Boris meghatott. Anyának nevezett. Velem tartott. Egy zsáutcába kerültünk.
-Forduljunk vissza?- kérdeztem.
Boris bemászott egy csőbe. A melletem lévő ajtó kinyílt.
-Honnan tudtad ezt, Boris?-kérdeztem a csőbe.
Egy papír esett ki: Wallytól.
-Persze.
Mentem tovább. Egy játékgéphez értem. A játékok beszorultak a gépbe, ezért nem üzemelt. Kiszedtem. Találtam egy tintacsomót, ami az alakját változatta. Meg egy magnót. Elindítottam a gépet. Egy ajtó nyílt meg. Bementem. Minden sötét volt. Alatta zene ment.
Egy üveg mögött egy ajtó volt kivilágítva.
-ÉN VAGYOK ALICE ANGEL!!- hallotam Susiet. Susie Alice hangja volt. Sötét lett.
-Látlak titeket.- hallotam Susiet ismét.
Titeket!? Van valaki rajtam kívül. Elővettem a kardom.
Világos lett.
-Ki van itt? Szólaljon vagy leszú...
-Luna?- szólalt meg Henry.
-Henry?- kérdeztem vissza. Nyakába borultam.
-Luna, te élsz még?- kérdezte könnyeket nyelve Henry.
-Persze. Mit gondoltál?
-Csak...eltűntél.
-Láttam, hogy kiakadtál.
-Hogyan?
-Ha szobám tele van széttépett rajzokkal, akkor biztos aggódtál.
-Igaz.
-Hogy kerülsz ide?
-Joey küldött.
-Hogyan?- kérdeztem meglepődve.
-Levélben.
-Értem.- megnyugodtam. Tudtam hogy a Tintadémon Joey.
-Te hogy kerülsz ide?
-Hosszú történet....