Az egész ház karácsonyi díszbe borult, hála kreatív önmagamnak és a díszítő csapatnak amit egy ekkora ház megkíván.
Idén hagyományos piros, zöld kavalkádban pompázik a ház ami jelenleg talán a leg nyugtatóbb dolog az életemben.Ha körbenézek kicsit megnyugszik a lelkem.

Hol van már az én imádott harmóniám amit úgy szerettem.

Richard a dolgozó szobájában intézte az ügyeit én pedig ház szerte ugrabugráltam és az utolsó simításokat végeztem, hogy a lehető legszebb karácsonyunk legyen.

Fejemben ott motoszkált a gondolat, hogy vőlegényemnek lehet, hogy van egy törvéntelen gyereke és ez volt az ami felborította az életemet jelenleg, nem mintha egy gyerek baj lenne de tudtam, hogy ez még gondokat szülhet.

Gyorsan elhesegettem a gondolatot mikor megérkezett a legelső kis vendégünk s egyben leghűségesebb segítőm, legszebb kis barátnőm Katie.

- Jázminooooom. - hallottam " nevemet " édes, ciripelő hangján.

- Itt vagyok hercegnőm, gyere a konyha felé.

A kisasszony felugrott az egyik székre majd onnan a konyha szigetre huppant és belenyomta újat a krémes tálba.

-Ez fincsi, csupa csokiiii.Rickymé lesz igaz?
Ő szereti a csupa csokit. - mondta ez a kis huncut én pedig mosolyogva bólogattam.

- Megkóstolod a muffint is? - kérdeztem.

-Meg. - vágta rá. - Én ám tudom miért szerelmes beléd a Rickym.

A pultra könyököltem s arcomat ökleimen támasztva néztem rá mosollyal az arcomon.

- Na mondjad kicsi, csupa fül vagyok.

- Mert te egy csoki vagy, édes vagy és olyan sötét a külsőd mint az étcsoki.

Mosolyogtam a kis drágára majd össze érintettük homlokunkat és eszkimó pusziztunk.

- Van egy titkom de neked elmondom jó?

- Na mond azt a pletyit.

- Anya és Apa intézett nekem kistesót karira.

Elkerekedett szemekkel néztem a kislányt s reméltem, hogy igaz a hír hiszen ez a kettő szerelmesebb mint valaha, amit én bizonyára nem tudhatok hiszen életük akkori szakaszában nem ismertem őket de az a szóbeszéd járja mi szerint mindig is nagy lángon égett a szerelmük.

- Ez egy nagyon jó kis titok, de tartsuk meg magunknak jó?

- Jólvan Jázminom, iszom a szavaidat. - annyira szeretem ezt a kis csajost, nem lehet bírni vele.

- Reederica idejönnél egy pillanatra?

Kisétáltam a nappaliba ahol Naomi a kanapénak dőlve nézelődött és elismerően bólogatott amit bóknak vettem.Patrick kilépett Richard dolgozójából és barátnöjéhez lépve átkarolta.

- Igen? - kérdeztem s köténnyel fedett csípőmre tettem kezeimet.

Patrickon láttam, hogy komolyan néz rám Naomi pedig majdhogynem sír.
Na basszus ne csináljátok ezt velem karácsony délutánján, gondoltam magamban.
A nagy darab kékszemű hozzám lépett és átkarolta vállamat úgy húzott magához.
Oldalról felpillantottam rá, nyakam majd kitört hiszen Pat még Richardtól is magasabb volt pár centivel így kábé két méteres lehetett.

- Na mondjad nyugodtan, ne kímélj.
Engem már semmi nincs ami meglephet.

- Nem tudom, hogy mondjam.

- Mond ahogy tudod, nem kell finomkodnod.
És lehetőleg gyorsan mert kecskére bíztam a káposztát. - gondoltam a csokis habra és muffinokra amik Katievel kettesben maradtak.

- Kisbabánk lesz. - tudtam én na, hiszen a csajos már el pletykálta.

Naomi szemei könnyssek voltak s közben sűrűn kérte a bocsánatot. - Jézusom, ne sírj...

- De Reed én tudom,hogy te..

- Ne butáskodj.

Tudtam, hogy ezért sompojognak, nem merték mondani mert féltek, hogy reagálom le.

