Anyával ketten egymásra néztünk, kissé rémülve, majd Dave le ült mellém.
-Ne haragudj, tényleg igazad volt.-mondta Dave, majd elmosolyodtam és hozzábújtam, jelezve hogy egyáltalán nem haragszom rá.
-De miért nem kellett nekem tudni erről?-kérdezte, majd anya hátra dölt a kanapén.
-Mert az egész család tudja, hogy apádért ölnél.-mondta anya majd Dave csak bólintott egyet.
-Így igaz, meg is fogom keresni azt a férfit legyen az bárhol.-hallgattam a beszélgetést, majd meglepedten néztem rá.
-Szó sem lehet róla David.-mondtam ingerülten.
-Nem Dave, lehetőleg kedüld el őket messze, mert nagyon rosszindulatú emberek.-mondta anya, majd felálltam.
-Lehet hogy aggódsz apáért és lehet, hogy ölni is képes lennél érte, de értsd meg hogy ez a múlt. Megtudtuk de nem teheted meg azt, hogy felkeresed. Mit tennél? Odamennél és megfenyegetnéd, azán minden újra olyan rossz lenne?-néztem végig Dave szemébe, majd rápillantottam anyámra.
-Teljesen igaza van Alisonnak.-mondta Davere nézve.
-Lehet, hogy igaza van de legalább azt engedjétek meg hogy kiderítsem hogy hol van jelenleg.-nézett ránk, majd szúrós tekintettel fürkésztem szemeit.
-David! Miért nem vagy képes hallgatni ránk?-kérdeztem, majd apa jött be a szobába.
-Mi történik itt?-mosolygott, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
-Elmondtam nekik.-mondta anya, majd apa bólintott.
-És David mit reagáltál?-kérdezte apa Davet figyelve.
-Fel akarja keresni.-mondtam dühösen, majd apa fellázadt.
-Szó sem lehet róla!-ismételte meg apa amit mondtam ezelőtt pár percel, majd bólintottam jelezve hogy édesapámmal egy véleményen állunk.
-Csak hogy hol tartozkodik jelenleg az a szemét.-mondta, majd anya megrázta a fejét.
-De senkit nem érdekel fiam.-mondta anya, majd apa bólintott.
-A hátam közepére sem kívánom a feleségével együtt.-akaratom ellenére is elkacagtam magam, majd  leültem.
-Akkor nem, engem igazán érdekel ki az, de akkor leszarom.-mondta majd elhagyta a szobát.
-Szépen!-kiabált utána apa, a csúnya szó miatt.
Ami neki csúnya. Soha nem tűrték a szüleink a trágár beszédet, és határozottan meg van tiltva a házban az egyéb csúnya szavak. Mi Ravenwoodok vagyunk, nem egyfajta 'paraszt' család, akinek minden illetlen szó kijöhet a száján, legalábbis a szüleim szerint.
-Nem fogja megkeresni, ne aggódjatok.-mondtam, majd mosolyogva elmentem Dave után, aki egyenesen az ajtó felé ment.
-David.-kiabáltam utána, majd megállt és megfordult.-eszedbe se jusson.-parancsoltam rá majd bólintott.
-Megyek valamit enni a közeli gyors kájáldába, jössz velem?-kérdezte mosolyogva, majd bólintottam.
-Ha fizetsz.-vigyorogtam majd kinyitotta előttem a bejárati ajtót.
-Természetesen.-mosolygott.
Kimentünk a házból, egyenesen a kocsihoz amibe beültem és a biztonsági övet kapcsoltam be magamon keresztül, azzal el is indultunk.
-Annyira bánom, hogy csúnyán beszéltem veled.-mondta Dave, majd ránéztem.
-Érthető volt.-mosolyogtam rá, majd befordult egy kis utcába.
-De nem kellett volna Alison.-mondta, majd megállt egy kis kajálda mellett, ami hiába volt egy kis utcába, elég sok velünk egykorúakkal volt tele.
Kiszálltunk a kocsiból, majd lezárta azt és ketten bementünk.
-Mit kérsz?-nézett rám David, majd bementem az ajtón.
-Gyrostálat.-mondtam határozottan, majd leadta a rendelést és leültünk egy kis barátságos két személyes helyre.
-Oliverrel mizu?-kérdezte, majd belekortyolt a kolájába, és nézett rám.
-Igazából semmi, legalábbis ma csak a reggeli eset volt.-mondtam majd kibontottam az üveg spriteomat.-de érdemes nekem erről beszélni?-tettem fel a költői kérdést majd megforgattam a szemeim.
-Miért mondod ezt?-kérdezte, majd sóhajtottam.
-Bolond Lewis család, akik egyáltalán nem szimpatikusak számomra. Michael is furcsa ember, az anyja még normális de Oliver valami hehetetlenül irritáló személy.-mondtam vigyorogva, majd megérkezett a kajánk.
-Köszönjük.-mosolyogva vette át Dave az ételt a fiatal felszolgálólánytól, amit vigyorogva néztem végig.-Emma?-nézte a nevét a ruhájára tűzve, majd bólintott.
-Igen.-mondta vékony hangon a szőke hajú lány.
-Gyönyörű neved van, akárcsak te.-bókolt, majd figyeltem a lány reakcióját aki fülig mosolygott és elpirult. -David vagyok.-mosolyogva mondta a nevét a testvérem.
-Tudom.-vigyorgott a lány, majd folytatta.-David Ravenwood és Alison Ravenwood.-jöttem zavarba, majd hozzáfogtam az ételhez.
-Emma, láss munkához.-kiabált rá egy idősebb úr.
-Emma Hill.-nézett Davere jelezve hogy keresse fel.
-Várj, mikor végzel?-nézett rá Dave a lányra, majd megfordult a lány.
-Este hétkor.-válaszolt, majd elment.
-Mi csajozós vagy.-ettem jóízűen, majd nevetett.
-Mi jó csaj.-folytatta a kacagást, majd ettünk.

🌹Két óra múlva🌹

Hazaértünk már a kajázóból és egyenesen a szobámba vonultam. Azóta pihenek és mivel régen olvastam már ezért olvasom a kedvenc könyvemet. Az igazat megvallva eléggé belemerültem a kis olvasásba lassan már egy órája, és a telefoncsörgés rendített ki mély élményeimből.
-Igen?-kérdeztem, majd csuktam be a könyvemet.
-Szép munka Alison. Rájöttél a titokra. Nekem pedig van egy meglepetésem.-mondta az ismerős férfi hang. A zaklató.
-Kiderítettem azt a hatalmas titkot, miért nem szállsz le rólam?-kérdeztem nyugodtan.
-Mert ez nem minden.-mondta, majd megforgattam a szemeim.
-Akkor mond el te.-mondtam, majd felálltam a fotelemből.
Gondosz kacajt hallottam a telefon tulsó feléről, majd sóhajtottam egyet.
-Annyira fárasztó. Szeretnéd hogy megkeressem az embert?-kérdeztem nem komolyan véve, majd járkáltam.
-Inkább a fiát keresd meg.-mondta, majd kinyomott.
-A fiát.-kacagtam.

[MINDEN ÚJ SZEREPLŐ, A "𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓹𝓵ő𝓴" FÜLECSKÉNÉL TALÁLHATÓ MEG!!]