Csöngettek.

Fairy kinézett a kukucskálón, látta hogy szerelők érkeztek. Kinyitotta az ajtót.

- Jó napot!

- Üdv, kisasszony. Általános ellenőrzést kell végeznünk a vízóráján. Az egész kerületben elrendelték.

- Öhm, tényleg? Nem is hallottam róla... 

- Kívánja átolvasni a felhatalmazást? - hajtott elő egy papirost az egyikük. Fairy elvette, és mielőtt belenézett, szemügyre vette a szerelőket. Mind a hárman 20-30 közöttiek voltak. Az egyik göndör hajú, a másik szőke, a harmadik szakállas, és csak ő mosolygott. A másik kettő barátságtalanul méregette.

Aztán belepillantott a papírba, és olvasni kezdett. A papír rendben volt, úgyhogy beinvitálta őket.

- Hát, akkor nézzék meg.

Fairy becsukta utánuk az ajtót, és követte őket a konyhai vízórához. Ekkor a hátul haladó szerelő megfordult, és megragadta a csuklóját. Fairynek abban a pillanatban megugrott a pulzusa,  és tudta, bajban van. Beengedett 3 rosszakarót a lakásába, és nem tud róla senki...

Kirántotta a csuklóját a szőke szorításából egy gyakorlott mozdulattal, sőt, egyidejűleg úgy tökön rúgta, hogy az rögtön harcképtelenné vált. Futni kezdett a bejárati ajtó felé, hogy riassza a szomszédokat.

Már a kilincsen volt a keze, hogy feltépje az ajtót, amikor hirtelen egy kéz tapadt szorosan a szájára, egy izmos könyökhajlat pedig a nyakára szorult, és hátrahúzta. Nem tudott sikítani, csak köhögni, de még azt is elnyelte a betapasztott szája. Dobálta magát, rugdalózott, de hasztalan. Nem kapott rendesen levegőt, a látása homályosabbá vált. Teljesen bepánikolt, de képtelen volt küzdeni a támadója ellen.

Aztán megjelent a szőke, egyik kezével sajgó tökét markolászta, a másikban rongyot tartott. Fairy megérezte rajta a kloroform édeskés szagát, és tudta, ennyi volt. Most elaltatják, és ki tudja, hol tér magához. A rongy az orrára és a szájára tapadt. Az utolsó, amit látott, a szőke dühösen vicsora volt, és pár méterre a szakállas, aki rákacsintott. Utána elsötétült előtte a világ. Még érezte, ahogy összecsuklik, de utána már nem voltak gondolatai.

*

Mikor aznap délben Sam felhívta Fairyt, a lány nem vette fel a telefont. Délután is hívta, de nem jött válasz. Még egyszer kicsörgette, de továbbra sem vette fel a lány.Teltek az órák, de nem jött visszahívás, vagy sms. Sam írt sms-t a barátnőjének, hogy "Mi a helyzet?" "Mikor leszel elérhető?", de egyikre sem jött válasz.

Amikor hazaindult a munkából, akkor is hívta, de csak kicsengett hosszan, Fairy nem vette fel. Ekkor már Sam kezdett ideges lenni, arra gondolt, a lány talán szakítani akar vele. Csak azt nem értette, miért ilyen gyerekesen intézi?

Amikor hazaért, a postaládájában volt egy feladó és címzett nélküli levél. Feltépte. Egy fotó volt benne, Fairyről, ahogy egy csomagtartóban fekszik eszméletlenül, hátrakötözött kézzel, összekötözött bokával, betapasztott szájjal. Ezen kívül a fénykép hátoldalán egy időpont és egy cím szerepelt Los Angeles egy félreeső részére kalauzolva.

Sam úgy érezte, rosszul van. Kik ezek, mit műveltek Fairyvel? Remegett a fénykép a kezében, nagyon dühös volt. De rossz emberrel szórakoztak.

Visszament a munkahelyére, és felszerelkezett. Golyóálló mellényt húzott, és fegyvereket vett magához. Így készült fel, hogy éjjel 11-re, a megadott találkozóhelyre, egyedül menjen a barátnőjéért.

