Oké az igazat megvallva kicsit elfogott a bűntudat, amikor reggel leléptem otthonról, de basszus miért én engedjek előbb? Mert én vagyok a fiatalabb? Engem akarnak megfosztani az álmomtól, nem aput. Igenis szarul éreztem magam az egész miatt, szerettem volna apuval lenni, de már nem tudtunk úgy nyugodtan beszélgetni, hogy ne kaptunk volna hajba. Én nem engedtem, ő sem engedett. A makacsságot úgy látszik tőle örököltem.

- Jaj, csajszi - köszöntött Meli szomorú mosollyal.

- Szia, Meli - köszöntem vidáman.

- Hej, hanyagold ezt. Ismerlek - szólt rám összehúzott szemekkel.

- Minek legyek összetörve? - vontam meg a vállam és megindultam.

- Nem tudom megérteni apukádat. Miért ennyire rideg az irányodba?

- Szerinte anyut a zene ölte meg. Kétlem, hogy valaha megváltozna a véleménye - sóhajtottam.

- Kedvelem apudat, de tényleg, de biztos vagyok benne, hogy annak idején sokkal jobb fej volt, mint most.

- Igen. Sokkal jobb fej volt. Együtt énekeltünk, hárman amikor csak tehettük. Akkoriban minden olyan tökéletes volt, aztán anyu halála után minden megváltozott. Ami régen színes volt az fekete fehér lett és egyhangú. Majd jött Dani és újra színt vitt az életembe.

- Apropó Dani. Nem beszéltünk napok óta...

- Hála apumnak - szúrtam közbe.

- Na, igen. Mi a helyzet? Mi történt? Mit beszéltetek a templomba? Napok óta nem tudok aludni szóval most mindent, elmondasz! Az elejétől és egy szót sem hagyhatsz ki!

- Nos, miután mindent bevallottam neki ugye Kolos haza hozott és szakítottunk, aztán apummal jól összevesztem. A fejéhez vágtam, hogy bár ő halt volna meg anyu helyett. Utána megszöktem és a templomban kötöttem ki.

- Jöhettél volna hozzánk is, betegre aggódtam magam miattad - szólt közbe sértetten.

- Tudtam, hogy apa ott keresne először. Danihoz se mehettem, azok után, hogy bevallottam neki szeretem... Így hát a templomban lyukadtam ki ahol elbeszélgettem az öregfiúval... Istennel és ott is aludtam. Másnap reggel Kornél atya fogadott egy csésze kávéval és mindent elmondtam neki, igen meggyóntam, de utána sokkal jobb lett. Ő azt mondta hívjam fel apát, de én helyette Kolost hívtam, aki küldte Danit. Elmondta, hogy szeret engem...

- Jesszus Isten - visított fel Meli izgatottan.

- De csak, mint a húgát - fejeztem be, mire a lelkesedése alább hagyott.

- Oh... akkor mostantól utáljuk?

- Nem. Mindent megbeszéltünk és elmondta, hogy Kolos szeret engem...

- Kolos? Akit én ismerek? Az ki van zárva - kerekedett el a szeme a döbbenettől.

- Én is így reagáltam, vagyis előbb nevettem aztán elsírtam magam, de igaz. Dani arra kért, hogy adjak egy esélyt Kolosnak, mert tudja, hogy mellette boldog lennék, ahogy Kolos is az lenne mellettem. Először azt hittem megőrült. Hogy legyek Kolossal, ha közben őt szeretem? De... azt mondta, ha igazán szeretem őt, akkor adok egy esélyt a dolognak.

- Akkor most kivel vagy? Kolossal? Kit szeretsz? Bogi ugye nem vagy mind kettőbe szerelmes?

- Örvendek én vagyok Elena - motyogtam.

- Szóval igen? Mindkettőt szereted?

- Igen, szeretem mindkettőt, de...

- Mi, de? - meredt rám tágra nyílt szemekkel.

