Mindhárman a tevékenység-mérőre meredtek. A mutató néhány másodpercig remegett a narancssárga mezőn, majd mintha semmi sem történt volna, visszalendült a zöld, nulla fenyegetés elnevezésű állapothoz. Pár pillanatig csak a hármas lélegzetvétele hallatszott az irodában.

- Ez meg mi a fene volt? - szólalt meg végül Rowan. - Ugye nem csak én láttam...?

Graves felpattant. Sebes léptekkel rontott a fogashoz, lekapva róla a kabátját, és csak aztán fordult hátra az ikrekhez, pár pillanatig elgondolkodva ráncolva a homlokát.

- Jöjjenek velem. - mondta aztán. Az ikrek kérdőn pillantottak egymásra, majd az utasításnak eleget téve felzárkóztak a férfi mögé. Szinte futólépésben tértek vissza a lifthez, ahol Graves sietve vágta oda a meglepett koboldnak. - Kiemelt Nyomozások Osztálya.

Ahogy a lift ereszkedni kezdett, Rowan még mindig kíváncsian tanulmányozta Graves-t. A férfi nem szólt semmit, nem mondta el, milyen lépéseket készül tenni, sem azt, hogy őket miért rángatta magával. Nyilván nem akarta, hogy felügyelet nélkül ott maradjanak az irodájában, legalább is ez volt az egyetlen lehetséges válasz, ami a nőben hirtelenjében felmerült. A helyzet túl váratlanul adódott, és még egy olyan fontos ember, mint a MACUSA feje sem találhatott hamarjában jobb megoldást. Nem akarta őket másra bízni, tisztában volt a képességeikkel, azzal, hogy veszélyesek lehetnek, döbbent rá Rowan. Inkább maga akarta az ellenőrzése alatt tartani őket.

Hosszú ideig tartó süllyedés után érkeztek meg a Kiemelt Nyomozások Osztályára, amely a Minisztérium egyik alsóbb szintjén helyezkedett el. Az alagsori érzetet a tér sötét kövekből való kirakottsága, a számos vastag oszlop és az alacsony mennyezet is fokozta. Amikor kiszálltak, a lift előtti térben egész csapat fogadta őket, teljes készültségben: férfiak és nők, akik szemlátomást csak Graves-re vártak.

- Remélem maguk is észlelték a történteket. - szólalt meg a köszönést mellőzve Graves, miközben kilépett a liftből. Megjelenésére azonnal néma csend támadt, mindenki az ő szavait leste. Néhányan kíváncsian pillantottak Rowan és Reynard felé, akik Graves mögött a liftajtónak támaszkodtak. - Helyszín?

- Pike Street, uram. - jelentette valaki. Graves biccentett és elvegyült az emberei között. A MACUSA aurorjai egyaránt hosszú bőrkabátot és kalapot viseltek, és legalább olyan mogorvának tűntek, mint a brit Mágiaügyi Minisztérium varázsbűn-üldözői.

- Ért az okklumenciához... - mondta halkan, csak Rowan által hallhatóan Reynard. A nő számára nem volt kérdés, kiről beszél. - Biztos rájött, mit tudok, amikor az összezörrenésünk után azonosítottam, hogy honnan jött. Az irodában próbáltam belenézni a fejébe, de kizárt engem.

- Ez eléggé várható volt azok után, hogy... amit csinált. - Rowan a szeme sarkából Graves felé pillantott. Az auror épp parancsokat osztogatott az embereinek, tökéletesen kézben tartva a zavaros helyzetet, amelyet a megmagyarázhatatlan riasztás okozott. - Elég profinak tűnik... szinte már túl profinak.

- Hm. - Reynard csak ennyit mondott, olvashatatlan kifejezéssel fürkészve nővére valamely okból kissé kipirult arcát.

Graves most végzett a parancsok osztogatásával.

- Abernathy!

Alacsony, öltönyös fiatal férfi ugrott oda hozzá, egyértelműen nem az aurorok egyike.

