Egy szellőző volt a falon.
-Menjek előre?- kérdezte Henry.
-Menjél, nekem mindegy.
Bementünk. Henry hirtelen hátrálni kezdett.
-Baj van?- néztem át. A Tintadémon egy nyíláson keresztül nézett.
-Joey, miért követsz?- kérdeztem a Tintadémontól.
-Miért nevezed Joeynak?- kérdezte Henry miután elment.
-Biztos ő az. Különben nem levélben írt volna neked. Ráadásul a nevemen szólított.
Közben kiértünk. Egy felirat volt a falon:
Gyere és néz meg!
Egy lépcsőre mutatott. A lépcső mögött egy furcsa szoba volt. A falon tervrajzok, középen egy asztal.
Rajta egy magnó. Bekapcsoltam. Egy híres építész beszélt benne. Azt mondta, hogy megismerte Joeyt, és épített egy parkot neki.
Lent kinyílt egy ajtó. Ott volt a park, amiről beszélt.
-Boris erre van?- kérdeztem Henrytől.
-Nem hiszem. De a szellemvasút lehet a kijárat.
-De ahhoz áram alá kell hozni.- mutattam. Henry követni kezdte a kábelt.
-Egy megvan.- mondta Henry a park másik oldalán.
Én is követni kezdtem a másik kábelt. Egy teraszra értem. Alatta tintalények. Már fogtam a kardomat, amikor Henry megfogott.
-Többen vannak elened. Nekem meg nincs fegyverem.-mondta Henry, mielött elindultam volna.
-Én elég erős vagyok ellenük. Bízz bennem!-válaszoltam.
Lementem. Leesett valahonnan egy konzerv. A tintalények utána mentek. Elejtettem a kardom, ami el is tűnt. Így is megoldható.
Gyorsan az egyik karhoz mentem. Majd vissza. Most már láttam, miért esett le a konzerv. Henry dobta le. Meglátott, majd ismét ledobott egyett. Nagyon vigyáz rám. A másik karhoz mentem. Majd Henryhez.
-Mondtam, hogy bíz bennem. Ha megölöm őket, hamarabb végeznénk, és Borisnak több ideje lenne élni.
-Bocsánat. Féltelek.- mondta bűnbánóan Henry.
-Mindegy. Boris kitart egy ideig. Inkább siessünk.
Mentünk a harmadik kábel után. Egy körhinta volt bent a terembe. Meg egy magnó. Beindítottam. Erre megszólalt a körhinta a magnótól:
A legnagyobb atrakcióm! Könnybe lábad a szemem, mikor eszembe jut. De aztán...Ó Drew uraság! Bármit beszélsz az álmaidról, minden rémálmodról te tehetsz!
Azt hiszed, csak úgy porba taposhatsz!? Hát nem! Ez az én művem! Azt hiszed eltűntem, de itt vagyok!!
A körhinta vadul csapkodni kezdett. Az asztalt, amin a magnó volt széttörte. Alatta volt egy balta.
-Maradj it!-mondta Henry. Fogta a baltát, és leütött két csavart. Erre a körhinta nekiment. De Henry folytatta.
-Henry, te se halgattál rám, most én se rád.- mondtam, mikor Henryt harmadszorra verte le. Elővettem a kardomat, és levágtam két karját. Már csak egy maradt meg. Gyorsan azt is levágtam. Gőzfelhő és szikra kíséretében hátraestem.
-Jól vagy?- kérdezte Henry.
-Jól. Csak kifulladtam a sok futástól.- válaszoltam. Kinyílt egy újabb ajtó. Henry meghúzta az ottlévő kart.
Én addig kipihentem magam. Már csak egy kábel volt.
Követtük. Egy újabb teraszra értünk. Lent egy vetítőfejűlény volt. Valószínűleg nem volt jó szándéka.
Meghúztam a lent lévő kart. Erre felém rohant. Gyorsan fel mentem. Még mindig követett. Kinyílt egy ajtó, amiben egy újabb kar volt. Meghúztam. Sötét lett. A lény nem követett. Alkonyat belereklamált megint. Feljebb mentem. Lementem ismét, majd egy másik irányba. A lény valahogy észrevett. Volt egy fülke amiből ki lehetett látni. Bementem. A vetítőfejü látta hogy bementem, már nyúlt volna hozzám, mikor jött a Tintadémon, és letépte a fejét.
Majd tovább ment. Megkerestem Henryt. A terem végében volt.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Jól. Joey megmentett.
-A Tintadémon?
-Igen. Most menjünk Borisért.
Bementünk a szellemvasútba. A falon ismét egy felirat:
Fordulj vissza!
Beszáltunk.
-Most aztán indulhat végre a menet...- hallotam Susiet.
Végig beszélt hozzánk. De engem nem nagyon érdekelt.
Borison járt az eszem. Susie tudta, hogy ide jövünk. Éreztem, Boris már nincs. Odabújtam Henryhez.
Bementünk egy szobába. Majd a sötétbe. Két kéz nyúlt ki.
-Boris...- mondtam.
-Ne ne mit tett veled!?- mondta Henry.
Erre hörgés volt a válasz. Kidobott a terembe.
-Tépd szét őket, Boris!!!- kiabált Susie. Boris már nem gondolt rám anyjaként. Inkább ellenségként.
Rátámadt Henryre. Mérges lettem.
-Sajnálom, Boris...- elővettem a kardomat:
-De nem hagyom hogy Henryt bántsad.
Lesújtottam Borisra. Rögtön összeesett.
-Neee! Ne,ne ne!!- ordított Susie. Sajnáltam Borist. De nem hagyhattam hogy megölje Henryt.
Boris eltűnt. Csönd lett.
-Vigyázz!- szólt Henry. Elém ált. Susie rám támadt.
Mindketten becsuktuk a szemünket. De nem történt semmi. Odanéztünk. Susiet átszúrták. Mint amikor a végben voltam. Egy szarvas, Susiera hasonlító lány volt, mellette egy Boris. Kezében egy vascső volt. Felemelte, majd minden elsötétült....