Éberség
Hirtelen kaptam levegő után ami a tüdőmbe áradt be, levegő után kapkodva ültem fel az ágyban és néztem körbe a szobába ami üresen állt emberek után kutatva a szememmel, de senkit nem láttam ezért lassan leraktam a lábaim a földre majd elgémberedett testem kinyújtottam , kikeltem a meleget árasztó ágyamból , majd az ajtó felé közeledtem amikor az kinyílt és szembe találtam magam Liliennel akinek égtelem karikák volták a szeme alatt rám nézett ,nézett egy ideig mikor is a szemei kétszeresére nyíltak ,és a bögrét amit a kezében tartott eldobva a nyakamba ugrott , a hirtelen súlytól kicsit megingva de megtartottam őt.
- JungKook, annyira hiányoztál , nagyon nagyon , annyira szeretlek , ne hadj itt többet engem , majd megszakadt a szívem , azt hittem sosem ébredsz fel - suttogta a nyakamba borúlva könny áztatott szemmel ,mire én szép lassan eltávolodtam tőle de nem nagyon csak pont annyira ,hogy megcsókolhassam ,nem volt benne semmi elkapkodva ebbe a csókba mindent bele vegyítettünk a szerelmet a boldogságot és a szomorúságot, egyszerűen tökéletes volt . Lassan váltunk el egymástól .
-Mostmár itt vagyok és nem hagylak el , soha többet megigérem - öleltem meg szorosan - szeretlek -suttogtam a szájára majd hagyva magam adtam át az irányítást a csóknak amit most ő irányított.
- Ígérj meg nekem valamit - vált el tőlem ,mire rá emeltem könny áztatta arcára a szemem , kezem felemelve töröltem le szeméből kibuggyanó könnycseppeket , ezen elmosolyodtam és nekem is kibuggyant egy kevés könnycsepp , a szívem dobbant egyet ebben a pillanatban egy nagyot- soha , de soha mond utánam ,kérlek
- Soha , de soha - mondtam majd meg öleltük egymást , kézen fogva egymással sétáltunk ki a szobából ,le az öreg fa lépcsőn, ami ropogott a lábunk alatt , nem szóltunk egymáshoz csak élveztük a csöndet le érve a nappaliba megláttam a többieket akik ugyan úgy néztek ki mint Lilian nagy karikákkal , rám emelték a sápadt, beesett arcukat majd mindenki felpattanva futott oda hozzám ,sok kérdéssel , mindenki arca fel volt vidúlva , körbe kémleltem a csapaton ahonnan hiányzott három ember ,Wozzi , Viki és Jimin nem értettem ,hol vannak , hisz nem mehettek el .
- Hol - elakadt a szavam mert kiszáradt a torkom ezért megköszörűlve azt folytattam a kérdésem- Hol van Viki Jimin és Wozzi? - a srácok arcáról pillanatok alatt fagyott le a mosoly ,majd Namjoon nyitotta szólásra a szájár , de be is zárta azt - srácok hol vannak a többiek-néztem körbe félve , de nem kaptam választrá , Lilian megszorította a kezem , majd végűl Jin szólallt meg
- Viki, ...szóval Vikit elvitte Jimin, -már nyitottam a szám ,hogy ismét kérdezhessek de Jin leintett és folytatta- elvitte mert megtámadták őt, megharapta őt egy ismeretlen vámpír és a szervezete a méreg ellen harcol javában is ,de nem akarta Jimin szenvedni látni ezért mesterséges kómában tartja őt Wozzi pedig velük ment ,hogy segítsen.
- Fenébe ...fenébe ...hogy lehet ez , egymás után hullunk ki , ki kell találnunk valamit - mondtam a hajamba markolva és azt megtépve ,hogy ott vezessem le a feszültséget , ám ekkor megtorpantam- én meddig voltam kómában?- tettem föl a kérdést mire már a szerelmem válaszolt
- Három hétig - mondta suttogva mire teljesen le fagytam , három hét baromi sok idő nem csodálom ,hogy ilyen fáradtak , nem lehetett olyan egyszerű két emberitestért izgulni .
°•Reggel•°
A reggelem csodásan kezdődött ,kezdjük ott ,hogy az én Lilianom mellett ébredtem fel ez volt a jó ebben a másik az már kevésbé mivel iszonyat rég nem elégítettem ki magam ,borzalmas érzés kerített hatalmába ,ugyebár hold tölte lesz ami azt jelenti ,hogy ilyenkor azért sokkal kanosabb vagyok ami valjukbe nem igazán jó , a másik dolog meg ,hogy ilyenkor Lilian is kívánósabb szóval egyikünknek sem lenne jó ha össze lennénk zárva. Az elmélkedésemet Lil zavarta meg ,a hátára fordúlt ,így belátást nyertem a takarótól fedetlen ,pólóba bújtatott testére ami alatt nem volt melltartó ,szemezgettem a melleivel majd mikor letudtam venni róla a szemem azonnal Lil nyakára tévedt , nem bírtam ellenállni a késztetésnek így megcsókoltam azt ,először finoman majd egy kicsivel durvában csókoltam meg azt a fogaimmal egy kicsit megcsípve bőrét mire felsóhajtott , pillanatok alatt kipattantak a gyönyörű vörös szemei majd..
Itt vagyok egy újabb résszel elnézést a késésért. De nem volt net a szállóba két napig, de most van , szóval remélem tetszett a rész💖csók husik!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top