Fairy sokat gondolkodott. Rózsaszín ködben teltek a napjai. Egész nap Samről ábrándozott. Szép lassan ráébredt, hogy szerelmes. Persze ez nehezítette a koncentrálását a suliban és a munkában, de nem bánta.

A bolti szarkaságot egyelőre hűvösre tette, de nem hagyott fel vele lelkiekben. Pontosan tudta, hogy fog ő még lopni, amint szüksége lesz valami többdolláros tárgyra, amire sajnálná kiadni a pénzt, mivel a keresete elég kevés. Pl. ha elfogy a samponja vagy a balzsamja, azért tuti nem fog fizetni... Mert a kétdolláros samponoktól nem lesz olyan puha a haja, mint a 6-7 dollárosoktól, de annyit meg nem adhat ki érte, ha jól akar lakni minden nap.

Sam minden este felhívta, és beszéltek telefonon. A srác nem várta el, hogy néha Fairy hívja őt, mivel tudta, hogy nem veti fel a pénz, és nem akarta vastag telefonszámlával terhelni. A harmadik esti hívásnál Sam megkérdezte, másnap ráérne-e a lány a vacsorára. Fairy persze igent mondott, és a hívást követően körbetáncolta a lakását.

Zenét kapcsolt, és feltekerte a hangerőt. Fairy számára mindennapos és nagyon fontos dolog volt a lakása zenével való megtöltése. Mivel egyedül élt évek óta, ezzel tudta csak pótolni a társaságot. Ha pedig nem bőgött a zene, valami film vagy sorozat ment, akkor is ha oda sem figyelt rá, hogy emberek legyen a szobájában. Persze jól jött volna neki lakótárs, már csak az alacsonyabb rezsi miatt is, de nem mert kockáztatni, tekintve hogy egy-két hazakerült tárgy gyanakvásra adhatott volna okot, és nem akart lebukni a zsákmányszerző körútjaival.

Másnap aztán jól felkészült a Sammel való randira. Direkt nem a "lopós ruháit" vette fel, azaz semmi kenguruzsebes vagy bő darabot. Testhezálló ruhákat választott, hogy rögtön látsszon, biztos nem lop. :) Mivel nem lenne hová rejteni a lopott holmit. (Arról persze mélyen hallgatott, hogy ezeket a szexi testhezálló darabokat lopás útján szerezte be... :P)

Egy fekete ruhát választott, nagyon rövid fazonút, mélyebb dekoltázzsal. Hogy ne tűnjön benne prostituáltnak, nem használt sok sminket, és nőies bakanccsal kombinálta. Egy nagyon kisméretű, fekete oldaltáskát választott, mert az is olyasfajta darab volt, ami alkalmatlan a  lopáshoz. Feldobott még egy fekete bőrdzsekit is. A haját kiengedte, és megnézte az eredményt a tükörben. A szöszke haj, és a kissé kemény, vagány fekete szerelése éles kontrasztot alkotott, ami kiemelte nőiességét és cuki megjelenését. Ugyanakkor azt sugallta a megjelenése, hogy izgalmas, kihívást rejtő lányról van szó, és ez olyasfajta kombináció, amiért bomolnak a férfiak.

Amikor elindult, bizony meg is lett a hatása, a szokásosnál is több férfi nézte meg, próbált vele szemezni, fütyültek. De nem kellett messzire mennie, csak az utcasarokig, és arra gondolt, hogy most pont úgy vár ott, mint prosti a kuncsaftjára, amikor megérkezett Sam.

- Szia! - köszönt a lánynak.

- Á, heló, bébi. Te vagy a mai első kuncsaftom.

Sam vette a lapot, és felnevetett.

- Legközelebb nem a sarokra beszéljük meg a találkozóhelyet.

Elindultak. Fairy nem tudta, Sam hova akar menni kajálni, de ösztönösen a metrólejáró felé indult.

- Hova mész? - kérdezte a srác.

- Hát... Le. Vagy miért, itt van a kajálda?

Sam nem felelt, csak kocsikulcsot húzott elő.

- Ja, hogy úgy! Még sosem ültem kocsiban.

- Micsoda? - torpant meg Sam.

- Hallottad.

- De hát... Komolyan?

- Aha... Mikor ültem volna? Családomnak nem volt kocsija, taxira sosem tellett, nekem még jogsim sincs... És nincsenek olyan barátaim, akik autóban furikáztak volna.

- Én még ilyet nem pipáltam! Nem semmi. De nagyon megtisztelő, hogy én foglak először elvinni autókázni.

Nevettek.

- Ez amúgy tényleg durva. Nem tudtam hogy van még olyan 18 éves Los Angelesben, aki még sosem ült autóban.

- Láss csodát!

- De hát exbarátaid? Egyik se vitt el, soha?

Fairy arcáról leolvadt a mosoly.

- Milyen exbarátok...

- Ha azt mondod, nem volt még barátod, azt már nem veszem be - torpant meg Sam.

