https://youtu.be/bpOSxM0rNPM

Fairynek az elkövetkező napok szörnyű hangulatban teltek. Folyton talált részleteket az utcán szembejövő férfiakon, amik Samre emlékeztették. Annak pont olyan a haja, ez hasonló fekete pólót visel, amannak meg hasonló az alkata. Ha rendőröket látott, akkor is könnyek szöktek a szemébe. Folyton Sam köszönt vissza neki, bárhová ment. De a legrosszabb az volt, mikor olyan illatokat érzett, amiket Samen is érzett. Hasonló vagy ugyanolyan férfi parfüm, vagy csak a ruháját ha hasonló mosószerrel mosta valaki, megérezte a tipikus "Sam illatokat", és szörnyen nehezen viselte.
A lopást egyelőre félretette. Fairy nem tervezte, hogy soha többé az életben nem emel el semmit, de egyelőre mindenképpen mellőzni akarta ezt a tevékenységet hosszabb időre.

Sam szemszöge

Samnek nem volt könnyű, miután szakított Fairyvel. Két nappal a szakítás után, épp az őrsön az irodájában ült, könyökölt az asztalon, tenyerébe támasztotta a fajét, és csak bámult előre, elmélyedt a gondolataiban. Arra eszmélt fel, hogy egyik kollégája, akivel együtt végeztek a tisztisulin, a kezét ingatja a szeme előtt. Tylernek hívták, és jó barátok voltak.

- Mi az, Sam, min jár az agyad? A Mushroom street-i eseten?

- Nem. Amúgy ha már felhozod, azzal az üggyel kapcsolatban vissza kéne hívni az ABC tulaját.

- A szemtanút?

- Aha. Azt hiszem valami elkerülte a figyelmünket. Nem stimmel, amit a lányáról mondott...

- Mielőtt elmélyedünk a melóban, áruld már el min gondolkodtál, ha nem a munkán?

- Tudod, megismertem egy lányt...

- Igen, a szőke tündérkét, akivel egyszer össze is futottunk a kondi után.

- Aha.

- Mi van vele? Összevesztetek? Megcsalt?

- Mindkettő... Nem hagyományos értelemben csalt meg, viszont hazudott. Átvert. Elárulta a kapcsolatunkat.

- Ezek elég súlyos szavak...

- Az is súlyos volt, amit tett. Szakítottam vele. De piszkosul fáj...

- Nagyon szeretted?

Sam Ty szemébe nézett, és kis szünet után válaszolt.
[Írói lábjegyzet angolul nem tudóknak: Ty a Tyler becézése, "táj"-nak kell ejteni.]

- Igen. Ő az első, aki iránt ilyen erős érzéseim voltak. Nem is tudom, a korábbi barátnőim, vagy Theresa akivel másfél évet voltam, még ő sem váltotta ki belőlem ugyanazt, mint Fairy. Őneki adtam második esélyt. Utána mentem, mikor először láttam. Pedig sosem szoktam kerülőutat tenni egy először látott lányért. Bármit csináltunk, kaja, film, séta, mindig jól éreztem magam vele. Folyton azt éreztem, meg kell védelmeznem, és ha csak végigmérte egy másik férfi, nem mutattam ki, de nagyon zavart. Legszívesebben maximálisan kisajátítottam volna, hogy ő csak az enyém. És nem utolsósorban, gyönyörű szép, maximálisan az esetem volt minden tekintetben. Bírtam az öltözködését, a hosszú, szőke haját, a törékeny testalkatát, a szép arcát. A szemei, mint egy vadmacskának. Egyszerűen lenyűgözött. 

- Ajaj...

- Mi az?

- Nagyon szeretted ezt a lányt. Mit tett amiért kidobtad?

- Lopott.

- Lopott? - lepődött meg Ty.

- Aha...

- Tőled?

- Nem.

- Akkor mit lopott?

- Rengeteg mindent. Bolti szarka.

