Szerda van, az a bizonyos szerda amikor Reedericának legkésőbb este nyolcra jelentkeznie kell nálam!

Az elmúlt két hét olyan volt mint egy próba.
Reederica minden lépéséről tudtam amit Prágában tett.Volt ki jelentse nekem, hogy merre jár és kivel, mikor mit csinál, kivel beszél, mit eszik ,mikor jár aludni, mikor ébred.
Csak a fejébe nem láttam bele és ez zavart.
Utoljára azon az estén beszéltünk mikor szembesítettem vele, hogy tudok arról, hogy anyám cinkos társa.

A szüleim kapcsolata azóta is feszült, de anyám már bánja bűneit ami persze egyértelműen hazugság viszont profin adja elő a bánkódó nőt.
Apám haragszik rá de ő jól tűri.Okos nő, tudja hol a helye és természetesen hízeleg az öregnek.

Mindenki az esküvő körül pörög, az utolsó simításokat végzik a parancsomra, én pedig mindent Reederica óhaja szerint adok ki és parancsolok amit már hónapokkal ezelőtt eltervezett.
Az elmult két hétben volt időm gondolkodni és a legnagyobb felfedezésem az, hogy nem vagyok alkalmas arra az életre amit nélküled kell élnem.

- Édesem, a virágokat szombat reggel hétre szállítják. - mondta anyám majd leült mellém.

Apám belekortyolt kávéjába majd vissza helyezte a csészét az asztalra. - A kisaszonyról van valami híred?

- Minden nap jelentenek róla.

- Fiam, talán nem kellene ezt csinálnod vele.Joga van a magán szvérájához. - mondta anyám s közben apám egy olyan jelentős pillantással ajándékozta, hogy anyám inkább csendben maradt.

- Egy Williams felesége lesz három napon belül, mi az, hogy nem kellene? Az övé, azt csinál vele amit akar. - mondta apám és milyen helyesen mondta.

A feleségem lesz, az enyém, pont!

Reederica szemszöge :

Telnek a napok és Richard nem keres.
Will naponta jelenti, hogy éppen merre jár, mit csinál.Többször is náluk töltötte az éjszakát s Will elmodnása szerint kihat rá ez az egész helyzet és a hiányom ami nekem jót jelent hiszen ezek szerint nem kezdett el felejteni és valószínűleg lesz esküvő, de van más is.
Amióta Prágában vagyok csak azt hallom innen- onnan, hogy vőlegényem kifordult önmagából ami nem teljesen igaz hanem inkább úgy jellemzik, hogy olyan mint előttem volt.
Agresszív és hozzá sem lehet szólni mert mindenkibe beléköt.
Eric és Chris többször is mondogatta, hogy Richardra jó hatással vagyok mert ha jelen vagyok a klubban akkor normálisabban viselkedik de ez most újra a visszájara fordult.
A klubban dolgozók újra félve járnak mert nem tudják, hogy milyen kedvében találják a főnököt.

Pát napja is bedobott egy üveg wishkyt a bátpultba s eltalálta a tükörfalat ami tipityára törött ugyanis nemvolt behűtve az üveg.Tudja, hogy bármit megtehet de jelenlétemben ilyen téren vissza fogja magát.

Hiányzott, de elmondhatatlanul.
Szerencsére lekötöttek a fotózások,próbák és rendezvények így nemvolt időm annyit agyalni.

Délután három óra van és ma van az utolsó divat bemutató amit még megkell tartanom s este amint vége lesz már repülök is haza.
Így történt az, hogy ide rendeltem este tizenegyre Richard magán gépét s ledumáltam Pryaval, hogy ő marad de nekem mennem kell hiszen szombaton esküvő.
Így is késni fogok de ez most fontos a karrierem szempontjából.

Ha már úgy is szombaton esküvő úgy döntöttem, hogy ma fehérbe öltözök.Kikészítettem ruhámat és nekiláttam a sminkemnek.
Hajam televolt csavarókkal s közben egy alkoholmentes dinnyés koktélt szürcsöltem.

Az elmult két hétben kihatott a stressz az egészségemre is.Folyton émelyegtem, szédültem s vártam, hogy ennek végre vége legyen.
Napközben rohangáltam, hajtottam magam este pedig úgy estem be az ágyba mint akit agyonvertek.Étvágyam nem nagyon volt de nem is bántam hiszen az állandó rosszullétek kikészítettek.

