-Remélem, itt lesz a szív.- szólalt meg Starlight.
A kastély nem volt valami nagy, körübelül akkora mint két átlagos ház egymás alatt.
-Biztos itt lesz. Szelena nem hazudott volna nekünk.-mondta Luna. Biztos volt benne hogy aki egyszer Rejtőző, az azis marad.
-Menjünk.- mondta Elena.

Fél órával később

-Ti láttatok valami rejtett szobát, vagy ilyesmit?- kérdezte Luna, de nem kapott választ.
-Nézzük át még egyszer!- mondta Starlight.

Szelena szemszöge

Sötét van. A végkirálynő bezárt a rejtett szobába, hogy őrizzem a Végzet szívét. Féltem. Valaki kinyitotta az ajtót.
-Starlight!?- kérdeztem.
-Ne mozdulj!- vette elő dobócsillagát.
-Szelena vagyok.
-Szelena már nincs.
-Starlight, anyád változtatott át. Nem emlékszel?
Befogtam a szám. Szíven ütöttem.
Ezt...ezt tudod?
-Mindent. Sajnálom.
-Ne sajnáld. Én nem hittem neked. Szelena...
-Elpusztítsam a szívet?
-Életek múlnak rajta.
- Akkor...- vettem elő íjamat:
-Viszlát.- lőttem bele a szívbe.

Fél órával később

Luna szemszöge

-Starlight, fél órája várunk rád.- mondta Zafíra.
-Elpusztítottad a szívet, igaz?- kérdeztem.
-Szelena pusztította el. Most minden itt élő eltűnt.- válaszolt.
- Szerintem menjünk vissza.- mondtam.  Henry már hiányzott nekem. Visszamentünk Azulba.
De nem tudtam, mennyi idő telt el
a földön......