- Ajhaj... Kellett neked rendőrnek menni - próbált viccelni Ty.

-  De legalább pénzt nem lopott. Nem zsebelt. Csak bolti szarka volt. De ez még nem minden...

- Miért, mit tett még?

- Nem viszonozta az érzéseimet.

- Ó... Sajnálom.

- Hát igen.

- Honnan tudod hogy nem viszonozta?

- Ebből, hogy lopott. Tudta, hogy ezzel a szakítást teszi kockára. Nem voltam neki elég fontos...

- Sam... Érthetően döntöttél, mikor szakítottál. De mint barátod, azt mondom, többször át kellett volna gondolnod. Ő különleges helyen van a szívedben. És ha csak kleptomániás?

- Nem kleptomániás. Nehéz gyerekkora volt, azért lett lopós.

- Jó, de... Lehet, hogy nem is úgy van ahogy mondod.

- Hanem hogy?

- Szerintem ennyiből nem egyértelmű, hogy nem volt neki fontos a kapcsolatotok. Lehet, hogy az volt. És ha ezt a lopósságot a nehéz gyermekkora szülte, akkor talán felnőttként hátrahagyja.

- Csupa "ha", Ty, csupa "ha"... Nem is tudom. Talán, idővel, ha még akar majd látni, beszélgetek vele, és kiderül. De most, közvetlenül a történtek után, semmi értelme nem lenne.

Később, mikor Sam kiment a toalettre, és az asztalon hagyta a telóját, Ty kimásolta belőle Fairy telefonszámát, amit Sam valamiért még nem törölt ki...

Ismét Fairy

1 héttel a szakítást követően Fairy kedve pont ugyanolyan fos volt, mint a szakítás másnapján. Lement egy kicsit a városközpontba sétálni, hátha a színes forgatag, a napsütés, az emberek felvidítják.  Sétálgatott, közben néha belenézett a keze ügyében lévő tankönyvbe, mivel extra gőzerővel vetette bele magát a tanulásba, hogy lekösse a figyelmét, amíg enyhül a szakítás fölötti bánata. Vagy, amíg újra össze nem jönnek Sammel...

Hirtelen megszólalt a telefonja. Elővette, és látta hogy idegen személy hívja.

- Hallo, tessék! - szólt bele.

- Szia! Fairyvel beszélek?

- Igen.

- Szia, Fairy. Tyler vagyok, Sam egy barátja. És kollégája.

- Ó! - lepődött meg a lány. - És mi a szitu?

- Szeretnék párat kérdezni, persze nem kötelező válaszolni...

- Halljuk.

- Téged megvisel a szakításotok?

Fairy lehunyta a szemét.

- Nagyon... - suttogta.

- Miért tetted kockára a kapcsolatot a lopással?

- Azért... Azért, mert nem olyan könnyű egyik napról a másikra lemondani erről a lehetőségről. Ha nem lopok, jelentősen romlani fog az életszínvonalam. Így sem élek luxusban, de megvagyok. Ahogy becsületes útra térek, bőven átlag alatti életet kell élnem... Legalábbis amíg le nem diplomázok, rendes munkát nem találok.

- Nem érné meg a rosszabb életszínvonal, ha Sam veled lenne?

- De, persze, hogy megérné. Azóta nem is loptam, mert még reménykedem, hogy egy nap megbocsát... Ő azt hiszi, nem is szerettem, nem fontos nekem, de ez nem igaz. Ha ezt megértetném vele, akkor talán lenne nála még egy esélyem.

- Ugye tudod, hogy Sam már így is adott neked második esélyt? Most már a harmadikat kérnéd tőle.

- Tudom... - sóhajtotta a lány.

- De tetszettek a válaszaid. Tudom, hogy Sam számára nagyon különleges vagy, és úgy gondolom, nem feltétlenül kellene ennyiben hagyni. Úgy gondoltam, deus ex machina beavatkozok a jó ügy érdekében. Pénteken megoldom, hogy Sam ott legyen az Olive Pitben. Ismered a helyet?