*

Mikor Fairy magához tért, sötétben hevert, egy kis helyen. Hamar felismerte az autószagot, és rájött, egy csomagtartóban hever. Az autó állt. Elkezdte két lábbal rugdalni az autó oldalát.

- MI A FA**T AKARTOK, MOCSADÉKOK? - kiabálta, de persze bekötött szája miatt nem hallatszott rendesen.

Pár perc múlva nyílt a csomagtartó, és a göndör hajú jelent meg. Fairy dühösen pillantott fel rá. Látta, hogy valami épületben, alighanem valami garázsban áll az autó. A csávó egy széket húzott a csomagtartó mellé, leült, a térdére könyökölt, a fejét az egyik kezébe támasztotta, és csak nézte Fairyt sokatmondóan. 

Fairy nem tudta, miféle játékot űzik vele, de megijesztette. De ezt persze nem mutatta ki. Állta a pillantását. Aztán ajtó nyílását hallotta, és a szakállas jelent meg. Már nem volt mosolygós, kacsintós, sőt... Éppen az ellentéte volt. Közölte a göndör hajúval, hogy üljön el onnan. Aztán durván kirángatta Fairyt a csomagtartóból, és közben trágár szavakkal illette.

Mikor Fairy előkerült, látta, hogy  a szőke is a garázsban van, támaszkodik, és olcsó, száraz rosét kortyolgat üvegből. A szakállas leszedte a szájpeckét, a bokájánál és a csuklójánál is elvágta a köteleket, talpra állította, majd káromkodva ócsárolta, lökdöste. Fairy ugyan már tudott rendesen beszélni, de nem tudta, mit felelhetne. Végül visszakézből arcul csapta a szakállast. Tudta, hogy semmit sem ér el vele, de tény, hogy kijárt neki. Nagyon erős arculütés volt, amibe a teljes testsúlyát beletette, és nagyon meglátszott a nyoma.

A szőke és a göndör fúú-ztak és húú-ztak. A szakállas megrázta a fejét, majd úgy pofán verte Fairyt, hogy a lány először nekiesett az autónak, az adta a másikat. Onnan pedig a földre zuhant. Zúgott a feje, pár másodpercre elfelejtette, hol van. A szakállas még akart adni a lánynak, de a szőke és a göndör lenyugtatta.

- Hagyjad. Mit piszkálod?

Mikor Fairynek kitisztult a feje, felült, és azt kérdezte.

- Miért pont engem raboltatok el?

- A barátod miatt - felelte a szőke.

- Ben? - próbált hazudni Fairy. - Mit követett el Ben, az ártatlan könyvelő barátom?

- Samuel a barátod neve, és rendőr.

- Mondom, hogy Ben! Benjamin Torres! És könyvelő a Walmartnál! - improvizált.

- A-aa. Samuel Wyoming a neve, és nyomozóhadnagy a Los Angeles Police Departmentnél - mondta a szőke, és ekkor már fenyegetően méregette Fairyt.

- Na jó... De miért raboltatok el? - engedte el a hazugságot a lány.

- Megszívtad, hogy pont azzal a mocsokkal jársz. 

Fairy visszaszámolt magában, hogy lenyugodjon, mert csak nagyon nehezen tudta elengedni a  füle mellett, hogy mocsoknak nevezték Samet.

- Mi a bajotok Sammel? - kérdezte végül. 

- Az a mocsok bör...

- SAM NEM MOCSOK, VILÁGOS?! TI VAGYTOK A MOCSKOK, TI ROHADT DÖGÖK! EMBERRABLÓ, BŰNÖZŐ SZEMETEK!