Most viszont nagyon jól voltam, iszogattam a kis italom s közben az ecsettel hadonásztam szemeim körül.A végeredmény egy szuper szexi csillámos, kissé füstös fekete szemsmink lett és egy natúr bézs szájrúzs.
Fehér,feltűnő ruhácskámba bújtam s mikor meg pillantottam magat a tükörben lesem tagadhattam volna, hogy divattervező vagyok.

- Kell a napszemüveg? -kérdeztem magamtól s végül úgy döntöttünk tükörképemmel, hogy igen ez a csillogó kövekkel kirakott napszemüveg igenis kell.

Már elmúlt hat óta, Rose egy irtó cuki képet küldött a kis Bastirol mire olvadva reagáltam majd megfogtam fehét Chanel retikülömet s magassarkú topánkámba bújtam.

Richard szemszöge :

Elrendeztem dolgaimat s még egy utam volt a srácokkal Manuel raktárába ahol fegyvereket választottam és leadtam a rendelést.
Zsebemben megszólalt telefonom és azt hittem agyvérzést kapok a hírtől amit a vonal túlsó végéről hallottam.

Reederica este tizenegyre odarendelte a pilótámat Prágába.A hír hallatán annyira elborult az agyam, hogy letörtem Dan kocsijának a bal tükrét amire barátom egy nem mindennapi káromoodással válaszolt.

- Bazd meg Ricky a kurva jó életbe már.Most rakattam új tükröt bele.

- Estére fent lesz az új tükröd. - modntam s egyből hívtam a szerelőnket.

- Mi a szar van már? - kérdezte Patrick.

- A kisasszony úgy döntött, hogy tizenegyre Prágába rendeli Eliast.Megmondtam neki, hogy legkésőbb este nyolcra othon lesz.
Erre nem, neki fontosabb a kurva bemutatója mint az amit mondok.

- Ne picsázz már, ez fontos neki. - mondta Xavier

- Akkor menj a barinődhez és fonogassátok egymás haját, ne védjed bassza meg.
Kinyírták a nagyapámat nem rémlik?
Tudom, hogy fontos neki, azért csinálom!

Franky úgy röhögöt mint a fakutya.

- Mibajod kisgyerek? - fáradtan, kimerült idegrendszerrel kérdeztem s néztem Frankyre.

- Megnézném, ahogy Xavi kopasz fejét befonja.

- Nem emlékszel mit mondtál?Védjem meg mindenáron.És én meg is védem, az már mellékes, hogy ő a legjobb barinőm. - mondta Xavier, igen Xavier aki az egyik legbetegebb, leg halálosabb emberem.

- Nyálas kis köcsög lettél, behálózott téged. - válaszoltam.

- Is.

-Is?

-Igen, is.

- Miért is?

- Engem is, ahogy téged is.

- Cöhh.

- Ne sziszegj te nekem, elvagy menve agyilag mióta Prágában van, tiszta hülye vagy nem vetted észre?Megvagy veszve nélküle.

- Ez mondjuk igaz. - mondta Patrick is.

- Vagy bunkó vagy és leversz mindenkit vagy depresziós vagy és gubbasztasz mint egy tál fonnyadt két hónapos mazsola.

- Tuti othon ülsz és szagolgatod a parfümjét miközben sírsz és fagyit tömsz magadba. - mondta Franky.

- Összekuporodva fekszel az ágyon és siratod mi? - hát persze, hogy Patrick is megszólalt.

- Hajnalban álmatlanul botorkálsz a sötétbe és mikor betévedsz a gardrobjába sírva fakadsz s a bugyijaiba törlöd a könnyeid. - mondta Xavier.

- Minek nekem ellenség ha ilyen barátaim vannak? Mi a fasz bajotok van? Azt hiszitek, hogy megállt othon az élet mert egyedül vagyok? Azt hiszitek, hogy hiányzik ha hazamegyek és nem hallom a csacsogását, nem érzem az illatát? Még véletlenül sem fekszem az ágyba és nem keresem magam mellett, hogy a haját csavargatva aludhassak el. - bassza meg, kurvára hiányzott.

