Ha ez az asztal mesélni tudna...elmélkedtem magamban miközben lehuppantam róla s gondolva nem csak a kapcsolatunkra és a rajta végzett élményeinkre hanem mindarra ami az itt léte óta történhetett rajta.

Persze nem menekülhettem pedig én csak elindultam rendbe rakni magamat de Richard elkapott és csókra húzott.

-Nem mehetsz sehová... - megcsókolt. -...még nem.

Richard szemszöge :

Az elmúlt hat hétben rengeteg időt töltöttünk együtt, ennyit talán még sohasem tudtunk hiszen mindig volt valami vagy éppen csak kurva sok munkánk volt és a lehelető leg őszintébben mondhatom, hogy mindennél jobban élvezem, sőtt kiélvezem...

- Te deseo... - tudtam, hogy értékelni fogja hiszem olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy majd hanyadt vágtam magam.

Yo También...- mondta hallkan a számra suttogva.

Kérem szépen elkezdtem tanulni spanyolul ami napról napra magával hozza a spontán röhögő görcsöket de sebaj én próbállkozom tovább.
Persze nem vagyok egyedül a tanulással, hiszen szépséges barátnőm fegyvert ragadott és lőni, tárazni tanítom.

Lassan itt az egy éves évfordulónk ami egyben Reederica huszonhetedik születésnapja is , szóval itt az ideje, hogy meg tanuljon bánni a fegyverrel úgy, hogy magára az ne legyen veszéllyel.

Tanulgassa az én draga lelkem, s jelenleg csak kétszer lőtt mellé de akkor baromira...
Egyszer az aktuálisan használt autó lámpájat amivel megérkeztünk a gyakorló pályára, másodszor meg a kerekét.

Imádtam a vele töltött idő minden percét és tudom, hogy ezzel ő is így van...

- Tovadia te quiero... - mondtam, hogy még akarok...még belőle.

-Soy tuyo... - óh istenem, megbolondulok tőle mikor ezt mondja...A tiéd vagyok.

Megbolondulok tőle, az érintésétől, mozdulataitól, szavaitól, bőrének selymes tapintásától és az illatától...

Puha ajkai végig csókolták nyakamat, csillogó szemei beragyokták a félhomájban irodám minden egyes négyzetét.
Fikarcnyit sem halványult az a tűz ami érte lobban terstemben s szívemben már több mint egy éve.Nem bírtam bérelni vele.

Éjjfél múlt pár percel mikor belemarkoltam dús hajába s úgy szorítottam magamhoz a gyönyör kapujában irodámban már másodjára...csókommal csitítottam sikolyát s bele telt kis időbe míg lecsillapodott felhevült testünk. -Boldog Születésnapot!

- Óh, köszönöm édesem. - monta.

Ma van a születésnapja amit egy város rengető hatalmas partyval készülünk megünnepelni.
Pár nap mulva el kell utaznom de augusztusban megígértem neki, hogy vele tartok Dominicára és eltöltünk egy kis időt a nagyszüleinél.

°°°

Arra ébredtem, hogy telefonja csak nem bírja abbahagyni a rezgést ezért érte nyúltam s lehalkítottam.Kijelzőjén már ott díszelgett több szülinapi üzenet is ami természetes, nekem viszont négy darab név volt ami baszta a csőrömet így hát megnyitottam.

Rodrigo Gutieres : Boldog Születésnapot Reederica. - majd egy hozzá csatolt kép amin Beckyvel és a kislányukkal mosolyogva néznek a kamerába s körülöttük a Boldog Szülinapot matrica villog.Tudtam róla, hogy megbékéltek de jobb volt ezt látnom.

Franky : Boldog Születésnapot Mrs Williams. - na, ez már tetszik.Franky ezzel a megszólítással elintézte magának, hogy felmentsem a külföldi ingadozások alól.

Alexander Hamilton : Hát Boldog Szülinapot kívánok, jól elintézted látod? Ha igent mondtál volna akkor most Mrs Hamiltonként köszönthetnélek...

Mi a picsa... Reederica mondta, hogy ez a csávó beteg viszont azt nem gondoltam volna, hogy majd üzenetekkel bombázza a születésnapján.
Három üzenetet is írt, talán ideje lenne szétverni a fejét.

