Elfeledtem már
Milyen a toll a kézben.
Eltemetve vár
Mélyen, fakó sötétben.
Kerekedve áll
Élen az csúf szívemben.
Feneketlen tál
Eszem, tudás mentségben.

Rásimulva ér
Szőke hajad vállamhoz,
Pillantás'kat kér
Kék szemed világához.
Tudatommal bír
S belém Kételyt sugároz,
Pillanata hív
Ékes, bájos hangjához.

Ha elgondolás
Egy közelibb jövőbe,
Ha elindulás
Más rögösebb helyekre,
Ha elcsábítás
Szebb, boldogabb életbe,
Ma gátat nem ás
S nem húz nekem keresztbe.