Na jó, itt most le kell szögeznem, hogy épeszű vagyok.

De tényleg.

Van az a dolog, hogy éjjelent szeretek írni és ha jó a holdállás, akkor iszonyat el tud borulni az agyam...

Baromi hosszan kellett merengenem mit is akarok erre a címre írni... belefogtam egy hosszas taglalásba, hogy Marinette hogyan segít a szüleinek a pékségben, de kukáztam. Túl professzionális lett... Aztán egy másik verziót kezdtem érlelgetni... kuka megint.

Kisebb hisztin és önértékelésen - ami a béka segge alá zuhant - túlesve nem és NEM akartam egy újabb romantikus ömlengéssel előállni. 

Hát nem létezik történet románc nélkül?

Na ez már kihívás lett :3

Légy vendégem egy pár perces száraz vergődésre, s a végén jutalmazz vagy büntess kedved szerint :D

*****

Újhold volt, s mint általában az újhold idején, most is valahogy kicsit vacakabbul aludt.

Talán a vacsorát vitte túlzásba, talán az újhold tehetett róla, de megint felébredt. Megint ugyanarra a fura érzésre, hogy nincs egyedül.

– Butaság – rázta meg a fejét és próbált visszaaludni, amikor végre ráeszmélt, hogy mi is zavarta meg a szépítő alvása kellős közepén.

Pedig az éjjelit sokkal komolyabban kellene venni, mint például a reggeli, a tízórai előtti, vagy a tízórai utáni sziesztáját. Ezzel nem szabad viccelődni, ezek komoly dolgok ám kérem-szépen.

Ekkor megint hallotta azt a fura hangot, amire már nem tudott nem odafigyelni. Olyan panaszosan nyávogós, idegesítő hang, amit mielőbb csírájában el kell fojtani, hogy lehetőleg még ne váljunk teljesen éberré és visszacsobbanhassunk az ágy meleg ölelésébe.

Már késő...

Bosszúsan fújt egyet és úgy döntött, hogy utána jár a furcsa hangoknak. Persze nem fegyvertelenül.

Lehet jobb lett volna ha felébreszti a mellette mélyen szuszogó Adrient, hogy ő intézze el a dolgokat, de sajnos ez éppen nem jutott az eszébe.

Talán jobb is így.

Kifelé menet belebotlott egy leejtett könyvbe, amit sebtében felkapott. Jó lesz fegyvernek – állapította meg a saját lángelméjét dicsérőn, s a folyosóra osont. A hangok a földszintről szűrődtek föl, tehát abba az irányba indult meg. Fekete árnyékként suhant végig a sötét folyosón, le a hideg márvánnyal futtatott lépcsőkön, egészen a fogadóhelyiségbe, ahol is tanácstalanul nézett körbe.

Ekkor újra hallotta a hangot.

Most, hogy már nem választotta el egy egész emelet, kifejezetten valami sírásféle volt.

Hátborzongató sírás.

Megborzongatta hát a hátát és tovább követte a hangot, ami egyértelműen a konyhából szűrődött ki.

Egy óvatos belesés az ajtón át...

s a kezéből a könyv majdnem kihullott a meglepetéstől.

Odabent a konyhapulton egy csatos tetejű befőttesüvegben egy kéklő valami potyogtatta szaporán a könnyeit. Hozzá gyerekesen nyávogó, sipákoló bőgő hangot eregetett, amik versenyre kelhettek volna a táblán csikorgással is így közelről érzékelve.

A frissen érkezett hitetlenkedve tátotta el a száját, de nem ez volt az egyetlen dolog, amitől majdnem padlót fogott. A kis lény ugyanis megszólalt.

– Ne állj már ott olyan bambán! Segíts innen kijutni! – nyekeregte néhány elhaló hüppögés közepette.

Plagg itt arra gondolt, hogy ha így folytatja, joggal félhet. Vagy belefullad az üvegbe a saját könnyei által, vagy jön valaki is félig kiürült hógömbnek nézi és jól megrázza. Ez utóbbit maga elé képzelve megint majdnem elejtette a magával hozott könyvet.