Alexander Hamilton : Miért nem volt jó? Miért nem akartál hozzám jönni? Anyám is szeretett...
- ezt a pancsert. Az utolsó mondatán felnevettem.Miez, hogy anyám is szeretett?

Alexander Hamilton : Most jobb így? Egy maffiózó babája lettél...Gratulálok. - hmm, a csávó nem bír veszíteni, csak nehogy elveszítse a fejét még a mai nap folyamán.

S ami a legjobban dühített, egy üzenet tőle...

Pryanka Bell : Boldog Születésnapot kívánok az én csodás főnöknőmnek. - és egy csomó szívecskés emoji.

Ennek a nőnek álomellenes pofája van.
Jól dolgozik Reederica elmondása szerintem és rá bízhatja a cég ügyeit, ezáltal elég ha később megy és hamarabb le is léphet ami számomra több mint ideális viszont gyanus nekem ez a picsa.Hatalmas csillogó szemekkel nézi őt és isteníti barátnőmet de nem olyan barári szinten.
Folyton a kedvében akar járni és ez nekem nagyon nem tetszik, le merném fogadni, hogy a másik csapatban játszik.Perszr tudom, hogy nem kell tőle tartanom hiszen Reederica nem kapható az ilyen dolgokra még is felbasz ez a mézes mázas duma amit annyira erőltet.

Halk nyöszörgést hallottam magam mellől, barátnőm homlokát ráncolva hümmögött s próbállt felébredni.Előfordul mostanában...

-Kicsim semmi baj. - közelebb húzódtam és odabújtam hozzá.

Fujtatott majd hirtelen felébredt s riadt tekintete megtalálta enyémet.Nem kellett kérdeznem, hogy tudjam rosszat álmodott, sőtt azt is tudtam mivel álmodott.Az elmult hetekben ez többször is előfordult, eleinte sokat sírt miatta de a héten már jobban viseli.

- Jóreggelt. - mondta hallkan majd még közelebb bújt.

- Jóreggelt szülinapos. - elmosolyodott de nem tartott sokáig. - Megint?

Nagyot sóhajtott, fejét mellkasomnak döntötte s bólogatott.

- Kaptál pár üzenetet.

- Uhh...remélem Alex ma nem indul be..tudod az exem aki... - elkezdte magyarázni.

- Már beindult, feltünt a neve és megnéztem, remélem nem gond.

- Dehogy...- mondta majd kezébe vette a telefont.

Alexander Hamilton...
Alexander Hamilton...
Alexander Hamilton...Ujabb három üzenet.

Megnyitotta s elolvasta az első hármat majd az azt követőket is hangosan.

Alexander Hamilton : Figyelj neharagudj, rosszul érintett mikor megtudtam, hogy van valakid.

Alexander Hamilton : De tudd, hogy bárhogy is alakul az élet csak egy szabadba kerül és vissza fogadlak.

Alexander Hamilton : Bárcsak újra láthatnálak, hallhatnám a hangod...Boldog születésnapot.

A lány nevetésben tört ki.

- Ez hülye..

- Hát nem félti az életét.

Elolvasta a többi üzenetet majd válaszolt is rájuk.

- De cuki ez a Prya...

- Na ja, csak kicsit túl fűtött.

-Miiii? - mondta olyan Reedericásan.

- Rád van cuppanva a nő, nem csodálkoznék ha rád gondolna miközben... - barátnőm játékosan számra tette kezét. - Neeem! Dehogy.

- Persze...oda van érted.

- Tuti nem.

- Fogadsz velem Malone?

- Miben?

- Hát azt ha megsúgom lefordulsz az ágyról.

- Akkor legkapaszkodok. - mondta egy olyan pillantást társítva szavaihoz ami elindította kezemet s nem is állt meg csak a lábai közt.

Ebből a beszélgetésből az lett, hogy majdnem együtt forogtunk le az ágyról, majd majdnem elcsúsztunk a csempén a fürdőszobában és Reederica beverte a fejét a mosdó kagylóba, de nekérdezt, hogy hogyan mert ezt túlságosan extrém lenne elmondani.

Imádtam vele az életet, imádtam minden egyes porcikáját s imádtam azokat felfedezni ami ilyen kis balesetekhez vezet néha.

