- Jáááj, becuppantja a kezem ez a rája. - nevetett Katie miközben a kéklő óceánban lubickolt s rájákat simogatott.

Nagyapám régi, jó cimborája foglalkozik ezekkel a szépségekkel s az én kis barátnőm oda meg vissza volt, hogy "halacskákat" simogathasson.

Itt az egész banda, úgy döntöttünk, hogy kipihenjük a nyár fáradalmait, megszökünk a Londoni ősz beköszöntésével Dominicára a hideg elől, hogy élvezhessük kicsit a napsütést.

Roseék babája már két hónapos, mióta meszületett és jelen van az életünkben az én pánik rohamaim mind egy szálig megszűntek.
Persze szükség volt pár napra és a nagyival is rendszeresen beszéltünk róla, még el is mentünk hármasban egy wellnes hétvégére ahol anyám pirittyelése nem is hagyta volna, hogy bármi másra gondoljak, nagyanyám szaktudása pedig most is kincset érte mint mindig.
Richardal hetente megszöktünk egy - két napra a világ elől és olyan helyeken jártunk amitől eldobtam az agyamat.Kigondolta, hogy még kastélyuk is van az ország több pontján.
Esküszöm olyan ez mint a filmekben, egy mesebeli angol tályon gyönyörű kúriák, kisebb kastélyok amit nagyon élek minden egyess alkalommal.

Teljesen elvarázsoltak ezek a tályak és az ódon falak na meg persze Richard forró érintései egy - egy ilyen napon mikor kizárjuk a világot és a hideg falak közt csak is egymásra koncentrálunk.
Most viszont magunk mögött hagyva a hideg időt meglátogattuk a nagyszüleimet csapatostul.

Nem a legjobb időzítés Katie számára hiszen most kezdte az első osztályt, de Naomi belement ha naponta bepótoljuk a hiányzását és gyakorolunk a kislánnyal.

- Gyere Katie megyünk gyakorolni.

- Péntek délután? - tette fel a kérdést s hatalmasra nyitotta gyönyörű kék szemeit. - De hiszen most nem is lenne órám anyaaa.

- Kisasszony, engem ez nem érdekel!Megegyeztünk. - Naomi elindult Katie után a vízbe s derekánál fogva vonszolta ki.

-Segíts Jázminom...segítsééég. - kiabált Katie.

- Anyádnak igaza van! Megigérted neki, na gyere szépen.- nyújtottam felé a kezemet.

-Szia Pablo, Szia Julio, Szia Erique.

-Erique? - nézett rá Naomi.

-A rálya anyaaaa, a rálya. - válaszolta s én egyre inkább úgy érzem, hogy lesz még baj ezzel a lánnyal úgy kilenc, tíz év mulva.Nagy szája és lehengerlő stílusa ezzel a gyönyörű szempárral és anyja szépségével igazán halálos kombó lesz...

- Emlékeztet valakire. - nézett rám magyapám s közben mosolygott.

A többiek kint maradtak a parton mi pedig bementünk Richardal s amíg én előkerítettem Katie rózsaszín kis csőrös poharát adig ők elkezdték gyakorolni a betűket.

Richard jól bánt a kislánnyal és ez megmosolyogtatott amit észre is vett rajtam.
Tudta,hogy mire gondolok de már nem fájt, túl tettem magam rajta.

- Reed, szerinted megoldható, hogy a papusod készítsen nekem grill virslit amíg tanulok?
Érzem, hogy nagyon éhes leszek mire befejezem...nagy meló ez az írás.

Mondtam már, hogy imádom ezt a lányt?

-Hát hogyne. - simítottam végig hosszú barna tincsein.

Egy órával később Katie tömte befele a hotdogját miközben nagyapám ölében ült és...

- Luise papus, te vagy a legjobb hotdogos bácsi az egész világon!

-Kisasszony!Az idősebbeket magázzuk, hol van a jómodorod? - csattant fel Naomi mikor beértek a partról.

