London, 1925 október 31.

- Az évnek ebben a szakaszában utálok a leginkább túlórázni.

Estefelé járt az idő. A fiatal, szőke nő nagyot harapott a kezében tartott sütőtökös muffinba, majd elegánsan megpöccintette a varázspálcáját, mire a szobában kialudt a fény és fellobbantak a különböző pontokon elhelyezett töklámpásokban a gyertyák. A nővel szemben ülő, szintén szőke férfi lejjebb eresztette az újságját.

- Ro, így nem tudok olvasni. - jegyezte meg, enyhe szemrehányással a hangjában.

- Csak próbálok itt is egy kis halloween-i hangulatot teremteni. - vont vállat Rowan Corbitt. - Hamarosan úgyis befutnak az első riasztások a különféle megbűvölt muglitárgyakról... ez van, ha a varázsvilág és a muglik is megtartanak egy ünnepet. Várhatunk itt, hogy rögtön kiszállhassunk a helyszínre, ha valahol valami rosszul sül el.

- Tény, hogy én is szívesebben ünnepelnék ilyenkor, de inkább otthon, magamban. Ki nem állhatom azt a tömeget, ami ilyenkor van, ráadásul mindenki üvölt. - fojtott el egy ásítást Reynard Corbitt. Aztán valami érdekeset vehetett észre az újságban, ugyanis kihúzta magát és a hangja is megváltozott, ahogy újra beszélni kezdett. - Nézd csak, Ro...

A nő elvette tőle az újságot és ráfintorgott a címlapra.

- Mostanában nincs olyan hét, hogy ne hoznának le valamit Grindelwald ügyködéseiről. Nem érdekel, Rey.

Reynard óvatosan pillantott a nővérére, de végül nem kommentálta a kijelentést.

- Nem arra gondoltam. Jobb alsó sarok.

Rowan megkereste tekintetével az említett cikket és a hozzá tartozó oldalszámot, majd izgatottan lapozta fel az újságot. Azután néhány percig csend borult a szobára: Reynard várakozva figyelte a nőt, aki egyre izgatottabb arccal bújta a sorokat.

- Gondolod, hogy ez egy nyom? - kérdezte akaratlanul is fojtott hangon, miután befejezte az olvasást. Reynard visszavette az újságot, úgy válaszolt.

- Nagyon valószínű, hogy elkerült a kontinensről. A nagy háború a varázsvilágot is szétzilálta, tudod, mennyi minden veszett el akkor. Európa legtöbb országát bejártuk már, de nem találtuk meg. Viszont az utalás a cikkben... szerintem nem lehet más.

Rowan Corbitt hátradőlt a székében és összefonta a karjait. Az ikrek már több, mint egy éve foglalkoztak ezzel az üggyel, titokban, a hivatalos munkájuk végzése mellett. Igaz volt, amit Rowan egykor Phineas Nigellus Black-nek mondott, amikor a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola egykori igazgatója a pályaválasztási ambícióiról faggatta: más terveik is voltak a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztályon való, Phineas szerint alantas munkával. Nem csupán megbűvölt muglitárgyakkal foglalkoztak.

Elveszett vagy legendának vélt ereklyéket kutattak fel.

- Egy próbát mindenesetre megér. - vetette fel Reynard. - Úgysem jártam még Amerikában.

Rowan komoran meredt maga elé.

- Mostanában veszélyes terepre menni.

- Te tehetsz róla. - csóválta a fejét Reynard, összehajtva és letéve az újságot, ahogy a végére ért. - Ha nem bosszantod fel annyira Grindelwaldot, talán a mellette maradt követői sem akarnák ezt megtorolni.

- Nem bosszantottam fel... ő is elfogadta, hogy vége. És amúgy is, három fanatikusát már elintéztem. - vont vállat Rowan. - És közülük csak egy volt méltó ellenfél, az, amelyik a kávézóban próbált meg elkapni; de az is csak azért, mert úgy kellett legyőznöm, hogy a muglik ne lássák, hogy varázsolok.

- Mindenesetre örülök, hogy már nem vagy mellette. - jegyezte meg komoran a férfi. - Még épp időben szálltál ki.

Rowan nem felelt semmit. Ha lehunyta a szemét, néha még most is érezte a jelenlétét. Az erős kisugárzását, különös varázsát, mély, kellemes szavait, az érintését... Hány éve is volt? Megcsóválta a fejét és maga elé húzta az újságot. Tudta, hogy Reynard a fejébe látna, ha akarna, és hogy testvéri szeretetből nem teszi ezt, de az arcára kiült gyötrődést nem tudta elrejteni előle. Voltak sebek, amelyek nem gyógyultak még be, hiába próbálta Rowan Corbitt az ellenkezőjét mutatni.

- Akkor New York?

Reynard kutatón pillantott rá, majd bólintott.

- Van az az ügy... tudod, a piacos. - mondta. - Amikor a halkések megpróbálták levágni a hentes ujját. Visszakövettem a kések eredetét, és van olyan szerencsénk, hogy kiderült, Amerikából hozták be hajón, úgy három hónapja... ez jó alibi lehet nekünk, hogy oda utazzunk.

