Másnap reggel szinte kidobott az ágy. Nem tudtam másra gondolni, csak a mai feladatra. Éreztem, hogy a mai nap valami változást fog hozni. Valami újat...

A reggeli után visszamentünk a szobánkba és nekiláttunk megbeszélni a részleteket a mai feladattal kapcsolatban.

- Szerintetek mit csináljunk? - tette fel a kérdést Ames.

- Szerintem csináljuk meg akkor a videót. - vetette fel az ötletet Del.

- Más ötlet? - kérdezte Sab.
 
- Szerintem csinálhatnánk egy táncot az egyik számára. - mindenki legnagyobb meglepetésére az én számból hangzott el ez a mondat.

- Okés. Szerintem az szuper lenne. De melyik számra? - töprengett Del. - De ha nektek nem tetszik az ötlet akkor nem kell megcsinálnunk. - tette hozzá gyorsan ránézve Sabra és Amyre.

- Én benne vagyok. - mondta Sabrina. - Ames?

- Nekem is okés. - felelte. - És azt hiszem, tudom, melyik számra táncolhatnánk.

- Na melyikre? - kérdeztem.

- Girls/girls/boys. - majd egyből lesütötte a szemét.

- Mi a baj? -vette észre azonnal Sab, hogy valami van a barátnőnkkel.

- Semmi fontos... - nagyon úgy tűnt, hogy nem akar róla beszélni. Ha rajtam múlt volna, biztosan ráhagyom, azonban a tőbbieket nem ilyen fából faragták.

- Ame, jobb ha elmondod inkább te, mert hidd el, ha Sab elkezd faggatózni, annak nem lesz jó vége. - mondta Del.

- Ez...nem...ilyen...egyszerű. - csak ennyit nyögött ki szegény pára, majd keserves zokogásban tört ki. Azonnal odamentem hozzá, és átöleltem, mire a vállamba fúrta a fejét, és tovább sírt. Pár perc múlva azonban megnyugodott, és felnézett. A szemei vörösek voltak a sírástól és sminke is elkenődött, de ez nem érdekelt senkit.

- Légyszíves, ne íteljétek el azért, amit mondani fogok. - kezdte.

- Mond csak. Nyugodtan. Mi melletted vagyunk. - szólt Sab.

- Nos...hát szóval...az van, hogy...ajj hogy mondjam...izé...hát én...khmm...biszex vagyok. - mondta ki nagy nehezen Ames.

- Nagyon büszkék vagyunk rád, hogy így el merted mondani nekünk. Mi vagyunk az elsők, ugye? - kérdezte Delany.

- Igen. A szüleimnek még nem mertem elmondani, mert nem tudom, mit reagálnának. A tesóm sem tudja, bár szerintem már sejti. - és elnevette magát.- Annyira nagy megkönnyebbülés, hogy végre elmondhattam valakinek. Olyan feszült voltam bàrmikor, amikor ez a téma került szóba. És köszönöm, hogy nem ítélkeztetek egyből felettem.

- Ez alap. Hiszen elválaszthatatlan barátok vagyunk, nem emlékszel? - kérdezte Sab, majd odarohant, és átölelte Amyt. - Nagyon szeretünk Ames. - majd mi Delanyvel odamentünk, és átöleltük őket.

- Én is szeretlek titeket! Nálatok jobb barátokat nem is kaphattam volna. - szólt, majd megint elsírta magát.

- Ne sírj! Inkább mondd el, hogy jöttél rá. Már ha nem kényelmetlen neked ez a téma. - mondtam.

- Oké. - Amy megtörölte a szemét és nekikezdett - Azt hiszem...nincs pontos időpont, de szerintem akkor jöttem rá,  amikor a Shadowhunters - t néztem. Azon gondolkoztam, hogy a főszereplő srác, Jace, helyes-e, amikor megláttam egy fekete hajú lányt. Damn hogy nézett ki. Hosszú, fekete haj, szép szemek, vékony alkat, és ennyi volt. Onnantól kezdve csak a csaj miatt néztem a sorozatot.

