Nyugtalan estém volt. Az álmom is valami hihetetlen volt, mert szorongást éreztem miatta, de nem értettem miért, és nem is emlékeztem rá.
Nyúzott volt az arcom, így egyből a nyári szünetem első napján. A telefonomon nézegettem a közösségi oldalakat, de semmi érdekeset nem találtam, így nehezen kikeltem az ágyamból és a gardrób szekrényhez csoszogtam.
Egy pasztelrózsaszín egyberuhát kaptam magamra, egy egyszerű fehér cipővel, valamint a hajam apró hullámokra formáztam.
Semmi sminket nem tettem fel az arcomra, hiszen nyáron nem a szívem csücske.
Megigazítottam az ágyamat, majd lementem a szüleimhez, akik az ebédlőben voltak már várva a reggelit.
-Jó reggelt.-mondtam, majd Davehez fordultam és egy puszit nyomtam göndör fürtjei közé.
-Jó reggel kicsim.-mondta apa, majd leültem a helyemre.
-Hogy aludtál?-kérdezte anya, majd mosolyt villantottam arcomra.
-Remekül.-hazudtam, hiszen nem számít mennyire rossz is volt.-ti?-kérdeztem udvariasan, majd Katty hozta nekünk a reggelit.
-Áhh, köszönjük.-mondta apa, figyelembe se véve az udvariasságomat.
Ettünk pár falatot, majd felálltam azzal az indokkal, hogy nekem dolgom van és mennem kell.
Eszemben sem volt elmenni otthonról, de ha jobban belegondolok nem lenne olyan rossz találkozni a legjobb barátnőmmel.

[Szerkesztett, a történet kitalált!]

Azonnal elindultam, nem hiszem hogy olyan sok az a fél óra.
-Alison!-kiabált utánam a testvérem, mikor tudtam hogy késésben vagyok. -hova mész?
-Rebeccaval találkozok.-mondtam sietősen.
-Mikor érsz haza?-kérdezte apáskodva, majd egy szemforgatás volt rá a válaszom.
-Dave, fejezd be. Majd jövök.-mondtam, majd beültem a kocsiba, és a soföröm elvitt a megbeszélt helyre.
Rebe már türelmetlenül várt rám, majd kacagva mentem oda hozzá.
-Szia Becc-mondtam vigyorogva, majd két puszit nyomtunk egymás arcára egy ölelés mellé.
-Gondolhattam volna, hogy késni fogsz Ali.-mondta, mire kissé dühös lettem.
-Eszedbe se jusson becézgetni!-parancsoltam rá, mire felkacagott.
Rendeltem két csésze kávét.
-Nem tudom mi volt velem éjszaka, olyan nyugtalan voltam Rebe.-mondtam, majd belekortyoltam a nemrég kihozott kávémba.
-Nem tudom milyen lehetett, de abba biztos vagyok hogy legalább három napig ezt fogom hallgatni.-forgatta meg a szemeit miközbe mosolygott.
-Furcsa érzés volt.-mondtam tovább mit sem foglalkozva azzal amit mondott.
-Alison, ne rágódj ezen főleg ha elmondtad.-mondta, majd kikortyolta az utolsó csepp kávét.
-Igazad van.-mondtam, majd felálltam.
-Hova mész?-kérdezte aggódva barátnőm, majd elmutogattam hogy cigizni.
Felállt, majd a táskám megfogtam, és előkotortam egy doboz cigit, és kivettem egy szálat.
-Megyek veled.-jelentette ki, majd bólintottam és a vállamra tettem a táskát.
Igen, 17 évesen előfordul hogy rágyújtok, de szerintem a mai világba nem annyira meglepő.
-Rendben.-bólintottam. Kifizettem a kávét, majd a kávézó előtt rágyújtottunk, és sétálgattunk barátnőmmel.

🌹Egy óra múlva🌹

Becca elment, így gondoltam hazasétálok úgy sem lakok messze. Előkotortam a fülhallgatómat, és a telefonomat, majd elkezdtem zenét hallgatni és sétáltam. Teljesen elmerültem, majd valaki úgy nekem jött, hogy a táskám a földre esett, amiből a pénztárcám, a kedvenc könyvem, a cigim, és pár iratom kiesett, valamint a telefonom, aminek szerencsére nagyobb baja nem esett. A fülhallgató azzal a lendülettel kiesett a fülemből.
-Basszus.-mondtam halkan, majd egyből legugoltam.
-Ne haragudj.-hallottam egy férfi hangot, akinél a kedvenc könyvem, és iratok voltak.
-Semmi baj, csak máskor nézz magad elé, mondtam, majd hajitottam vissza mindent a táskámba.
-A könyved!-mondta, majd nyújtotta az iratokkal együtt.
-Köszönöm.-mondtam, majd ránéztem a fiúra. Őszintén a lélegzetem is elállt, és zavarba is jöttem.
-Scott vagyok.-mondta, majd nyújtotta a kezét.
-Alison Ravenwood-mutatkoztam be.
-Ohh, egy Ravenwood.-kacagott fel, majd megforgattam a szemeim.
-Nos hát igen.-mondtam.-de nem lényeges szerintem.
-Dehogyis, azért mondtad a Vezetékneved.-kacagott.
Akaratom ellenére is fekacagtam, majd elköszöntem tőle és haza indultam.

[ig: @_szanii]