𝓐 𝓽𝓲𝓽𝓸𝓴, 𝓪𝓶𝓲𝓽 𝓶𝓮𝓰𝓽𝓾𝓭𝓽𝓪𝓶

Mikor elhagytam az épületet, bekapcsoltam a telefonomat majd felhívtam anyát.
-Kincsem, valami baj van?-kérdezte aggódva, majd megforgattam a szemeim.
-Igen van, az hogy rohadtul hazudoztok nekem már tizenhét éve és nem értem miért.-mondtam, majd sóhajtottam.-ameddig nem vagytok képesek mindent elmondani, addig nem megyek haza, ne is keressetek.-nyomtam ki a telefont, majd leintettem egy taxit és beszálltam.
-Egy közeli hotelbe szeretnék menni.-bólintott a sofőr majd indult is.
Egy öt perc alatt odaértünk, majd bementem és apám egyik szobájába mentem kérve hogy ne szóljanak neki.
Felmentem, akárcsak egy ház, csak ez egy lakosztály volt, de itt minden volt. Konyha, egy szoba, egy fürdő valamint egy kis nappali.
[Próbáltam gondolatomhoz megfelelő képet keresni:) valahogy így képzeltem el]

A cuccomat lepakoltam a nappaliba, majd megigazítottam a hajam és felhívtam Rebeccat, akinek mindent elmeséltem.
-Tehát eljöttem és most itt vagyok ebbe a kis cuccba.-mondtam, majd leültem.
-És nem fognak ott megtalálni?-kérdezte, de még én sem tudtam erre választ adni.
-Igazából nem tudom, lehetséges.-váltaszoltam, majd felálltam és kimentemaz erkélyre.
-Oliver tudja?-kérdezte a fiút, majd megforgattam a szemeim.
-Szerencsére nem tudja Reb, remélem nem is fogja.-jeleztem hogy nem látom szívesen Olivert, főleg nem most.
-Tőlem nem. De most megyek Alison, majd beszélünk.-nyomta ki a telefont, majd a wifire csatlakozva jött egy pár üzenetem messengeren.
[TRÁGÁR SZAVAK!]

Lezártam a telefonom, majd sóhajtva leültem és elkezdtem gondolkozni. Hogy min? A titkon.
Minden azóta jött amióta Rebeccaval találkoztam a kávézóba, amikor a partin voltam és találkoztam Oliverrel. Talán a két személynek köze van a dolgokhoz? Ha Beccanak köze lenne hozzá, biztos vagyok benne hogy nem most kezdődött volna. Na de Oliver? Talán ő lenne benne a dologba nyakig? Nem is emlékszem hogy a telefon hívás előtt vagy után jött oda hozzám. Olyan furcsa ugye? És olyan sok a kérdőjel jelenleg. De sajnos egyikre sincs kérdőjel. Rá kellett írnom Oliverre, muszáj voltam.

Ezek után még furcsábbak voltak a dolgok. Talán a Scott nevű félisten van a képbe? Biztosan. Jobb lesz ha nem is keresem, mert olyan dolgok lehetnek belőle ami senkinek sem jó. Főleg nem a családunknak. Pedig az igazat megvallva elég sokat gondolkozok azon hogy mi lett volna ha elmonsja a vezetéknevét. Talán ismerem?
Ki tudja, de az biztos hogy haza kell ma érnem különben ők keresnek meg, és valószínű hogy még inkább nem mondanak el semmit sem.
Készítettem magamnak valami finom ételt amit elfogyasztott mielőtt haza indultam. Eltakarítottam magam után majd a cuccomat összeszedve hagytam el a hotelt egy taxival.
Haza érve egyenesen anyámhoz siettem, majd kiabálni kezdtem.
-Hehetetlen hogy az édes fiadhoz szaladsz, miközbe rohadtúl te hazudozol összevissza, rohadt elegem van belőled.-mondtam, és szinte az egész ház a hangomtól zengett, de anya megszeppenve állt előttem.
-Ülj le Alison.-mondta nyugodtan, majd leültem.-nem titok, de nem gondoltam volna hogy egyszer valaha rá jössz, hogy van valami.
-Nem gondoltam volna, hogy lesz bármi amit nem mondtok el.-mondtam flegmán, majd letettem a cuccom.
-Régebben nem álltunk jól a cégnél, és volt egy nő aki meg akarta szerezni magának, de persze mi ezt nem hagytuk.-magyarázta, majd türelmesen vártam a csattanó részét a történetnek.-így megfenyegetett minket különböző dolgokkal. Csúnya veszekedés volt belőle, de fizettünk neki, és a férjének a hallgatásért. Utánna pár évre rá megkeresett minket, és újabb összeget kért, de nem álltunk jól anyagilag.
-És nem tudtatok fizetni neki, ugye?-hallgattam, de közbe szóltam valamit.
-így van, utána bíróság elé került a fenyegetései miatt, ráadásúl pisztolyt fogott a férje apádra a pénzért.-ekkor akadtam ki, majd felszólaltam.
-Ki volt az a nyomorúlt?-kérdeztem, de a hangomat felemeltem.
-Williamnek hívták. William Brown. Mostmár nem élnek itt.-mondta anya, majd megforgattam a szemeim.
-Miért titkoltátok?-kérdeztem.
-David elől titkoltuk, mert ő nagyon apás és képes lett volna felkeresni az embert.-mondta, majd bólintottam.
-Úgy voltunk vele, hogy te meg elmondanád neki.-mondta tovább.
-Mostmár én is tudom.-jött be Dave.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top