-Igazából Jázminom tudta, hogy nagy tesó leszek mert el pletyiztem már neki. - jött ki Katie a konyhából s a szája tiszta maszat volt a muffinomra szánt krémtől.

- Kisasszony te betoltad a muffinokra szánt krémet? Fájni fog a hasad. - kapta el Richard majd felemelte Katie pedig hangosat nevetett és sikongatott. - Jaj Rickym, éppen csak megkóstoltam, de hallottad? Kis tesóm lesz és én leszek a nővére.Majd megtanítom rosszalkodni. - mondta büszkén.

-Hát ahhoz te értesz a legjobban. - felelte rá vőlegényem.

-Kis pletykásom. - mondta Naomi s mosolygott a csodaszép kislányra majd rám nézett.

- Ne aggódjatok, ennyi erőből minden sarkon rosszul lehetnék ha várandós nőt látok. - nem vagyok én hímes tojás, hogy ennyire kelljen vigyázni rám.

Naomi elmondta, hogy még nagyon az elején jár és én meg is jegyeztem, hogy tavaly ilyenkor derült ki, hogy Rose babát vár.

Lassan megérkezett mindenki de a tavalyi flancos kiöltözés helyett idén inkább kényelmesen öltöztünk fel, elfelejtve a kis estélyit.Persze én voltam az utolsó mert még a rumos, csokis muffinokkal bíbelődtem s csak ezután mentem fel a kis szentéjembe, hogy elkészülődjek és nem sajnáltam magamtól az időt.

Kint már sötét volt és a hó is szálingózott lassan ahogy kinéztem az ablakon ráláttam a téli kertre ami jelenleg úgy festett mintha Lapföldre csöppentünk volna, a többiek már kint voltak én pedig sétáltam lefele a lépcsőn, hogy csatlakozzak hozzájuk.

A fa gyönyörűen megvilágította a nappalit s láttam én, hogy valaki ül a kanapén de ebben a félhomájban csak annyit vettem ki, hogy ez bizony nem Richard.

- Nos Reederica, jó kislány voltál az idén?

- Minden voltam csak jó nem... - mondtam s ledobtam magam hanyagul az említett férfi mellé... - elfáradtam, ez az év egyszerűen kicsinált. Vans nyomozó, majd Richard vizsgálazi fogságban. A baba elvesztése, anyám apám újra fellobbanó szerelme, és Te!

Hátravetette fejét a kanapén s válamnak érintette azt, mind végig rajta volt sármos arcán csibész mosolya és halkan azt suttogta. - Hoztam neked valamit.

- Ha rossz hír esküszöm levetem magam a Big Ban tetejéről.

Felállt és kivett egy papírt a farzsebéből majd felém nyújtotta. - Boldog Karácsonyt. - felcsillantak szemeim s egyből bontani kezdtem.
Istenem add, hogy nagatív legyen az eredmény.

Egyből a lényeget kerestem s megkönnyebültem mikor láttam... Istenem köszönöm, hálálkodtam magamban.Nem Richard az apa, hatalmas kő esett le a szívemről. - Tudom ezt nehéz lesz űberelni de van még valami neked a fa alatt.

- Mi az? - néztem fel rá.

- Gyerünk nézd meg.

A fa alatt kezdtem kotorászni és megtaláltam a nekem szánt ajándékot.Fehér, csillogó doboz selyem szallaggal átkötve.Egyből bontani kezdtem s mikor megpillantottam a díszes doboz tartalmát... - Na de Franky, mit fog szólni Richard ha ezt meglássa.

- Jobb mintha eljegyzési gyűrűvel jöttem volna nem? Vagy azzal a szándékkal, hogy megszöktetlek.

- Jaj de bolond vagy, köszönöm ez nagyon szép.

- Szivesen, remélem jó lesz a méret.

Az idei első ajándékom egy menta zöld fehérnemű szett ami igazán mutatós és részletesen megtervezett gyönyörű darab.

- Megkeresed a tiédet? - ahogy felnéztem rá láttam, hogy szürke szemei mögött megbújik valami, nemtudtam rá kérdezzek e vagy sem.

- Vettél nekem ajándékot?

- Dehogy én, ezt a Télapó hozta.

- Na had lám...

- Tádáááám.

- Ez kurva menő.

Egy órát kapott aminek kijelzőjén több kis óra volt és mutassa az időeltolódásokat.
Franky óra mániás, nem ez az első amit tőlünk kap.És a jelenlegi ingázasa miatt most jól is jön neki.

