Deku szemszög:
Kacchan csak elhalkult és nem mondott semmit. Csak némán néztük egymást a csendes teremben. Néhol szipogtam egy-kettőt. Ő pedig csak nézett rám. Mialatt én még mindig csak mosolyogtam.
Biztos bántani fog. De már nem érdekel.

Kacchan lassan elindult felém és tekintete egyre mérgesebb lett.
-Csak nyugodtan Kacchan ^^
-Azt hiszed hogy játszhadozhatsz velem?! HA?!
Csak mosolyogtam könnyes szemeimmel beletörődve abba hogy megint bántani fog.
Már megszoktam.
-Kacchan én ne-
-Nekem te ne beszélj vissza!-hangját egyre magasabbra emelte mire kissé félni kezdtem. -A kibaszott vágásaid is rámfogod kibaszott Nerd!
Kacchan idegesen az arcomba robbantott párszor majd dühösen kirontott a teremből.

Szinte megszólalni sem hagyott,így még egy bocsánatot sem tudtam neki mondani. A robbantások ismét fájtak én pedig csak mosolyogva sírtam el magam újra.
A teremben körülbelül fél óráig ülhettem még majd táskámat felvettem és lassan elkezdtem a lépcsőn lesétáln. Csak az én cipőim kopogását lehetett hallani,nem igazán voltak már ilyenkor az iskolában,csak azok akik klubbokba járnak. De mivel engem mindenki utál ezért egybe sem vettek be.

Lassan hazasétáltam majd otthon anya kérsésein gyorsan átugorva felmentem szobámba,és egyetlen barátaimat a pengéimet vettem elő. A kötéseket lassan lehámoztam kezeimről és ismét rányomtam az éles tárgyat a kezeimre.
Megkönnyebbültem.

Másnap reggel gyorsan felöltöztem és fekete táskás szemeimmel (szegény Dekuból Sangwoo lett) elindultam az iskolába. Arcomon egy hatalmas mosoly ült.

Nem lehetek őszinte. Senkit nem érdekelne.

Az iskolába beérve a szokásos gúnyolódásokat kaptam meg. Ezért próbáltam minél jobban igyekezni a termünkbe ami még sajnos egy emelettel fentebb volt. Minél jobban siettem annál több gúnyolódást hallottam ami kezdett szétszedni belülről.

Miért pont én?

A terembe pániktól zihálva értem be. Kissé új volt ez az érzés,eddig nem estem ennyire pánikba az emberektől.
Csendben leültem a padomba ahol néha jobbra-balra kitekingettem. Nagyrészt Kacchant láttam ahogy barátnőjével ölelkezik és csókolózik. Mindig elkaptam a fejem. Minden egyes pillanatban mikor megláttam Kacchan újra és újra összetörte a szívemet az eddigeknél is jobban.

Bárcsak én lennék a lány helyében..

A csengő tevékenységüket félbeszakította majd egy puszival elköszönve váltak szét és ültek le padjaikba.

-A mai órán mindenki be fogja jelölni hol szeretne továbbtanulni és mit!-mondta hangosan az osztályfőnökünk majd kiosztotta a lapokat.
Csak ültem a lap fölött és néztem rá.
Jó vagyok én bárminek is?
-Mindenki jelöljön meg valamit!

A pánik lassan eluralkodott rajtam. Mindenkinek van egy célja,csak nekem nincs. Az álmomat pedig nem valósíthatom meg.
Mi értelme van folytatnom bármit is?
Egészen óra végéig csak bámultam az üres lapra,mialatt minden szakmát kihúztam.
Szakácsnak nem lennék jó mert nem tudok főzni.
Kacchan ezt is tud.
Fizikai munkás nen lehetek mert gyenge vagyok.
Kacchannak van ereje hozzá.
Nyelvi szakra nem mehetek,még az angol sem megy.
Kacchannak pedig minden megy.
Hős nem lehetek,nincs képességem.
Kacchannak van képessége.

Ezeken gondolkozva egész óra végéig nem figyeltem semmi másra,csak arra tudtam gondolni mekkora egy senki vagyok.
A tanár elkezdte a lapokat összeszedni majd hozzám is elért.
-Midorya,miért nem jelöltél meg semmit?
-Mert nem jó semmire!-vágta rá valaki a padok közül
-Hé gyerekek! Midorya igen is nagyon ügyes!
-Még gondolkoznéj rajta-feleltem halkan. A tanár csak bólintott majd tovább haladt a többiekhet.
-Midorya órák után visszahozom a lapot,addigra gondold át.
A tanár lassan összeszedte mindenki lapját majd ki is ment a teremből.
Kacchan a UA-be jelentkezett. Biztosan felveszik.

Sziasztok! Igen,nagyon régen volt rész..nem fogok hazudni. Egyszerűen nem volt kedvem. Erőltetett munkát pedig nem szeretnék írni. Ennek ellenére remélem "olvasható" Lett ez a rész!❤