását keltette. Ha ezt a ruhát kiengedett hajjal, és egy szép fekete vagy testszínű női cipővel kombinálná, Sam el lenne ájulva. Szóval rápillantott a ruha árucímkéjére, és hangosan felszisszent. Utána cifra káromkodás közepette dühösen csapott a próbafülke oldalára, amire a szomszédos fülkéből nemtetsző ciccegés jött válaszként. De Fairyt más zavarta, nem a ciccegés. Hanem, hogy egy 100 dolláros ruhát tartott a kezében.

Ha 100 dolláros terméket lop, és esetleg elkapják, valószínűleg nem ússza meg olyan szárazon, mint eddig. Mert ez komolyabb összeg, mint amennyibe egy sampon, hajkefe, vagy szendvicskrém kerül. De akkor is. Egy pillanatra sem vette fontolóra, megkockáztassa-e a lopást, mert biztos volt benne, hogy úgyis ellopja. Egyszerűen muszáj. Ez a ruha tökéletes, muszáj Samnek látnia benne.

Mágnest vett elő a táskájából, és levette a mágneses csipogót a ruháról, hogy majd ne csipogjon be a biztonsági kapu, mikor kimegy. Még volt rajta egy másik védő eszköz, ami tintát fröcsköl a ruhára, ha megpróbálják leszedni. De azzal majd otthon foglalkozik. Betömte a mágnestől megszabadított ruhát a táskájába, és elővett egy fehér pólót: azt akasztotta a vállfára. A mágnest a zsebébe csúsztatta, mivel ha a próbafülkében hagyja, rögtön kiderül, az előző próbáló lopott.

Kiment, és kiadta a próbafülke előtt álló lánynak az 1-es számot, miszerint annyit vitt be próbálni. A fehér pólót nem hagyta az asztalon, a lány rögtön észrevenné, hogy nincs rajta Zara biléta. Kiment az üzlettérbe, keresett egy sor fehér pólót, és beakasztotta közéjük. Mire kiszúrják, már messze fog járni, gondolta elégedetten. Utána odalépett a cipőkhöz, és úgy tett mintha nézegetné őket, de közben a mágnest beleejtette egy bokacsizmába. Aztán kifelé indult.

És akkor... Akkor minden elveszett.

Egy magassarkús, szőke, nadrágkosztümös hölgy kiszúrta a fekete bokacsizmát, és ahogy megfordította, hogy a talpán megnézze, hányas számút tart a kezében, a leszedett mágnes kiesett a földre. A hölgy rögtön rájött, lopott holmiról származik, és odament egy biztonságihoz, aki a bejáratnál állt egy pultnál, hogy most találta. A biztonságiőr srác előtt volt egy monitor, azon rögtön elkezdte visszapörgetni annak a biztonsági kamerának a  felvételét, ami a cipőre nézett. Rögtön észrevette Fairyt, hogy előtte nála volt a cipő. Tovább keresett vissza a fekete - fehér felvételeken, míg azt nem látta, hogy a lány közepes sötétségű női ruhát vitt be próbálni, és sokkal világosabb pólóval távozott. Walkie talkie-ját a szájához emelve közölte a pláza biztonságijaival, hogy személyleírás alapján kit keressenek.

És Fairy, aki rózsaszín ködben sétált a pláza folyosóin a kijárat fele, hirtelen arra lett figyelmes, hogy két, fekete öltönyös úriember áll elé.

https://youtu.be/AeGfss2vsZg

- Kisasszony, megmutatná a táskáját?

Fairy elhűlt. Ajaj!

- Persze - felelte. Nem volt hülye, természetesen nem legfölülre rejtette a ruhát, hanem titkos alsó rekeszbe, amit ha lecsuk, olyan mintha az lenne a táska alja. De ahogy nyitotta a táskáját, rászóltak.

- Nem itt, kisasszony. Kísérjen minket az irodába.

