Szept. 3. - Kedd

Ma reggel is szokásosan készülődtem és a buszmegállóban vártam legjobb barátomra, azaz Minhora.

Tegnap Felix rávett, hogy töltsem fel a naplómat wattpadra, persze álnéven. Kicsit vonakodtam tőle, de végülis nem rossz ötlet. Talán az ott olvasók segíthetnek a problémáim megoldásában. Vagy csak jót szórakozok és közben még több követőt szerzek magamnak.

Viszont nem szeretnék mindent megosztani, ezért még nem pontosan tudom, hogy hogyan csináljam.

Mindegy, majd este foglalkozok vele.

Minho hyung pedig ezen gondolatom végén érkezett meg, a busszal egyidőben.

Így végül futva tette meg az utolsó pár métert. Ettől pedig a homlokára tapadt jelenleg világos barna haja. Elképesztően szexin nézett ki.

Sajnos nem sokáig bámulhattam, mert fel kellett szállnunk a buszra. Na meg nem akartam lebukni.

Bár igazából csak a hülye nem látja, hogy hogyan érzek iránta... (Nem is értem, ő eddig, hogy nem jött rá... Mindegy... Maradjon is így...)

Min hyung szokásosan előre engedett, én pedig gyorsan kerestem helyet négyünknek. Mivel a Jilix páros pár megállóval később fog majd felszállni.

- Huh... Már azt hittem lekésem a buszt... - ült le mellém lihegve.

- Elaludtál hyung? - kérdeztem mosolyogva.

- El... - válaszolt viszonozva a jókedvem.

Ezek után mindketten csendben maradtunk, mert tudtuk, hogy most nincsen szükség szavakra.

Lejjebb csúsztam a széken és ráhajtottam a fejem a vállára. Becsuktam a szemem és csak élveztem a nap sugarait, melyek gyengén melegítették a testem. Minho hyung kellemes illata azonnal belekúszott az orromba.

Imádom ezeket a pillanatokat... 🥰🤗❤

Sajnos nem sokáig élvezhettem ezt a kialakult idilli helyzetet, ugyanis Jisung és Felix szokásosan hangoskodva levágódtak elénk.

- Haaa... Ez a kurva korán kelés... - panaszkodott Jis.

- Te is elaludtál? - kérdezte röhögve Minho hyung.

- El... - pacsizott le vele vihogva.

- Nah? Megcsináltad amiről tegnap beszéltünk? - kérdezte kíváncsian a kis szeplős.

- Felix! - szóltam rá, hiszen nem akarom, hogy a többiek, főleg Minho hyung megtudja. - Nem, még nem. - suttogtam közelebb hajolva. - Majd ma este. Még nem tudom pontosan hogyan csináljam. - panaszkodtam.

- Hé! - kiáltott fel Jisung. - Ti meg miről sugdolóztok? - kérdezte megjátszva a sértődöttet.

- Hah... Nem kell tudnod mindenről! - mentem bele rögtön a játékba. - Ez a mi titkunk! - nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Ch... Ha azt hiszed, hogy érdekel a kis hülye titkotok, akkor tévedsz! - vágta oda, de láttam a szemében, hogy majd megöli a kíváncsiság. - Nekem is vannak ám titkaim a te Minhoddal! - tette hozzá és ő is kinyújtotta a nyelvét, majd a hyungom felé hajolt és sutyorogni kezdett vele.

Nem mondom egy pillanatra megállt még a szívem is. Hogy az ÉN Minhom... Ezért még kinyírom ezt a pletykás kis mókust.

Óvatosan Minho hyung felé fordultam, hátha rájövök a rekciójából mire gondol, de mintha nem is érdekelné, hogy Jisung mit mondott.

Nem tudom eldönteni, hogy ennek most örüljek, vagy szomorú legyek miatta...

- Hé! Jinnie! - szólt rám Felix. - Minden rendben? - kérdezte halkan.

- Persze... - motyogtam.

Az út hátralévő részét pedig az ablakon kibámulva tettem meg. Egy pillanatra sem figyeltem a többiekre, annyira elmerültem a gondolataimban.

➴➵➶✽➷➵➹

Szomorúan vettem tudomásul, hogy Minho hyung még ezt sem vette észre. Pedig általában feltűnik neki és addig faggat amíg el nem mondom, hogy mi a baj.

Így mikor leszálltuk a buszról, - ami közvetlenül a suli előtt tett le, - én gyorsan elköszöntem tőlük, majd rohantam a terembe.