- Ti már ajándékoztok? - hallotam a hangot a terasz felől, Richard állt ott a falnak dőlve, kezeit összefonta magam előtt.

Richard szemszöge :

Milyen szép ez az este nem? Szálingózik a hó, a barátaim körében töltöm a napot s mindenki boldog, a menyasszonyom pedig éppen meghitt félhomályban ajándékozgat az egyik legjobb barátommal aki mellesleg totál oda van érte.

- Ajándéééék! - felkiáltott a lány majd hozzám sietett és nyakamba ugrott egy darab papírral a kezében. - Negatív,negatív,negatít... - kiabálta miközben agyon puszilgatott.

- Megmondtam nem? - átkaroltam derekát és magamhoz öleltem.

- Nézd kaptam más ajándékot is.

- Igazából ezt a te örömödre vettem barátom. - mondta Franky vigyorogva.

A fehér dobozra pillantottam s felvontam a szemöldökömet.Hm, ettől talán csak az lenne a durvább ha az apám venne Reedericának fehérnemű szettet. - És Agnesnak mit vettél?

- Egyenlőre pihentetem ezt az egész Agnes dolgot.

Kínos volt ez a kis jelenet közöttünk s ezt bizonyára Franky is érezte ahogy azt is, hogy nem tetszett ahogy kettecskén ajándékozgatnak itt magukban míg mi kint vagyunk s ezért Reedericával még számolok!

- Talán neki kellett volna ez az ajándék, sőtt.. - megfogtam a dobozt és a kezébe nyomtam. - ...vidd el neki, biztosan örülni fog.

- De az... - barátnőm szólt volna.

- TE HALGATSZ! - szóltam rá eréjesen.

Franky védekezően maga elé rakta a kezeit. - Nem volt benne semmi hátsó szándék, de látom túl messzire mentem.

- Igen Franky, kurvára messzire mentél bassza meg.Mindig is hős szerelmes voltál de pár hét után alább hagyott az érdeklődésed mindenki iránt.Most pedig eltelt egy újabb hónap és te még mindig olyan ajándékot választasz az ÉN menyasszonyomnak mintha a tiéd lenne.

-Ez csak egy ajándék Ricky necsináld már, kezdek helyre jönni.

- Remélem Franky, nagyon remélem!

-Frankyyyym! Sziaaaa. - kiáltotta Katie s odafutott az említetthez majd nyakába ugrott és agyon puszilgatta. - Na mikor veszel el?

A kislány odáig van érte, nem is folytattam tovább beszélgetésünket inkább kimentem rágyújtani.A többiek üdvözölték Frankyt, Reederica pedig a konyhába sétált és ott működött valamit.

- Mivan Ricky? - gyújtott rá mellettem Dan.

- Szexi fehérnemű szettet vett Reedericánk karácsonyra. - mondtam s közben az eget vizslattam.

- Na nebassz már.

- Mit csináljak vele? - kérdeztem Dant.

- Reed mit szólt? - kérdezett vissza.

-Nem tudom mert kettecskén ajándékozgattak mikor bementem.Szerinted...

-Nem! Negondolj ilyesmire, Reednek te vagy az egyetlen csak annyira jó szive van, hogy nem tudja mit csináljon, hogy ne bántsa meg a kisgyereket.Nem kell aggódnod lassan csak átt megy rajta és szerelmes lesz mondjuk Naomiba vagy Roseba. - nevetett Dan.

- Naomi nekem túl agresszív Rose pedig hisztis. - lépett mellénk Franky. - Amúgy sem jönnek be a vörösek, sem a szőkék...

Szembe állt velem. - Nem akarok tőle semmit! Szeretem mint embert és ez így is fog maradni, de elmondom századjára is, hogy nem kell tőlem féltened mert nem fogok rá startolni.
Lezártam magamban és próbálom nyitottan élni az életemet amennyire csak tudom.

- Nem lett volna jobb egy óra, vagy parfüm mi tudom én.Tudod, hogy bolond ez a gyerek... - Dan átkarolta a vállamat majd összeborzolta hajamat. - ...elpattan nála a húr és annyi.

Franky fejét vakargatta. - Ahh, semmi sem jó.
Ha akarod nem kell elfogadni majd keresek egy másik bomba testű senoritát akire jó lesz.