- Kedvesem, mi már letegeződtünk a kisasszonnyal. - az én Luise papim ilyen volt, laza és fiatalos.Amíg volt mit enni s a kezében egy jó koktélt tarthatott ő boldog volt.

-Mi lesz az esti program? -kérdezte Franky.

- Az lesz kisgyerek, hogy elrakunk téged aludni Agnes pedig olvas neked egy esti mesét.

-Látod milyenek velem? -nézett Franky a batánőjére akiről mellesleg kiderült az elmúlt két hónapban, hogy velem egy idős és olyan mestersége van ami hallatán majd eldobtam az agyam, öt hete már, hogy nekem dolgozik és volt időm megismerni ez idő alatt.
Remek szakember és igazán kellemes társaság is, cipőket készít.Én megálmodom ő pedig megvalósítja minden elképzelésemet.
Hát nem csodás?

Mikor Franky vissza jött, kérdés sem volt, hogy vele tard Agnes is így végül minden körbe ért.
Jelenleg gondtalanul éljük a mindennapjainkat s számomra ez a legfontosabb.

Egyetlen egy bibi van az pedig Prya.
Jól végzi a munkáját viszont Richard nehezen viseli el a stílusát.
Telefonom hangjára lettem figyelmes s egyből érte nyúltam, hogy elhalkítsan ugyanis a kicsi Basti alszik.

Rose és Charlie kisfia a Sebastian Andrew Lock névre lett keresztelve s büszkén jelenthetem ki, hogy ebben Willnek és nekem nagy szerepünk volt.

De mire érte nyúltam Richard kinyomta s egy mindent elmondó nézéssel tudatta, hogy ki volt a vonal túlsó végén.

A késői ebéd után mindenki arra ment amerre akart, mi Richardal felmentünk lepihenni, a nap és a víz kiszívja az energiánkat.

- Még csak három napja vagyunk itt de már olyanok a tincseid mint a tejes kávé. - mondtam miközben játszottam vele, bele -bele túrtan és elvoltam nyúlva mellette.

-Befonod a hajam? - imádtam ezeket a hétköznapi beszélgetéseket. -Ahaaa.

- Cserébe megkaphatod a testem. - ez hülye.

- Ja, hogy másként nem kapnám meg ? - kérdeztem egyből.

- De megkapnád csak most kétszer kaphatod meg egymás után plussz az extrák.

- Úgy érzem, hogy ez életem nagy lehetősége. - mondtam.

- Sőt, ha akarod előre fizetek. - mondanom kell, hogy itt már húzta rólam lefelé a bikini felsőt?

Mi nagyon jól elszórakoztunk az ezt követő pár órában, Richard nem hagyott felöltözni még akkor sem mikor fontam a haját.

-Na milyen lett? - kérdeztem.

- Kurva jó...de tudok valamit ami még jobb.

- Na nem mondod... - nevettem fel hangosan ahogy csiklandozta combomat majd az ágyra fektetett.

- Úgy szeretem mindenedet...de tényleg, mindent szeretek rajtad, benned és sosem bírok betelni.Sokszor eszembe jut, hogy tíz év múlva te még mindig ilyen jó nő leszel csak még harapósabb én pedig izom lazítót fogok szedni, hogy ne álljon be a derekam a sok szextől.

-Imádom a jövőképünket. - válaszoltam mosolyogva és édes csókot leheltem finom ajkaira.

- Lesz két, három gyerekünk...

- Eggy..

- Szóval lesz négy gyerekünk és..

- Eggy..

- Egy meg egy meg egy...

Felnevettem s nem hagytam, hogy befejezze, csókra hívtam újra s kezem levezettem hasáról az ágyékára....

Egy órával később mikor már kellőképpen kilustálkodtuk magunkat elindultunk le a partra.Páran bementek a városba, volt aki még a strandon volt s páran a kertben beszélgettek, iszogattak kis csapatunkból.

Richard szemszöge :

Hát nem csodás az élet? Lassan megy le a nap, langyos szellő fúj és mindenem megvan.
A barátaim mind egy helyen és a mellettem álló nő fülig szerelmes belém.