- De pontosan ezt hisszük! - ossztotta meg véleményét Dan is.

- Hát akkor jól hiszitek basszátok meg.

- Nem kell tagadnod, hogy elvagy veszve nélküle, főleg nem előttem hiszen minden második nap nálam iszod le magad és ölelgeted a kanapét.

- Jó.Elmegyek érte!

- Az Isten szerelmére, csak viselkedj normálisan!

Hazafelé hivtam a pilótát, hogy készüljön mert hétre Prágában kell lennünk, s így is lett.

Rég jártam a városban, de még mindig olyan szép mint emlékeimben s ha nem ilyen lenne a helyzet akkor szivesen sétálnék egyet menyasszonyommal a város fényeit csodálva s a régi épületeket bámulva.
De most nem így lesz, mert még az este folyamán hazautazunk.

A TV toronyhoz vitt a sofőr majd felmentem liftel a legtetejébe.A kilátás páratlan volt és nem is értem miért nem jártam még itt fent.
Jelenleg le volt zárva és nem jöhettek fel a turisták.Én pedig itt vártam.

Reederica szemszöge :

Minden a legnagyobb rendben ment s már csak a kezdésre vártunk.Az utolsó simításokat végeztem, a pincérek kiöltözve tálcával a kezükben járkáltak és pezsgővel kínálták a vendégeket.Elegancia és pompa ahová csak nézek, egy pincér jött s kínált itallal ami elsőre jó ötletnek tűnt de belesem tudtam kortyolni mert az illatát megérezve elkapott a hányinger.

- Elnézést Miss Malone, kérem fáradjon utánam. - jött oda egy hölgy majd a TV torony felé terelt.

- Fent várja valaki, kérem jöjjön.

- Ilyenkor? Húsz perc múlva kezdünk.

- Csak pár percről lenne szó. - nem értettem miért kell fel lifteznem a toronyba pont most, de üsse kavics gyorsan le tudom.

Nem is értem miért nem voltam még fent, álítolag gyönyörű a kilátás főleg este.

Megállt a lift majd kiléptem.Több terem volt s szinte olyan mint egy labirintus, egyikből a másikba majd jött a nagy terem.Körbe hatalmas üveg ablakok s a város fényei néztek vissza rám.
Páratlan volt a látvány, a plafonból láncon lógtak a félkör alakú hinták s ahogy elhaladtam mellettük halkan lehetett hallani hangszórókból a város zaját.

Csak lépkedtem és vártam, hogy mihamarabb letudjam ezt az egészet.
Bele sem mertem gondolni, hogy othon mi vár rám főleg így, hogy negyed óra múlva jelenésem lenne a Londoni othonunk nappalijában.

Mondanom sem kell, hogy meghűlt bennem a vér mikor a nagy ablak előtt meg pillantottam a háttal áló férfit aki fekete Armani öltönyben a város nyújtotta csodás panorámát nézte.
Azt hittem menten összeesek s féltem, hogy mire kikeveredek ebből a helyzetből nem marad egy szál hajam sem.
Tudtam mit kell tennem s ennek a fele sem tréfa, nem harcolhatok vele örökké mert akkor boldogtalan házas évek várnak rám.

Lassan hátra fordult s szemeink össze találkoztak.Minden kételyem elillant s nem vágytam másra csak, hogy odarohanjak és karjaiba ugorhassak.

Nem szólt csak csendben megfordult zsebre tett kezekkel.Szemei lejebb vándoroltak és végig nézett rajtam mire én nyeltem egyet.
Lassan közelebb sétáltam majd megálltam pár méterre tőle s mondanom sem kell, hogy remegtem de valyon a félelemtől vagy a vágytól azt kitudja?

- Szia. - mondtam halkan.

Összeszűkült szemekkel nézett, arca fagyos volt.
Szemeiben nem láttam azt a lángot amivel rám néz, most ez nem ő volt.
Fel ismerem amikor a maffia főnök néz vissza rám s ezt a férfit még én sem mindíg tudom megszelíditeni.

Lassan kihúzva jobb kezét a zsebéből és órájára pillantott majd fel rám.Tudtam mire gondol és én hülye, hogy gondolhattam, hogy bármi is titokban maradhat előtte.

- Miss Malone ön nem ismeri az órát?

