-Magyarázatot várok Hoodie!-
- Mesterem ez magával és Ellievel 4 szem közt szeretném megvitatni- próbáltam viccesre fogni, mire mindenki a nevetését tarva vissza és figyelték az eseményeket mert mint ők én is azt hittem hogy kinyír. Vágni lehet a feszültséget.
- Brian és Ellie az irodámba.- parancsolt ránk mire Ellie össze húzta magát remegett a félelemtől szegény. Slendy elteleportált. Ell halálfélelemmel jött oda hozzàm és megfogta a kezem.
- Brian én félek.- szólat meg útközben. Megöleltem. Most nem vallhatom be, hogy én is így vagyok vele...
-Ell nem kell félned mert én itt vagyok veled. -  mosolyogtam rá kedvesen a maszkom takarása nélkül, mire még jobban szorított magához mintha más nem lenne boldogan tartottam a kezeim közt, mintha egy törékeny porcelán baba lenne. A fekete haján csillogott a hold ezüst fénye, viszont olyan erősen mart a hátamba miközben már-már megfojtva ölelt engem, hogy nevetve tettem szóvá. - Csak ne fojts meg.- nevettem el magam végül.-Gyere.-
-Hoodie..-állt meg.-Hoodie te szeretsz engem?- na itt vagy tagadok vagy bajban leszünk ennél jobban. Miközben ezen gondolkoztam láttam rajta, hogy egyre kétségbeesettebben várja a válaszomat. 
-Ell ezt már megbeszéltük.- szóltam rá élesen,mire elengedte a kezem. Lehajtotta a fejét és kissé összerezzent. Ezután egy csalódással és szomorúsággal telt kék szempár találkozott az enyémmel. Mikor már beállt közénk egy kínos fél perc csend hirtelen rám kiabált.
-Az igazat akarom Brian!- a könnyeivel küszködve emelte fel a hangját. 
- Nem nem szeretlek.- hazudtam komoly arccal miközben a szívem szakadt meg érte. Nem akarom megbántani, de nem tehetek mást..
-Akkor ölj meg...!-

Ennyi lenne ez a rá a köviig pusz pusz