- Aha, étterem a Grand Boulevard sarkán. 

- Igen. Ha szereted, úgyis lecsapsz erre a lehetőségre, hogy lássad. Szóval pénteken ott lesz. "Véletlenül" találkozhatnátok, hogy beszéljetek.

- Köszönöm - mondta Fairy, aki nagyon megörült a lehetőségnek. - De gondolod, hogy hagyni fog beszélni?

- Igen. Én úgy vettem ki, nem zárkózik el az esélytől, hogy egyszer még meg tudjátok beszélni.

- Szuper. Köszönöm! 

Elköszöntek. Pénteken Fairy kicsinosította magát, és már épp indult volna, amikor sms érkezett Tylertől.

https://youtu.be/bw5pi9nUGJ8

Fairy, Sam nem jött el.
Nem tudtuk rávenni,
hogy velünk jöjjön
az Olive Pitbe. :/
Annyira sajnálom.
De majd megoldok
egy másik lehetőséget!

Fairy csalódottan rogyott le az ágyára. Dobott egy szomorú smileyt válaszként. Hirtelen patakokban, kontrollálatlanul kezdtek folyni a könnyei. Dühösen és szomorúan, lerángatta magáról a szép ruháit. Fekete farmert húzott, fekete trikót, arra egy fekete kapucnis pulóvert vett. A fürdőszobába lépve kifestette feketével a szemeit, ami nála mindig a sötét, rossz kedv jele. (Mert máskor csak szempillaspirált használt, vagy semmit.) Miután végzett a sminkkel, feltette a pulóvere kapucniját, hadd rejtse el a világ elől. Aztán fekete bőrdzsekit húzott, fekete bakancsot, a legszükségesebbeket betömte a zsebébe, és kilépett az éjszakába. Muszáj volt járnia egyet, gondolkodni. Nem volt kedve otthon maradni.

Bedugta a fülhallgatót a fülébe, és olyan zenéket bőgetett a mobiljáról, amiknek köze sincs a szakításhoz, viszont illeszkednek dühös hangulatához. Nem szállt fel semmilyen tömegközlekedési eszközre, csak gyalog járta a várost, amire lassan lehullott az éjszaka sötétje. Háborgott a lelke. Kicsit Tylerre is mérges volt, amiért behintáztatta, pedig nem tehetett róla, sőt, segíteni akart neki. 

Este 10-kor megint sms-e érkezett Tylertől.

Fairy! Sam itt van.
Hirtelen beállított, 
meggondolta magát.

Fairy nem válaszolt az sms-re, de automatikusan az Olive Pit felé vette az útját. Ekkor már kénytelen volt metróra szállni. A metrón néhányan gyanakodva méregették. Nem volt hétköznapi látvány egy olyan lány, akinek angyali, hosszú szőke haj lóg ki a kapucnija alól, de közben meg ijesztő, drogosokra jellemző sminkben nyomja, és úgy van öltözve, mint egy szélsőjobboldali huligán.

Mikor épp készült leszállni a metróról, újabb sms-t kapott Tytól.

Nem tudom,

elindultál-e ide,de már ne gyere.Sajnos elmentünkaz étteremből.

Fairy dühös lett ettől az sms-től, úgy érezte, a sors és minden szórakozik vele. De gondolta, ha most indultak el, még beérheti Samet. Amint nyílt a metróajtó, futni kezdett. A mozgólépcsőn is futott felfelé, majd az utcán is. Amint az Olive Pithez ért, tudta, nem arra indultak amerről ő jött, hiszen akkor szembe jöttek volna. Persze sok felé mehettek, de találomra, egy kézenfekvő irányba indult el, ami a belvároshoz vezet. Hátha még nem haza indultak, hanem ha már péntek este, még együtt töltenek pár órát. Futva indult tovább. Egy széles, emberektől forgalmas sétálóutcába ért.