Elővettem a naplómat és egy tollat, majd írni kezdtem. Észre se vettem, hogy időközben már mindenki megjött, sőt már be is csengettek.

Jó talán nem csak írtam, hanem rajzoltam is. Amit az is bizonyít, hogy a pad tele van az ehhez használatos cuccaimmal. Fel sem tűnt, hogy elővettem őket...

Na mindegy...

- Jinnie? - kérdezte Minho hyung mikor végre felnéztem a naplómból.

- Igen hyung?

- Minden oké? Olyan csendes voltál a buszon... - nézett rám aggódva.

- Persze hyung. - mosolyogtam rá. Az eddigi rossz hangulatom egy pillanat alatt szállt el. Eszméletlenül boldog voltam, hogy mégis csak törődik velem.

A beszélgetésünket a tanár zavarta meg, aki csendre intette az osztályt.

Mindketten felnéztünk és csodálkozva vettük észre, hogy nem egyedül van.

Egy alacsony kigyúrt srác sétált mellette fekete nadrágban, ugyanolyan színű pólóban és pulóverben. Még a cipője is sötét árnyalatban pompázott.

Az arcát sajnos nem nagyon láttam, mivel végig a padlót bámulta.

Elképesztően szexi volt, bár nem annyira, mint Minho hyung. Nyilván...

Az osztály lány tagjai és a nyíltan melegek - akikből igen kevés van, - egyöntetően kiáltottak fel, a srác tudtára adva, hogy igencsak szemrevaló.

Bár néha én is hasonlóan cselekszem, most valahogy nem tűnt helyénvalónak. Azt viszont nem tudnám megmondani, hogy miért...

- Csendet gyerekek! - emelte fel a hangját a tanárnő. - Érkezett egy új diák az osztályotokba! Remélem szeretettel fogadjátok! - nézett az ránk. - Bemutatkoznál kérlek? - szólította meg az ismeretlen fiút.

- Seo Changbin... - válaszolt unottan.

- Mondanál még valamit magadról? - biztatta kedvesen. Changbin most először nézett fel, egyenesen a tanár szemébe.

- Nem. - mondta egyszerűen. - Leülhetek? 

- Persze... Menj csak. - válszolt meglepetten. A srác pedig rögtön megindult és a leghátsó padsorig meg sem állt. Ahol történetesen mi is ülünk Minho hyung-al.

Mivel pont a mellettünk lévő padban nem ült senki, levágodott a tőlem távolabbi székre.

Tekintetemmel végig kísértem a tettét és mikor észrevette, hogy nézem rám mosolygott.

- Aranyos. - motyogtam.

- Ki? - kérdezte Minho hyung.

- Hát az új fiú, Changbin. - válaszoltam. - Aranyos és szexi. - vigyorogtam.

- Ch... Hol szexi egy ilyen dark csávó... - elfordult előlem és mintha a hangjában némi féltékenységet éreztem volna. De miért lenne az? Hiszen nem vagyunk együtt, ráadásul heteró...

Haaaa. Néha nagyon nem értem őt...

- Mi az féltékeny vagy? - kérdeztem rá kíváncsian.

- Dehogy! - vágta rá kissé hangosabban a kelleténél.

- Lee uraság esetleg hozzászólna az órához? - kérte számon a tanárnő.

- Nem.

- Akkor maradjon csendben! - utasította.

Halk kuncogást hallottam a másik oldalamról, s mikor odanéztem láttam, hogy Changbin jót szórakozik Minho hyungon.

Tényleg aranyos ez a srác. Talán meg kéne próbálnom barátkozni vele. Hátha elfeledteti velem Min hyungot, vagy talán féltékennyé tehetem vele. Bár az utóbbinak nincs sok esélye, de azért egy próbát megér nem?

Mondjuk az sem biztos, hogy meleg... Miért is lenne egy ilyen srác az. Na mindegy, lesz ami lesz...

➴➵➶✽➷➵➹

Így tehát a szünetben oda is mentem hozzá.

Sajnos az ismerkedés nem az erősségem, de hát nem veszíthetek sokat...

- Szia! - köszöntem neki vidáman.

- Szia. - mosolygott.

- Ühm... - motyogtam. - Nem igazán tudom mit mondjak... - nevettem magamon.

- Akkor ne mondj semmit. - válaszolt az előbbihez képest mogorván. Kissé csalódottan néztem rá, de nem adom fel.

- Hogy-hogy az utolsó évbe váltottál sulit? - kérdeztem, azt ami hirtelen az eszembe jutott.

- Költöztem... - válaszolt szomorúan.

- Oh... Sajnálom...