- Igen, Mr. Graves? - kérdezte szolgálatkészen, aztán tekintete Rowanra és Reynardra siklott és láthatóan megdöbbent, úgy meredt az ikrekre. - Ők... ők...

- Kérem juttassa el ezt az üzenetet a Nagy-britanniai Mágiaügyi Minisztériumba, minél hamarabb. - szakította félbe a látványos csodálkozást Graves, sürgetően Abernathy felé nyújtva a papírt, amelyet még fent, az irodájában írt. - Szeretném, ha lehetőleg még ma eljutna Theseus Salmander-hez, még jobb lenne, ha a válasz is megjönne estére.

- Igenis, uram. - bólogatott Abernathy, tekintetét továbbra sem véve le az ikrekről, főképp Rowanról. Graves egy biccentéssel jelezte, hogy elmehet.

- Maguk velem jönnek. - fordult hátra aztán Rowanhoz és Reynardhoz. - Ki kell szállnom a helyszínre, hogy utánajárjak a történteknek, de attól még magukon tartom a szemem; ne gondolják, hogy munkavégzés közben nem tudnék cselekedni, ha esetleg valami rossz lépésre szánnák el magukat.

- Tényleg kivisz minket? - vonta fel a szemöldökét Rowan.

- Bármit is csinálnak, nem fogja zavarni a munkámat. - Graves egy könnyed mozdulattal maga mellé terelte az ikreket és elindult az alagsort idéző, folyosóvá szűkülő részlegen. Aurorjai szó nélkül, fegyelmezetten, már kivont pálcával zárkóztak fel mögé. Rowan és Reynard sértetten néztek össze; Graves kijelentése elég erősen azt sugallta, hogy számára igazán közömbös akár az is, ha az ikrek ellenállást kívánnak tanúsítani, miközben ő dolgozik, mert ennek kordában tartása sem okozna neki kellemetlenséget és nem is hátráltatná. „Vagyunk olyan képzett mágusok, mint ő." húzta fel az orrát Rowan, miközben letértek a folyosóról és beléptek egy boltíves, üres terembe.

- A készenléti szoba; a Minisztérium területén belül csak itt lehet hoppanálni, máshol meg se próbálják. - Graves a terem közepén lévő, kör formájú ábrán belülre terelte az ikreket. - Magukat kettejüket majd én kísérem... Mindenki tudja a dolgát?

A végére felemelte a hangját. Emberei néma bólintással feleltek, majd megpördültek a tengelyük körül és köddé váltak. Graves is megragadta Rowan és Reynard karját, aztán mindhárman érezték, ahogy valamiféle erő magába szippantja őket, s néhány pillanatig sötétség vesz körül mindent. Aztán a hoppanálást kísérő jelenés véget ért és egy árnyékos, szűk és koszos, és teljesen néptelen sikátorban találták magukat. A csúnya, repedezett téglafalat hámló, szakadt papírok és plakátok borították, és Rowan arra is meg mert volna esküdni, hogy a szeme sarkából egy patkányt látott eliszkolni a csatorna felé. Rajtuk hármukon kívül még két auror hoppanált ugyanoda, Graves többi embere valószínűleg a környék más, néptelen részeire érkezett.

- Na menjünk, mielőtt rosszul leszek. - nézett szemrehányóan Graves-re Rowan, előre mutatva a fényes, zajos út felé, amelybe a sikátor torkollott. - Az lesz a Pike Street, igaz?

A kis csapat sietős léptekkel vágott ki az útra, s azonnal láthatták, hogy a Pike Street-en minden a feje tetején áll. Hatalmas volt a tömeg. Bámészkodó emberek álltak mindenfelé, legtöbbjük a nyakát nyújtogatva, nézelődve, mások izgatottan tárgyalva egymás között, míg néhány egyenruhás mugli rendőr próbálta egyszerre csillapítani és kordában tartani a kíváncsiskodókat, valamint biztosítani és felmérni a helyszínt. A tömegben Rowan és Reynard ismerős bőrkabátosokat pillantottak meg: Graves emberei szétszóródva, különböző irányokból közelítették meg a helyszínt, néhányan a jelenlévőkkel kezdeményeztek beszélgetést, megpróbálva kideríteni, mi történhetett, látott-e valaki bármit is, míg a többiek a környezetet szemrevételezték.