Erre a szakállas egy laza mozdulattal fejbe rúgta Fairyt, aki ezzel ismét kettőt kapott, mert a föld adta neki a másodikat. A koponyája keményen ütődött a garázs beton talaján annak ellenére, hogy a kezével tompított. De ahol a szakállas cipője eltalálta, az volt a rosszabb, mert érezte, ahogy bedagad, bevérzik a bal szeme, és el is veszítette a látását arra a szemére, mert a bedagadt terület úgy lenyomta a szemhéját, hogy nem tudta kinyitni. Képzelte, milyen csúnya látványt nyújthatott ekkor. A még nyitható szeme sarkából egy könnycsepp bújt elő, és végiggördült az arcán.

- Szóval - folytatta a szőke halál nyugodtan, miután még kortyolt a száraz roséból. - A barátod börtönbe juttatta apánkat.

Fairy halkan nyöszörgött. Ezen a ponton már nem tudott elég kemény lenni, és néma csendben tűrni. Félt, majd széthasadt a feje, őrülten lüktetett a bal szeme, és tehetetlenül dühös is volt közben. Szerette volna, ha ez az egész csak egy rémálom lenne, amiből fel lehet ébredni. De sajnos, a fájdalom miatt tudta, nagyon is valóságos...

Legszívesebben megmondta volna a testvéreknek (akik amúgy rohadtul nem hasonlítottak egymásra), hogy nyilván egy rohadt bűnöző az apjuk, ha börtönben van. Nem tudta, mit követett el az apjuk, de ha ekkora mocskok a fiai, akkor nyilván egy utolsó szemét bűnöző lehet a fater, és büszke volt Samre, amiért elintézte, hogy a sitten rohadjon.

Fairy ismét ülő helyzetbe tornázta magát. Közben a szőke letette a bort, fegyvert vett magához, és hangos kattanások közepette próbálgatta. Vissza sétált az ücsörgő Fairyhez, és azt mondta a lánynak.

- Hamarosan kocsikázunk egyet. Éjjel 11-re beszéltünk meg találkát a zsernyák pasiddal. 

Ajaj. Fairy megijedt, mi lesz, ha Sam eljön? Rettegett, hogy ez a 3 mocsok agyonlövi.

- Ne! - kiáltott fel kétségbeesetten.

- Dehogynem.

- Nyugi - mondta neki ekkor a göndör hajú. - Miután elintéztük, te elmehetsz. 

- Hogyhogy? - kérdezte Fairy. Nem hitt nekik, mivel látta az arcukat. Feladja őket.

- Úgy lesznek a nyomok, hogy te legyél a tettes. Mi, mi pedig addigra már külföldön leszünk másféle személyazonossággal.

- Ezt nem fogja senki bevenni, hogy én rátámadnék Samre! És különben is, ha ti elmentek, ki fogja látogatni apucit a sitten?

Nem jött válasz. A fiúk összekészülődtek, aztán a szakállas beült a volánhoz. Hátulra, középre ültették Fairyt, a két oldalára pedig a szőke és a göndör ült. Gondoskodtak róla, hogy jól viselkedjen, és ne keltsen feltűnést utazás alatt.

*

Sam megérkezett a megadott címre, egy már nem működő gyár parkolójába. Sötét volt, de azért meghúzódott egy autó mögött. 11 óra után nem sokkal egy sápadt kék autó hajtott be a parkolóba. Két csávó szállt ki belőle, felfegyverkezve.

Egy harmadik is kiszállt, de ő az autó túloldalán, és ráhasalt a motorháztetőre. Nagyítós fegyverével elkezdte keresni Samet.

De Sam nem mutatkozott, ugyanis sehol sem látta Fairyt.

Ekkor az egyik kinyitotta az ajtót, benyúlt, és a karjánál fogva előrántotta a lányt. Előre lökte, és becsukta az ajtót a lány után. Valamit mondott neki, és Fairy elindult a parkolóban.

Egyelőre a négyből még egyikük sem tudta, hol van Sam, ha itt van egyáltalán. A fiú le tudta volna szedni bármelyiküket, de félt, hogy addig a másik kettő Fairyre lő. De nem mutatkozhatott, mert azzal nem ért volna el semmit. Jelet adott társainak inkább, akiket természetesen magával hívott:   Rob, Max, Andy, Victor és Ty.