Le is rakta gyorsan a konyhapultra az ajtó mellett, miután besettenkedett, s ígéretesnek mutatkozó műsora bámulásával töltötte az éjjeli sziesztájának az idejét.

– Nyugodj meg Dudu! – hallatszott egy másik hang.

„No lám" – gondolta meglepetten a kismacska. „Ezt is ismerem"

S jobban megfigyelve a befőttes üveg mellett megpillantott egy másik kis árnyat, ami idegeskedve tördelte a kéz-féleségét.

Nem kellett hozzá észlénynek lennie – ami egyébként nem volt, hacsak nem volt meg rá a nyomós oka – hogy kitalálja kihez tartozik a hang. Nem sok kwamit csapdosott errefelé a keleti szél mostanában. Így csak arra tudott következtetni, hogy a kis lelkiismeretes lepkéhez van szerencséje. „Mi a fene, csak nem bulit tartunk itthon a tudtomon kívül?" puffogott magában a kis fekete kwami. „Ha tudom, hogy vendégek jönnek extra adag sajtot készíttetek elő a főnökkel".

– Te könnyen beszélsz, te odakint vagy! – sipított a kis csapdába esett páva.

– Meg kell nyugodnod, különben felvered az egész házat! – sápítozta a kis pillangó.

– De-he ne-hem tu-hu do-hok – hüppögött tovább Duusu, könnyeivel tovább gyarapítva a már bokáig érő könnyhalmot. A kis lila idegesen pillantott körbe.

– A gazda nagyon mérges lesz, ha bárki megtudja, hogy itt jártunk.

A helyzet nagyon komikus volt. Plagg ámulva nézte a ritka látványt, ahogy a két elveszettnek vélt talizmánnak a magja ott vergődik az ő otthonának a konyhájában.

Az éjjel kellős közepén.

Mi jöhet még?

Csak reméli, hogy nem olyan pofátlanok, hogy az ő sajtkészletét akarják megfújni.

Fáradtan felnyögött.

Ezt a cirkuszt gyorsan le kéne rendezni és visszamenni az ágyba a szöszi mellé.

Apropó a szöszi.

Biztos nem fogja elhinni neki, ha elmeséli, hogy éjjel két kwami kempelt a konyhában

Röhögött magában egy sort ezen a vicces tényen, mire a kis lila társa egyenesen ránézett. Mivel alapvetően ő is éjjeli lény volt, semmiből nem tartott neki kiszúrnia a turmixgépen csücsülő macska kwamihoz tartozó zölden világító szempárt.

– Plaagg? Jó ég, mit keresel te itt? – riadozott.

– Élvezem a műsort – nyávogta vissza a kérdezett, miközben kényelmesen nyújtózott egyet s odalebegett hozzájuk.

Duusu annyira érdeklődve figyelte az újonnan érkezőt, hogy sírni is elfelejtett. Sőt, tátott szájjal bámult a külvilágra.

– Nahát? Csak nem? Büdös zokni? – kérdezte, mire a macska látványosan felvonta a fél szemöldökét.

– Csak Tikky hívhat így! – közölte kimérten, s leereszkedett ő is a konyhapultra. Ebből a közelségből sikeresen beazonosította a dolgokat.

A stílusos kis befőttes üveghez csatos zár tartozott. Nyilván a kis páva bekúszott az üvegbe, majd a tető rácsapódott s a kallantyú összekattant. Nyilván ez a félnótás moly – itt Nooroo-ra pillantott lesunyt szemhéja alól – nem valami észlény ahhoz, hogy kiszabadítsa a társát az üvegből. A macskafarok idegesen meglebbent a háta mögött.

– Hogy kerültél egyáltalán be oda? – A kérdéstől a kis páva izgalomba jött. Hirtelen felpörgött, és sebtében tett pár kört a zárkája belsejében.

– Az úgy volt, hogy nagyon unatkoztam ám, s akkor megéreztem, hogy valahonnan fíííni cukorszag árad, és akkor megtaláltam ezt a szép üveget telis tele kockacukorral, és nem tudtam megálljt parancsolni magamnak – hadarta izgatottan a beindult események hatására.

Plagg eltátotta a száját. Az üveg tele volt kockacukorral?