Nem lehetett nem észrevenni a pusztítást. Az út kőtörmelékkel volt teleszórva, a járda egy része is felrepedt az egyik épület körül, amiből nem maradt más, csupán egy romhalmaz. Graves, Rowan és Reynard pedig azonnal látták, hogy mindez csakis mágia műve lehetett.

- Maguk maradjanak mellettem. - nézett Graves az ikrekre, aztán a vele lévő két aurorhoz fordult. - Goldstein, kutassa át azokat a romokat, hátha maradt hátra valami, ami az itt pusztító jelenség eredetére utal. Merryman, magára bízom a magnix felügyelőket.

- Rendőröket. - szúrta közbe Rowan, ahogy az aurorok elsiettek. Graves is a romos épület irányába indult, komoran mérve fel tekintetével az állapotokat. - Van sejtelme, mi történhetett?

- Több is. - érkezett a válasz, miközben a férfi azt a félig leomlott falat tanulmányozta, melybe egykor a bejáratot vághatták. Reynard is igencsak nagy érdeklődéssel szemrevételezte a helyszínt.

- Még sosem láttam ilyesmit. - mondta halkan Rowannak, amikor kísérőjük egy kicsit odébb sétált. A nő biccentett.

- Ráadásul New York közepén. - körülnézett az úton. A rendőröknek (Graves embereinek észrevétlen segítségével) sikerült hátrébb terelnie a bámészkodókat, egészen a rom mellett futó sikátor másik oldalán álló épületig, amely leginkább egy templomra emlékeztette Rowant, bár a homlokzatán az Új Salem Megőrzési Társaság felirat állt, ami a nő szerint inkább illett vállalkozáshoz, mint vallási felekezethez. Rowan tekintetét az ajtóban álló, szigorú arckifejezésű nő sem kerülte el, aki ellenségesen méregette a romokat vizsgáló Gravest. Először csak figyelte, néha-néha megcsóválva a fejét. Jópár perc telt el így, aztán a nő hirtelen odalépett Graves-hez; visszafojtott, ugyanakkor indulatos hangját távolabbról is egész jól lehetett hallani.

- Nem gondolja, hogy maga és a csapata zavarják és akadályozzák a rendőrség és a nyomozók munkáját? - szólította meg. Graves kérdőn fordult felé. - Látom ám, ahogy vizsgálódnak itt... Vagy úgy gondolja, magukra nem érvényes az a felszólítás, hogy mindenki maradjon kellően távol a romoktól?

Graves nem válaszolt, de sajnos ez sem tántorította el a nőt, aki szorosan a nyomában maradt, megállás nélkül mondva a magáét. A férfi egyre feszültebben próbálta lerázni a kotnyeleskedő muglit, azonban nem járt sikerrel. Végül aztán kelletlenül rejtette egyik kezét kabátja redői alá, tekintetében azzal az elszánt csillogással, ami azt sejtette, hogy más módszerekkel fogja elterelni a bosszantó varázstalant...

Rowan Corbitt hirtelen odalépett hozzájuk, megnyugtatóan karolva Graves-be (aki egy enyhe összerezzenést leszámítva nem adta jelét, mennyire meglepte a gesztus), észrevétlenül lejjebb nyomva pálcát tartó kezét, majd komor, hivatalos tekintettel mérte végig a velük szemben álló nőt.

- Kérem ne avatkozzon bele a nyomozásunkba és hagyja dolgozni a kollegámat. - mondta határozottan. - A BOI-tól jöttünk. Maga is láthatja, hogy a helyzet túl komoly ahhoz, hogy csupán a rendőrség foglalkozzon vele. Természetesen ha bármilyen megjegyzése vagy észrevétele lenne a történtekkel kapcsolatban, szívesen fogadjuk, Mrs...?