- Pedig nem volt! Ki akartak használni, meg túl szegény vagyok mindenki ízlésének. És én is elég válogatós vagyok.

- Na ne csessz... Sose ültél autóban és még sosem volt barátod? Atyaúristen!

Fairy mosolyogva megvonta a vállát.

- Ez van.

Csakhogy a lánynak volt egy titka. Ült már autóban. Méghozzá rendőrautóban... Mikor bevitték a őrsre nem is egyszer. De erről inkább mélyen hallgatott. És hátul a rács mögött, bilincsben, amúgy sem ugyanolyan, mint az anyósülésen szabad kezekkel.

Mikor megérkeztek, Sam egy kis étterembe vezette, ami félreeső helyen volt, és thai kaját szolgáltak fel.

- Király! - nyalogatta a szája szélét Fairy. - Imádom a thai konyhát!

Mikor kihozták a rendelését, rávetette magát, mint kutya a csontra. Nem volt szokása az illedelmes, csevegés közbeni étkezés. Inkább porszívó módjára eltüntette az ételt, biztos ami biztos, hogy már ne lehessen elvenni tőle. Ez a rossz szokása a nehéz gyermekkor miatt maradt rajta. Sam csak nézte kiguvadt szemmel, hogy szippantja fel az ételt randipartnere.

- Ööö... Látom ízlik... - mondta Sam óvatosan.

"Aha." - felelte a lány, de nem lehetett hallani, mert tele volt a szája kajával, és nem is fordult a Sam felé, hanem birtoklóan a tányérja fölé borult.

Mikor végeztek a vacsorával, Fairy ragaszkodott hozzá, hogy legalább egy részét a vacsorájának ő állja, mivel elég sokat rendelt. De Sam elutasította, mondván első randi, biztos hogy ő fizet.

Nem ültek vissza egyből a kocsiba, kicsit sétáltak a környéken, amikor is néhány fiatal srác jött szembe, edzőcuccban. Észrevették Samet, és ráköszöntek.

- Cső, Sam!

- Sziasztok! Csak nem gyúrni voltatok?

- Dede, jó volt.

- Hadd mutassam be Fairyt!

- Szia - köszöntek a fiatalemberek a lánynak. De ő gyanakodva, összehúzott szemmel nézte őket.

- Sziasztok. Ti is rendőrök vagytok?

A srácokat meglepte ez a kérdés, de feleltek:

- Igen.

A lány erre összefonta  a karját maga előtt, és többé nem szólt.

A rendőrkollégák levágták, hogy haverjuk partnere valamiért nagyon nem szívleli őket, ezért nem erőltették a társaságot, elköszöntek, és továbbmentek.

Sam Fairyhez fordult.

- Ennyire látványosan azért ne viselkedj elutasítóan a rendőrökkel. Tudod milyen feltűnő? Különben is, indokolatlan. Ismerem őket, rendes srácok. Sokkal rendesebbek, mint néhány másik ember, akikkel tuti nem viselkedsz így...

- Jó, de... De rendőrök! Mint mondtam, ellentétes oldalon állunk. Jó, lehet felhagytam a lopással - hazudta, - de akkor is. Nem szeretnék zsernyákokkal vegyülni. Több, mint ijesztő! És bizarr.

- Oké... Végül is, meg tudom érteni. És még a becsületes emberek közt is akad, akit feszélyez egy egyenruhás. De azért... Légyszíves, ne ess túlzásokba. Rendőr vagyok magam is, és ez nem csak a szakmám, de a hivatásom is.

- Tudom, tudom... Látod, el is fogadtam többé-kevésbé, na de azért... Ennyi rendőr egy rakáson! Úgy érzem, mentem kiderül minden, csattan a bilincs, és megyek a sittre. 

- Azért ennyire nem könnyű "sittre" kerülni. A szabadságvesztéshez több kell, mint egy-két lopott hajkefe rád bizonyítása. Különben is. Én majd jobb útra térítelek, nem fogsz te "sittre" kerülni - mondta, és támogatólak átölelte a lány állát a fél karjával menet közben, és magához húzta. - Nagyon rossz dolgod lenne neked a "sitten". Nem vagy te oda való. Nem vagy börtöntöltelék-típus.

- Köszi. Ez életem eddigi legnagyobb bókja - mondta Fairy mosolyogva.

Aztán visszamentek a kocsihoz, és Sam hazavitte Fairyt. A lány ekkor már nem rejtegette, hányas szám alatt lakik, ezért az ajtó fékezett le Sam. Két puszit váltottak, aztán Fairy kiszállt az autóból. De nem ment el azonnal, hanem jelzett, hogy Sam engedje le az ablakot. Megtette.

- Számíthatok rá, hogy fogsz hívni esténként továbbra is?

- Még szép. Levakarhatatlan leszek.

- Akkor jó - vigyorgott Fairy. - Jó éjt.

- Jó éjt!

Sam nézte, ahogy az ajtó becsukódik Fairy mögött, és elhajtott.