- Oh, Isabelle-re gondolsz? - kérdezte Sab. - Én is néztem a sorozatot. Azonban a második évad második felénél abbahagytam. Nem tetszett.

- Megértem. Annyi mindent kavartak ott össze... - merültek bele a témába, amikor Del megszólalt.

- Lányok! Ne értsetek félre, nagyon örülök, hogy megbeszéltük ezeket a dolgokat, viszont még sehogy sem áll a videónk. Pedig már 10 óra!

- Basszus. Na akkor gyorsan találjuk ki, hogy mit szeretnénk pontosan. - mondtam.

- Az elején lehetne pár infó a bandáról meg a tagokról, aztán lehetnének az albumaik, akkor néhány videó, majd a legvégére a tánc. - vázolta fel Ames.

- Okés. De mit táncoljunk? - kérdezte Sab.

- Nekem lenne egy javaslatom. - szóltam. - Mit szólnátok, ha előadnánk azt a táncot, amit Tom Holland csinál a Lip Sync Battle - ben, csak nem esernyővel, hanem ilyen táncbotokkal?

- És konkrétan milyen ez a koreó? - kérdezték szinte egyszerre.

- Megmutatom. - majd felnyitottam az asztalomon álló laptop tetejét, és lejászottam a videót nekik. Miután véget ért, izgatottan összenéztünk, majd hozzáláttunk a koreográfia elsajátításához.

Hazudnék, ha azt mondanám, nagyon könnyen ment. Persze mindannyian rontottunk párat, azonban néhány elég emlékezetesre sikeredett, ezért kb 10 percenként meg kellett álnunk, annyira nevettünk. Azonban a végeredmény nagyon jóra sikeredett.

Mikor már semelyikünk sem rontott, magvágtunk a P!ATD számot úgy, hogy nekünk jó legyen, majd gyorsan összeraktuk a videót. A táncot direkt a legvégére raktuk, hogy ütősebb legyen, majd ráraktuk az egészet egy pendrivera.

- Mennyi az idő? - kèrdezte Sab.

- Fél kettő. - mondtam.

- Nem kettőig kellene leadni az anyagot? - tette fel a kérdést Delany.

- De! Talpra csajok! Miután leadtuk a videónkat, elmegyünk ebédelni, mert az tegnap bizony kimaradt. - jelentette ki Amy.

- Jó. Úgyis korog már a hasam. - jelentettem ki, majd megindultunk.
Az iroda előtt nem volt nagy a sor, szerencsére hamar sorrakerültünk.

Az ebédlőben elég nagy nyüzsgés volt, alig kaptunk helyet. Amint leültünk, valaki megszólalt mögöttünk.

- Elnézést, de ez a mi helyünk. - szólt Tracey.

- Tényleg? Én nem látom a neved rajta. - válaszolt Sab azonnal.

- Azt hiszed, ezzel vége is? Nem megyünk el innen addig, ameddig át nem adjátok nekünk ezt az asztalt.

- Mégis miért kell nektek ez? Miért nem jó a másik? - kérdeztem.

- Csak innen látom jól a helyes pasikat. - szólt a liba vigyorogva.

- Akkor el kell keserítsünk téged drága. Ma nem fogsz itt ülni. - közölte vele Del, majd folytatta az ebédjét.

- Ezt még megbánjátok. - morgott, majd továbbált a barátnőivel együtt.

- Ki nem állhatom ezt a csajt. - szólt Amy, amikor már hallótávolságon kívül kerültek.

- Ezzel nem vagy egyedül. - mondtam. - De nem éri meg ezen rágodni, inkább együnk.

Ebéd utàn egyikünknek sem volt kedve beülni órára, ezért visszavonultunk a szobánkba, majd ötkor átmentünk a nayterembe és vártuk az előadásokat.

Egy másfél óra múlva végeztünk is mindenkiével. Nagyon jó lett az összes  bemutató, ami kisebb izgalmat idézett elő bennem.