- Sajnálom, de fontosnak éreztem maradni a bemutató vé... - mosolyra húzta a száját majd nemet intett fejével.

Baljós mosoly volt ez és bevallom féltem.

Elővette másik kezét is, majd zsebének rejtekéből egy fehér, lapos bársony dobozt mellyen a ROLEX felirat díszelgett.
Elindult felém majd megállt és kinyitotta, kivette a csillogó gyémánt berakásos órát s mikor megéreztem közelségét majd ujait a csuklómon egyszerre rázott ki a hideg s öntött el a forróság.
Felemente kezemet majd felcsatolta az órát.

- Mikor a kis mutató a nyolcason van és a nagy a tizenkettőn akkor van nyolc óra.És mi jut erről eszedbe? Mivan nyolc órakor?

Rávághattam volna, hogy a bemutató percre pontosan vagy akár az is, hogy itt egy órával a Londoni után járunk már de nem mertem.

Gyönyörű szemei úgy néztek az enyémbe, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat.
Szájához emelte kezemet és megcsókolta, annyira hiányzott az érintése a pillantása de még a csókjai, jaj istenem azok a csókok.

Kis retikülömben rezegni kezdett telefonom mire Richard is felfigyelt.Tudtam,hogy ez Prya lesz, hiszen perceken belül kezdődik a bemutató.És azt is tudtam, hogy most kell okosnak lennem mert a jövőm, az életem múlik rajta.Rajtam a sor, hogy csiszolódjak kicsit.

Kivettem mobilomat majd fülemhet emeltem, vőlegényem végig fogva tartotta tekintetemet.

- Merre jársz Reederica, kezdenünk kell. - mondta Pryanka izgatott hangon.

Mély levegőt vettem majd kifújtam, minden gondommal együtt.

- Kezdjétek el, én hazamegyek.

- De nélküled nem... - félbeszakítottam.

- Nincs de, két nap múlva férjhez megyek ami sokkal fontosabb.Kezd el! - mondtam majd kinyomtam.

Richard elégedett, széles mosolyra húzta a száját majd mégközelebb lépett, felnéztem rá miközben összekulcsolta újainkat ami olyan volt mintha bilincsek kattantak volna csuklóimon.

- Menjünk- mondta majd elindultunk a lift felé.

Richard szemszöge :

Két hét nagyon hosszú időnek tűnt, s szinte alig telt nélküle.A zsigereimben éreztem hiányát, kellett és vágytam érintését, szavait és illatát azt, hogy érezzem közelségét, halljam csacsogását.

Már a hatalmas ablak tükröződésében láttam ahogy közeledik, nehezemre esett türtőztetni magat és nem egyből lerohanni.
Úgy sétált ringó csipővel ahogy csak ő tud, nem bírtam tovább s meg kellett fordulnom, pedig nem akartam.Szemeim kívánták, hogy a legjobb szögből lássam.

- Menjünk - mondtam majd elindultunk a lift felé.Meg nyomtam gombját s amíg vártunk..

- Anyád hogy van? - kérdezte kissé félősen.

- Jól, vezekel. - kérdőn rám pillantott mikor ezt mondtam majd beszáltunk a liftbe.Ránéztem s felvont szemöldökkel megkérdeztem. - Vagy azt hitted egy ejnye bejnyével megúszátok?

Nem szólt semmit csak nézett maga elé s próbállta játszani a jégkirálynőt.

Mikor leértünk megrohamoztak a fotósok mipedig a lehető legszebb mosolyunkal káprásztattuk el őket.Pár kérdésre válaszoltunk majd vonultunk tovább.
Reederica profin játszotta a szerepét.

- Gondolom már mindketten izgatottak az esküvő miatt. - tolta arcunkba kameráját az egyik riporter.

Átöleltem menyasszonyom derekát és magamhoz húztam. - Ó, hát nagyon várom már, hogy ez a gyönyörű nő a feleségem legyen. - válaszoltam Reederica pedig felpillantott rám és elmosolyodott.Páratlan borostyán színű tekintete elgyengített.

- És a menyasszony?Kérem Miss Malone, mondja el mit érez most így pár nappal az esküvő előtt?

- Nézzen rám! Hát nem lássa rajtam a boldogságunk erejét? - válaszolta.