Az 5 rátermett rendőr a parkoló egy egész más pontjából egyszerre rontott elő.

- Rendőrség! Kezeket fel! 

Zseblámpáik erős fénye esett a fiúkra, és a botorkáló Fairy mikor meghallotta a kiáltozást, futásnak eredt. Sajnos nem Sam felé.

Rob könnyűszerrel lefogta a szőke, motorháztetőn hasaló csávót. Megbilincselte, majd elkezdte megfosztani a lőfegyvereitől. Max és Andy fegyverrel tartottak sakkban egy másikat, aki a legeszelősebbnek és legerősebbnek bizonyult mind közül. Amíg sakkban tartották, Victor odalépett hozzá, és kicsavarta a fegyvert a kezéből, és a többit is elvette tőle, amiket a ruhája alatt rejtegetett. Tyler mindez idő alatt futásnak eredt. A helyzet felmérését követően Sam is futásnak eredt.

A gyár után tűlevelű liget húzódott, és a sötét fák között őrült hajsza vette kezdetét. Elöl futott Fairy, akit a göndör hajú emberrabló üldözött, a nyomában Tyjal, a sereghajtó pedig Sam volt.

Ty felemelte fegyverét, a göndör hajú lábára célzott, de elvétette. Erre az visszalőtt, egyenesen Ty mellkasára, aki elesett. Fairy felsikoltott, félt, hogy Ty most halt meg. De Sam, aki tudott Tyler golyóálló mellényéről, tudta, hogy kutya baja, mindössze erős ütés érte. Hárman futottak tovább, csak erről a bongyorka nem tudott. Azt hitte, már csak ő van a lány nyomában. Pár másodperc múlva Sam rávetette magát.

Fairy hallotta, ahogy a testek a földhöz ütődnek, és megtorpant. Nézte, ahogy Sam, az imádott Sam hempereg a földön a göndörrel.

Az emberrabló megpróbált Samre lőni, de ő elkapta a pisztoly csövét, és félre fordította. Utána kimarta  a fegyvert a kezéből, így a göndör kést húzott el. Hemperegtek, de Sam a kést is az irányítása alá vonta, mert sokkal erősebb volt a göndör csávónál. Kicsavarta a kezéből, és eldobta oldalra. Utána hasra fordította, megbilincselte, és minden fegyvernek minősülőt elvett tőle, és eldobott oldalra. Közben Tyler beérte őket, és átvette a bűnözőt. Felállította, és magával vitte. Sam pedig Fairyhez lépett.

A lány csak állt megkövülten, és azt mondta.

- Köszönöm...

- Ne köszönj semmit, úgy sajnálom, hogy miattam ebbe keveredtél. 

- De én nem sajnálom. Nem tudom ki az apjuk, de örülök, hogy börtönben van.

- Börtönben van az apjuk?

- Igen, te juttattad oda, azért raboltak el bosszúból engem. De én örülök, bármi is történt, hogy börtönben van az apjuk, hála neked.

- Mit műveltek veled? 

Sam talán fel sem ismerte volna a barátnőjét, ha nem tudja, hogy ő az, úgy eltorzították az arcát.

- Nagyon ronda vagyok?

- Ugyan, dehogy, ez meggyógyul. Úgy aggódtam érted. Gyere, kórházba kell menned...

És akkor Fairy, akit eddig az adrenalin tartott mozgásban, Sam közelségében megértette, hogy már minden rendben, már nem bánthatják, se őt, sem Samet, és már teljes a biztonság. És ez a megnyugvás elvette az erejét, amit eddig is csak az adrenalin adott neki. Zúgott a feje, nagyon fájt neki több ütés helye is, teljesen kimerült a lelki és fizikai megpróbáltatásoktól.

- Olyan erős vagy... - suttogta Samnek, aztán összeesett.

Sam elkapta a lányt, mielőtt az a földre rogyott volna. Ölbe vette, és úgy indult meg összevert arcú, ájult barátnőjével a fák között.