Nagyon lassan telt el az az 1 hét. Kínzóan lassan. A telefonomat és a laptopomat még mindig nem kaptam vissza. Egyetlen mentsváram az volt, hogy Dani adott egy mp3-at. Éjszaka azon szoktam hallgatni a zenéket. Apával a viszonyom cseppet sem javult. Én nem szólok hozzá, mert még mindig dühös vagyok rá, amiért eltiltott a zenétől és meg akarta ütni Danit. Ő pedig azért nem szól hozzám, mert csalódott bennem. Egyszer próbálkoztam nála, meg akartam neki mutatni a fellépést, de elzavart. Hajthatatlan volt, én pedig többé nem próbálkoztam. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

A terem előtt álltunk Danira várva, hogy jöjjön és kinyissa az ajtót.

- Ma én leszek Dani tanárúr helyett - hallottam ekkor a töri tanárunk hangját.

Döbbenten kaptam fel a fejem.

- Hogy? - kérdeztem.

- A tanárúr ma nem jött be az iskolába, családi gondok - fogta rövidre és kinyitotta a terem ajtót.

Belém hasított a félelem és ijedten Melire néztem. Mi van, ha Kolos tett valamit?

- Biztos nincs baja - nyugtatott meg Meli vagyis csak próbált megnyugtatni.

- Nem tudhatod - motyogtam az ajkamat harapdálva.

- Próbáld meg felhívni - tanácsolta.

- Lányok igyekezzetek - szólt ránk a tanár.

- Csak egy pillanat - kértem.

- Nem, befele és ha nem teszed el a telefont elveszem.

Elkeseredetten adtam vissza Melinek a telefonját és mentünk be a terembe. Oka van annak, hogy Dani ma nem jött. Ki tudja, mi van vele, hogy jól van-e? Ökölbe szorult a kezem az asztalon. Ha Kolos tett valamit Danival esküszöm, hogy megölöm.

- Én megölöm, ha tett vele valamit - suttogtam.

- Ugyan már Bogi. Dani idősebb Kolosnál megtudja védeni magát.

- Te nem tudod mire képes Kolos. Múltkor a pincébe csalta le Danit és rázárta az ajtót. Ki tudja meddig lett volna ott, ha nem megyek

- Lányok - meresztette ránk pápaszemét a tanár.

Szünetben számtalanszor hívtam Danit. Párszor kicsöngött, de senki nem vette fel. Aztán amint legközelebb hívtam a telefon már ki volt kapcsolva. Szándékosan nem vette fel. Nem tudtam mit érezzek. Düh, fájdalom és az aggodalom váltakozott bennem. Iskola után azonnal feléje vettem az irányt. Fejben két hosszú beszéddel készültem. Ha van valami baja, akkor hálát adok az égnek, viszont ha egészségesen találom, meg úgy leüvöltöm a fejét, hogy azt megkeserüli. Oké, igen, tudom, nem tartozik nekem elszámolással, de legalább annyit odanyögött volna, hogy hétfőn nem lesz. Most akkor próba sem lesz? Észre se vettem, hogy szaladok csak akkor tűnt fel, amikor zihálva megálltam a ház előtt. Dani kocsija kint parkolt, de ez még nem jelenti azt, hogy jól is van. Ott rontottam el az egészet, hogy kopogás nélkül rontottam be a házba. Ha talán kopogok, akkor elkerülhettük volna azt a pillanatot, ami mindent megváltoztatott bennem.

A házba berontva az ajtó visszapattant én pedig kővé dermedve álltam a nappali ajtajában. Nem akartam látni azt, amit láttam. Danit egy nővel, ahogy a kanapén. Azon a kanapén, amin én annyit filmeztem vele, amin annyit beszélgettünk. Mint egy hatalmas tőrdöfés, amit előtte tűzbe mártottak, úgy hasított a szívembe a fájdalom. Dani felemelte a fejét a nő melleiről és rám nézett. Nem számított, hogy azonnal lesápadt. Mielőtt a sírás kiszakadt volna belőlem sarkon fordultam és elszaladtam. Teljes erőmből rohantam, nem érdekelt, hogy alig kapok levegőt, hogy a vádlim teljesen begörcsölt, minél távolabb akartam lenni tőle. Nem tudtam kiverni a fejemből azt, amit láttam.

- Szállj fel - állt meg hirtelen mellettem Kolos a motorjával.

Gondolkodás nélkül szálltam fel mögé, karommal átöleltem a derekát és a hátába temettem a fejem.

Az sem érdekelt volna, ha Kolos elrabol, semmi sem érdekelt. Kissé meglepődtem, amikor a Szent Anna kápolnához vitt. Kolos leszállt a motorról majd engem is lesegített.

- Most mi lesz? Megerőszakolsz? - kérdeztem alig hallhatóan a könnyeimet nyelve.

- Jesszus dehogy - rázta meg a fejét. - Gyere, üljünk le.

- Mit akarsz tőlem?

- Semmit. Jesszus Bogi, tedd már félre a téves feltételezéseidet. Hagytam volna, hogy olyan állapotban azt utcán rohangálj? - horkantott fel.

- Neked aztán úgysem számít, mi van velem - rántottam meg a vállam.

- Attól, hogy a bátyámat ki nem állhatom, téged nem utállak.

- Nem akarok róla beszélni!