– Haspók – hallatszott ez annak a szájából, aki gurigával egészben úgy nyeldeste el a camembert, mint az utcai telefonfülke az érméket.

– Te se a semmiről kaptad a becenevedet – emlékeztette a dolgokra a lila pillangó.

A macska kwami résnyire húzta zöld szemeit s torkát fújó hang hagyta el, mintha csak igazi macska adta volna ki.

– Nem is értem mit zabálsz azon az édes szaron – tért vissza a témához és a pávához a fekete lény.

– Óóó nagyon finom ám. Tudod azaz édes illat, az az érzés, amikor elolvad a számban, majd hirtelen annyira felpörget, hogy telis tele vagyok energiával.-

– Aztán meg hosszan bőgsz olyan depi fog el a cukorelvonás miatt – tette hozzá fárad sóhajjal a lepke.

– Blee, uncsi az az édes vacak. A sajtot jobban szeretem.

– Nem is uncsi. ezerféle íze vagy alakja lehet. A kedvencem a kockacukor, a nádcukor, a barnacukor, a szőlőcukor, a gyümölcscukor, a répacukor, a nyírfacukor, a malátacukor, a vaniliáscukor, a kandírozott cukor..-

– Ez biztosan beszívott – tátotta el a száját Plagg ahogy egyikről a másikra nézett. – Csak nem porcukrot szippantottál?

– Ó a porcukor – sóhajtotta álmodozó szemekkel a kis rab.

Plaggnak egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán nem kellene kiengedni onnan, mert a flúgosoknak jól elzárva a helyük. Kényelmesebb volna ha az ilyen futóbolond gyalogkakukkok nem

visítanák fel őt az éjjel közepén a legszebb álmából.

Némán sóhajtott és végigmérte az üveget.

Lehet mégsem ártana kiszedni ezt a szerencsétlent mielőtt valaki megtalálja. Ekkor eszébe ötlött a legkézenfekvőbb kérdés, ami kwaminak csak a homályos kis agyába férkőzhet.

– Miért nem repülsz át az üvegen?

– Ó jaj – nyögött fel Nooroo. A téma ugyanis érzékenyen érinthette a kis pávalány lelkivilágát, hisz a könnyei újfent elkezdtek előbb gyöngyözni, majd csillámló patakokban folyni.

Plagg elsápadt – már amennyire egy fekete lény erre képes lehet. Nooroo a fejét fogta és csóválta sápítozva.

– Ez így nem lesz jó. Meg fognak minket hallani. Le fogunk bukni és akkor jaj nekünk. A mester mérges lesz, nagyon mérges, nagyon-nagyon mérges!

Plagg kissé elhátrált tőlük, félve attól, hogy amaz kettőnek a hülyesége fertőző lehet rá nézve, s aggódón méregette a furcsa párost.

– Oooké – mondta vontatottan húzva a szót. Erre azért nem volt felkészülve, amikor kikászálódott a meleg kis vackából.

– Várjunk csak Plagg, mit keresel te itt?

Mintha csak most kapott volna észbe, hogy a téma őt is érdekli, a páva abbahagyta a vinnyogó sírást, és a Nooroo által feltett kérdésre érkező válaszra összpontosított lelkesen. Ajka még apró „O" betűt is formált a várakozás közben.

– Tényleg Büdi, hogy kerülsz te ide?

A szólított füle hegye macskásan megrándult az új becenevét hallva. Halkan felsóhajtott.

– Én is éppen ezt akartam megkérdezni tőletek, amikor betoppantam – hárította ezzel a kérdést.

– Hogy akartok kimászni ebből a szituból?

A Duusu befőtt újra felélénkült és izgatottan ficánkolt az üvegben.

– Nem tudom, Nooroo épp ki akart találni valamit, amikor észrevett téged.

– Valóban? – nézett szkeptikusan a páváról a lepkére. – a konyha azon részében, ahol én álltam ez totál másképp nézett ki.

(tőlem, nektek sok szeretettl XD bocs, hogy kidolgozatlan és sebtében dobtam össze pár szabad percemben T_T.)

Gúnyos hangja és széles vigyora szemtelenül jellemezte az éledező hangulatát. Meglengette hát néhányszor a farkát és elhasalt a pulton, hogy odakönyökölve érdeklődve figyelje a további jelenetet.