Egyszer csak az egyik járókelő, aki nem láthatta, hogy Fairy hátulról gyorsan közeledik, hirtelen váltott irányt, mert meglátott valamit egy kirakatban. Ezzel pedig azt eredményezte, hogy a lány egyenesen beleszaladt. Mindketten a földre estek. Az elütött nőnek az ismerősei szentségelni kezdtek, és segítettek a neki feltápászkodni.

- Nem tehetek róla! - védte magát Fairy ingerülten. - Hirtelen fordult jobbra, és egyenesen az utamba lépett! Nem tudtam lefékezni!

- Nem kéne ilyen eszeveszetten rohangálni, kis hölgy!

- Ne szóljanak bele! Nyilván nem jókedvemben rohangálok!

Mikor a társaság végre tovább ment, és Fairy épp leporolta a ruháját, hirtelen Sam hangját hallotta.

- Fairy? - kérdezte a srác csodálkozva.

A lány felpillantott. Ott állt Sam, és néhány rendőr kollégája, akiket már egyszer a parkban látott. Az egyikük nyilván Ty volt. A fiúk meghallottak a hangos szóváltást, és Sam így lett figyelmes Fairyre.

- Szia, Sam. Sziasztok.

- Megbocsátotok egy pillanatra? - fordult Sam a barátaihoz. - Induljatok tovább, én egy kicsit lemaradok vele.

- Oké - felelték, és megindultak.

- Hogyhogy itt? - kérdezte Sam Fairyt.

- A madarak azt csiripelték, az Olive Pitben jártál, de mivel nem értem oda időben, úgy tippeltem erre indulhattatok. És jól tippeltem.

- De hát kik azok a madarak?

Fairy a fejével a többi rendőr felé intett.

- Óóóó... Ty volt, nem? Vele beszéltem rólad.

- Ő.

- Na, majd számolok vele. Tuti belenézett a mobilomba, vagy honnan tudná a számod?

Fairy csak a vállát vonta meg.

- De árulj el valamit - kérdezte Sam bujkáló mosollyal, - miért pont ezt a késesgyilkos-szerelést választottad arra az alkalomra, hogy találkozol velem?

Fairy felnevetett.

- Ez nem késesgyilkos-szerelés. Ez a rossz kedvem van, dühös vagyok, és keménynek akarok tűnni szerelésem. És azért így jöttem, mert eredetileg nem mentél az Olive Pitbe, és azt hittem, mégsem találkozunk ma.

- Várjunk! Akkor direkt azért rángattak el az Olive Pitbe, hogy majd odahívhassanak téged?

- Asszem.

- Majd elszámolok velük - fogadkozott Sam.

- Sam! - torpant meg Fairy, és mélyen a fiú szemébe nézett. - Hidd el, szeretlek. És fontos vagy nekem. Tudom, loptam, ezzel hazudva, átverve téged, kockára téve és elveszítve a kapcsolatunkat, és ez szörnyű dolog tőlem. De ez nem változtat a tényen, hogy szerelmes vagyok beléd, mióta csak először hazakísértél a Walmartból lopós napon...

Sam mélyet sóhajtott.

- Jaj, Fairy. Sokat gondolkodtam ebben a 10 vagy hány napban, ami eltelt az előállításod óta. Kicsit megenyhültem már. De tudod milyen érzés volt látni, hogy te, az ÉN barátnőm, ott ül az őrsön bilincsbe verve, mint egy utolsó bűnöző? Mellette valami betépett gyerekkel... Ezt soha többé nem akarom átélni! Nem akarok egy bűnözőbe szerelmes lenni. Olyan volt, mintha serpenyővel képen töröltek volna! És mindemellé a felismerés, hogy hazudtál, átvertél... Úgy tűnt, nem is vettél engem komolyan, és hogy nem is ismerlek.