- Nem kell... - mosolygott rám. - Én akartam.

- Oh... Hát... Öhm... Rendben... - dadogtam meglepetten. - Akkor... Ha van bármire szükséged, én itt vagyok. - néztem rá széles mosollyal.

- Kösz, de asszem meg vagyok... - kuncogott. - Bár talán egy körbevezetés jól jönne. - nézett rám egy kaján vigyorral az arcán. Kissé bele is pirultam a tettébe.

- Rendben, akkor... - motyogtam. - A következő szünetben?

- Benne vagyok. - kacsintott.

- Viszont most vissza kell mennem a helyemre. - mosolyogtam, majd megfordultam és egyet lépve már ott is voltam.

Leültem és újra elővettem a naplómat. Úgyis matek óra lesz, így van időm leírni az elmúlt egy óra történéseit. Na meg tudok majd rajzolni.

- Jót beszélgettél azzal a töpszlivel? - kérdezte gúnnyal teli hangon Minho hyung.

- Nem legyél már ilyen gonosz vele! - förmedtem rá.

- Nem vagyok... - morogta.

- Most mi bajod van hyung? - kérdeztem szomorúan.

- Semmi...

- Hyung? - megfogtam a vállait, hátha az érintésemre felém fordul.

- Mondom, hogy semmi! - nézett egyenesen a szemembe, kissé mérgesen. Szomorúan lebiggyesztettem az ajkaimat és kicsit közelebb hajoltam hozzá.

Láttam a szemein, hogy megenyhült, de próbálja tartani a kemény álarcát. Ezért bevetettem a kiskutya szemeimet is, aminek sosem tud ellenállni.

Ez most sem történt máshogy. Mosolyogva ölelt magához, majd a fülembe suttogva válaszolt a feltett kérdésemre.

- Semmi bajom Jinnie, csak egy kicsit fáradt vagyok. - lassan vált el tőlem, majd folytatta. - Sajnálom. - biggyesztette le a száját ő is.

- Ühm... - mosolyogtam rá.

Pont végszóra érkezett meg a tanár és még be sem csukta az ajtót, már mondta az anyagot.

Kissé furcsa érzésekkel fordultam vissza a naplómhoz. Nem értem mi baja van Minho hyungnak. Ha fáradt akkor mindig úgy ölelget engem, mint ahogy a macskáit szokta.

Miért hazudott nekem? Pont nekem... Nem értem, egyre furcsábban viselkedik... Eddig mindig mindent elmondott, még, ha kicsit kiszínezve is...

Nos, hogy kizárjam ezeket a gondolatokat inkább eredeti tervemet megvalósítva írtam a naplómat és rajzolgattam.

Persze azért az órára is figyeltem... Egy kicsit...

Na jó, talán egyáltalán nem...

Sebaj, majd Minho hyung korrepetál, ahogy mindig szokta.

➴➵➶✽➷➵➹

A szünetben megmutattam Changbinnak a suli nagy részét és igazából elég jól elbeszélgettünk. Továbbra is tartom, hogy nagyon aranyos srác. A külsejéhez képest talán már túlontúl is más. A dark kinézete, mondhatni csak egy álca. Igazán életvidám, mosolygós, szeretnivaló srác. Néha kicsit olyan, mint egy baby girl. Fura, de tökéletesen illik hozzá ez a szerep.

Alig 10 percet voltunk együtt, mégis úgy érzem mintha ezer éve ismerném őt.

El is felejtkeztem Minho hyung-ról ez idő alatt. Talán Changbin tényleg tud segíteni nekem.

➴➵➶✽➷➵➹

- Mi baja van Min hyung-nak? - kérdezte Felix, mikor visszaértünk a terembe.

- Nem tudom. - válaszoltam halkan. - Azt mondja, hogy fáradt...

- De, hát olyankor mindig ölelget, mint egy cuki plüss mackó. - értetlenkedett.

- Tudom. - motyogtam szomorúan.

- Hyun? - szólalt meg kis idővel később.

- Hm?

- Ki ez a törpe melletted? - kérdezte suttogva. Észre se vettem, hogy itt állt mellettünk. Hupsz...

- Oh... Bocsi. Elfeledkeztem róla... - nevettem. - Ő itt Changbin... - mutattam az említettre. - Az új barátom... - mosolyogtam büszkén.

