Reggel nagyon nyűgösen és hisztisen keltem fel ami félévente egyszer fordul elő, a telefonomra nézve csekkoltam az időt, és hogy jött-e valami üzenetem, de csak Oliver irt nekem, hogy vegyen-e fel otthon, de meg se néztem.
Felálltam majd a gardróbomhoz csoszogva kivettem egy fekete magasderekú rövidnadrágot, és egy rövid rózsaszín felsőt ami pántos volt, valamint egy fehér cipővel kombináltam. A hajamat felkötöttem, majd egy kis szempillaspirállt tettem fel a szempilláimra.
Leszaladtam az emeletről reggelizni, majd láttam hogy anya és David ül csak az asztalnál, picit lassítottam is a tempómon.
-Apa hol van?-kérdeztem aggódva, majd megpusziltam Davet.
-A cégnél van, jó reggelt Alison.-válaszolta anya kicsit rekedtes hangon.
-Beteg vagy?-kérdeztem, majd aprót bólintott.
-Szerintem tegnap kicsit megfázhattam, mivel este hűvös volt.-válaszolt, majd leültem a helyemre és szedtem magamnak reggelit.
-Pihengess, jobb lesz.-próbálkoztam a tanácsadásban, de tudom hogy hülyeség volt.
-Ma be kellene jönnöd a céghez.-nézett rám Dave.
-Nekem? Mégis miért?-furcsálva lepődtem meg a testvérem kérésén.
-Mert beszélnem kell veled.-mondta elég szigorú hangon, majd sóhajtottam.
-Majd bemegyek, de már megyek is itthonról szerintem.-mondtam mikor abba hagytam a reggelit, felálltam és céltalanul hagytam el a házat.
Ahogy ki értem a ház előtt Oliver várt rám a kocsijába, majd kacagva hajoltam le hozzá.
-Remélem ezt nem gondoltad komolyan.-vigyorogtam majd kinyitotta az ajtót belülről.
-Gyere, elviszlek valahova.-mondta mogorván, mint aki bal lábbal kelt ma fel.
-Nem bízok benned.-jelentettem ki, majd megforgattam a szemeim.
-Gyere már.-mondta, majd megráztam a fejem.-ne kéresd magad.
-Nem értem miért vagy itt.-nyilt ki a ház ajtaja majd vissza becsukódott.-na jó akkor menjünk.-szálltam be igazából a félelemtől, nem akarom hogy tudják hogy itt van ez az irritáció.
Ahogy beszálltam a kocsiba úgy csörrent meg a telefonom, már vártam a kis ismeretlent. Persze hogy felvettem, imádom a fejleményeket.
-Drága barátom, már hiányzott a telefonhívásod.-mondtam, hogy Olivernek ne tűnjön fel a dolog.
-Inkább más társaságát keresed, mint hogy a titkokat derítenéd ki a szüleidtől?-tette fel mogorva és hülye kérdését.
-Csak a szüleimet és magamat óvom meg.-mondtam, majd dörmögni kezdett, mire akaratom ellenére is kuncogni kezdtem.
-Ne menj sehova állitsd meg a fiatalembert, menj haza és kérd számon a szüleid újra.-parancsolgatott az idegen férfi.
-Te nem vagy normális, úgy is ki fog egyszer derülni minden.-mondtam mire Oliver rám nézett.
-De ha nem..-fenyegetőzni kezdett, de belevágtam szavába.
-Akkor mi lesz? Semmi. Nem tudod ki vagyok, nem ismersz. Szóval légyszives ne zaklass, ne keress, ne hívjál mert ha a sors azt akarja magamtól is rájövök a dolgokra.-nyomtam ki a telefont, majd a szemeim könnybe lábadtak és azonnal kikapcsoltam a telefonom.
-Ki volt az Alison?-kérdezte Oliver aggódva.
-Senki Oliver, tegyél ki a kávézónál.-mondtam, majd befordult a kávézó utcájába.-ne, lassan kezdj el menni majd kanyarodj jobbra.-parancsolgattam, majd tette amit mondtam.
Kerestem azt a srácot aki olyan tökéletes mégis minden megváltozott azóta. Oliver, az ismeretlen telefonhívások, a viszonyom Beccaval, valamint magamon is érzem a változást.
De sehol nem volt, igy tovább mentünk majd elvitt oda ahova szeretett volna. Egy mozi? Jézusom ez az Oliver valami hihetetlenül idegesítően nyomulós csávó.
-Ezt komolyan gondoltad? Azt hiszed kibirok melletted két órát?-kérdeztem kacagva, majd szúrós szemekkel nézett rám.
-Nem akarsz nézni semmit?-kérdezte kicsit szégyellve magát.
-Veled nem.-vigyorogtam, majd rá pillantottam.-vigyél a céghez, apáméhoz.-utasítottam.
Megforgatta a szemeit, majd bólintott.
-Valami probléma van? Te akartad annyira a társaságom.-mondtam, majd megint bólintott.
-Akarom is.-nézte az utat.
-Én még mindig nem.-motyogtam majd egy rövid időn belül kitett apám cégénél.-Ne várj meg, végezd a dolgod. Haza találok egyedül is.-mondtam majd bementem az épületbe egyenesen a tesóm irodájába, aki apámmal beszélt.
-Óhh kislányom, már minden nap bejössz?-vigyorgott apa, majd megráztam a fejem.
-Csak Dave beszélni akar velem valamiről.-válaszoltam majd leültem egy fotelbe.
-Akkor én nem is zavarok.-ment ki az irodából.
-Mit képzelsz magadról Alison?-nézett rám dühösen Dave.-Apáékat vádolod azzal hogy hazudoznak neked?-kiabált rám, mire összerezzentem.
-Nem képzelek semmit drága bátyám, egyszerűen tudom hogy titkolnak valamit.-emeltem fel a hangom én is, mire jött felém és a mutató újját emelte fel.
-Soha többet ne merd őket ezzel vádolni, különben elmondom a kis Oliver Lewisedet.-fenyegetett meg, mire felemeltem a fejem és szúrós szemekkel nézett rám.
-Gyerünk, szaladj akkor!-kiabáltam, majd kinyitottam az ajtót és felé mentem.-ennyi eszed van húsz évesen.-mondtam normál hangerőn majd elhagytam az irodát.