– Ne is törődjetek velem, folytassátok. Én épp csak erre jártam, amikor meghallottam a nyivá... öm bőgé... khm, a szabadítási terveteket. Bár ebből még nem derült ki miért is nem vagy hajlandó magadtól kijönni onnan – morogta a végét a bajsza alatt, de Nooroo elkapta a cinikus mondatot és mérgesen fordult hozzá.

– Mert nem tud! Megsérült a bross.

– Megsérült a bross? – hüledezett Duusu őszintén rácsodálkozva az információra.

A lepke a fejéhez csapott, majd mély lélegzetet vett.

– Igen, megsérült – ismételte lassan. – Ezért nem vagy képes kijönni onnan, de ezt már legalább kétszer megvitattuk, mert az emlékezeted sem a régi. Rendszeresen kiesnek dolgok.

– Akkor most mi lesz? – támasztotta a fejét a kis uszonyaira a macska kwami szkeptikusan érdeklődőn. Sunyi kis szemeit szűkre húzta, s ide- oda csapdosta a farkát.

– Épp próbáltam elmondani neki, hogy egyedül nem vagyok képes kinyitni a zárat az üvegen, de most hogy ketten vagyunk, már sikerülnie kell – fordult a macskához fellelkesülve a pillangó.

– Hogy mi? – nézett föl Plagg.

– Hacsak nincs jobb dolgod. Így az éjszaka közepén.

A macska kelletlenül feltápászkodott és nyúzottan sóhajtozott.

– Ha ezen múlik a további alvásom, nem bánom. Hogy akarsz nekifogni?

Nooroo egy keveset pánikolt még azon, hogy mi lesz ha rájuk találnak, amikor kinyílt a konyhaajtó és mamuszban meg csíkos pizsamában becsoszogott rajta egy a fejéből kifelé bámuló, de a szemüvege nélkül semmit nem látó alak.

A kwamik mind sóbálvánnyá meredtek, s nagy kerek szemekkel bámulták a hívatlan jövevényt. A riadt kis lepke majdnem elsikoltotta magát amikor Plagg kupán vágta s a szájára tapasztotta uszonyát és egy kisebb bödön mögé vonszolta halálra vált fajtársát. Az egyébként zokniagyú macska ugyanis felfogta, hogy amikor a hűtő kinyílik, fény derül a pultra, ahol tartózkodnak. Duusu érdeklődve figyelte a történéseket, s kissé izgágán lebegett az üveg közepén. Plagg sunyin pillantott rá amikor a hatalmas vigyorral integetett nekik. Még a végén lebuktatja őket. Az eszement tyúkja. A macskaféle bosszúsan húzta el a nyaka előtt az uszonyát, hogy jelezzen a szárnyasnak, de az csak tovább integetett neki mint egy féleszű.

Eközben a váratlan behatoló szélesre tárta a kétajtós hűtő egyik szárnyát és kihalászott előle egy doboz tejet, hogy alaposan meghúzza a tartalmát. Álomkórosan megrázta a dobozt, majd miután az üresen kongott, visszahelyezte a felső polcra egy mélyről jövő büfögés közepette.

A pillangó mindezt kistányérnyira kerekedett szemekkel nézte végig, fogva tartója pedig majdnem hasra vágta magát a röhögéstől, hogy a pulton fetrenghesse ki magát azon, hogy viselkedik a mások előtt mindig olyan kimért és hűvös divatmogul. Kénytelen volt egy könnycseppet elmorzsolni a szeme sarkában s beérni annyival, hogy az ajkába harapva megrázkódik.

Az alak kifelé csoszogtában még eleregetett egy mély pillangót, s eltűnt a színről. A három kwami értetlenül pislogott egymásra.