- Nem is kell. Tudom magamtól a szitut. Te az ártatlan kis lelkiddel beleszerettél a drága bátyámba, de ő erről mit sem sejt ezért fűvel, fával kavar. Mondtam, hogy ne őt válaszd, de nem hallgattál rám.

- Mintha eltudnám dönteni, mintha jogomban állna választani, mintha az én hibám lenne, hogy megtörtént, de nem akartam. Soha nem akartam szeretni őt - sírtam el magam.

- Jaj, tökmag ezért nem szabad senkit se közel engedni magadhoz. Mert egyszer mindenki elhagy - mondta gyengéden.

- Ahogy anyu - suttogtam magam elé.

- Nagy a különbség aközött, hogy valaki akarata ellenére megy el vagy pedig szándékosan. Óriási különbség.

Elmentem mellette és leültem a betonra. Kolos letelepedett mellém és gyengéden megpaskolta a térdem. Türelmesen várakozott, amíg én kisírtam magam.

- Azt hittem te tettél vele valamit, hogy bántottad ezért nem jött suliba - törtem meg a csendet.

- Ez hízelgő - nevette el magát halkan.

- Ki tudom belőled nézni - pillantottam rá.

- Ezt bóknak veszem - vigyorodott el. - Mennyit láttál?

- Épp eleget - hajtottam le a fejem.

- Dani egy fasz. Ott tesz, tönkre mindent ahol csak tud.

- Nem hívott vissza, legalább írt volna annyit, hogy dolga van, de nem. Neki családi gondok vannak, kétlem, hogy az a pillangó családtag lenne - horkantottam fel.

- Tetszel nekem - nézett rám csillogó szemekkel.

- Hipp, hipp hurrá - morogtam.

- Most komolyan. 14 vagy honnan ismersz te olyan szavakat, mint pillangó? Nem hiszem, hogy az ízeltlábú pillangóra gondolnál - nézett rám jelentőségteljesen.

- Könyvek - rántottam meg a vállam.

- Kis könyvmoly, aki énekel is - vigyorodott el.

A karomra hajtottam a fejem és egy mély levegőt vettem.

- Tudom, hogy nem kéne, hogy fájjon, nincs köztünk semmi - suttogtam.

- Hagyd, abba a szenvedést van egy ötletem - karolta át a vállam lazán.

- Nem vagyok rá kíváncsi.

- Ne csináld már. Meg akarod büntetni nem? Fájdalmat okozni neki, ahogy ő okozott neked?

- Mi a terved? - néztem az arcára fokozódó érdeklődéssel. - Dani nem akar tőlem semmit, nem lenne féltékeny - ráztam meg a fejem.

- Biztos vagy te benne?

- Tudsz valamit, amit én nem?

- Talán.

- Mi az, hogy talán?

- Az, hogy talán - mosolygott sejtelmesen.

- Oké. Ki vele. Mi az a nagy terv? - adtam meg magam.

- Dani mindenáron távol akar téged tartani tőlem, ne fogadj szót neki. Találkozgassunk, had menjek el eléd a sulihoz, hitesd el vele, hogy engem akarsz, hogy szeretsz engem. Készülj velem a versenyre, győzd meg róla, hogy pótolható, hogy semmit se jelent neked - nézett a szemembe.

- Miért utálod ennyire? - kérdeztem alig hallhatóan.

- Idővel válaszolok tökmag - mosolyodott el halványan.

- Honnan tudjam, hogy nem használsz ki?

- Mondtam már, kedvellek téged és csak annyira használlak ki amennyire te engem - dőlt felém csibészesen mosolyogva.

- Nem jó ötlet ez, nem vagyok jó színész - csóváltam meg a fejem.

- De én igen. Ne már Bogi, jó buli lesz és talán valami jó is kialakulhat a dologból - unszolt.

- Apa nem fogja engedni, túl idős vagy.

- Ugye csak viccelsz? 17 vagyok - horkantott fel.

- Apának az idős.

- Tudom, hogy kell az emberek kegyeibe férkőzni - mosolygott magabiztosan.

- Nem tudom - motyogtam bizonytalanul. - Ha belemegyek, akkor mindenkivel el kell hitetnem, Melivel is - suttogtam.

- Muszáj lesz - bólintott.

- Mintha előre eltervezted volna - fordultam felé villogó szemekkel.

- Persze én mondtam, hogy feküdjön le azzal a csajjal, hogy aztán segítsek neked bosszút állni - forgatta meg a szemét.

Elkaptam róla a tekintetem.

- Gondolkodj rajta - szökkent talpra könnyedén majd felém nyújtotta a kezét.

- Hova megyünk? - kérdeztem felnézve rá.

- Csavargunk egyet - mosolygott rám.

- Haza kéne mennem, apa biztosan aggódik.

- Tudom, hogy nem izgat apud véleménye, azután nem, hogy eltiltott a zenétől. Nem kell tőlem félned Bogi, nem foglak bántani - nézett a szemembe.

- Ha be akarsz apánál vágódni, akkor most haza viszel.

- Akkor benne vagy? - vigyorodott el.

- Igen benne, de semmi olyan nem - kezdtem ám ekkor felhúzott és magához vonva megcsókolt.

Nem tudtam mit reagáljak. Megkaptam életem első csókját Kolostól. Attól a fiútól akinek a bátyjába szerelmes vagyok.