Reggel egy irritáló telefoncsörgésre keltem. Újra az az ismeretlen szám, sose lesz vége. A telefonom után nyúltam, majd jobbra húztam a kijelzőm.
-Még mindig nem vágom mit akarsz tőlem.-mondtam kómásan.
-Küldtem neked egy levelet. De azt neked kell kibontanod.-mondta az ismeretlen férfi, majd kinyomta a telefont.
Levél, vajon mi állhat benne? Pizsibe voltam, igazság szerint nem szokás pizsibe mászkálni a házba, de ezúttal megtettem. Azonnal Katty keresésére igyekeztem, amikor megtaláltam a konyhába.
-Katty, jött bármi levelem?-kérdeztem izgatottan, majd meglepetten nézett rám a középkorú hölgy.
-Nem asszonyom, de bármi jön azonnal szólok.-nyugtatott meg, majd bólintottam.
-Azonnal hozd majd a szobámba.-utasítottam, majd visszavonultam a szobámba.
A szekrényből egy fehér croptopot, és egy világosfarmer magasderekú rövidnadrágot vettem ki, amit egy fehér ciprővel párosítottam. A hajamat egyszerűen felkötöttem, és az utolsókat igazítottam rajta, amikor kopogtak az ajtómon.
-Gyere.-mondtam, majd pattantam fel a tükör elől.
-Ez a kis boríték most érkezett önnek.-mondta, majd odaigyekeztem átvenni tőle.
-Köszönöm Katty.-mondtam, majd elkezdtem vizsgálni a borítékot.
-Engedelmével.-hagyta el a szobámat, én pedig leültem az ágyra.
Kibonottam a borítékot, amiben egy kép állt. Háttal állt egy nő a kamerának, és egy másik nővel beszélt, aki az anyám volt. Szerintem este készülhetett a kép, bokrok voltak mellette, és az ismeretlen nő mellett a földön egy boríték volt. Mintha anyám pénzt adott volna neki, és ő azt elhajította.
Megfordítottam a képet, amire az volt írva, hogy:
"Ki lehet a másik nő apád szerint?"
Szúrós szemekkel néztem magam elé, majd felálltam az ágyamról, és elindultam apám keresésére. De nem találtam sehol.
-Alison, jó reggelt.-mondta Dave, majd lejött a lépcsőn.
-Dave, apa?-kérdeztem, majd egy puszit kaptam a fejem búbjára.
-A cégnél, és is indulok.-mondta, majd a kezeimre nézett, amiben a boríték volt.-ez micsoda?
-Semmi.-válaszoltam.-menj csak, szia Dave.
Azonnal elmentem, még mielőtt kikapná a kezemből. Visszatettem a képet a borítékba, és a fehér táskámba löktem, majd írtam Beccanak.

Már félig úton voltam, mikor leírtam az utolsó szót, és eldöntöttwm hogy gyalog fogok menni. Sétálás közbe végig a fotóra gondoltam, hogy ki az a nő, anyám mit akart tőle, és a legfontosabb, mi a titok?
Egy kocsihangot hallottam, ami megállt mellettem, és voltam olyan hülye hogy egyből ránézzek.
-Ravenwood kisasszony, ezúttal engedje meg hogy elvigyem.-mondta Oliver Lewis, az irritáló gazdag fiú.
-Nem szükséges.-jelentettem ki majd tovább haladtam.
Ami azt illeti jól jött volna, hiszen mivel a gyaloglást választottam kemény késésekbe vágtam magam.
-Hova mész?-kérdezte, majd előrébb csúszott a kocsival.
-A közeli kávé házba megyek.-mondtam, majd kinyitotta a jobb oldali ajtót.
-Én is arra megyek.-mondta, majd beültem a kocsiba.
Ha tovább tiltakoztam volna tovább kések. Hamar odaértem, majd kiszálltam Oliver kocsijából, megköszönve a fuvart és bementem az épületbe.
Rebe pont a táskáját tette le, majd odaültem vele szembe.
-Ugye nem késtem?-kérdeztem vigyorogva, majd körül néztem, elég sok ember tartózkodott ott, ahol mi.
-Kivételes eset volt, hogy csináltad?-nézett rám, majd kijött a pincér.
-Mit fogyasztanak?-kérdezte illedelmesen.
-Egy csésze fekete kávét.-mondta kívánságát Reb.
-Egy csésze kávét két cukorral legyen szíves.-mosolyogtam a pincérre, miközben írta fel a választott kávénkat.
-Tehát hogy lehet hogy nem késtél?-tért vissza a kérdésre Rebecca.
-Oliver Lewis.-mondtam, miközbe megforgattam a szemeim.
-Te minden nap találkozol vele?-kérdezte vigyorogva.-mesélj.-mondta, mikor kihozták a kávénkat.
-Gyalog akartam jönni, de negyed úton felvett, aztán pár kérés után beültem, mert leszakítottad volna a fejem ha sokat kések.-kezdtem a mesélést, majd iszogattam a kávémat.
-Valószínű, egyébként milyen? Hogy néz ki? A személyisége?-kérdezősködött barátnőm, mire felnevettem halkan.
-Jól néz ki, de belsőre nem az ideálom. Erőszakos srác, amit kifejezetten utálok.-mondtam, majd megforgattam a szemeim.
-De jól esik hogy a nyomodba van?-kérdezte, de a gúnyt éreztem a hangjából, de egy rövid időn belül felkacagott, elég hangosan.
-Te hülye vagy.-mondtam vigyorogva.
Az ajtóra pillantottam amikor kinyílt, mit keres ez itt?