- Nem, nem adom.Enyém! - mondta menyasszonyom mikor kilépett és kilopta kezemből cigarettámat, hogy beleszívjon egyet.Mindig ezt csinálja. - Megtarthatod. - mondtam s közben magamhoz öleltem.

- Lécci hagyjuk már ezt, nem akarok ellentéteket közöttetek, ez annyira rossz.Sírjak?
Azt akarjátok, hogy sírjak?

- Istenem csak ne sírj mert sírni fogok. - jelent meg Xavier s elkunyerálta az öngyújtómat.

- Nemám elbőgöd magad te fasz. - lépett ki Patrick.

Reederica hátrált s végig nézett rajtunk.

- Úgy szeretem mikor mind az öten együtt vagytok. - édes mosolyára meglágyult mindannyiunk szíve s összenéztünk a srácokkal.

Isten ments, hogy megsirassuk mert Will agyon ver mindanyiunkat de addigra már vakok leszünk mert Rose kikaparja a szemünket.

A következő órákban megvacsoráztunk és ajándékoztunk.A lányok csiripeltek és babáztak Charlie és Rose kisfia körül sündörögtek mi pedig iszogattunk mert hát mi mást is csinálhatnánk december huszonnegyedikén este nem? Két nőszemély volt a társaságban akik elvonulva egymás társaságában sutymorogtak egy fére eső helyen.
Közelebb lépkedtem, hogy meglessem őket.

- Jázminom, szerinted jó nagytesó leszek?
Mivan ha nem is vagyok jó? És mivan ha jobban szeretik majd mint engem?

Katie ott ült Reederikával összebújva és menyaszonyom haját csavargatva játszott vele.Fejük egymásnak volt döntve s úgy beszélgettek mindenkitől távol.

- Erre ne is gondolj, ugyanúgy fognak szeretni.
Te leszel a nagy tesója és segítesz majd anyának, tudod milyen jó lesz neki, hogy számíthat majd rád.Hiszem, hogy nagyon jó leszel benne.

- Te mindig megnyugtatsz. - puszit nyomott Reederica arcára aki magához ölelte.

Közelebb léptem és le heveredtem melléjük.

- Ha unod majd mikor bömböl átjöhetsz hozzánk.

- Jaj Rickym ez a gyerek bőgni fog?

- Hát eleinte biztosan.

- Azt hiszem bepakolom a Minnies bőröndöm, hogy percre kész legyek. - mindezt olyat komolysággal mondta minta nem is egy hat éves kislány lenne. - elkaptam és rögtön visongatásba kezdett. - Csikis vagyooook jááááj. - vihorászott én pedig arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne ha Katie a mi lányunk lenne.

Franky végül kimentette a kislányt, felkapta és elvitte magával. - Jaj nee neee nem akarom Bastit átpelenlázni, nem akarok kakis lenni.

- Hát pedig ha nagy tesó leszel ez vár rád, gyere gyakorolj kicsit. - mondta Charlie.

Ez a kislány maga a csoda, mindenkinek ő a szíve csücske.
Mi ott maradtunk Reedericával, az ölébe hajtottam a fejem. - Mi lenne ha ellopnánk magunknak? - hajamat simogatta, bele bele túrt amit nagyon szeretek.

Reederica szemszöge :

Mosolyogtam Richard szavaira, Katie bearanyozza minden egyes percemet amit együtt töltünk, elmondhatatlanul szeretem és valóban nagyon boldog lennék ha az enyém lenne.
És igazából ha minden rendben lett volna akkor a napokban születne meg a saját gyerekünk és elszomorít a gondolat, hogy nem így történt.
De nem szabad erre gondolnom.
Sosem vágytam megrögzötten gyerekre, de ez a baba Richardtól lett volna és szívfacsaró a gondolat, hogy szegénynek eséje sem volt megszületni.

- Tudom ám mi jár abban a gyönyörű fejedben. - mondta az ölemben fekvő férfi én pedig lehajoltam hozzá egy puszira.

- Igyunk valamit. - mondtam inkább.

- Lerészegedünk és újra megborulunk mint a multkor? - csillantak fel Richard szemei én pedig felnevettem.

- Csak szét ne törjük magunkat mint a multkor.