- Tegnap Kolos átjött és megbeszéltünk mindent. Azt mondta, hogy amíg nem tudtam, mit érez, tudtad türtőztetni magát most viszont már folyton arra gondol mennyire meg akar csókolni - vörösödtem el.

- De már számtalanszor smaciztatok - ráncolta a homlokát.

- Igen, de nekem az nem volt más színjátéknál.

- És? Hagytad, hogy megcsókoljon?

- Igen. Egyszer csak kiszaladt a számon, hogy akkor miért nem teszi meg, mire megdöbbent, de aztán megcsókolt és basszus... tényleg csókolóztunk már, de ez teljesen más volt... sokkal igazibb.

- Élvezted?

- Nagyon, mintha vér helyett tűz folyt volna az ereimben és... tényleg nagyon jó volt.

- Akkor most Kolost szereted? Kezdek belezavarodni?

- Pedig lesz ennél még zavarosabb is - kuncogtam fel.

- Ne kímélj - lökte be a kapujukat majd a ház bejárata felé indultunk.

- Szia, Bogica - köszöntött Dénes vidáman amint Meli nyomában beléptem a házba.

- Szia, Déneske - köszöntem ugyanolyan hangsúllyal. - Jó napot - kiáltottam.

- Szia, drágám - köszönt Klára néni.

- Szia - köszönt Géza bácsi is.

- Hallom mostanában züllessz - karolta át a vállam Dénes.

- Hagyd már, most fontos dolgokat kell megbeszélnünk - furakodott kettőnk közé Meli majd megfogta a kezem és az emelet felé kezdett húzni.

- Csak kamaszodok - vigyorogtam Dénesre.

- Jól teszed - kacsintott rám.

Meli berántott a szobájába, becsukta az ajtót aztán felém fordult.

- Na, mesélj tovább - követelte.

Lehuppantam az ágyra és Melire néztem.

- Elmentem az éjféli misére...

- De szentfazék lettél - kuncogott.

- Szóval elmentem a misére - forgattam meg a szemem. - ahol ott volt Dani is, beszélgettünk, tökre össze voltam zavarodva a csók után és csak ő tudta mit érzek igazán. Hazafelé menet egyszer csak megkérdezte, hogy milyen volt Kolos csókja, hogy mit éreztem közben... aztán egyszer csak megcsókolt.

- Nem hiszem el - esett le Meli álla és lehuppant a földre onnan nézett rám döbbenten. - De akkor most mi van? Nem úgy volt, hogy húgaként szeret? Én ezt már nem értem.

- Azért tette, hogy össze tudjam hasonlítani a két csókot, ezzel akart segíteni az érzelmeim tisztázásában.

- De csak mindent jobban összekavart igaz?

- Nem teljesen. Jó volt Dani csókja és teljesen elaléltam, hogy Dani csókolt, akinek a csókjára hónapok óta áhítoztam, de közel sem volt olyan jó, mint Kolosé.

- Akkor most kibe vagy szerelmes?

- Nem tudom, abban reménykedtem, hogy te segítesz rájönni - pislogtam nagyokat.

- Hogy én? Szeretlek csajszi, nagyon imádlak, de nekem ez nagyon zavaros. Hónapokig epekedtél Dani után, váltig állítottad, hogy igaz szerelem, most meg hirtelen nem tudod, mit érzel?

- Tudom... tökre elcseszett ez az egész, olyan mintha egy filmbe csöppentem volna, de... talán azért hittem azt, hogy Danit szeretem, mert ő volt az, aki hosszú idő után először hitt bennem.

- Hej, én igenis hittem benned!

- De te nem pasi vagy!

- Mondjuk az igaz.

- Szóval lehet, hogy összekevertem a szeretetet a szerelemmel. Hálás vagyok Daninak, hogy kirángatott a sötétségből és... hát igen.

- Mi tetszik neked Kolosban?

- Ezt most miért kérdezed?

- Válaszolj!