- Ms. Barebone. Mary Lou Barebone. - felelte a nő, Graves döbbenetére sokkal szívélyesebb hangon. - Elnézést előbbi nyers modoromért. Az ember nem lehet elég óvatos ezekben az időkben... a gonosz közöttünk settenkedik, még fényes nappal, a nyílt utcán is, tudja. Boszorkányság... hosszú ideje mondom, de egy napon lesz valaki, aki meghallja.

- Ebben biztos vagyok. Nos, további szép napot. - Rowan gyors mosolyt villantott Mary Lou Barebone felé, majd Graves-t magával húzva igyekezett minél hamarabb távolabb kerülni. Graves őszinte, érdeklődő elismeréssel nézett rá.

- Ezt hogy csinálta?

- Tudja, naphosszat a muglik között dolgozom. - vont vállat Rowan, elengedve a férfi karját. - Tudom, hogyan kell pálca nélkül elaltatni a gyanakvásukat. Ez a baj itt Amerikában... annyira elszeparálják magukat a varázstalanoktól, hogy vészhelyzetben már csak mágiával képesek megoldani a problémákat. És ebből alakul ki az az ördögi kör, hogy még jobban rettegniük kell a lelepleződéstől.

- Hm... És mi az a BOI?

Rowan felkuncogott, úgy mérte végig Graves-t.

- Olyasmi, mint maga meg a MACUSA, csak mugliban.

Graves kurta biccentéssel jelezte, hogy nyugtázta a választ (s talán egyben azt is, hogy köszöni a nő közbelépését), majd visszasietett az embereihez megvitatni a dolgok állását. Rowan összefonta a karjait és úgy figyelte, miközben Reynard odalépett mellé.

- Mondhatsz akármit, én valami sötét mágiát érzek itt. - jegyezte meg csendesen, szinte suttogva. - Láttad, hogy megbolondította a tevékenység-mérőt... Valami nagy erejű jelenségnek kellett lennie ahhoz, hogy ezt tegye, aztán nyomtalanul eltűnjön.

- Akármi is volt, nem a mi dolgunk. - felelte Rowan. - Biztos vagyok benne, hogy a MACUSA megbirkózik a feladattal.

Reynard követte a tekintetét és kissé elhúzta a száját, de nem fejtette ki a véleményét. Az ikrek várakozva toporogtak a járda szélén, miközben Graves és az emberei még egyszer körbejárták a helyszínt.

- Bocsánat, néni!

Felkapták a fejüket a hangra. Nyolcévesforma kislány szaladt oda hozzájuk, kezében néhány papírt lobogtatva. Rowan elmosolyodott.

- Néninek sem hívtak még... A nevem Rowan.

- Modesty Barebone. - mutatkozott be illedelmesen a kislány. Egyszerű, szürke szoknyát viselt, hosszú haját szoros kontyba fogták, de arca, csillogó szemei valahogy nem illettek ehhez a puritán stílushoz. Most Rowant bámulta, a gyermekekre jellemző nyíltsággal. - Maga olyan szép...

- Ms. Barebone az anyukád, igaz? - kérdezte Rowan, futó pillantást váltva az öccsével.

- Azt mondta, adjam oda ezeket, ha elfogadja. - Modesty a nő felé nyújtotta a kezében tartott papírokat, amelyek első ránézésre valamiféle szórólapnak tűntek. - Édesanyám szerint maguk olyan nyomozók, akiknek felkeltheti az érdeklődését és hatalmukban is állna cselekedni.

- Hm. - Rowan kissé tartózkodóan vette át a reklámanyagot, mint aki egyáltalán nem kíván holmi mugli ügyekkel foglalkozni. - Rendben, majd megnézzük... köszönjük.

Modesty udvariasan elköszönt és visszaszaladt a templomnak tűnő épületbe. Rowan a vállát vonogatva pillantott Reynardra.

