Az ég hangosan adta tudtunkra, hogy vihar van felettünk, hangos dörgésre ébredtem majd felkapcsoltam az éjjeliszerktény felett lépő lámpát.
A szoba megvilágosodott én pedig nem találtam mást csak az üres ágyat ezért körbenéztem de az emeleten nem találtam senkit,leindultam.

- Tudod ha azt mondanám, hogy félek az enyhe kifejezés lenne, igazából nagyon bevagyok szarva............*csend* ...............szerinted el kellene mondanom? ............*csend*............de ha elmondom onnantól hivatalos, akkor már az úgy is van...........*csend*........... És mivan ha mégsincs úgy?

Ki az istennel beszélget ez a lány?És miről?
Gondoltam magamban, majd mikor megpillantottam a konyhapulton ülő szépséget aki csorizót nyomott a bárszéken ülő kutya szájába az volt az első gondolatom, hogy Kokó, hogy az istenbe került fel oda?

- Nem Kokó, te nem ehetsz lekvárt.

Menyasszonyom hajnali fél négykor lent ült a konyhában egy nagy pohár piros shakeel maga mellett és lekvárt kanalazott miközben a kutyát etette.
Nem kis gondja lehet ha hajnali fél négy után eszik, ugyanis Reederica inkább rágná le a saját kezét mintsem hajnalban eszegessen.

- Te tudtad, hogy létezik dinnye lekvár? - nézett rám kérdése közben.

Ahogy eljutott agyamba kérdése, mintha hirtelen felkapcsolták volna a villanyt.
Csak néztem s szemeim elkerekedtek, tellyesen lefagytam az első gondolatra, gyerekünk lesz!

Felém nyújtotta a kanalat és pedig lenyaltam róla a dinnye lekvárt. - Nem tudtam.

Ahogy rám emelte tekintetét láttam halvány mosolya mögött a félelmet.
Közelebb léptem s kezeim a derekára tettem ő pedig szájához emelte a shakeet aminek határozottan dinnye illatta volt.
Szemei elárulták minden egyes gondolatát, nagyot sóhalytott majd szürcsölt.

Homlokom az övének érintettem ő pedig tudta, tudta, hogy tudom.
Két tenyeremet hasára vezettem s csak néztem.

- Lakik ott bent valaki? - kérdeztem s nemtudtam elrejteni mosolyomat.

- Még nem merek tudomást venni róla. - mondta halkan s közben jobban magamhoz húztam, lábait összekulcsolta derekamon.

Ahogy oldalra fordította fejét megmosolyogtatott, olyan volt mint egy csacska kislány, főleg ebben a pizsamában.

- Nem kell félned, semmitől sem kell félned. - mondtam ő pedig áttölelt szorosan.

- Egy kicsit még várjunk jó? Még ne mondjuk el senkinek se, még nem is olyan biztos, hogy...

Szegénykém úgy félt, de megértem őt.
Nehezen heverte ki a méhen kívüli terhességet és nem hiszem, hogy újra végig tudná csinálni. Redderica erős nő, de ez nagyon megviselte és elvett belőle egy darabot, többet nem veszíthet.

- Mióta tudod? - kérdeztem.

- Nemtudom. - válaszolta. - Csak érzem.

- Nem csináltál tesztet?

- Dehogy mertem én csinálni. - nemet intett fejével.

- Csináljunk egyet! - javasoltam egyből.

- Nem merek. - válaszolta vissza.

- De ezt tudni kell!

- Félek.

- Nem kell félned, ott leszek veled.

- Nem nézheted ahogy pisilek! - vágta csípőre a kezeit s mosolygott, végre.

- Láttalak már olyan pozíciókban, hogy mit nekem egy pisilés.Tudni szeretném.

Megfordultam ő pedig hátamra csimpaszkodott úgy mentünk fel az emeletre.
Gardróbjában keresgélt majd elővett számszerint hat darab tesztet.

- Mindet megcsinálom!Az a biztos.

- Biztos nem menjek be veled?

- Jajj Richaaaard... - ott hagyott.

Kokó kómás fejjel feküdt az ágyon s már én is majdnem bealudtam ülve mikor nyílt az ajtó s felkaptuk fejünket.

