"Csak egy elmosódott folt volt csupán."...

Nem tudtam mit kezdeni evvel a szóval. Lekow. Hiába kerestem rá az iskolai könyvtárban, semmit nem írtak róla. Így az egyetlen lehetőségem ismét Miriam lett. De a lány elkerült engem napi 24 órában. Sehol nem találtam. Óra elején a tanár előtt zuhant be a terembe és elsőként szívódott fel óra végén. Míg a folyosón teljesen véletlenül egymásba nem futottunk.
Ő tök nyugodtan sétált felfelé a lépcsőn, a könyvébe mélyedve, én pedig nem gyorsítottam, félve, hátha elijesztem. Mire felfogta, hogy én vagyok, már késő volt.
A szeme kikerekedett és azonnal megpördült, hogy elmeneküljön, de elkaptam a karját és behúztam az első női mosdóba.
Miriam orra remegni kezdett.
-Mit akarsz még tőlem? Megeszel? - kérdezte halkan, suttogva.
-Miriam! - szóltam rá határozottan.
-Levágod a lábam? - jött egy újjabb csodás ötlete, mire zavartan néztem rá. - Mi az? Azt mondják szerencsét hoz - vonta meg a vállát.
-Nem fogom levágni a lábadat. - ráztam meg a fejemet. - Csak magyarázz el nekem valamit! Mi a fene az a lekow?
Miriam nagyot sóhajtott, megnyugodva, hogy csak információ kell nekem tőle.
-Félig állati kinézettel és állati tulajdonságokkal megáldott emberek. - magyarázta meg gyorsan.
-És hogy lehet az, hogy én látlak, de senki más nem? - vontam fel a szemöldökömet.
-Igazából fogalmam sincs - túrt a hajába zavartan.
Nagyot sóhajtottam és akaratlanul is vakargatni kezdtem az alkaromat, mire Miriam szeme a kezemre tévedt.
-Ez micsoda? - nyúlt hozzám és félrehúzva az ujjaimat, vizsgálgatni kezdte a piros bőrömet.
-Nem tudom - vontam meg a vállamat - Lehet, hogy megcsípett valami. Miriam, tudnál koncentrálni? - kezdtem hadonászni előtte, de mintha teljesen lefagyott volna. Hirtelen elrántotta a kezét az enyémtől és kihátrált a folyosóra, ahonnan már minden diák eltűnt.
-Ne keress többé! - szólt rám határozottan és a szemében félelmet láttam felcsillanni.
-Mir...- kezdtem, de közbevágott.
-Ne keress! - ismételte és hátat fordítva nekem, futni kezdett. Utánaindultam, de csak két lépést tudtam tenni, míg az egyik ajtó kitárult és Nathan lépett ki a folyosóra, mire Miriam olyan gyorsan fékezett le, hogy a lábai előrecsúsztak, ő maga pedig a hátára vágódott.
Láthatólag Nathan nem vett engem észre, ezért elbújtam a női mosdó nyitott ajtaja mögött és onnan néztem őket. Elég közel voltak ahhoz, hogy értsem, amit mondanak.
-Én...azt hittem ember...- motyogta Miriam a sírással küszködve. - Nekem senki nem mondta...azt hittem, hogy egy magas rendű lekow család teljesen normális csemetéje. Én... - szipogott halkan.
Nathan összevonta a szemöldökét.
-Mit tettél, Miriam? - kérdezte és felsegítette a lányt a földről, de Miriam azonnal messze ugrott tőle.
-Kérdezősködött...én...én pedig - suttogta.
-Beavattad? - kerekedett ki a szeme Nathannek és mélyen a hajába túrt - Ezért kidagadhatnak, felfogtad?
-Nem tehettem mást! - védekezett a lány - Meglátta a füleimet és mindenáron tudni akarta. Elkapott. És olyan gyors, mint még senki, akit ismertem. Ő nem ember, Nathan! - suttogta halkan, de egyre határozottabban.
Nathan bólintott.
-Tudom.
Ennél a résznél teljesen lefagytam. Az eddigiek sem voltak semmik, de ez most mindenen túltett.
Nem vagyok ember.
A szívem mélyén hinni akartam a hallottaknak, de a józan eszem teljesen mást diktált.
-Próbáld meg elhitetni vele, hogy egy poén volt az egész. Egyelőre. Ha elhiszi, nyert ügyünk van - magyarázta halkan Nathan.
-Mikor tervezitek beavatni? - kérdezte Miriam szomorú hangon.
-Eredetileg a tizennyolcadik születésnapján tette volna meg a Rend, de így lehetséges, hogy előrébb hozzák. - felelte Nathan halkan. - A legfontosabb most az, hogy ez az egész, feje tetejére állt világ rejtve maradjon elötte, még legalább egy kicsit. Utána úgyis teljesen bele fog merülni.
-Már nem sokáig lesz rejtve - sóhajtott nagyot Miriam. - Hamarabb rá fog találni, mint hittük. Láttam.
-Képtelenség! Még csak tizenhét éves! - rázta meg a fejét Nathan.
-Mondom, hogy a saját szememmel láttam! - erősködött tovább a nyuszi.
-Rendben. Hiszek neked, de remélem tudod, hogy ez mit jelent. - suttogta Nathan egyre halkabban.
Miriam bólintott és beszélni kezdett, de a hangját elnyomta a csengő.