𝓥á𝓻𝓪𝓽𝓵𝓪𝓷 𝓿𝓪𝓬𝓼𝓸𝓻𝓪
Kacagva löktem le a telefonom a fotelbe, majd elindultam az ajtóhoz, de megcsörrent ismét a mobilom, majd visszaszaladva felvettem.
-Mit szeretnél még?-mondtam, majd indultam ki az ajtón.
-Ravenwood kisasszony.-álltam meg, majd sóhajtottam.
-Oliver.-bevallom már hiányoltam. Nem volt kit csesztetnem amiért ilyen irritáló.
-Miújság?-kérdezte igazán kedvesen.
-Éppen vacsorázni megyek, eléggé elfáradtam ma, utána aludni készülök.
-Nem lenne kedved most velem vacsorázni? Még csak hatot ütött az óra.-mondta folyamatos kedvességgel, majd fontolásba vettem a dolgot.
-Nem is tudom.-mondtam majd visszamentem a szobámba.
-Kis puccosba.-hallottam férfias kacaját, majd elmosolyodtam.
-Legyen.-adtam be a derekam.
-Egy óra elég lesz elkészülnöd?-kérdezte udvariasan, majd láttam, hogy hat óra lesz két perc múlva.
-Igen.-válaszoltam kedvesen, kivételes eset de most jól esne egy férfi társasága.
-Hétkor ott vagyok.-mondta, majd kinyomta a telefont.
Azonnal a gardróbomhoz siettem és egy vörös ruhát vettem ki belőle, majd a tükörhöz állva megfigyeltem, hogyan állna nekem.
A fürdőbe igyekezve a lábam gyantáztam le, majd lezuhanyoztam. Felkaptam magamra a vörös ruhát, ami egy térd feletti pántos ruha volt, a háta pedig csipkékből állt. A hajamat nagy hullámokra formáztam, majd hogy természetesnek tűnjön kicsit megborzoltam.
A szemeimre natur sminket festettem, majd szempillaspirállal fejeztem be a munkát.
Az ajkaimra a ruhámmal egyszínű rúzst vittem fel, és az időre néztem.
Háromnegyed hét, kopogtak az ajtómon. Katty.
-Kisasszony, a vacsorát hozzam fel?-kérdezte kedvesen.
-Nem, köszönöm.-ment ki a szobából, majd a fekete cipőt vettem fel lábaimra.
Egy fekete tásta kíséretében mentem le, majd hangosan szóltam szüleimnek.
-Elmentem!-kiabáltam, majd elhagytam a házat.
Közvetlen a bejáratnál várt rám Oliver, aki mellé beszálltam az autóba.
-Milyen gyönyörű vagy.-mondta, miközbe bekötöttem a biztonságiövet és elindult.
-Milyen nyomulós vagy.-vigyorogtam a srácra, aki nézte az utat.
-Ugyan, mégis vacsorázni jössz velem.-mondta, majd ránéztem.
-Nem akartam unatkozni.-mondtam mosolyogva, majd vigyorgott.
-Amilyen nehéz eset vagy, csoda hogy unalomból is eljöttél velem bárhova.-vigyorgott tovább, majd megforgattam a szemeim.-De utálom ha ezt csinálod.
-Én is utálom, ha nyomulgatsz.-állt meg a parkolóban, majd kiszállt a kocsiból, és körbe érve kinyitotta nekem az ajtót.
-Milyen udvarias valaki.-mondtam vigyorogva, majd karjába kapaszkodva mentünk be az étterembe, ahol egy étlappal ültünk le egy barátságos helyre.
-Mit ennél?-kérdezte, majd a szemeimbe nézett mélyen.
-Amit a családi vacsorán.-mosolyogtam, majd bólintott.
-Rendben-mondta majd furcsán néztem rá.
-Emlékszel?-néztem rá de nem jött válasz.
Odajött hozzánk egy pincér, majd felé fordult Oliver.
-Egy rántott csirkemellet kérnék petrezselymes burgonya körettel, valamint mellé ásványvízet. Ezt a hölgynek.-nézett rám, majd meglepődve és mosolyogva néztem rá.-nekem is ez lesz, de spriteot kérek mellé.-mosolygott. Levett a lábamról a vonzó menoriájával. Hupsz, miről beszélek? Hirtelen eszembe jutott minden irritáló beszólása.
-Minden percre emlékszem, amit veled töltöttem.-forgattam meg a szemeim a mondata hallatán.
-Ugyan, Oliver.-mondtam, majd a szemeit fürkésztem.
-Tényleg csodaszép vagy.-mondta kedvesen, majd elmosolyodtam.
-Köszönöm szépen.-hálálkodtam, majd meghozták az ételt.
Elég sok mindenről témázgattunk a vacsora közben, ami elég pozitív lökést adott számomra Oliver felé. Bízom benne, hogy picit vissza vesz a nyomulásából. Meglehet hogy nem és ugyan azt fogja csinálni, de viszont tudom, hogy nem olyan rossz ember.
A ház előtt tett ki, elbúcsúztam tőle aztán a házba mentem és a nevemet hallottam meg. David.
-Alison hol van?-kérdezte majd odamentem hozzá.
-Mizu Emma.-vigyorogtam rá.
-Hmm, milyen szép vagy! Hol voltál?-kérdezte.
-Vacsorázni. És te?-néztem rá boldogan.
-Emmával voltam, elég kedves kicsit visszahúzodó és szerény lány. De nagyon gyönyörű.-ábrándozott.
-Volt valami?-kérdeztem majd megrázta a fejét.
-Te kivel voltál?-kérdezte, majd a füléhez hajoltam.
-Oliver Lewis.-suttogtam, majd elmosolyodtam.
-Ugye nem?-mondta majd megráztam a fejem.
-De megyek aludni, jó éjt!-pusziltam meg majd a szobámba siettem és csörgött a telefonom.
Becca, hmm.
Kinyomtam a telefont, majd ráírtam inkább.
Gondolhattam volna, hogy ez lesz. Semmi baj, a sminkem lemostam, megtisztítottam az arcom, majd a hajam felkötöttem és egy laza pizsibe feküdtem be az ágyba, és mély álomba vágtam magam.
Egy hónap múlva ilyenkor már 18 éves leszek, azta.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top