Végül úgy folytattuk mint tavaly, sutyiban ittunk az utcán miközben útra keltünk és karácsonyi sétára mentünk.A város gyönyörűen ki volt világítva, a kiscsávót agyon bugyoláltuk, hogy ne fázzon a kocsiban Katiet pedig szánkón húztuk felváltva egészen addig amíg mögé nem ültem és meg nem találtam a legkényelmesebb helyet számomra.

- Húzzál pacikám húzzál,fuss. - kiabálta a kislány Kevinnek aki már futott velünk mígnem elcsúszott és fejre állt mi pedig borultunk.

- Hívjátok a doktor bácsit azt hiszem eltörtem a testem. - visítva nevetett Katie én pedig hóangyal formában kiterültem az úton.

- Jövök, rohanok. - kiabálta Xavier. - Kit kell megmenteniiiiiiiiiii...... - mondanom sem kell, hogy úgy el csúszott, hogy átesett rajtunk s hassal feküdt a jeges hótól csillogó utcán.

Will úgy indult meg felénk mint egy kétszáz kilós medve, lassú cammogó léptekkel, hogy el ne csússzon.
Felkapta Katiet s majdnem hanyadt vágta közben magát ő is.
Franky visítva nevetett de nem csak rajtunk hanem Patrick aggodalmas fején is ahogy lassan haladt felénk csuszkorálva.

Én még mindig feküdtem s néztem az utcai lámpák fényét mikor megjelent Richard feje a képben, megragadta karomat és felrántott a fagyos talajról mert hát ő akkora nagy komoly férfi, hogy számára ez sima ügy, olyan sima mint a tükörjég az utakon...igen, mint a jég.
Ugyanis ahogy engem felrántott ő megcsúszott és kirúgott láb alól.A feje koppant én pedig hegyé estem s már lejátszódott bennem, hogy széttörte a fejét.

- A mocskos kurva életbe abba bazdmeg.

- Meghalál? - kérdeztem fölé hajolva aggodalmas remegő hangon.

Mint akit leforráztak, ez az év lehet még ettől jobb? Így az utolsó hetében?

Összeszedtük őt a földről és mondanom sem kell, hogy fél órán belül a kórház folyosóján ültünk s vártunk, hogy Richard kijöjjön a rendelőből.

- Észrevettétek már, hogy mi mindig itt kötünk ki? - törte meg a csendet Dan.

Rose és Charlie hazamentek már a kicsi Bastival ahogy Patték is Katievel de mindekét páros a lelkemre kötötte, hogy értesítsem őket Richard hogylétéről.

Kevin azon nyavajgott, hogy éhes.Xavier és Franky pedig a nővérkéket fűzték.

- Szerelmes voltam egy átkozott boszorkányba de ő nem viszonozta. - hallottam Frankyt ahogy elő adja magát.

- Ohh, te szegény. - sajnálokodott a nővér.

- Haver nem úgy volt, hogy neked van csajod? - Xavier közben a saját malmára hajtotta a vizet.

- De most nem szeret mert másba voltam szerelmes.

Mentek a hüyle szövegek és még nevettem is volna ha nem aggódtam volna ennyire veszettüp völegényemért.

Nyilt az ajtó.

- Felléphet hányinger, szédülés.De pár nap és rendben lesz Mr.Williams. - mondta az orvos Richardnak majd kezet ráztak.

Éjfél körül értünk haza, Richard az ágy széllén ült s nézett ahogy rohangálok a párnákkal és rendezkedek az ágyon, hogy a lehető leg kényelmesebb legyen számára.

- Majd fent maradok jó?És...és figyellek reggelig.

Ahogy elhaladtam előtte kezemhez ért.

- Állj meg.Gyere ülj le.

Leültem ő pedig szembe fordult velem.
Ujaimat kezeközé vette s rám nézett. - Nem kell aggódnod, jól vagyok.Nem kell fent maradnod hiszen holnap hosszú napunk lesz.

- De hát az a dolgom, hogy vigyázzak rád.

Szájához emelte kezeimet s puszit nyomott újaimra. - Így is annyit teszel értem.Egész évben ezt csináltad, folyton vigyáhol rám. - elmosolyodtam szavain.

- Tudod te, hogy mennyire szeretlek?

- Azt hiszem tudom.

- Akkor azt is tudod, hogy te csak is egyetlen emberé lehetsz. - bólintottam.