- Úgy tűnik, nagyon fellelkesítettem őket. - jegyezte meg, gyorsan átfutva a kislány által adott papírok (az Új Salem társaságot és annak tevékenységét hirdető szórólapok) tartalmát. - Ez érdekes...

- Miért segítettél neki? - kérdezte Reynard, fejével Graves felé bökve. - Megnéztem volna, ahogy az a mugli tovább piszkálja. Már kezdett egyre feszültebb lenni.

- Az nekünk is kellemetlenség lett volna. - csóválta a fejét Rowan. - Ne feledd, még mindig a felügyelete alatt vagyunk... és nem szeretném, ha esetleg rajtunk vezetné le a mugli okozta feszültséget.

Türelmetlenül vártak hát, hogy Graves és az aurorok végezzenek a munkával. A percekből órák lettek, a kezdetben kíváncsiskodó tömeg is oszolni kezdett, majd a rendőrök is távoztak (a Merryman nevű auror kétséget kizáróan jó munkát végzett az elterelésüket illetően), csupán a szalaggal körbekerített helyszín árulkodott arról, hogy ott jártak. Rowan és Reynard épp nagyban iszogatták a forró teájukat (amit Rowan bűvölt elő egy olyan pillanatban, amikor senki sem figyelt oda), miközben összedugták a fejüket és az aznapi újságot olvasták, amikor Graves magához intette őket. Az ikreknek feltűnt, hogy már az aurorok legtöbbje sincs a közelben. Megfigyelték, hogy mindegyikük odalép Graves-hez, mintha jelentené, hogy végzett a munkájával, aztán feltűnésmentesen tovább halad, egészen egy olyan pontig, ahonnan észrevétlenül dehoppanálhat. Egymás után sorra tértek vissza a Minisztériumba, míg végül csak Graves maradt.

- Indulunk. - mondta kurtán, majd kérdőn nézett a szórólapokra, amelyeket Rowan még mindig a kezében tartott.

- A muglitól vannak. - követte a tekintetét a nő és felé nyújtotta a papírokat. - Tessék. Nekem nem kellenek, de talán még hasznos lehet a nyomozásában. Végül is, a templom szomszédságában történt ez a mágikus baleset... látta a zászlójukat? Megérne egy kis utánajárást.

Graves felvonta a szemöldökét, de azért elfogadta az Új Salemes holmit. Aztán olyan észrevétlenül távoztak, mint ahogy jöttek: visszatértek a sikátorba, ahol Graves vezetésével dehoppanáltak.

Ők értek vissza utoljára. A többi auror a készenléti teremben várakozott a főnökére, azonban miután a mágikus helyváltoztatás kísérte elmosódás után ismét élessé vált a kép, az első dolog, amit észleltek, a feléjük siető minisztériumi alkalmazott, Abernathy alakja volt.

- Uram... Mr. Graves! - egy pergamenfecnit lobogtatva, izgatottan próbált utat nyitni magának a magas, bőrkabátos aurorok között. - Megérkezett a válasz! Visszaírtak a brit Minisztériumból!

Mindannyian felé fordultak. Abernathy-nek sikerült végre eljutnia Graves-hez, és az ikrek kíváncsian húzódtak közelebb, de hiába, nem tudták kiolvasni, mi van a pergamenen, amelynek tartalmát Graves komoly arccal futotta át.

- Megbeszélés öt perc múlva. - pillantott fel végül az aurorokra. Ez valami megszokott utasítás lehetett, az aurorok ugyanis egy emberként távoztak, valószínűleg valamilyen tárgyalóterem felé, ahol aztán megvitatni készültek a nyomozás során tapasztaltakat, felderített tényeket. Graves várakozón nézett a még mindig mellettük toporgó minisztériumi alkalmazottra.

- Köszönöm, Abernathy.

- Oh... igen. Igen, Mr. Graves. - kapott észbe Abernathy, megértve a jelzést, hogy ő is elmehet. Miközben visszafordult, lábai majdnem összeakadtak, de még ez sem gátolta meg abban, hogy még egyszer jó alaposan megbámulja Rowant, sőt, miközben elsietett, akkor is hátra-hátralesett rá.