– Bleee, ez beleivott a tejbe, amiből én is inni szoktam. Na várjál csak, majd rejtek bele egy kis meglepit legközelebb – morogta Plagg bosszúsan. – Na szedjük ki azt a baromfit és tűnés! – adta ki a parancsot. A kába lepkét a mancsai közé ragadva odavonszolta az üveghez és szemügyre vette a kattanós csatot, ami foglyul ejtette fajtársát. Aztán hirtelen nekiveselkedtek a kis lila kwamival, hogy véget vessenek a tollas jószág szenvedéseinek. Duusu csak nézte, nézte a két erőhuszárt, akik nem bírtak el a csattal. Már-már sírva fakadt, amikor eszébe jutott, hogy akár segíthetne is nekik. Óvatosan átúszott hát az üvegen és bekapcsolódott a bontóhadműveletbe.

Láss csodát! A kis kwamik összefogásának meglett az eredménye. A fém abroncs kattant egyet és a szilikonnal ellátott kupak felcuppant, s ők boldog ölelésben fonódtak össze a sikerélménytől.

Aztán a két hím egyed értetlenül merevedett bele a harmadik társnak az ujjongó és ölelő örömödésébe. A légkör hirtelen meglehetősen fagyossá vált körülöttük.

– Dudu – nyekkent meg Nooroo immár meglehetősen reszketve az idegtől.

– He?

– Azt mondtad, hogy nem tudsz átmenni a dolgokon mert megsérültél.

– Tényleg? – értetlenkedett amnéziásan a páva – Hát ez milyen szomorú.

A lepke gondolatban eljátszott vele, hogy visszadugja az agyalágyult csirkefajzatot a befőttes üvegbe és megszabadul tőle, hogy lelke további békéjét bebiztosítsa. A másik gondolata az volt, hogy ő is sírva fakad, mint azt nemrégiben a kolleginája tette, de ezt elvből elutasította. Alapvető szerény természete nem engedte volna, hogy bárkinek is ártson. Pedig ebben a pillanatban legalább háromféle recept merült fel benne azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne a sütőbe dugni a megzizzent fajtársát.

– Hát akkor én mennék is srácok. Hív az ágyam – vetette közbe a kis fekete macska, s már azt is elvetette, hogy megkérdezze mit keresnek az ő otthonának a konyhájában. Mielőbb szabadulni akart , mielőtt még az ő agya is megzápul, mint a kedves delikvenseké.

– Persze, menj csak. Én még harapnivaló után nézek, mert meg kéne etetni a pereputtyot is – sóhajtotta Nooroo fáradtan. Abban a pillanatban Plagg nagyon nem irigyelte, hogy annyi éhes szájat kell etetnie. De mit is esznek a molyok? - merengett az emeletre repülés közepette.

**

Aaaaaaaaah – üvöltött fel a szőke ingerülten másnap reggel.

Plagg nem akart tudomást venni a fényes nappal, éjjeli hétkor dobhártyaszaggatóan kiáltozó kamaszról, mikor éppen csak túl volt egy felejthetetlen találkozáson a konyhabéli kwamikkal.

– Már megint egy újabb pólómat rágta ki valami!!! Hát mi van ebben a házban? Halálfej főhadiszállása? Teli a pincénk a kibaszott lepkéivel, és az én szekrényem a büféasztal? – háborgott a modellpalánta. Plagg nem tudta lenyelni a kárörvendő vigyorát.

– Kölyök. Ha tudnád, hogy mennyire belenyúltál az igazságba – röhögte magában, majd megfordult és aludt tovább, mit sem törődve a kártevőproblémákkal küzdő tinédzserrel.

*****

Na?

Van reakció az agymenésemre? Vicces, a Dudu becenév onnan jött, hogy véletlenül félreirtam a nevét és olyan bájosan hangzott, hogy úgy hagytam :D

Ha még nem voltál HNori1 - mai sztoriját csekkolni, pótold ^___~

ui: nem fogjátok elhinni de a vasárnapra még lila fingom sincs... méééég most se ... bezony XD hirtelen halál vagy villámszülés? mire fogadtok?

Továbbá az alternativ univerzum témára jelentkezett Anakin27 sztoriját is szeretném belinkelni, hogy akit érdekel a posztapokaliptikus komolyabb hangvitel, az is eledelt kapjon

wattpad.com/515393204-miraculous-fekete-macska-öröksége-prológus - szóval katt a nevére, vagy másold be ezt  alinket ^_~

találkozunk holnap... még fogalmam sincs mivel, mert a holnapi sztori még nincs kész XD