És a két biztonsági őr Fairy két oldalára lépett, és bekísérték egy irodába. A lány szíve egyre inkább a torkában dobogott. Azt ugyan tudta, börtönbe ennyiért nem mehet, maximum ebben a plázában nem lophat többet, továbbá nem lesz tiszta az erkölcsi bizonyítványa pár évig, sőt, pénzbírság is sújthatja. De ez mind elviselhető. Ám ha esetleg Sam valahogy megtudja, és azonnal szakít... Na, az nem elviselhető.

Mire az irodába értek, már ott volt a Zara üzletvezető-helyettese, és két rendőr. Fairy egészen elsápadt. Sajnos hiába tette titkos rekeszbe a ruhát, sőt, akár le is passzolhatta volna valakinek, hogy már ne legyen nála, akkor sem menekült volna meg. Rá volt bizonyítva a lopás. A ruha nem került elő, a táska mélyén maradt. De Fairy csuklóján kattant a bilincs, és többé nem tudta megvakarni az orrát, hiába viszketett. A hátsó lépcsőn lekísérték egy rendőrautóhoz, beültették hátulra, és elvitték.

Fairynek elkezdett könnyezni a szeme, ahogy némán nézte az esti fényeket a rendőrautó ablakából. Esőcseppek gurultak le az ablakon, épp úgy, mint az arcán.

Aztán eszébe jutott a smaragdszínű ruha. Már nem is volt olyan szép. Sőt. Undorító, gusztustalan, fertelmes, ocsmány egy ótvar ruhadarab az!!! A ruha, ami talán elszakítja Samtől. :'( Micsoda egy gennyes rongy az!

Mikor beértek a rendőrőrsre, a törvény őrei nem tudtak rögtön vele foglalkozni, leültették egy széksorra a bejárat közelében. Persze a bilincs továbbra is a kezén volt, szigorúan hátraszegezve karjait. Forgalmas este volt az őrsön, a rendőrök jöttek-mentek, ahogy a civilek is (avagy civil ruhás rendőrök, ki tudja. Valójában civil ruhás rendőrből sokkal több van mint egyenruhásból, csak ezt a hétköznapi emberek sokszor nem tudják.) Olyanok is voltak szép számmal, akiket behoztak vagy épp kiengedtek, sőt, egy erősen illuminált állapotban lévő srácot két rendőr leültetett a Fairy melletti székek egyikére.  A lány ránézett a srácra, néger volt, vizenyős szemű. A srác visszanézett rá, de alig volt magánál. Azért kacsintott egyet a lánynak, aki megeresztett egy udvarias, cinkostársi mosolyt, de aztán igyekezett nem foglalkozni a narkóssal.

A bejárattal szemben volt egy pult, görög család csapkodott rajta dühösen, és görögül kiabáltak az ügyeletes rendőrökkel valamiről, amit csak ők értettek, de a rendőrök biztos nem. Úgy 10 perce ücsöröghetett a széken Fairy, de már vagy fél órának érezte, amikor az történt, hogy megpillantotta Samet. Azt hitte, a következő randin fogja újra látni. De most nem randin volt. És Sam sem.

Hanem ott. Az őrsön. Próbált lesüllyedni a székében, és a földet nézte, de aztán meghallotta a legcsalódottabb, legösszetörtebb hangot.

- Fairy?

A lány felpillantott. Sam állt ott, nyakában lógott a jelvénye, civilben volt, farmerban és fekete pólóban, kezében fekete mappát szorított. A nézése megtört volt, dühös, lemondó. Fairy szíve majd megszakadt. A lány látta Sam szemében, hogy már az előtt szakított vele lelkiekben, mielőtt egyáltalán megszólította volna. Mert hazudott neki, és egy utolsó lopós tolvaj volt. Elkezdtek folyni a könnyei, megállíthatatlanul.