- Úgy fest, lesz egy újabb hódolód. - dünnyögte Reynard és összefonta a karjait, úgy nézett Abernathy távozó alakja után. - Majd' kiesett a szeme és miközben téged bámult, végig azt hajtogatta magában, hogy „Merlinre"!

Rowan fintorgott.

- Érdekel is engem... Elég idegesítő, mitugrász alaknak tűnik. Semmi karakter nincs benne, arról nem is beszélve, hogy alacsonyabb, mint én. - kissé zavartan elhallgatott, amikor eszébe jutott, hogy Graves is hallhatja a beszédüket. Fejével apró mozdulatot tett a férfi irányába, felhívva Reynard figyelmét arra, hogy ezt majd inkább később, négyszemközt kívánná megvitatni.

- Theseus Salmander valóban jó ismerősük lehet. - szólalt meg végül Graves, tekintetét az ikrek között járatva, s feléjük nyújtotta az Abernathy által hozott pergament. - Jóváhagyta és alátámasztotta az ittlétük okát, s üzeni, hogy közbenjár az érdekükben, valamint felelősséget vállal magukért, amíg Amerikában tartózkodnak.

Rowan magabiztosan húzta ki magát.

- Én megmondtam.

- Az üzenete természetesen egyelőre nem hivatalos; a papírjaikat, engedélyeiket és hivatalos kiküldetésüket ez nem helyettesítheti. - tette hozzá Graves. - Ezt kérem ne felejtsék el. Mindenképpen szükség lesz majd arra, hogy átvegyék ezeket a dokumentumokat, ha elkészülnek és megérkeznek. Azonban nem látom okát annak, hogy továbbra is felügyelet alatt maradjanak. Megbízom Salmander szavában. Szabadon távozhatnak.

- Ez igazán remek. - biccentett Reynard, most először udvarias hangnemben szólva a férfihoz. - Köszönjük.

Néhány pillanatig csendben, szinte már zavartan álldogáltak ott, mint akik nem tudják, mi legyen ezután.

- Szóval akkor ez a kis kaland is véget ért. - állapította meg végül Rowan és Graves-re pillantott. - Úgy vélem, mindannyian örülhetünk, hogy csupán ilyen rövid ideig tartott... nem raboljuk tovább egymás idejét. Magára most úgyis elég komoly nyomozás, meg egy csapatnyi auror vár.

- Meg persze a reménykedés abban, hogy többet nem kerülnek a törvény útjába. - tette hozzá Graves.

- A brit és amerikai törvények különbözőségét tekintve valóban, reméljük. - Rowan halványan elmosolyodott és a kezét nyújtotta. - Ideje búcsúznunk.

- De még nem véglegesen. - emlékeztette a férfi, miközben finoman, udvariasan megszorította Rowan kezét, s néhány pillanatig nem engedte el. - Ne feledjék, Salmander még csak üzent az érdekükben, a hivatalos, aláírt engedély később fog megérkezni. Mindenképp jöjjenek be érte, mielőtt újabb gondjuk adódna a hiányból... A legjobb az lesz, ha majd személyesen adom át őket, hogy megbizonyosodjak arról, valóban kézhez kapták.

- Rendben, rendben. Minden jót! - bólintott kissé türelmetlenül Reynard és ő is kezet rázott Graves-sel, majd átkarolta nővérét, jelezve, hogy szívesen távozna már a Minisztériumból. - Gyere, Ro. Még rengeteg dolgunk van...

- Igaz is. - Rowan szórakozottan hagyta, hogyReynard kifele terelje, még egyszer hátrapillantva a férfi felé, aki némán,elgondolkodva figyelte távozásukat. - Viszlát, Mr. Graves.

_______________________________________

Megjegyzések:

- A BOI az FBI régi neve, amelyet alakulásától (1908) kezdve egészen 1935-ig használ.