Deku szemszög:

Minden 5 éves koromban kezdődött.
Legjobb barátom Kacchannak akkoriban jött elő hasznos képessége amit mindenki csodált. Később mindenkinek,kivéve nekem.
Az orvos azt mondta képesség nélkülinek születtem. Anyukámat látszólag nagyon megviselte és engem is. Az iskolában mindenki tudta hogy ez egy legsebezhetőbb pont bennem. Sokszor csúfoltak miatta ami nagyon bántott.
És itt vagyok most 14 évesen. Mai napig az iskolában kinevetnek azért mert nincs képességem. Valamikor eldobálják a dolgaimat mert ezt viccesnek találják és nevetnek rajta egy jót majd engem otthagyva mennek tovább.

     Olyan érzés mintha egy senki lennék,
De az vagyok nem?

Ez a nap az első hetem és egyben utolsó évem ebben az iskolában. Ismét végigsétáltam fekete kialvatlan szemeimmel a folyosón ahol néhány irányból a megszokott mondatokat hallottam és rajtam nevető embereket.
,,Ez az a fura srác nem?"
           ,,Ő az a képességnélküli nézd!"

A folyosón minél gyorsabban próbáltam végigmenni de belefutottam valakibe. Hirtelen felkaptam a fejem. ,,Kacchan..kezdődik újra.."-gondoltam magamban,de csak hirtelen félelmemben dadogni tudtam és hátrálni
-Te...te..TE NEKEM MERTÉL JÖNNI DEKU?!-közelített felém dühös tekintetével.
-S-S-sajnálom Kacchan..
Ő csam egyre közeledett majd mikor nem tudtam tovább menni elém állt és mivel magasabb lenézett rám. Arcán a szokásos "megöllek deku" Tekintet volt. Én csak remegő lábaimon épphogy megálltam és könyörögtem a bocsánatért,de ő meg nem hallva ezt megfogta táskám és eldobta amin a folyosón lévő emberek nevetgéltek,néhányan megrugdosták a táskám és fényképeket készítgettek arról hogy Kacchan milyen dühös fejet vág. 
Pár pillanat után meglökött ami miatt fejem bevertem és rögtön össze is rogytam. Könnyeim szaporán folytak és még mindig bocsánatért könyörögve remegő ajkakkal néztem Kacchanra.
-Na mivan Deku sírsz?-nevetett rajtam

Kacchan kezeivel robbantgatni kezdett én pedig tudtam mi fog következni. Az arcomba robbant ami szokásosan nagyon fájni szokott. Én csak ráztam a fejem hogy ne tegye,de mint aki meg sem látta robbantgatott tovább majd belerobbantott az arcomba.

Pár pillanatig nem éreztem semmit majd megéreztem az égető fájdalmat. Könnyeim hangos sírásba torkollottak át mialatt egyre többen nevettek hangosan és csak Kacchan hátát láttam és hogy mégegyszer belerug táskámba. Nevetett párat majd elindult a terembe.
Könnyeimet próbáltam megállítani de nem ment. Csam egyre hangosabban és fájdalmasabban sírtam csuklóimat szorongatva.

                 Mit rontottam el?