Meleg nyári nap volt ez a mai, lenge fekete ruhája elég rövid volt ahhoz, hogy hosszú lábaiban gyönyörködhessek háta pedig szinte teljesen szabadon volt.
Hosszú fekete haját szögegyenesre vasalta és ajkai csillogtak a csillámos szájfénytől.
Más férfiakhoz képest én imádtam s nem zavart ha összekeni a számat mert úgy fogtam fel, hogy ezzel megjelöl vagy is tudassa másokkal, hogy összetartozunk.

- Csillám tesók örökre! - nyomott egy csókot a számra mikor beültünk a kocsimba és elindultunk.

-Te perverz! - mondtam nevetve.

-Ja nem úgy, neem fuuuj.Akkor csillám spanok inkább csillám spanok. - mentegetőzött.

Úgy döntöttem, hogy az esti buli és a délutáni meglepetés mellé veszek neki egy autót s persze hátsószándékom is volt ezzel kapcsolatban.

Nem tudta, hogy hová megyünk s mikor befordultam az egyik autószalon kapuján már tudta és le esett neki szándékom az ismerős környék láttán.

-De gonosz vagy!

-Nem vagyok gonosz csak most nyomatékosítjuk az exed szemében, hogy megbaszódhat.

-Jaj te, most menjek bele a mocskos kis játékodba?

-Még szép. - vigyorogtam rá.

Kézen fogtam és elindultunk befelé, cipője feltűnő kopogással jelezte jöttünket s az ott dolgozok felfigyeltek ránk.Szemükkel végig kísérték Reedericát, bizonyára tudták ki ő és pillanatokon belül megjelent az exbarátja is aki úgy nézett a lányra mintha szellemet látna.

- Miben segíthetek? -kérdezte az egyik eladó hölgy.

- Hát hölgyem maga semmiben!Ha autóról van szó én nem bízok a nőkben.

Barátnőm elindult körülnézni meg meg állt az autók mellett és körbejárta őket, közben pedig észre vettem, hogy emberünk elindul felé s én is így tettem.

- Szia. - mondta a lánynak ő pedig megfordult.

- Szia Alex. - épp, hogy csak rápillantott.

- Mit csinálsz itt? - kérdezte de erre már én válaszoltam.

- Autót szeretnék venni a szülinaposnak!

- Neki? - mutatott rá s elmosolyodott. -De hiszen ő nem vezet.

- Már, hogy ne vezetne? Megy mint állat, már a kanyarok előtt is megtanulta, hogy fékezni kell.
- mondtam büszkén barátnőm pedig elmosolyodott.

- Hogy mik vannak... - mondta.

- Jó tanárom volt. - válaszolta barátnőm.

-Nos lényegében azért jöttünk, hogy a jövendőbeli feleségemnek megvegyük álmai autósját. - a férfi felnevetett. - Hmm, ennyire vicces lennék? - kérdeztem.

- Elnézést, csak egy kicsit meglepett ez a jelző hiszen mint gondolom tudja, hogy ismerem a kisasszonyt és nem hiszem, hogy feleségnek való.

A férfi vagy fél fejjel alacsonyabb volt nálam, ahogy lenéztem rá vállára raktam a kezem s kissé rászorítottam majd halkítva magamon megszólaltam. - Hát nemtudom, pár órája mikor rinyáltál neki üzenet formájában még nem ezt írtad. - Tekintete elkomorodott, láttam rajta, hogy kezdi kapisgálni, hogy mi a szarért vagyok itt.

Eközben Reederica az autók körül billegett, szemügyre vette, meg állt néha és bekukcskált az ablakon.

- Én..

-Igen te! Te most kurvára leszálsz róla mert jelen pillanatban még kibaszott kedves vagyok.
Csak is miatta nem törlek össze, szóval abba hagyod a faszságaidat és beletörődsz, hogy nem akart hozzád menni és elhagyott.

Méllyen kifújta a levegőt.

- Maga beletudna? Nézzen csak rá, nem kell bemutatnom.Ki ne akarná ŐT. - mutatott a lány felé. - Van aki beletudna törődni abba, hogy álmai nője nemet mond?

