Nap sütötte a rónákat,
Békés csendes szigete
S útszéleken várakozik
Nyárfáknak sor erdeje.

Fújja szél a lombkoronát,
Altatót suhog nékem.
Poros országút metszi át
Síkságot hossz-széltében.

Folyó víze átvág pusztán
Ám nem magától tette.
Csatorna ez, mit az ember
Magától építette.

Nagy melegség árad fentről
S búza töve szárad,
Még szerencse hogy locsolnak
Hidratálják a tájat.

Ám a puszta szikes szélén
Magányban áll egy nyárfa.
Ki ültette, ki tehette?
Nincsen válasz reája.

Mellette elnézve balra
Magaslik templom tornya.
Vigyázza a földet készen,
Világa száll a tájra.

Mind ez látvány suhan gyorsan
Kocsi ablakból nézve,
Egy pillanat, egy szép látvány
Ihletett eme versre.