Reederica páratlan volt, ha beszélni kellett ő mindig megtalálta a módját annak, hogy mindenki rá figyeljen.Ahogy mozgott a kamera és a fotósok előtt, igazán profin tudta végezni a dolgát.

Megköszönték a rövidke interjút majd elhagytuk a helyszínt.Az autóban végig a várost figyelte, ahogy hagytuk el miközben kiértünk a repülőtérre.Nemszóltam hozzá, hagytam és vártam, hogy lépjen, de nem tette.

- Jóestét. - köszönt a pilótának mikor felért a gépre majd elcsapta a fejét s vonult tovább majd helyet foglalt.

Eltelt öt perc majd tíz a felszállás után de ő még mindig nem komunikált csak telefonját bújta.
Tervezett, mindig ezt csinálja ha utazunk és ez most nem tetszett nekem.

Kikaptam telefonját a kezéből és az egyik üres ülésre dobtam.

- Richard!

Nem kellett válaszolnom, elég volt ránéznem.

- Éppen terveztem.

- Tudom, még most is dolgozol és a kurva szalonoddal foglalkozol.

- A kurva szalonommal igen, amit megvettél nekem, szóval igen foglalkozom vele mert ez a munkám, ez az amit szeretek csinálni és meg kell terveznem még két menyasszonyi ruhát.

- Te a saját esküvőddel foglalkozz ne máséval! Neked most ez legyen a legfontosabb, az esküvő a mi esküvőnk, ne másé, ne más ruhájával törődj hanem a tiéddel.Hol van a te ruhát hm?
Vagy az elmúlt két hétben leszartad az egészet?
Gondoltad, hogy lesz ami lesz? Vagy mit gondoltál? Letettél róla? Hozzám akarsz még egyáltalán jönni? - tört ki belőlem kérdés kérdés hárman.

- A mi esküvőnk rendben van, de mások számítanak rám és mi mást csinálhatnék a repülő úton? Gondolom othon már nem lesz rá időm és jobb szeretem letudni a feladataimat.
A ruhámat előkészítették és holnap megyek felpróbállni, hogy meglásam hogy áll és magamra tudjam igazítani ha valami gond lenne.
Az elmúlt két hétben is foglalkoztam az esküvővel, két nappal ezelőtt vagy másfél órán keresztül konzultáltam telefonon egy Japán sushi mesterrel aki legalább tizenöt két szavas mondatot beszél angolul és mindezt hajnali negyed négykor mert náluk akkor van nappal a te kedvedért mert sushit akarsz enni az esküvőnkön, szóval nagyon nem szartam le!
Nem gondoltam arra, hogy lesz ami lesz mert ismerlek már annyira szerintem, hogy tudjam egy ilyen dolog után sem leszel akkora patkány, hogy olyat tegyél ami miatt nem akarok majd hozzád menni.Szóval igen, hozzád akarok menni és kurvára sajnálom, hogy annyira haragudtam a nagyapádra amikor haldoklott, hogy nem szóltam róla és ráhagytam anyádra az egészet.Sajnálom, hogy nem csak, hogy nem kedvelt hanem lenézett, megvetett és ócsárolt az anyámmal és a latin vérvonalammal együtt.
Tisztelnem kellett volna csak is azért mert a nagyapád volt és mert az elődöd, apád elődje.
Elsem tudom képzelni, hogy mit érzel, és tudom, hogy nem így kellett volna cselekednem de már nemtudok változtatni rajta.Remélem ha elfelejteni nem is tudod, de egyszer talán megbocsájtod és nem kell majd életem végéig vezekelnem miatta.És nem szeretnék erről tovább beszélni, éhes vagyok!

Elakadt a szavam is hiszen soha senki nem mert még velem így beszélni és nagyon kellett magam türtőztetni ahhoz, hogy netegyek olyat amit megbánok.

Az ablaknak fordulva duzzogott, arcához érve magamfelé fordítottam.

- Mond el nekem, hogy honnan a picsából veszed a merészséget, hogy így beszélj velem?

Meghökkenve hátrált.

- A feleséged leszek, félnem kellene tőled?

Fáradtan lecsuktam szemeimet és hátra dőltem mire ő kérdően rámnézett. - Nem! - válaszoltam.

- Köszönöm. - ennyit mondott majd ő is hátradőlt a székben.