- Ezt is tudod igaz? - kérdezte s közben szemei olyan mélyen néztek enyéim mélyére, hogy az már félelmetes volt.

- Igen, tudom.

- Most kérdezek valamit amire őszintén fogsz válaszolni!

- Rendben. - valahogy selytettem, hogy Frankyről lesz szó.

- Érzel vagy éreztél valaha bármit is Franky iránt? Mert nem bír elengedni, te nem hagyod, hogy elengedjen.

Megértem aggodalmát, nekem sem tetszene ha a legjobb barátom belé szeretne.
Viszont meglepően nyugodt stílusban adta elő ami Richardtól nem megszokott.

- Nem, nem érzek iránta és nem is éreztem iránta semmit barátságon kívül.Szeretem mint embert mint barátot de semmiféle gyengéd érzelmet nem táplálok iránta.

- Tudnod kell, hogy én nem fogok harcolni a szerelmedért.Ha mással akarnál lenni vagy bármit is csinálnál mással és nem könyörögnék, hogy maradj velem.

Lefagytam szavai hallatán mert jól tudtam, hogy amit vállaltam abból kifelé csak egy irány vezet és az lefelé van.

- Nemsokára összeházasodunk és szeretném ha tudnád, hogy az örökké az nekem szól.

A hideg is kirázott ahogy burkoltan arról beszél, hogy a szerelmünk addig tart amig ő mondja ahogy a házzasságunk is.

- Tudod, hogy az a gyűrű mit szimbolizál az újadon igaz? Eddig aki viselte tudta, hogy mekkora felelőség, elkötelezetség és hűség kell ahhoz, hogy az a gyűrű ott csilloghasson a kezén.Még sosem kellett senkinek sem lehúzni az élettelen újáról.

Bolintottam és mosolyt erőltettem az arcomra.

Karjai közé bújtam s átöleltem. - Tudod, hogy mennyire szeretlek.Vagy nemtudod? - hajtottam vállára a fejem ő pedig lenézett rám.

- Mennyire?

- Hát pont annyira mint te engem és még egy picit jobban, megígérem, hogy ha számodra elmúlik az örökké ami persze csak neked szól, amiről mikor máskor kellene beszélni mint pár hónappal az esküvőnk előtt akkor a saját kétkezemmel folytalak meg!

Nevetni kezdett mert azt gondolta, hogy viccelek de nagyon nem.

- Azokkal a szép kis újacskáiddal? - szájához emelte és ráharapott, mindig ezt csinálja és igazából nagyon szeretem.
Lecsuktam a szemem és mély levegőt vettem. - Ez most fáj igaz?De itt már nem csak arról van szó, hogy szerelmesek vagyunk.Összefogunk házasodni a legfőbb támaszomnak, bizalmasomnak kell lenned.
Ha azt kívánja a helyzet mindenkivel szembe kell menned értem és ez kölcsönös.

Bologattam mint a kis játék kutya a kalap tartón.

- Mond ki.Ne bólogass, nekem nem ez kell. - felült az ágyon és hátra nézett rám.

Annyira de annyira mérgezőnek éreztem szavait és az egész helyzetet.Hol van már az én imádott harmóniám.
Feladtam a szerelemért, a két évvel ezelőtti énem most seggbe rúgna, bár az is igaz, hogy ha rá hallgattam volna akkor egyedül el nem le az életem szerelem és család nélkül.

Ez nem fájhat, nekem ez nem fájhat...nekem ez nem fáj!Ismételten magamban.

Felültem az ágyban és az ölébe másztam.
Méreg zöld szemei megmérgeztek és máshogy láttam a világot általa.

- Ha jól értem azt szeretnéd ezzel mondani, hogy ha ellened teszek akkor megfogok halni!?

- Okos kislány....

Drága gengszterkéim!

Tadaaaaam! Vért izzadva de elhoztam az új részt.Sajnálom, hogy ennyit kellett várni de dolgom dögivel s persze miért ne betegedtek volna le is.Remélem tetszett ez a rész és igen ilyenkor szoktunk egymásnak Boldog Karácsonyt kívánni mikor egy ilyen bezavaró rész jön ki.
De most legalább nem nyáron publikálom a karácsonyi részt.
Meséljetek nekem, hogy vagytok? Várjátok a tavaszt a jó időt? Hogy telt a napotok?

Millió csók...

🖤STORM🖤