- Milyen nap van? - kérdeztem, mikor felkeltem. Igen, mostanában mindig megkérdezem reggelente.
- Pontosan október huszonkilencedike. - válaszolt Végzet kicsit izgatottan.
- Végre nyitás! - ujjongtam.
- Igen, nyitás, ami a történet végét jelenti. - válaszolt mosolyogva.
- Mit szólsz ehhez, Hélia? Igazi komolyabb karriered lesz! - kérdeztem a vetítőnek. Hélia erre boldogan mosolygott.
- Akkor megnézem a többieket. - nyitottam ki az ajtót.
- Olyan megható. - könnyezett be Végzet.

- Rendben, minden készen áll a nyitásra. - válaszoltam, mikor kerek harmincadszorra, és egyben utolsóra végignéztem az egész stúdiót. Majd bementem a Széfházba. Sose szoktam idejönni, de a többiek itt szoktam gyülekezni.
- Szia, Luna! Minden készen áll harmincadszorra? - köszöntött Sammy. Mivel szinte minden második nap körbenézek az irodája körül is, nem meglepő, hogy tudja. Akkor láttam, hogy Boris kivételesen itt van, és kuncogott.
- Nos, akkor mindenki készen áll? - kérdeztem a témától eltérve.
- Luna, te ennyire készülsz a nyitásra? Mármint persze, mi is várjuk, de azért pihenned is kell. - szólt közbe Susie.
- Mindenesetre készen állunk. - válaszolt a kérdésemre Allison, majd mosolyogva oldalba bökte Susiet.
- Rendben. Akkor szerintem indulhatunk a stúdió elé. - mondtam.

Már régóta elkezdtük a megnyitást. Joey órákat beszélt a közönségre, de nem zavart. Túl izgatott voltam az unatkozásra. Bár a végefelé mégis elbambultam, de Henry tolására felkeltem. De mire feleszméltem, Joey mellet voltam.
- Jól van, Luna Stein? - suttogta a fülembe.
- Azt hiszem? - tettem fel.
Kíííínos.
- Nos, bemutattom Luna Steint, aki rengeteget tett a stúdióért, mint szellemileg, mint tettileg! - köszöntött be a tömegnek. Nagyon zavart voltam. Nem csináltam semmit, csak néztem a tömeg közötti kislányt, aki úgy nézett vissza rám, miközben egy ideges asszony ráncigálta a nem messze lévő árvaházba...

VÉGE