Vacsora előtt Laurel megint kiment a pulpitusra, hogy ismertesse az eredményeket és a másnapi programot:

- Jó estét mindenkinek! A mai feladat nagyon jól sikerült, mindenki munkája kitűnő lett, ìgy a zsűrinek nagyon nehéz feladata volt, de végül megszületett az eredmény.

Ötödik lett a 13as szoba, akik a Black Veil Brides nevű rockbandát kapták.

Negyedik a 16os szoba, a Twenty Øne Piløts-os előadással.

Harmadik a 111es szoba The Score-ról készült munkája.

Második a 17es szoba lett, ahol egy nagyszerű táncot is láthattunk Brendon Urie egyik híresebb számára. Grat lányok! - mosolygott ránk, mire mi is visszavigyorogtunk.

És az első helyezett a 107es szoba akik a Chase Atlantic nevű zenekarral készültek. - itt tapsvihar hangzott fel, hiszen a fiúk nagy népszerűségnek örvendenek a lányok körében. Kár, hogy ez őket annyira nem hatja meg, ahogy látom.

- Akkor vacsora után ismertetem a holnapi feladatot. Most pedig mindenkinek jó étvágyat! - majd Laurel is helyet foglalt a barátnői között.

A vacsi után az elnök megint felszólalt:
- Akkor most ismertetném a holnapi feladatot. De először is megint szeretnék kérni egy - egy embert, akik húznak ebből a kalapból egy feladatot.

- Mehetek én? kérdezte Del.

- Persze. - szóltunk majd a barátnőnk kiment. Gyorsan húzott egy borítékot, majd visszatért hozzánk, és együtt nyitottuk ki. A lapon ez állt:

Nézzétek meg a Black Panther-t és írjatok róla egy másfél oldalas elemzést. ( pl.: szereplők, cselekmény, saját gondolataitok, véleményetek)

- Ez érdekes lesz. - szólt Sab.
- BLACK PANTHER? YAAAAAAAS! SHURI! BUCKY! KILLMONGER! M'BAKU! - teljesen lázba jöttem ettől a feladattól.
- Legalább egyikünk tudja, miről van szó. - mondta Amy, mire mind felnevettünk.

- A feladatok teljesítési határideje holnap 14 óra. Most is ugyanoda kell vinnetek a munkáitokat, ahová az előző két nap.
Sok sikert és jó munkàt!

Az eligazítás után mindannyian a szobánk felé vettük az irányt. Amint becsukódott az ajtó mögöttünk, szinte egyszerre kezdtünk el beszélni. Én még mindig a film miatt voltam izgatott, Delany azt hajtogatta, hogy milyen jó hogy megint másodikak lettünk, Sabrina pedig mindenképpen tudni akarta a fiúk nevét, akik jobbak nálunk. Csak Amy maradt csendben, azonban amikor megelégelte a hangzavart, csak ennyit szólt:

- Archie, James, Thomas, Daniel

- Hogy mi? - kérdezte Sab.

- A fiúk neve.- mondta lazán.

- De ezt te honnan tudod? - kérdezte Del.

- Tracey és a bandája folyton róluk beszélnek, én meg kihallottam a beszélgetésükből a neveket. - vont vállat.

- Ügyes. - jegyeztem meg, mire egy halvány mosolyt villantott. - De miért érdekeltek téged a nevek Sab?

- Csak. Most pedig itt az ideje, hogy keresgessünk a dark weben. - mondta egy elég fura fej kiséretében, mire mindhárman riadtam összenéztünk. - Nyugi csak vicc volt. - majd elnevettük magunkat. - Igazából csak érdekelt.

Ekkor a csuklómra tévedt a tekintetem. Amint nézegettem a visszaszámlálót, tudatosult bennem, hogy már csak napok vannak hátra a fordulópontig, így megkérdztem;

- Csajok! Csak én vagyok az egyetlen, aki ettől a fordulóponttól kicsit megijedt?

- Engem nagyon is izgat a dolog. - mondta Del. - Hiszen bármi megtörténhet.

- Én is aggódom egy kicsit. - szólt Amy. - Meg van egy ilyen furcsa érzésem. Mintha...