- Kiváló. - Rowan energikusan pattant fel. - Akkor írok egy jelentést az ügyosztályunknak, hogy miért megyünk és hova, aztán ha letudtuk ezt a halloween-i műszakot, akár indulhatunk is, a többi munkát majd a beosztottaink megcsinálják... Minden itt van?

- Lássuk csak. - Reynard körbenézett a szobában, melyben a halloween-i díszítés mellett igencsak furcsa tárgyak voltak fellelhetőek. Az egyik szék támlájára például nagy, perzsa mintás szőnyeget terítettek, melynek egyik vége most libbenve felemelkedett, kísértetiesen hasonlítva arra a mozdulatra, amikor valaki felemelt fejjel hallgatózik. Az asztalon egy zsebóra feküdt, melynek fedele nyitva volt, s melynek számlapján bolygók és csillagok keringtek (az órát Reynard gyorsan becsukta és a zsebébe tömködte). Az egyik polcon hétköznapinak tűnő tárgyak sorakoztak, de mindegyikben volt valami különös (a portörlő például bizonyos időközönként nagyot tüsszentett, egy fésű pedig fel-alá masírozott fogain, akár egy groteszk rovar), a polc mellé akasztott festmény képe pedig mozgott.

Volt egy másik festmény is a szobában; ez az asztalra volt téve, amíg Reynard fel nem vette. Egy régimódi, ámde elegáns dolgozószobát ábrázolt (sokkal nagyobbat és világosabbat, mint az ikrek irodája, amelybe négy íróasztal volt bezsúfolva, mutatva, hogy négyen dolgoznak az osztályon), és a másik festménnyel ellentétben nem mozdult rajta semmi. Reynard tűnődve nézegette, mintha valami nagyon érdekeset látna rajta.

- Az irodát is hozod? - kérdezte Rowan, miközben elkapott egy töltőtollat és határozottan rányomta a kupakját, megakadályozva ezzel, hogy az íróeszköz lefröcskölje őt és a falat tintával.

- Igen... Amúgy mi lett a bőrönddel, amin kikísérleteztük a varázslatot? - fordult nővéréhez Reynard és elpakolta a kis festményt (egész egyszerűen betette a tárcájába, ami jóval kisebb volt, a festmény mégis eltűnt benne, majd a tárcát is zsebre vágta, mint az imént az órát). Rowan vállat vont.

- Salmander-nek ajándékoztam, úgy egy éve. Az öccsének. - válaszolta. - Theseus rászólt az aurorokra, hogy ne akarjanak mindenáron védelem alá helyezni, mert magam is el tudom intézni azt, aki rám támad. Az irodában vártam, amikor beállított az öccse... ha jól emlékszem, még mindig varázslényekkel foglalkozik. Végül úgy adódott, hogy neki adtam a bőröndöt. Nekünk úgyis kényelmetlen lett volna mindenhova cipelni, arról nem is beszélve, hogy külsőre sem éppen elegáns. Remélem, azért nem zsúfolja annyira tele; félő, hogy ez esetben a tágítóbűbáj belülről kifeszíti a bőröndöt... akkor még nem küszöböltük ki azt a problémát.

- Igaz. - biccentett Reynard, s közben szórakozottan pakolgatott az íróasztalán. - Amúgy, van köztetek valami?

- Theseus Salmanderrel? Nem. - rázta meg a fejét Rowan, majd öccse kutató pillantására helyesbített. - Majdnem lett, de aztán mindketten elvetettük azt az opciót.

Reynard hümmögött valamit és azzal kezdett foglalatoskodni, hogy ellenőrizze, mindent elpakolt-e, de közben a szeme sarkából továbbra is a nővérét figyelte. Rowan a perzsa mintás szőnyeget simogatta.

- Úgy tudom, Amerikában betiltották a repülő szőnyegeket... meg a varázslényeket és az alkoholt. - tette hozzá. A szőnyeg felháborodottan hullámzott egyet, mire a nő elmosolyodott. - Ne aggódj, Ali. Te akkor is velünk jössz.

Hirtelen elmosódott folt suhant be a szobába, melyben az ikrek egy bagolyra ismert. Az állat az íróasztalon landolt türelmetlenül huhogva, már amennyire képes volt erre a csőrében tartott, élénk narancssárga papírtól.

- Meg is van az első riasztás. - állapította meg Reynard és a bagolyhoz lépve bosszankodva csóválta a fejét. - Már megint az asztalra piszkít... ki kellene találni valami tisztább megoldást az osztályok közötti üzenetváltásra. Suvickus!

A bagolypotyadék eltűnt az asztalról.

- Ideje kiszállni a helyszínre. - nyújtózott nagyot Rowan és megszabadította a baglyot a küldeménytől. - Mielőtt még a Varázsbűn Üldözési Ügyosztály ugrálni kezd, hogy mindent nekik kell csinálni.

- Jó, jó. - Reynard magára kanyarította kékkel szegélyezett, elegáns fekete köpenyét. - Gondolom, a mai este kivételes abból a szempontból, hogy nem kell álcáznunk magunkat... végül is, Halloween van. Talán még a mulatságból is kijut nekünk egy kevés.

- Így igaz. - mosolyodott el Rowan, és az ikrek egy halk pukkanás kíséretében köddé váltak.