- Szia Binnie. - becézte le rögtön Sungie. - Én Jisung vagyok, a kis szeplős meg Felix. - ugrált, mint egy kis kenguru. - Gondolom Minhot már ismered... - mosolygott, majd tőle megszokott módon megölelte Changbint. Aki kissé megszeppenve, de visszölelte. - Úgy örülök, hogy végre barátkozol mással is Jinnie. - ölelt meg engem is. - Már csak ennek a nagymenőnek kellene valamit kezdenie magával! - bökött Minho hyung felé. - Na mindegy... - hagyta annyiban. - Mi megyünk, gyere Lixie! - intett nekünk, majd karon ragadva az említettet elindult kifelé.

- Sziasztok... - kiabált az ajtóból a kis szeplős.

- Na ez fura volt. - szólalt meg mellettem Changbin. - A kis mókus mindig ilyen... - kereste a szavak.

- Igen... Mindig! - vágtam rá mosolyogva.

A beszélgetésünket nyilván megint a tanár szakította félbe, így gyorsan leültünk a helyünkre.

➴➵➶✽➷➵➹

A nap további része egyébként hasonlóan telt. Changbinnal beszélgettem, meg persze Minho Hyung-al. Bár ő mintha kicsit mérges lenne rám valamiért...

Tényleg nem értem mi ütött belé ma!

➴➵➶✽➷➵➹

Most épp készülünk az ebédlőbe, ahova új barátomat is meghívtam. Ugyan nem vagyunk már kisgyerekek és nem menzás kaját eszünk, mi attól még szeretünk lejönni ide. Az a szerencsénk, hogy van mikró, amit mi is használhatunk, szóval nyugodtan hozhatunk főtt kaját is magunkkal. Bár hűtő az nincs, szóval mégsem lehet nálunk bármit...

Na meg elég menőnek is számítunk a suliban, így van egy megszokott helyünk, ami mindig szabadon van hagyva nekünk. Még a kis elsősök is tudják, hogy a miénk az az asztal, sőt, még a tanárok is.

Nos igen, ez valószínüleg Minho hyung miatt van így, meg miattam. Mindenféle gond nélkül mondhatom, hogy igen jól nézek ki, ahogy a hyungom is. Külön, külön, de együtt is igazán szemrevalóak vagyunk.

Illetve a személyiségünkről sem szabad megfeledkezni!

De persze a JiLix páros sem szenved népszerűségi hiányban. Lixiet leginkább a szeplői miatt imádják, Jist pedig a mókus pofija és a személyisége miatt.

Na mindegy is... Ezt már úgyis tudjátok, hiszen nem most kezdtem a naplóírást.

➴➵➶✽➷➵➹

Tehát az ebédlőben a szokásos helyünkön ülve vártuk két másik barátunkat, Changbinnal és Minho hyunggal.

- Haliiii. - jelent meg Jisung a megmelegített ebédjével. Mögötte pedig Felix sétált.

- Sziasztok. - köszönt ő is. Mind bólintottunk nekik, majd folytattuk az evést.

Jisung, nyilván így se maradt csendben, néha már teli szájjal, gusztustalankodva hadovált nekünk mindenféle hülyeségről. Persze nagyrészt ezekben én is benne voltam, annyi különbséggel, hogy legalább én lenyeltem az ételt mielőtt megszólaltam.

- És akkor a főszereplő, azaz Prapai visszament a lakásába... - gesztikulált, így egy kisebb húsdarab kiesett a szájából. - és ott találta Sky-t, az ágyában fekve. - nyelte le végül az ételt. - Rajta az exével, aki megint megakarta erőszakolni. De Prapai jól megverte, sőt még a szemöldök pirszingjét is kitépte! - kiabálta a végét.

- Igen, én akkor mikor néztem legalább egy hétig nem hordtam még pici fülbevalót sem... - panaszkodtam drámaian.

- Jah, néhány napig én se... - röhögött Jis teli szájjal, ugyanis idő közben újabb adagot lapátolt magába. - De milyen menő volt már, ahogy megmentette a szerelmét.

- A helyében én is ezt tettem volna... - szólalt meg most először Changbin. - Nem nagy dolog... - majd megrántotta a vállát.

- Azt el is tudom hinni hyung! - mosolygott rá perverzen Sung. - Amilyen karod van! - ámuldozott tovább. Észrevétlenül Lixre néztem, aki csak lehajtott fejjel bámulta a maradék ételét.

- Jah... Bár nem csak ezen múlik... - válaszolt Changbin. - De ha már itt tartunk... - kezdte komolyan. - Azt a szexjelenetet, a speciális epizódban rendesen elbaszták... - mindannyian meglepve figyeltük, hogy mit mond. Nem gondoltuk volna, hogy látta azt a sorozatot. Ami azt illeti arra se gondoltunk, hogy biszex, vagy esetleg meleg lenne. - Sky ugye játszik a telefonján... De amúgy nem, mert csak a sötét képernyőt nyomkodja... Kissé lehangoló volt így nézni. - panaszkodott. - Persze megértem, hogy jogok, meg minden... De akkor is. Rontott a hangulaton. - fejezte be.