- Na mi?

Felém nyújtotta mind a hat tesztet és mind ugyanazt mutatta, három - négy hetes terhes.
Annyira megvolt szeppenve, hogy csak nézett és megsem szólalt.
Feláltam és reszkető tenyereibe csúsztattam enyéimet. - Nem kell félned, ez jó.Ez már nem az első pár nap, ha baj lenne már mutatkozott volna.

Igazából fogalmam sem volt róla, hogy mit beszélek csak meg akartam nyugtatni.

Reederica szemszöge :

Próbálltam elterelni a figyelmemet, alig aludtam miután kiderült, hogy babát várok.
Csak azon kattogott az agyam, hogy reggel legyen és felhívhassam az orvosomat.
Richard nagyon segítőkész volt, kivitte Kokót plüss párnástól, játékostól és a továbbiakban segített elterelni a figyelmemet s úgy alakította a éjszakából fenmaradó órákat, hogy csak is rá figyeljek.

Hiányzott az elmúlt két hétben és most bepótoltunk mindent.

Pontos nyolc órakor meg nyomtam a hívás gombot s orvosom tekintettel arra ,hogy kivagyok egyből adott időpontot és azt mondta akár azonnal el is indulhatok.

Richard kezembe adta a kis dobozt amibe kockára vágta nekem a dinnyéket, olyan aranyos volt, időben felkelt és indulásra készen várta velem az orvos válaszát.

Két órával később Rose már küldte a cikket az egyik internetes portárról.

"BABA ÉS ESKÜVŐ EGYSZERRE?KÉZ A KÉZBEN SÉTÁLT A LONDONI ÁLOMPÁR"

- Jó isten, anyám agyvérzést kap. - mondtam ahogy besétáltunk London egyik legfelkapottabb luxus éttermébe.

- Úristeeeeeen! - anyós jelöltem elrikkantotta magát após pedig fére nyelte a kávét. - Most olvastaaaam!

- Anya, kérlek! - mondta Richard.

- Mit? Mit olvastál Sharon? - anyám megfogta Sherry vállait és megrázta.

Korai ebéd volt lebeszélve ma a szülőkkel, hogy utoljára eggyeztessünk a nagy nap előtt.

- Azt írja ez a cikk, hogy kórházban voltatok és gyereket vártok.

Na ennyit arról, hogy megtartjuk magunknak.
Bár lehet, hogy Richard kiabálása a kórház folyosóján és pacsizása mindenkivel miközben azt üvöltötte, hogy apa lesz nem volt a leg bölcsebb ötlet tekintve, hogy kik vagyunk.

- Jó, jó nyugodjunk le és várjunk amíg a fiatalok elmondják, hogy igaz e vagy sem. - mondta apám miközben nézte ezt a két őrült vinnyogó nőt.

Apám és Richard apja nyugodtan kávézgattam s éppen rá akartak gyújtani.

- Igen, igaz. - mondtam, anyám pedig örömében vihogott és tapsolt míg Richard anyja toporzékolt majd egymásba karolva ugráltak.

Donalt rám emelte tekintetét s tudtam, hogy még vár ránk egy beszélgetés.
Azonnal elnyomta éppen csak meggyújtott cigarettáját, majd apáméval is így tett miután kikapta a kezéből.

- Na,na,na mostantól senki sem gyújthat rá, ha a menyem a közelben van.

Gratuláltam s mi kértük, hogy egyenlőre mindenki tartsa meg magának ezt az információt.

A mellete lévő székben foglaltam helyet s ahogy rám nézett, mintha a húsz évvel idősebb Richard nézett volna vissza rám.
Félelmetes, hogy mennyire hasonlítottak és ha a jövendőbeli férjem így fog kinézni a negyvenes éveink végén akkor már most megérte azt a nagyon hülye természetét elviselni.

Megvitattuk ki mit rendel s akármennyire is szeretem a gombát most valahogy nembírom elviselni, ugyanúgy mint tavaly.

- Hé pincér gyerek, azt lese tedd! - mondta apósom mikor hirtelen elfehéredtem ahogy megcsapott a gombaszósz illata és inkább mást rendelt.

Evés közben mégegyszer átbeszéltük, hogy állapotokat nem említsük még senkinek és hagyjuk, hogy leteljen az első három hónap.
Az lesz a biztos.

- Lehetne a neve Henk. - mondta Sharon.

- Egy lánynak? - kérdezte Donald.

- Fiú unokánk lesz! - szól közbe apám.

- A francokat, lány lesz. - após nagyon lányt akar.

- Lányom lesz! - válaszolta Richard.

- Dehogy fiam, fiú lesz az első unokám. - anyja sem hagyta annyiban.

- Nem mindegy, hogy mi lesz? Dios,mio... - csapta le maga mellé anyám a kanalát.

A csapat megoszlott.Richard és az apja lányt akart.Apám és anyósom pedig fiút.
Anyámnak teljesen mindegy volt ahogy igazából nekem is, viszont ott motoszkált a fejemben, hogy egy icurkapicurkát mi az amit jobban szeretnék de azt nem mondtam el senkinek.

- Megyünk cigizni. - pattant fel mindenki kivéve engem és apósomat.

- Nem jösz? - kérdezte tőle apám.

- Most nem, itt maradok a lányoddal. - közben rám nézett és tudtam miért marad.

Mikor mindenki hallótávolságon kívül volt felé fordultam és nem vártam, belékezdtem mondandómba.

- Nem kellett volna ezt tennem, sajnálom.
Rosszul döntöttem és tartok tőle, hogy ez rányomja a bélyeget a kapcsolatunkra.

- Örülök, hogy beláttad a hibádat.Nem nézek rád máshogy ez miatt és nem haragszom rád!
Persze nekem sem volt mindegy mikor megtudtam és eszembe sem jutott volna megakadájozni Ricky büntetését a számodra.
Nagyon is megérdemelted, hogy érted menjen és keresztbe húzza a számításaidat! - elmosolyodtam ahogy ő is, tudtuk mindig ketten, hogy a bemutatóról volt szó.
Ilyen az élet mifelénk, tudunk szeretni de nem érdemes játszani és kézpénznek venni. - tudtam mire gondol.

- Viszont boldogan várom, hogy összeházasodjatok. - dőlt hátra a székében s olyan mélyen szemeimbe fúrta fiával megeggyező zöldjeit, hogy megláttam benne az igazi énjét.
- Tudnod kell Reederica te nem csak a fiam felesége leszel hanem a jövendőbeli maffia főnöm asszonya.Az első számú nő akinek hideg vérrel kell támogatnia a férjét. - mondta s igazán hízelgőek voltak a szavai még így is, hogy jelenleg a maffia főnök beszélt belőle.
- Szóval egy kicsit lejebb kell venni a latin temeramentumodból, ez máshogy nem megy.
Jót akarom neked és azt, hogy boldog légy de ehhezz alkalmazkodnod kell.

Bólogattam szavaira hiszen tudtam, hogy érti.

- Megmondom neked őszintén, hogy nagyon is értem Ricky miért őrüp meg érted ennyire.

Kérdően néztem rá.

- Páratlanul szép nő vagy, szexi ez nem vitás...akárkinek elvennéd az eszét és el is veszed magad körül ez tény, lást Franky esetét.Van benned valami ami vonza az embereket és megőrít minket szegény bolond, halandó férfiakat és ezt jól használod.
De néha bölcsebb ha lejebb veszel kicsit és engedsz mert bizonyára boldog akarsz lenni, Ricky pedig nagyon türelmes veled magához képest és mit sem ér majd ez a bájos pofid ha Ricky mellett néha nemtudod majd befogni azt a szép szádat. - arcomhoz érve megsimogatta azt.

Amitől más fél az nekem természetes, amire más vágyik az számomra kézzelfogható.
Itt ültem a maffia főnökkel szemben s számomra ezek voltak a mindennapok.
A pincér remegve hozta ki italát én pedig akkora kiváltsagban vagyok részes, hogy családomnak mondhatom őt.

Beszélgettünk már, de ilyen mélyen, kettesben még soha.

Felállt székéből s kezét felém nyújtotta.
Elfogadtam azt s ölelésbe vont ami ügyünk lezárását s egyben a megbocsájtását jelentette.

- Köszönöm, hogy a családod része lehetek. - mondtam ő pedig elmosolyodott.

- Én pedig azt, hogy boldoggá teszed a fiamat.Mindig legyen ez az első számodra.

Ki sem kellett mondania, hogy tudjam konkrétan miről szólt a beszélgetésünk.
De mertem volna bármit is mondani?

Igazából szavai mézes mázas dísz csomagolasban átadva annyit jelentett, hogy...

" Az a dolgod, hogy szép legyél és boldoggá tedd a fiam a szádat pedig fogd be és akkor boldogan élhetsz majd "

Igen, tudom.Jót akar nekem is és a fiának is.
De én tudom mi a legjobb a fiának.

Ez a nap is eltelt s ott tartottunk, hogy péntek reggel van én pedig behánytam ébredés után majd benyomtam egy fél görög dinnyét amitől egész nap pisilni jártam.

Miután késő délután kellőképen megszeretgettem vőlegényemet felpakoltam és megsem álltam kislakásomig ahol Roseal és Willel töltöttem az utolsó hajadon estémet.

- Szex És New York egy és kettő megbolondítva egy kis pezsiveeeel? - kiáltotta Will mire Rose hirtelen abba hagyta tevékenységét a konyhában és ígyszólt.

- Kicsikéin figyeljetek. - összenéztünk Willel. - Nagyon úgy néz ki, hogy Bastinek kistesója lesz.

Felugortam a kanapéra és toporzékolva visítottam mint egy őrült. - Mivaaaan? - kiabáltam.

Emlékszünk még, hogy tegnap anyám és Sharon is ugyanezt csinálták miattam?

- Uristen Rosie, ez fantasztikus. - mondta Will s közben gyanúsan nézett rám mert még mindig ugráltam és visítva toporzékoltam. - A nő megbuggyant.

-Reed jól vagy? - kérdezte Rose.

-Ne - ke -mis, ne-ke-miiiiis.- kiabáltam szaggatottan ahogy ugráltam.

- Mivan? - kérdezte Will majd felállt és beharapta száját.

Will sosem sír, olyan mint én de most nagyon kellett koncentrápnia, hogy ez így is maradjon. Rosera nézve láttam, hogy sításra torzul az arca, óhhj neee, Rose nagyon csúnya ha sír.

- Jaj csak te ne sírj mert nagyon rusnya vagy olyankor. - mondta neki Will, mire Rose fejbe dobta egy csirke nugetsel ami épp a kezében volt.

- Rusnya vagy te eléggé, mindjárt fejbe doblak a szósszal is.Na add vissza a csirke falatom!!!

Will felugrott majd felkapott és megpörgetett, hosszasan ölelt s mintha éreztem volna nyakamon pár kósza könycseppet ahogy hozzám bújt.

- Reederica én annyira de annyira örülök. - mondta Rose. - Elsem tudod képzelni, hogy mennyit imádkoztam ezért, borzalmas volt látni a fájdalmadat. - remegő hangja elcsuklott s én egy mosollyal tudattal vele amiben minden benne volt, hogy hálás vagyok és köszönöm, hogy mellettem egy ilyen barátnő van.

Rose a nyakamba ugrott s úgy zokogott.
Édes kis lelkem, annyira jó a szíve.

- És mi? És mikor? - kivámcsiskodott Will.

- Én úgy néz ki két hetes vagyok. - mondta Rose.

- Én egy hónapos.

- Téli bébyk lesznek.Hmm, Reed te lehet a karácsonyfa alatt fogsz megszülni.

Felnevettünk barátnőmmel Will bolondságán majd megegyeztünk, hogy Will ma helyettünk is iszik, ami úgy negyed óra alatt másfél üveg pezsgőt jelentett s közben készültünk a közeli Tescoba, hogy alkoholmentes pezsit szerezzünk az esténkhez.

- Csoki fondüt akarok! - mondta izgatottan Rose.

- Dinnyét akarok, és pelenkát mert folyton pisilek a dinnyétől.

Persze nem maradhatott el a közös buli szett ami május elejéhez alkalmazkodva egy nagyon menő melegítő volt fehér színben a " férjhez megyek " felirattal s barátaimnak baba rózsaszínben az én vagyok a " koszorúslány " és " én vagyok a tanú " felirattal.