- Nekem ilyenen nem kell gondolkodom mert engem nem csak szeret, belém szerelmes! - mondtam ki a tőlem megszokott gúnyos mosollyal arcomon.

- Reederica szerelmes?

- Gyönyörűm egy pillanatra kérlek... - barátnőm odasétált szavamra.

- Igen? - kérdezte.

- Itt a fiatal ember hitetlenkedik az irántam táplált gyengéd érzelmeid kapcsán...szóval mond csak el neki...

- Richard kérlek...

- Ó, hidd el erre szükség van...

Barátnőm a férfira nézett... -Nos, mi az ami nem érthető számodra?

- Beszélhetnénk pár percre négyszemközt. - tette fel a kérdést, Reederica pedig rám nézett.

- Hát hogyne. - feleltem.

-Remek. - bólintott de barátnőm csak elmosolyodott mert ő értette, értette, hogy ez egy nem volt a hanglejtésemből.

-Hát nem! Nem hallatszott a hangomon, hogy ez egy nem akar lenni?

-Most komolyan engedélyt kell kérned, hogy beszélhess velem egy percre?

-Nem kell engedélyt kérnem Alex, csak tudod én élek együtt vele és mindenkitől jobban tudom, hogy Richard ha felhúzza magát az senkinek sem lesz jó. - mondta barátnőm, és milyen jól mondta.

-Igen, valahogy így. -feleltem.

-De ha mondjuk úgy viselkednek mint egy felnőtt férfi akkor most nem penne ez az egész.

- Na jó, kapsz két percet! - mutattam fel két ujam. -Kettőt!

Reederica szemszöge :

Richard odébb sétált majd elkezdte szemügyre venni az általam kinézett kocsikat.
Alexre pillantva vártam, hogy megszólaljon s igazából nem éreztem semmit, az emlékek vele kapcsolatban eltörpültek az mellett amit most élek átt Richardal.
Nem volt bennem semmi ami miatt úgy néztem volna az előttem állóra mint egy egykoron fontos emberre az életemben mert igazából nem volt az.Szeretni szerettem de csak annyira, hogy az ágyamba engedjem, kedvelni kedveltem, de csak arra volt elég, hogy jólérezzük magunkat de semmi többre.
Alex jóképű volt és jóvolt az ágyban is, de nekem ez nem volt elég hiszen mindezek mellett anyuci pici fia volt akit az indított be ha megsimogassák buksiját a munkahelyén.

Most mondhatnám, hogy Richard mellett elbújhat de feleslegesen tenném hiszen Richard mellett az életemben megforduló összes férfi elbújhat.Jobb és több mindenkinél...ami mással kurva jó volt az Richardal eszméletlen s kimondhatatlanul jó...vagyis nekem ő a legjobb.

- Hallgatlak, de nemtudom mit szeretnél még tőlem, tudtommal lezártuk s ahányszor újra próbálltál kapcsolatba lépni velem én ismételten elmondtam nyiltan és érthetően, hogy nem érzem úgy, hogy lenne jövőnk.
Én megpróbálltam de nekem ez nem ment.

- Értem én, de most mégis megy.
Miért pont vele megy? Hiszen tudod, hogy ki ő Reederica. - halkított magán. -Ha egy másik férfi mellett kötöttél volna ki talán megértem, bele törődök de ő? Az egész város sőtt az ország de talán még egyes körökben vilag szerte ismert a neve.Te hogy az istenbe nem tudtam,hogy miféle? Mert el nem hiszem,hogy úgy engedted közel magadhoz, hogy pontosan tudtad kicsoda.
Mi akarsz lenni? Hmm? Maffiózó feleség? Aztán ha olyat szólsz majd jól elver.Higyem el amit az újság ír? Reederica Malone jaj szegény Reederica Malone hat hétig gipszet viselt egy fürdőszobai baleset miatt!? Még ha nem is értem annyit, hogy hozzám gyere attól még eltöltöttük egy évet együtt és ismerlek.

- Te jó isten, ilyeneken agyalsz?
Igen, megcsúsztam abban a kurva fürdőszobában de kár is tépni a szánkat ilyen hülyeségek végett...
Alex ez nem a te dolgod már, sajnálom...nem akartam fájdalmat okozni de ez az egy életem van és azt akartam, hogy olyas valaki mellet álapodjak meg akibe szerelmes vagyok.
Nem akarom ezzel lerombolni az egódat, jó volt veled az az egy év, de hidd el nekem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.Az elmúlt egy évben rájöttem, hogy kivagyok.