Mind csendben maradtunk legalább egy percig és emésztgettük a halottakat. Míg végül Jisung törte meg a beállt csendet.

- Te most akkor meleg vagy? - kérdezett rá nyíltan.

- Az... - nevetett Changbin, majd felállt az asztaltól. - Gyertek ti is... Elkésünk az óráról! - figyelmeztetett minket.

Kissé sokkosan, de elindultunk a termünk felé. Még mindig ezen kattogtunk, mikor elhagytuk az étkezőt. Komolyan nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyes és ennyire kigyúrt szinte már férfi, meleg lenne.

Huhh... Nem mondom teljesen letaglózott.

➴➵➶✽➷➵➹

Szerencsére ma az ebédszünet után csak két óránk van. Így már nem sokáig kell itt szenvednünk...

A padba leülve gyorsan elővettem a naplóm és leírtam mindent ami, eddig történt. Sajnos kissé összecsapott lett ez a pár oldal, ugyanis inkább a rajzolás foglalta le az agyam, de hát végeredményben megéri.

Ugyanis a művem Changbint ábrázolta. Pontosabban azt a jelenetet alkottam meg amiről az ebédlőben szó volt. Bin éppen tépte ki a rossz fiú pirszingjét. Izmai megfeszülnek a mozdulat közben, a szemei vérben úsznak, amiért az ő szerelmét bántották...

Elképesztően szexi lett. Azt hiszem odaadom neki, bár még van néhány apróság amin javítanom kell.

Mindegy majd meglátom mit kezdek vele.

➴➵➶✽➷➵➹

- Hyun! - szólított meg a gondolatim szereplője.

- Igen?

- Én megyek. Jössz te is? - kérdezte.

- Még megvárom Minho hyungot, meg Lixie-éket.

- Oh... Rendben.

- Mind együtt megyünk haza. Mármint ugyanazzal a busszal. - magyaráztam.

- Ja, értem. Hát akkor szia. - köszönt el.

- Szia. - mosolyogtam rá. - Holnap találkozunk.

➴➵➶✽➷➵➹

Azt hiszem talán 20 percet várthattunk a JiLix párosra, mire végre megjelentek a suli bejárata előtt.

- Haliii - mosolygott Jisung. - Hol az kigyúrt törpe? - kérdezte körbe-körbe nézegetve.

- Changbinra gondolsz? - kérdeztem furán. - Ő már hazament.

- Oh... Kár... - halkult el. - Na mindegy. - lépett túl rajta, majd Felix karjaiba kapaszkodva indult meg, - húzva maga után, - a buszmegállóba.

A kis szeplős mosolyogva nyugtázta, hogy mégsem érdekli annyira Jisungot Changbin.

- Gyere hyung... Még a végén itt hagynak minket. - nevettem, majd kézen fogva húztam én is magam után.

- Jólvan megyek már! Csak ne rángass... - nevetgélt, de a kezemet nem engedte el.

Hihetetlenül boldog voltam, de egyben szomorú is. Tudam, hogy ezt szimplán csak barátként teszi. Minden esetre igyekeztem nem foglalkozni a mellkasomban lévő nyomással.

Mire beértük Jisungékat meg is érkezett a busz, mi pedig gyorsan fel szálltunk rá.

Szokásosan hangoskodva kerestünk helyet és az út során sem hagytunk lejjebb a hangerőből.

Azt hiszem az egész busz alig várta, hogy végre leszálljunk, de ez egyikünket sem érdekelte.

➴➵➶✽➷➵➹

Itthon nem sok mindent csináltam, szimplán csak a szokásos teendőim. De így is hamar beesteledett.

Mint minden napot, ezt is naplózással zártam, teljesen elfelejtkezve Felix wattpados ötletéről.

Talán jobb is így. Inkább majd áthívom hétvégére és együtt megbeszéljük mit és hogyan kéne csinálnom. Mert én ezt egyáltalán nem értem...

Na mindegy is. Megyek aludni, jó éjszakát kedves naplóm.

〰〰〰✼〰〰〰

Nos... Itt egy hoszabb rész is végre. 😅🥳😇

Remélem nem nagy probléma, hogy nem a "mindennapi" ship párosokról írok. 😅🥺😇