- Hát az, hogy a kemény külső egy igenis érzékeny lelket takar. Falat emelt maga köré, hogy többé senki ne okozhasson neki fájdalmat - motyogtam. - Szeretem, hogy egyenrangúként kezel, és ugyan néha kigúnyol, de tudom, hogy csak azért teszi, hogy piszkáljon. Tetszik, hogy tökmagnak becéz - mosolyodtam el zavartan.

- Úgy szerettél bele, hogy észre se vetted - állapította meg Meli.

- Azt hiszem igen.

- Ez tök fura. Mármint, hogy te meg Kolos. Komolyan elhittem, hogy te meg Dani együtt lesztek - ráncolta a homlokát.

- Csak a húga vagyok, én pedig megelégedek ezzel a szereppel.

- Hogy ha mindkettő fiú szeretne, melyiket választanád?

- Muszáj erre válaszolnom? - kérdeztem elkeseredetten.

- Igen muszáj!

Hallkan sóhajtottam egyet és elnyúltam az ágyon. Igazságtalannak tartottam a kérdést, Meli szépen sarokba szorított. Mindkét fiút szerettem, de mindkettőt máshogyan. Behunytam a szemem, magam elé idéztem mindkettejük arcát. Danit a kedves mosolyával, a huncutul csillogó szemével. Kolost a magabiztos sejtelmes mosolyával és a csillogó tekintetével, szembe hulló hajjal. Csak feküdtem és nem csináltam semmit. Hol Danit figyeltem, hol pedig Kolost. Aztán hallottam, hogy Kolos a nevemen szólít, alig volt több suttogásnál, de az én szívem meglódult és a szemem azonnal kipattant.

- Kolos - jelentettem ki Melire nézve.

- Kolos? Tényleg?

- Igen! Kolos - vigyorodtam el.

- Örülök, hogy végre tisztában vagy az érzéseiddel, de azért remélem, hogy én is megismerhetem Kolos jó oldalát. Eddig köszönni is nehezére esett - biggyesztette le a száját.

- Bogi itt a barátod - kiáltott fel Klára néni.

- Melyik? - vigyorgott Meli.

- Lemegyek és megtudom - pattanttam fel.

- Sok sikert - állt fel ő is.

- Köszönöm Meli, nélküled azt se tudom, mi lenne velem - öleltem meg jó szorosan.

- Á, csak annyi, hogy a diliházba lennél - nevette el magát.

- Valószínűleg - értettem egyet vele majd elengedtem és lesiettem a lépcsőn.

Az előszobában Kolos állt és szórakozottan figyelte Brúnót, aki éppen szagmintát vett.

- Szia - köszöntem lesétálva a maradék pár lépcsőfokon.

- Helló - köszönt rám nézve és kisöpörte a szemébe hulló hajtincseket.

- Mi a helyzet?

- Dani azt mondta beszélni akarsz velem - válaszolta.

- Nos, igen...

- Hát itt vagyok. Ne kímélj - nézett a szemembe.

A kezemet tördelve néztem őt és azon gondolkodtam, hogy mégis mi a fenét mondjak. Végül úgy döntöttem nem mondok semmit, helyette elindultam felé és megálltam előtte. Felvonta a szemöldökét, fejét oldalra billentette. Nagyot nyeltem majd bizonytalanul a tarkójára csúsztattam a kezem és a hajába fúrtam az ujjaimat aztán lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam a szájára. Elhúzódtam volna, de nem engedte. Lágyan magához vont, ajkát az enyémre szorította. Az illata körül ölelt, teljesen elkábított.

- Köszönöm - súgta.

- Mit?

- Hogy adsz nekem egy esélyt.

Bocsi, hogy késve hoztam a részt 🙄 tegnap összevesztem egy barátommal, mert hazudott nekem és ma kb semmihez se volt kedvem. De már minden okés, rájöttem, hogy nem érdemli meg a bizalmam 🙃 remélem tetszik nektek ez a történet. Már közeledünk a végéhez 😍😁 Millió puszi nektek drága olvasóim! 😍😘