- Én féltelek ettől az embertől... - mondta majd közelebb lépett...

- De neked engem már nem kell féltened, sőtt senkinek sem kell , pláne nem tőle.
Úgy bánik velem mint a legféltettebb kincsével s ezt elhiheted.Mellettem igazán jófiú...ha akarom. - s ezzel hátraléptem egyet.

-Jófiú?Az a Ricky.W jófiú akitől összeszarja magát London?

-Alexander, engem az nem érdekel, hogy mások mit csinálnak, mondanak vagy éppen hova szarnak, ha jólesik hát szarják össze magukat én akkor is szeretem azt az embert aki a beszarásuk okozója.

-De ő egy bűnöző.

- És mivan akkor ha én is az vagyok? Alex én már nem ugyanaz a nő vagyok mint másfél évvel ezelőtt! - meglepte őt ez a kijelentés s szemeimet fürkészve mintha pofán csapta volna a felismerés.Talán rideg tekintetem és rezzenéstelen fagyos arcom volt ami elárulta vagy az a tökéletesre csiszolt féloldalas kissé ravasz, enyhén gonosz mosoly ami úgy illett arcomhoz minhta minig is ott csücsült volna ajkaim széllén s csak vártam volna a megfelelő pillanatot, hogy megmutathassa magát.

-Te már közéjük tartozol igaz? - vette méghallkabra.

-Mem kell helyeselnem arra ami egyértelműen látszik. Alex, maradj ki ebből és éld az életed, mert most még elfogja nézni de jövőre már nem ha úgy döntenél, hogy születésnapom alkalmából felhozod a múltunkat.
Légy boldog azt kívánom mert én is az vagyok!

Elgondolkodott, láthatóan nagyon agyal valamin.Száját rágcsálta s kis idő utan így szólt.

- Neki majd igent mondasz?

Nem kellett gondolkodnom a kérdésen, egyértemű a válasz és én egyértelműen rá is vágtam.. - IGEN!

- Értem, hát akkor légy boldog.Csak meg ne bánd, hogy így döntöttél. - nemet intetten fejemmel.

-Na, kidumáltátok magatokat? Nem akarok több időt elpazarolni a szülinapodból. - mondta Richard majd egy jelentőség teljes pillantással illette Alexandert.

- Persze. - mondtam.

-Akkor melyik autó legyen?

-AZ! - mutattam egy gyönyörű fekete Audi TT- re s Richard elmosolyodott.

- Rendben, amit csak szeretnél hercegnőm! - mögém lépve átölelt s puszit nyomott arcomra nekem pedig automatikusan hatalmas mosolyra húzódott a szám.De hát ez természetes hiszen szerelmes vagyok, menthetetlenül, kimondhatatlanul szerelmes.

Alex kiállította a papírokat,Richard fizetett, nekem pedig lett egy új autóm.

- Elegem van, fel kell venned a nevemet mert ezek nem értik, hogy mivan...engem ez kurvára felbasz Reederica.Ezt is nyakon kellett volna szúrnom a picsába... - Richard kiakadt s a szalonba vezető úton felhozta Rodrigot,Vans nyomozót és még a halott Ryant is aki annó meglőtte.

- Rodrigot már rég lerendeztem, Vans nyomozó is eltűnt, Alex úgy néz ki felfogta, a clubbos faszi pedig halott.

- De még mindig ott van az új nő.

- Richard rémeket látsz.Pryanka csak kedves velem ami érthető hiszen a főnöke vagyok.

- Majd meglássuk. - zárta le ennyivel s leparkolt a Harrods előtt.

Ruhámért mentünk a szalonba amit mára készített el nekem az én ügyeskezű csapatom.
A város legjobb szabói és varrónői nekem dolgoztak s az általam megtervezett ruhát mára ígérték.

Akárcsak tavaly, most is lufikkal,pezsgővel és tortával vártak.Felköszöntöttek majd ittunk egy pohár pezsgőt és követelték, hogy vágjam fel a tortát.Az idei egy extra csokis cukormentes torta volt s bár nem voltam éhes, benyomtan egy szeletet Richard pedig legalább hármat.