- Úgy sajnálom, Sam! De hidd el, komolyan veszlek, mindig is komolyan vettelek! Legalábbis akkortól kezdve, hogy elhittem, ez tényleg igaz. Mert eleinte, túl szép volt, hogy igaz legyen...

- Miért, később már nem volt szép? - cukkolta Sam.

- De, később is szép volt - nevetett Fairy, - de később már elhittem, hogy igaz.

Aztán Sam elkomorodott, és komolyan nézett a lányra.

- Fairy. Ez így sosem fog tudni működni köztünk, ha te tolvaj vagy.

- Sam, nem vagyok. Azóta nem loptam, amúgy is priuszom van, de a lényeg, hogy képes és hajlandó vagyok hűvösre tenni a lopást, amennyiben ez az ára, hogy velem legyél.

Sam hosszasan nézett Fairy szemébe, próbálta belőle kiolvasni, mennyire őszintén mondta ezeket a szavakat.

- Soha, de soha többé nem akarlak bilincsben látni, vagy azt nézni, ahogy remegsz a rendőrök közelében, mert annyira rossz a lelkiismereted. Ezek rohadt szar érzéseket okoznak nekem, tudod? Nap mint nap van dolgom piti kis bűnözőkkel, és komoly bűnszövetkezetekkel. Az utolsó amit akarok, hogy a tulajdon barátnőm egy legyen közülük...

- Tudom, Sam. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. De azt őszintén mondhatom, hogy szeretlek, és nem lopok többé.

- Azt hiszem, hiszek neked...

https://youtu.be/b_KfnGBtVeA

Fairy nagyon közel lépett Samhez, és suttogva kérdezte:

- Akkor... Akkor visszafogadsz?

Sam nem felelt, csak áthidalva a köztük maradt arasznyi távolságot Fairyhez hajolt, és megcsókolta. A lány úgy érezte, kövek gördülnek le a válláról, a szívéről. Felszabadult lett és boldog, a nyomasztó érzése tovaszállt. Csak álltak, és falták egymás ajkait, mikor tapsra és füttyögésre lettek figyelmesek. Belemosolyogtak a csókba, majd lassan elszakadtak egymástól. Sam kollégái ünnepelték őket szélesen vigyorogva.

- Fairy, bemutatom a barátaimat. Rob, Max, Andy, Victor és Ty, akivel még számolok. Mindenki, bemutatom Fairyt, a barátnőmet...

- Nem kell bemutatni, már találkoztunk - csapott Sam hátára Max barátilag. 

- Gondoltam felfrissítem a memóriátokat. Nem baj, ha csatlakozik hozzánk az este hátralévő részében? Most nem szívesen szakadnék el tőle, mivel elég zivataros időkön lettünk túl, épp most...

- Dehogy baj - mondta Andy.

- Ugye velünk tartasz? - kérdezte Sam Fairyt.

- Persze - bólintott a lány, és megfogta Sam kezét, összefonva az ujjaikat. Leírhatatlan, felhőtlen boldogságot érzett.

Fairy észrevette, hogy Ty rákacsintott, és a lány hálásan puszit dobott felé. Ezt Sam észrevette, és elővette a barátját.

- Szerencséd, Ty, hogy jól sült el a dolog, mert különben marha pipa lennék. Beletúrtál a telómba, valld be!

- Bele én! - vihogott Ty. - De egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem - azzal ökölpacsira emelte a kezét, először Samnek, aztán Fairynek.

Fairy aznap boldogságban úszva ment el aludni.

Pedig...

Ez még nem volt a Happy End.

Ugyanis egy korábbi bűnügyi eset, amit Sam göngyölített fel, ellenségeket szült a fiatal rendőr számára. Egy férfi börtönbe került, és a fiai arra készültek, elrabolnak valakit, aki Sam szívének fontos.

Volt is egy fotójuk a kipécézett személyről: