"Egy világítótorony állt a part szélén. Csendben és tiszteletteljesen."...

-Ugye ez csak valami vicc? - nézett összevont szemöldökkel Nathan a világítótoronyra. - Ez volna a nagy Tanács búvóhelye? Ezért van mindenki úgy oda? Hát, hogy őszinte legyek, nem sokat vesztettem az évek során. - vágta zsebre a kezeit és a kocsinak dőlt.
-Ne ítélj első látásra! - rótta meg halkan Miriam, majd megindult az előttünk tornyosuló építmény  felé.
-Én nem megyek veled, Avery. - szólalt meg halkan apa, mire hirtelen felé kaptam a fejemet.
-Mi? Miért nem jössz? Nélküled nem megyek! - jelentettem ki makacskodva.
-Nem mehetek. Én ember vagyok. Már pedig a Tanács nem túlzottan rajong értünk, de az tény, hogy nagyon jól tudnak vigyázni a magukfajtákra. Biztonságban leszel. - mosolygott rám bíztatóan, majd átölelt és Nathanre bízva, Miriam után indultunk, aki habozás nélkül belépett a bejáraton, mi pedig követtük mire két csigalépcső tárult elénk. Miriam a jobb oldalit választotta, amely a mélybe vezetett minket. Teljes csendben haladtunk majdnem öt percig, utána a nyuszi megtorpant egy vasajtó előtt. Egy pillanatra azt hittem, hogy nem fogunk bejutni, de aztán előhúzott a zsebéből egy kulcscsomót és a vasajtó pillanatok alatt kitárult, felfedve előttünk egy alig néhány méteres barlangot, a végén vízzel. Rengeteg vízzel.
-Te a tengerbe akarsz vinni minket? - néztem zavartan a kijárat felé.
-Inkább a tenger mélyére. Odalent van a Tanács rejtekhelye. - magyarázta Miriam és meg sem várva a reakciónkat, elindult a víztömeg felé, amely a fizika törvényeinek ellentmondva nem lépett be a barlangba. Megállt a bejáratánál, mintha arra várna, hogy behívják.
-Oké! - tapsolt kettőt Nathan nevetve - Szép volt, Miriam! Elismerem, hogy nem volt rossz poén, de most már tényleg vezess minket a Tanácshoz, mert fogy az időnk és kezdek egy kicsit pipa lenni!
Miriam hatalmasat sóhajtva állt meg.
-Ez nem egy poén! A Tanács a víz alatt alakította ki a rejtekhelyet. Az ott - mutatott előre - Az egyik bejáró. - mondta, majd odasétált és mintha meg akarná érinteni a vízfelszínt, odanyúlt, de a keze megakadt egy bizonyos pontnál. Üveg.
Kikerültem Nathant és a lány mellé lépve a kezemet kinyújtottam és a tenyerem a hűs üvegre tapasztottam.
-De ha itt üveg van, akkor hogyan fogunk átjutni rajta? - néztem zavartan Miriamra.
-Át? - nevetett fel és a lábunk alá mutatott, ahol szintén üveg volt, alatta semmi. - Dehogy fogunk átmenni az üvegen. Inkább úgy képzeld el a bejárót, mint egy hatalmas csúszdát.
Nathannel összenéztünk és mind a ketten egyszerre akartunk megszólalni, mikor Miriam felemelte a kezét és a tenyerével a falon lévő vörös gombra csapott, amit eddig észre sem vettem.
Az üveg hirtelen eltűnt alólunk és zuhanni kezdtünk egy cső szerű szakadékban. A torkomat akaratlanul is egy sikoly hagyta el. Miriam nevetve összébb húzta magát, amitől még gyorsabb lett és alánk került.
Nathan hirtelen megragadta a derekamat és közelebb húzott magához.
-Megigértem apádnak, hogy vigyázok rád, és ezt a dilis nyúl sem tudja tönkrevágni. - kiáltotta a fülembe.
Már legalább egy perce zuhantunk, mikor végre feltűnt az üveg túloldalán lévő víz és a benne élő állatok gyönyörűsége. Ahogy egyre mélyebbre értünk, a víz színe sötétedett, míg már alig láttam az üveget is. Nathan karja megfeszült a derekam körül, aminek kivételesen örültem, mert ráébresztett, hogy nem vagyok egyedül.
-Nézzetek le! - kiáltotta Miriam félig nevetve.
Tettem, amit kért és először egy világító foltot vettem észre alattunk, de kicsivel arrébb. Ahogy közeledtünk a folt egyre nagyobb lett, míg végül könnyedén ki tudtam venni a Rejtekhely vonalait. Kicsit olyan volt, mint néhány nagyon nagy üvegdoboz véletlenszerűen összeragasztva.
Az üvegcső szöge változott és egy kanyart leírva igazi csúszdává vált. Nathannel nekidőltünk a cső szélének és úgy csúsztunk tovább. Befordultunk a Rejtekhely mellé és oldalról közeledve felé egyre világosabb lett minden, majd elnyelt minket a fény. A csúszda egy hatalmas matracra hajított minket, mire Nathan meglepettségében elengedett engem. Mire a szemem hozzászokott a fényhez, Miriam már vigyorogva állt előttem, csípőre tett kézzel és azt várta, mikorra sikerül feltápászkodnom.
-Hogy fogunk feljutni? - nézett vissza a csőbe Nathan.
-Azt majd késöbb megtudjátok. - hárított Miriam. - Most viszont itt az ideje, hogy körbevezesselek titeket. Megmutatom nektek szobátokat, utána pedig találkoztok a Tanács vezetőjével.