Reggel olyan kipihenten keltem, és vajon mi volt az első gondolatom? Scott. Sajnos még mindig nem tudom a vezetéknevét, bárcsak tudnám. De viszont az első dolgom az lesz, hogy újra elmegyek sétálni, pont arra ahol találkoztunk. Reménytelen persze, de megpróbálom. Az ágyból kikelve, a hajam kifésűltem és kivasaltam, hogy álljon valahogy. A gardrób szekrényemből egy fekete térdnél szakadt magasderekú nadrágot, egy rózsaszín rövid pólóval, valamint a pólóm színével megegyező cipőt vettem fel, kiegészítőként egy egyszerű nyakláncot viseltem. Az ablakomon kinézve láttam hogy nem valami fényes az idő ma, így egy farmer színű, és szürke hosszú pulcsit fogtam meg a kezembe, és mentem le a családomhoz reggelizni. Mindenki az asztalnál ült szokásosan.
-Jó reggelt.-mondtam, majd leültem a helyemre.
-Hol van a puszim?-kérdezte a mellettem ülő Dave.
-Jó reggelt hercegnőm.-mondta anya, majd megpusziltam Davet.
-Hogy aludtál?-jöttek a szokásos kérdések, de most őszintén válaszoltam.
-Nagyon jól!-mondtam, majd szedtem magamnak ennivalót, és megreggeliztem.
-Mész ma valahova?-kérdezte Dave.
-Ami azt illeti indulok is.-mondtam, mikor az utolsó falatot nyeltem le, és ittam egy kortyot.
Felálltam az asztaltól, és a pulcsimat felkaptam magamra, a telefonomat pedig a zsebébe csúsztattam.
-Mikor jössz?-kérdezte anya, majd rávetettem tekintetem.
-Nem tudom.-válaszoltam, majd el is mentem.
Kimentem az ajtón, majd a nagy undvarunkon keresztűl mentem, és kinyitották az ajtót.
-Hívjunk egy taxit?-kérdezte Billy, a kertészünk.
-Kérem.-mosolyogtam az öreg, kedves bácsira akit már gyerek korom óta ismerek.
A taxi öt percen belül megjelent a házunk előtt. Fél óra alatt oda is értem a kávézóhoz, majd elindultam abba az irányba, amerre a híres Scott nevű félistennel találkoztam. Reménytelen. A zsebemből a doboz cigimet szedtem ki, és gyújtottam rá. Már elhagytam azt a helyet amikor egy kocsi lassított le mellettem.
-Na de Ravenwood kisasszony, maga még cigarettázik is?-hallottam meg az idegesítő, hátborzongató Oliver hangját.
-Nem úgy volt hogy tegeződünk?-mondtam, amikor beleszívtam a cigimbe, és a tüdőmből fújtam ki a füstöt.
-Valóban. Merre mész? Elvigyelek?-kérdezte, majd szemforgatással válaszoltam.
-Nem szükséges, van két lábam amin imádok menni.-gúnyolódtam, mire felnevetett és kiszált a fekete járműből és közelített felém.
-Ne haragudj ha bunkó voltam tegnap Alison, kicsit ittam is meg minden.-jött egyre közelebb, majd a kezem a mellkasára helyeztem, és taszítani kezdtem.
-Én nem haragszom senkire.-mondtam, majd a szemeibe néztem.-de most menj el.-mondtam miközbe elhajítottam a cigicsikkem.
Bólintott. Beszállt a kocsiba és elhajtott, na remélem többet nem látom. Tovább sétáltam de annyira esélytelen volt minden, inkább haza mentem.
Egyenesen a szobába vonultam, mikor megint egy ismeretlen számról hívtak. Persze felvettem.
-Ne keress senkit, előbb a szüleidet tudd meg kik valójában.-mondta egy ismeretlen mély férfi hang.
-Engem az érdekel hogy te ki vagy, és mit szeretnél tőlem.-mondtam nyugodtan, majd leültem az ágyamra.
-Ha a szüleid elmondanak mindent, én is elmondom ki vagyok.-nyomta ki a telefont, majd megforgattam a szemeim és lementem a beszélgető szobába, ahol álltalába a szüleim lenni szoktak. Persze most is itt voltak.
Bezártam az álltalában nyitva lévő ajtót, és leültem a szüleimhez.
-Van valami dolog a múltatokban, amiről nekem tudni kellene?-vontam kérdőre a szüleimet, majd anya gyanúsan nézett apámra.
-Apa? Anya? Válaszolnátok őszintén?-kérdeztem újra, de mind a ketten némák voltak, ami azt illeti kezdtem ideges lenni, de türelmes voltam.
-Mire gondolsz Alison?-kérdezte apa, végre valahára megszólaltak.
-Akármi. Mondjátok el!-emeltem fel a hangom, amikor David benyitott a szobába.
-Mi történik?-kérdezte, majd szúrós szemekkel tekintettem anyámra, akin valóban látszott hogy titkol valamit.
-Semmi fiam, Alison te is csináld a dolgod.-mondta apa, mire felhúztam a szemöldököm, és leültem.
-Nincs az az Isten hogy én ezt annyiba hagyjam!-mondtam határozottan.
-Nincs semmi titkolni valónk.-mondta anyám, miközbe nézett rám és Davere.
-Legyen, akkor majd máskor.-álltam fel dühösen, és elhagytam a szobát. Egyenesen kimentem a házból, majd David utánam jött és megragadta a karom.
-Mi folyik itt Alison?-kérdezte, majd sóhajtottam és testvérem felé fordultam.
-Nem mondok egyenlőre semmit.-mondtam majd beültem a kocsiba.
-Nekem semmit nem mondasz már?-hajolt le, mielőtt bezártam volna az ajtót.
-Nem fontos.-mondtam, majd bezártam.
-De én mindent mondjak el.-hallottam ezt már fél füllel, majd elhajtottunk a házunktól a sofőrömmel.