- Sam... - akarta mondani Fairy, de a hangja olyan szinten elvékonyodott, és a torka úgy összeszorult, hogy inkább csak lehelte a srác nevét. A narkós néger fiú ide-oda kapkodta a vizenyős szemét köztük, és ijedtnek tűnt, mint aki tud valamit, amit még Fairy nem fogott fel. Sam csak nézte a lányt, akit szeretett, aki feldobta minden napját, akire úgy vigyázott, akinek második esélyt adott, és fájt a szíve, hogy mindez már múlt idő. Az ifjú rendőr úgy érezte, egy szempillantás alatt kiüresedett az élete.

Sam továbbindult a folyosón, mint akinek nincs is mit mondania. Fairy a könnyzáporon át homályosan látott csak, úgy nézett utána. Nem is próbálta meg megállítani. Mármint tettlegesen amúgy se tudta volna maradásra bírni, lévén bilincsben ült egy rendőrőrsön. De utána szólhatott volna, utána mehetett volna, de ugyan mi olyat mondhatott volna, ami helyrehozza, amit elrontott? A lány csak előrehajolt, és sírt. Próbálta megemészteni hogy szakítottak vele, de nem nagyon sikerült neki. Fél perc múlva aztán Sam hangját hallotta a feje fölül, aki visszajött és megállt Fairy előtt. A fiatal rendőr le akart tisztázni egy-két dolgot. Azt kérdezte:

- Loptál, igaz?

- Igaz - mondta Fairy megtörten, miután felegyenesedett.

- Nem is először a Walmart óta, igaz?

Bár az agya azt mondta, hazudjon, képtelen lett volna.

- Igaz.

- Köztünk már vége, remélem ez eleve is egyértelmű volt.

A lány bólintott. Aztán Samet végleg elnyelte a forgalmas folyosó.

https://youtu.be/rDRyzGh3aBg

És akkor a szerelmes szívű Fairyből kitört a bőgés. Folyt az orra, ömlöttek a könnyei, a mellkasa hörögve hullámzott. Hisztérikus bőgésbe kezdett. Rázkódtak a vállai, alig kapott levegőt, szinte fuldoklott, annyira hevesen rázta a sírás. És nem tudott zsepiért nyúlni. Az illuminált srác ijedten nézte, és próbált bíztatólag biccenteni, de hasztalan. Fairy nem sokkal korábban még a felhők felett lebegett három méterrel, és rózsaszín ködben úszott a boldogságtól. És mindezt Sam miatt. Ugyanaz a személy miatt, aki miatt most nyomorultul érezte magát, mert olyan csúnya véget ért az alig elkezdődött kapcsolatuk.

Aztán visszatértek a rendőrök akik behozták, és csodálkozva néztek a lányra.

- No - mondta az egyik, akinek rögtön megesett a szíve a törékeny küllemű Fairyn, ahogy bilincsben bőgött, és taknya-nyála összefolyt. - Azért ennyire nem vagyunk ijesztőek...

De Fairy csak bőgött, bőgött. A rendőrök felállították, az egyiknél volt a táskája. Mikor Fairy a táskára pillantott, a gyűlöletes zöld ruhára gondolt, ami a táska alján hevert a titkos zsebben. A rendőrök bekísérték egy irodába. A néger srác sajnálkozva nézett utána. Fairy semmit sem tudott róla, hogy vajon drogbirtokláson és droghasználaton kívül mit követett el, de remélte hogy semmi komolyabbat, mert a srác kedves próbált vele lenni, így Fairy szerette volna, ha nem nagyon jár ma este pórul.

Mikor beléptek az irodába, leültették egy székre, levették róla a bilincset, és elé tettek három zsepit az asztalra. Vele szemben foglaltak helyet a rendőrök. Fairy végre eltüntette a taknyát, nyálát és könnyeit, amik belepték az arcát. Már minden mindegy volt neki. Pont leszarta, hogy épp meg lesz büntetve, mivel Sammel vége volt.

- Nyugodj már meg, na. Mi a baj? Azért ez nem a világ vége! - próbálta vigasztalni az egyik rendőr.