Mondanom sem kell, hogy Will azokkal a gyönyörű kék szemeivel ebben a rózsaszín szettben olyan volt mint Ken baba s Rose a szőke hajával olyan mint Barbie miközben éppen ez volt a téma.

- És én vagyok a latina házvezető nő aki minimálbérért pucolja a szarotokat, kapjátok be hülye angolok.

- Reed, te félig angol vagy az én apám francia az anyám pedig ír, semmi közöm az angolokhoz.

Nevetett Rose s igaza volt mert a szülei Párizsban találkoztak majd ott is éltek, később ingáztak s végül anglia lett az arany középút, szóval hasonló a sorsunk.

Will csendben volt mivel ő a megtestesült tökéletesség és ezt tudta jól.

- Nézd, hogy halgat a kis tökéletes. - mondta fintorogva Rose de orra alatt nevetett.

- Most mivaaan? Nem tehetek róla. - Will is pepita volt akárcsak mi, félig angol s nem akármilyen, igazi kékvérű angol a másikfélről pedig német.

- Na jó, ne veszekedjetek hanem keressétek a dinnyét.

- Pelenkát is vegyünk, mert nem alszom melletted ha lepisilsz, lehet othon a perverz embered még élvezi is de engem nem fogsz lepisilni. - mondta Will a bolondságait.

Roseal összenéztünk és nevetésben törtünk ki ugyanis Will nyelve egyre lassabban pörgött és elvett egy pogácsát az üzlet kellős közepén amibe beleharapott.

Részeg volt, egyértelműen az volt.
Belékaroltunk és bevásaroltunk de mire a kasszához értünk televolt a kosarunk s talán el is gondolkodtam volna rajta, hogy miként visszük haza ezt a sok mindent így, hogy gyalog jöttünk ha nem pillantottam volna meg azt az embert akire ma egyáltalán nem számítottam.

- Azt a jóságos leborult szivarvégit nekije hejjj.- mondta Will. - Ez a kócos!

És igen, Ashley ott állt egy férfi melett és mosolya arcára fagyott mikor meglátott majd követte tekintetemet ami levándorolt a kerekedő pocakjára.
A furcsa az volt, hogy intett s a mégfurcsább az, hogy vissza intettem.

Furcsa ez az éjjszaka.
Csupa furcsaság van venne s remélem ez az utolsó mert nem bírok el ma este több furcsaságot.

- Hát de ennek gyereke lesz héjj. - mondta Rose.

Megvontam vállamat majd pakoltunk kifele tovább s közöltem barátaimmal, hogy a napi dinnye fogyaszsásom hatására mindjárt összepisilem magam.

Az emberek néztek körülöttem hiszen mondhatjuk, hogy ismert vagyok és még a kasszás csaj is odaszólt, hogy sok boldogságot.

A parkolon átt vezetett az utunk hazafelé s persze miért ne botlottunk volna bele újra kócos barátnőmbe.
Igazából nem érdekelt a jelenléte, nem zavart mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy halljam a dinnye roppanását ahogy belé vágom a kést és megreped.

- Reederica. - fordultam vissza nevem hallatán.

- Igen? - kérdeztem.

- Sok boldogságot. - mondta s talán egy halovány mosolyt is megeresztett.

- Köszönöm... - arcomra kiült egy furcsa mosoly ami kissé zavart volt... - Neked is. - mondtam miközben tekintetem levándorolt hasára mire biccentett s megköszönte.

Furcsa,furcsa,furcsa...furcsa ez az este.

Helló belló...bébykéim, gengszterkéim!!!

Szépen lassan de biztosan haladunk az esküvő felé, amit gondolom nagyon vártok.
De elárulom, hogy én is hiszen sok hosszú évbe telt mire ide elértünk, kicsit hiányoznak is már a régi idők amikor még csak ismerkedtek és húzták egymás agyát, milyen szép is volt nem de?
Viszont ide értünk s a kövi részben együtt férjhez adjuk a lánykánkat amireeee talááán most nem is kell annyit várni.

Millió csók...

🖤STORM🖤