-Oh, Reederica elkészült a ruhád, gyere próbáld fel.Segítek, olyan leszel benne mint egy álom... - mondta Prya mire Richard felfigyelt s felhúzta szemöldökét.

- Hagyjad csak, majd én felhúzom a cipzárt. - mondta, miközben tolta befelé a tort szeletet s elterült a Glamour stílusú kristályokkal díszített fotelban. - Ahogy szoktam.

-Nem lenne jobb ha én segítenék és Mr.Williams csak este látná rajtad?

- Mibajod te nő? - jaj ne, gondtam magamban. - Mit buzogsz itt nekem, nem volt este semmi?
Fel vagy húzva rendesen, töltőn ültél egész este mi? Na üljél ide lefele, gyere egyél tortát és nyugodj meg,attól majd megnyugszol. - láttam, hogy Pryanka nem érti mivan, de nem mert ellenkezni, Richard megragadta a kezemet s maga után húzott a próba fülkébe.

-De ezen nincs is cipzár... - kiáltott a gyorstempóban előre haladó Richardnak a lány aki húzott maga után s nem túl kedvesen kiáltott vissza neki. - NEMBAJ!MEGOLDOM!!!!!

Öt percel később...

-Ezt ide dugom.

-Azt elől kell áthúzni.

-Én tudom, hogy kell!Ezt ide kell... - nagyon koncentrált.

-Richard, én terveztem a ruhát! Tudom mit hová kell és azt nem oda kell nekem elhiheted.

-Akkot ide.

-Nem oda, várj... - elmosolyodtan olyan édesen próbálkozott.

-Na látod? Megoldottan nem? - kérdezte az elismerésre várva.

-De, nagyon ügyes voltál. - mondam a legszebb mosolyommal társítva majd kiléptem a lányok elé.

-Mintha rád öntötték volna. - mondta Prya egyből.

Richard szemszöge :

-Mintha rád öntötték volna. - szivem szerint kibökném ezt a nőt az ablakon.

Barátnőm a tükörfelé fordult majd megigazította magán a ruhát.

- Itt vannak a kesztyűk is, segítek fel....

-A picsába is, nem magatehetetlen...feltudja venni azokat a kurva kesztyűket egydedül is!
- förmedtem rá.Nem zavart, hogy mindenki engem néz s az méginkább nem, hogy ennek a mézes mázas ribancnak úgy elkerekedetek a szemei, hogy majd kiestnek a helyükről.

- Én csak...csak segíteni akartam. -mondta.

- Van neked bármiféle iskolád, papirod, diplomád ami a divathoz kapcsolódik?

-Nem, én..

-Na látod, akkor térj vissza ahhoz amihez értesz... - visszafordultam barátnőmhez aki kérdő tekintetével engem nézett majd elfordult és így szólt...

-Rendben lányok, én vissza öltözöm azután indulunk is, tartsátok a frontot, bízom bennetek.Szép napot mindenkinek...

            Folytatás a következő részben...

Édes,drága Grngszterkéim!

Erre a folytatásra várni kell majd és nemtudom, hogy mennyit.Nemtudom mikor tudok majd írni, egyáltalán tudok-e, vagy hogy leszek az elkövetkezendő időszakban.
Két héten belül műteni fognak amit azért írok le, hogy elkerüljük a " folytasd és a lesz még folytatás" féle kommenteket.Igen lesz folytatás és nem tervezem félben hagyni.Egy kis megértést kérek mivel hat hét lesz a gyógyulási idő és nem tudhatom előre, lehet két hét után jól leszek és tudok majd írni de lehet,hogy egyáltalán nem.
Ha érdekel titeket ez az egész ami most vár rám írhatok róla, elég megossztó dolog amire készülök és talán van akit érdekelne a nézetem.

S persze nem mehetünk el az mellett sem, hogy elértük a 300K + megtekintést amit el sem hiszek.
Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy részről részre itt vagytok, köszönöm a régieknek és köszönöm az újaknak is.Hálás vagyok nektek ezért a szép számért, hihetetlenek vagytok.Köszönöm!

Millió csók....

🖤STORM🖤