Fáradtnak tűnt, oldalra fordította fejét és engem nézett.Valamin nagyon agyalt, mint aki mondta volna de mégsem.
Az ablak felé fordult újra és nézett a semmibe.

Landolás után egyből hazamentünk, elég ebből a napból és csak azt vártam, hogy holnap legyen és minden tiszta lappal induljon.

A házba érve töltöttem magamnak egy italt majd a kanapén helyet foglalva vártam és kortyolgattam az isteni barna szeszt.

Vártam és vártam majd meghallottam az általam valaha született legnagyobb sikítását.

Reederica szemszöge :

Nincs energiám ehhez az estéhez, s tudom még nincs vége és ez aggaszt hiszen semmi másra nem vágyom mint egy megnyugtató ölelésre, pár bíztató szóra csak hát bárhogy nézzük ez kivitelezhetetlen hiszen annak az embernek a karjai és csókjai, édes szavai a gyógyír bajomra aki éppen okozza azt.

Fájt a fejem és ez a fejfájás csak fokozódott mikor felértem és gardróbomba érve megpilantottam Kokót aki feküdt a fehér plüss szőnyegen és a kedvenc cipőmet rágcsálta.
Hatalmas sikollyal engedtem ki magamból mindent majd a földre rogytam a hatalmas szőrcsomó mellé aki egyből felállt és odacammogott hozzám majd ölembe hajtotta a fejét.Csak sírtam, zokogtam és öleltem a kutyát akinek egy hatvanhét kilométerrel odébb fekvő farmon lenne a helye és nem a gardrobomban.

Tudtam, hogy Richard hozta ide és valószínűleg ő is engedte be majd a cipőt is odaadta neki hiszen magasan van ahhoz, hogy Kokó letudja venni

Elengedtem, túlságosan kimerült voltam lelkileg ahhoz, hogy bármit mondjak vagy tegyek így inkább elmentem zuhanyozni s már a sminkemet sem kellett leimádkozni mert lesírtam magamról.

Mikor leértem Richard éppen chorizoval etette Kokót, gondolom ez a fizetsége amiért elvégezte helyette a piszkos munkát.

- Jó kiskutya, ügyes kutya. - mondta s én elmentem mellettük a cipőm maradványaival a kezemben majd kidobtam a kukába.
Hajnali fél egy volt és én már megtudtam volna enni bármit ami az utamba kerül s imádkozva nyitottam ki a hűtőt, hogy legyen benne valami olyan amit szeretek és nem most kell elkészíteni.
Nem csalódtam Bonyeban, görög saláta...ezaz.
A pulthoz ülve nyomtam befelé és néztem ahogy Richard Kokó fejét vakargassa és füleit babrálja amit a szőrpamacs imádott majd egy hatalmasat ásított.

- Bonye készített csokis, rumos muffint neked.

Úgy tettem mint akit hidegen hagyja a dolog majd elmostam a tálamat amiből kiettem az összes görög salit és felindultam, hogy lefeküdjek végre aludni.

Richard szemszöge :

Ha azt gondolnánk, hogy kegyetlenség amit vele tettem akkor elárulom, hogy ez egy mérhetetlenül nagy faszság hiszen konkrétan meg lehetett volna menteni a nagyapám életét egy kis szerencsével ha kiszólt volna az orvosnak és Reederica nem hallgat az anyám kedvéjért.
A cipő helyett lehet venni újat és bemutatóból sem ez volt az utolsó, viszont kellően fájdalmas emlék lesz s talán eszébe vési, hogy ellenem nem érdemes tennie mert azt még neki sem nézem el!

A fürdőszobából kilépve megláttam ágyunk kényelmében azt amit az elmúlt két hétben annyira hiányoltam, a boldogságomat.
Békésen aludt abban az eszméletlenül szexi babarózsaszín pántos kis egyberészes pizsamában, keze pedig a hasán helyet foglaló kutya fején pihent.

- De jó helyed van haver. - mondtam halkan, Kokó pedig hatalmasat ásított.

Hogy hozzá bújtam- e nagy haragom közepette?
Hát persze, hogy hozzá bújtam, ő pedig mocorgott kicsit majd befészlelte magát karjaim közé.

Folytatás a következő részben....

Millió csók...

🖤STORM🖤