- Sza - sza... Sza - ha - ki - hí - to - hott  ve - velem a ba - barátom... - bökte ki végül.

Alig tudott beszélni, mert még mindig hullámokban tört rá a bőgés, és a felindult zokogástól hullámzott a tüdeje. A rendőrök összenéztek.

- Mármint mikor szakított veled a barátod?

- Mo - most a - az e - előbb...

- De hogyan, személyesen vagy telefonon?

- Sze - sze - sze...

- Személyesen?

Fairy bólintott, majd hangosan kifújta az orrát. A rendőrök megint értetlenül összenéztek.

- Hogy került ide a barátod, honnan tudta hogy behoztak téged?

- Ne - nem tu - tudta... Ő... Ő... - Fairyből megint hangos zokogás tört fel, amiért Samről beszélt. - Ő i - hitt va - han...

- A néger srác volt az?

Fairy legnagyobb meglepetésére még most is tudott nevetni, mialatt majd kiszakadt a tüdeje a sok sírástól bánatában. Egyszerre nevetett és bőgött. 

- Nem... Re - hen - dö -hőr.... Sam rendőr...

- Sam? Rendőr és itt van? Mi a teljes neve?

- Sa - Samuel... Ne - nem tu - tudom a te -teljes ne - nevét... Ma - magas...  Ba - barna...

- Mivel foglalkozik pontosabban?

- Nyo... Nyo... Nyo...

- Nyomozó?

- A - asszem...

- Ha idehívjuk, lenyugszol egy kicsit?

- Ne - nem tudom... - A gondolatra, hogy Sam esetleg idejön, újabb síróroham tört rá. - De ne - nem le - lehet e - erőltetni ho - hogy i - ide jö - jöjjön...

- Miért, Tom, te tudod kiről beszél? - kérdezte az egyik rendőr a másikat.

- Szerintem Wyoming hadnagyról. [ejtsd: vájoming]

- Wy - Wyo... - Fairy egyre hangosabban sírt, mivel először hallotta Sam vezetéknevét.

A Tom nevű rendőr sóhajtva nézett Fairyre, aztán felemelte walkie talkie-ját, és beleszólt:

- Felton rendőrőrnagy keresi Wyoming nyomozóhadnagyot, vége.

Úgy 5-6 másodperc múlva megreccsent a walkie - talkie. 

- Vétel - hallatszott Sam hangja, aminek hallatára Fairy újra hangos zokogásba kezdett.

- Kapcsoljon a kettesre hadnagy, vége.

Azzal a Tom Felton nevű rendőrőrnagy átállította a walkie talkie-ját az 5-ös hullámsávról a 2-esre, hogy ne minden rendőr hallja, csak Sam. Aztán megint reccsent, és a 2-esen is beleszólt Sam:

- Vétel.

- Hadnagy, behoztunk egy Fairy Forest nevű lányt bolti lopásért, ismeri?

Ki tudja miért, de a kérdés újabb bőgőhullámot eredményezett Fairynél, és megint nagyon rákezdett. A walkie talkie-n az eddigieknél hosszabb szünet következett.

- Igen - hallatszott végül Sam kelletlen válasza. 

- Azt állítja - szólt bele Tom az adóvevőbe, - hogy most szakítottak. Olyan bőgőrohama van, hogy képtelenség vele szót érteni, sőt, tartok tőle hogy itt fog összeomlani.

Fairy a bőgőroham szó hallatán, hogy ezt elmondták Samnek, csak még jobban rákezdett. Hirtelen nem akarta hogy a srác idejöjjön, le fogják járatni előtte! Nem tudhatja meg, hogy milyen szánalmasan viselkedik!

- Menjek oda lenyugtatni? - hallatszott Sam kérdése.

Mikor Tom lenyomta a gombot, hogy válaszoljon, Fairy  hangosan ordított: NE!

A két rendőr csodálkozva pillantott rá, majd azt mondták:

- Igen. Várjuk a 102-esben.