- ...a fiúknak is köze lenne ehhez az egészhez. - fejezte be Sab.

- Pontosan.

- De azt mégis hogy? - kérdeztem.

- Nem tudom. De érzem a zsigereimben. - és egy távolba révedő fejet vágott, amin muszáj volt elnevetnem magam.

- Mennyi az idő? - kérdezte hirtelen Del.

- Fél tizenegy. Miért? - válaszolt neki Ames.

- Mert ilyenkor már rég itt szokott lenni Ms. Hopkins, hogy szóljon, aludjunk.

És igaza volt. A prefektánk ilyenkor már rég itt van nálunk, ez azonban ma elmaradt. Minekt viszont ez annyira nem érdekelt, figyelmeztető nélkül is elmentünk aludni.

- Jó éjt. - mondtam, majd mély álomba merültem.

Olyan fél kettő fele felébredtem. Felültem az ágyban, de senkit nem találtam a szobában rajtam kívül. Mivel elég szomjas is voltam, kimentem a konyhába, azonban ott egy kisebb meglepetésben részesültem.
A helyiségbe belépve megláttam a barátnőimet, akik egy süteményeskönyv felé hajolva próbálnak dűlőre jutni.

- Mit csináltok itt? - kérdeztem rekedtes hangon.

Erre felkapták a fejüket, majd gyorsan Sab a háta möge dugta a könyvet.

- Semmit. - válaszolt Del.

- Láttam, hogy valami könyvet bújtok. Mi folyik itt? - nem tetszett nekem ez a dolog.

- Hát...- kezdte Ames. - Igazából már nem fontos.

- Hogyhogy nem fontos? - értetlenkedtem.

- Hát úgy, hogy meglepetés lett volna. Neked. - közölte Sab.

- Sütni akartunk neked valmit a szülinapod miatt, de nem tudtuk eldönteni mi legyen, ezért vacilláltunk, aztán meg jöttél te és most itt tartunk. - mondta Del.

- Sütit? Nekem? A szülinapomot? - a meghatottságtól szóhoz sem jutottam. - Honnan tudtátok, mikor van a szülinapom.

- Megnéztük a lapodon, még az első nap. - mondta Amy.

Odarohantam hozzájuk és könnyes szemmel átöleltem őket.
- Nagyon szépen köszönöm. - mondtam.

- Nincs mit megköszönnöd. Inkább mi tartozunk hálával, hogy a barátunk vagy. - mondta Sab.

- Van egy ötletem. - engedtem el őket hirtelen. - Én már vagy háromszor láttam a filmet, amiről írni kell. Ha gondoljátok, megírom a szöveget, ti meg süthettek addig valamit, majd pattogtatunk popcornt és megnézzük a filmet közösen. Nektek ez így jó lenne?

- A kérdés inkább az, hogy neked jó-e? Mert mi igaz, hogy nagyon szeretünk sütni, de azért nem hagyhatjuk hogy egyedül írd meg azt a cuccot. - mondta Del.

- Nekem ez így teljesen jó lesz. - mondtam. - Ez a kis ismertető nem vesz sok időt igénybe. Én inkább azt akarom elkerülni, hogy mindent rátok hagyjak és ne segítsek...

- Ne is segíts! - "fenyegetett" meg Ames. - A szülinapi sütidet kizárólag mi készìthetjük.

- Rendben. Igenis, kapitány. - majd elnevettük magunkat.

- Lányok! - szólt Sab. - Én szívesen beszélgetnék még itt, csak lassan már kettő óra. Hajnalban. Aludni kellene.

- Igaz. - értettünk egyet. - Mostmár aludjunk. A végén még hullafáradtak leszünk.

Mind visszacsoszogtunk a hálószobába, majd lefeküdtünk. Én pedig életemben először abban a tudatban aludtam el, hogy mégis vannak olyan emberek, akik törődnek velem.

Ide a történet végére linkelem a Tom Holland-es videót. Remélem nektek is annyira fog tetszeni mint nekem xd
Peace