-Reb, mit keres itt Oliver?-kérdeztem, majd meglepedten néztem ahol a fiatal srác közeledik az asztalunkhoz.
-Ez Oliver?-kérdezte barátnőm, akin észrevettem milyen ámulattal nézi Oliver Lewist.
-Rebecca.-szóltam rá barátnőmre, majd Oliver meg állt mellettem.
-Ravenwood kisasszony.-már egy szemforgatással köszöntöttem az irritáló személyt.-gondoltam benézek, és megkérdezem hogy mikor megy haza, esetleg hazavinném.-mondta igazán kedves, mégis nyomulós hangnemmel.
-Még mindig tegeződünk, és még sokára indulok.-mondtam kissé flegmán.
-De hiszen én megyek is, mit csinálsz itt egyedül?-mondta barátnőm, aki felállt és a vékony farmerdzsekit vette el a székéről.
-Valóban Alison, mit csinálsz itt egyedül?-kezdtem magam kellemetlenül érezni, és szúrós szemekkel néztem a barátnőmre.
-Van még egy kis dolgom, utána megyek majd.-hazudtam, de hiába még nagyobb kakiba kevertem önmagam.
-Akkor veled tartok.-tette fel az ajánlatot Oliver.
Felhúztam a szemöldököm, és beleittam a kávémba, majd megráztam a fejem.
-Nem kell.-vágtam rá.
-Óhh Alison, ne ellenkezz.-mondta Rebe, mire mégjobban kiakadtam.-csak eltud vinni apád cégéhez majd haza, szerintem neked is jól esne.-folytatta, mire bólintottam.
-Legyen.-adtam be a derekam, mivel semmi esélyt nem láttam arra hogy ezt a kocsikázást megússzam.
-Természetesen elviszlek oda ahova csak kéred.-kezdett már sok lenni.
Nem szóltam semmit, csak felálltam és elindultam ki az ajtón, mivel Oliver kifizette a két kávét, amiért szintén forgattam a szemeim. Egy öleléssel búcsúztam el barátnőmtől.
-Esküszöm, hogy ezt vissza kapod.-suttogtam, majd széles vigyorral távolodott el tőlem.
-Na sziasztok!-mondta vidáman.
-Szia-köszönt el Oliver.
Én némán nyitottam ki a kocsi ajtót, majd Oliver megfogta, én beültem és bezárta azt. Gyorsan átkerülte az autót, majd beült és beindította a motort.
-Elmondanád miért vagy a nyomomba?-néztem Oliver arcvonásait, majd rám pillantott.
-Talán baj?-kérdezte, majd nézte az utat.
-Csak zavaró és elég irritáló.-válaszoltam őszintén.
-Csak törödni akarok veled.-mondta komolyan, miközbe előre nézett.
Visszafojtottam a kacagást, majd sóhajtottam és komolyan vettem a dolgot.
-Nekem nincs szükségem rá. Ameddig nem ismertelek meg a partin is elvoltam, ez után is el leszek. Ráadásúl nem is értem miért jössz utánam, vagyis biztos hogy nem csak az az oka, hogy törödni szeretnél velem.-hadartam, majd befordult apám cégéhez.
-Akkor ne keresselek?-tette fel a kérdést, mire bólintottam.
-Szerintem az lenne a legjobb.-parkolt le, majd kinyitottam az ajtót.
-Lehetetlen.-mondta majd megforgattam a szemeim.
Reményt keltett bennem hogy végre nem lesz Oliver Lewis az életembe, erre csak egy téveszme volt.
Kiszálltam az autóból, majd egyenesen a cég bejáratán keresztűl fel a testvérem irodájába siettem aki telefonált a forgószékben ülve.
-Alison?-tette le a telefont, majd megforgattam a szemeim és bezártam David ajtaját.
-Te miért mennél állandóan a csaj után, és próbálnál a kedvébe járni, hiába próbálja közölni veled mennyire irritáló személyiség vagy?-járkáltam fel alá az irodában, majd hirtelen leültem.
-Kiről van szó?-kérdezte Dave, majd sóhajtottam egy jó nagyot.
-Oliver Lewis.-forgattam meg a szemeimet, majd ránéztem bátyámra aki jóízűen kacagott rajta.
-Az egy szemét.-mondta Dave, majd felkacagtam én is.
-Le se tudnám tagadni hogy a testvérem vagy.-jelentettem ki kacagás közbe.
-Jelenleg csak annyit tudok mondani hogy apáék ne tudjanak róla, hiszen képes lenne anya összehozni titeket a pénz érdekébe is.-mondta halkabban a testvérem majd bólintottam.-próbálj normális lenni vele, ha akarja menj vele, úgy ahogy eddig tetted de vigyázz Alison.-folytatta, majd végig bólogattam hiszen akármilyen vicces, igaza van.
-Meddig tart ez a hülye üzlet az apjával?-kérdeztem, hátha mond valami biztatót.
-Nem tudni.-jelentette ki, majd sóhajtott.-most is lent van?
-Valószínű nem hagyott itt.-válaszoltam kacagva, majd felálltam.-megyek haza, aztán ma már nem hiszem hogy megyek valahova.
-Estére lehet vacsorázni megyünk, mi a család. Lehet megbeszélés érdekébe.-mondta bátyám mikor apám benyitott.
-Alison, kincsem-ölelt át, majd megpuszilta a fejem búbját.-mit keresel itt?
-Hiányzott Dave.-hazudtam, majd vigyorogtam Davidre.-de pont indultam, szóval megyek is.-montam majd az ajtó felé indultam.
-Este lesz egy vacsoránk üzleti ügyben, szólj majd anyádnak.-mondta apa, majd ránéztem Davidre aki aprón bólintott jelezve hogy velük.
-Rendben, otthon találkozunk.-hagytam el az irodát vele együtt a céget is.
Lementem Oliverhez, a kocsiba szállva haza is vitt. Elköszöntem tőle és udvariasan megköszöntem a fuvart, majd bementem a házba, egyenesen anyámnak szólni az esti vacsoráról, majd a szobámba vonultam.