Burgonya tábla terül el
A folyó melletti pusztán,
Virágba borultan henyel
Újabb éltek múltán.

Suhognak szélben a nyárfák
S a sodró víznek hangjában
Uszikálnak a nagy potykák
Árral szembe jártan.

Útnak poros hangja szállik
Kis elszigetelt tájakra.
Delelőn áll, pihen, fekszik
Várva délutánra.

Macska vadászik kertvégben
Míg megpihen dolgos munkás,
Csónak üti nagy serényen
Móló korhadt sarkát.

Ám jön az éj, nem virágzik
Puszta, nem vadászik macska,
Az úti zaj elcsendesedik
S a nyárfa altatja
A táj minden élőlényit.