Újai az enyémekkel játszottak ahogy egymásba voltak gabalyodva, sétáltunk átt az úton s közben elhaladtunk pár árus mellett.
A nap már elindult lefelé, sokan a vízben voltak még és mégtöbben lent a parton, hogy megnézzék a naplementét.

- Hová is megyünk pontosan?

-Gyere és megrudod.

Reederica levette papucsát és úgy sétált a meleg homokban tovább.

-Sokat megyünk még? - kérdezte nyafogósan én pedig egy olyan pillantást küldtem felé amiből egyből értette, hogy nyelje le a nyelvét.

Egyszer csak megálltam, már messze voltunk az emberektől s ez az a hely volt ahol kicsit több mint egy évvel ezelőtt a homokban ülve megvallottuk egymásnak szerelmünket.

Minden ideális volt, semmi csicsa...nem izgultam mert tudtam, hogy mennyire szeret.

-Emlékszel,hogy egy évvel ezelőtt...

-Egy éve itt vallottad be, hogy szeretsz.

-Igen, és te viszonoztad.

-Ühüm...- annyira szép volt a mosolya.Arcán két kicsi ránc összehúzódott mindkét oldalt ahogy nevetett s szemei ilyenkor mégjobban ragyogtak.

- Egy év elég volt, hogy biztos legyek benne...veled akarom leélni az életemet... - megfogtam két kezés s már le akartam...

-Au au auuuuuu....

Reederica szemszöge :

Tudtam én, hogy merre tartunk, itt vallottunk egymás iránt táplált gyengéd érzelmeinkről elöször.Miközben Richard beszélt hirtelen eljutott az agyamig, hogy, miért is sétáltunk ennyit s miért is állunk itt a homokban egy méterre az óceántól, szép szavaitól mosolyra húzódott a szám és már biztos voltam benne,hogy meg akarja ké....

-Au au auuuuuu..... - hirtelen ahogy léptem szúró fájdalmat éreztem talpamban.

Richard derekamhoz nyúlt s megtartott.Felemeltem a lábam s éreztem ahogy végig csurog a vérem talpamon.
Segített leülni majd letérdelt mellém és megnézte a lábamat.

- Uhhh, ez nagyon csúnya...várj keresek valamit. - elkezdte kipakolni a zsebeit s egymás után adta kezembe a dolgokat.

Telefon, pénztárca, rágó, gyűrűs doboz...az anyja gyűrűs doboza...az amit Richard huszonnyolcadik születésnapján tavaly elővett és az újamra húzva elmondta a történetét.
Az a gyémánt gyűrű ami valami mesébe illő kis csoda és minden nő álma, sőtt minden Londoni nő álma, hogy megkapja Richardtól.

Talált egy zsebkendőt amit rányomott majd levette a csuklómról a hajgumit ami szükség esetére van ott sokszor és ráhuzta a lábamra, hogy tartsa a "kötést"

-Dr.Williams maga egy hős.

Richard szemszöge :

Na bassza meg...szegénykém lába elég komolyan vérzik s közben ahogy levezettem arcáról tekimtetem a kezére megláttam benne a gyűrűs dobozt.

A homokban ült és fancsali képet vágva szipogott.Ilyenkor olyan volt mint egy kislány, és igazából nem így terveztem de bassza meg a világ kurvára szeretem szóval mindegy.

Hirtelen puffanást hallottunk s barátnőm egyből felnézett az égre ahonnan a hang forrása jött.

Édesen kuncogott s én is elnevettem magam.

- Igazából most kellett volna megcsókolnunk egymást, felkaptalak volna és megpörgettelek volna a homokban...azt elkérhetem? - mutattam a dobozra ő pedig nyitott tenyerén felém nyújtotta.

-Tessék. - mondta s a tüzijárék felettünk gyönyörű színekben pompázva világította meg az eget.

- Malone, kurvára szeretlek...ezen nincs mit ragozni, már az első nap megbabonáztál jól ismered már a sztorit, én nem akarom tovább húzni szóval a feleségem leszel!

Nagyra nyitotta szemeit...

-Elnézést ez egy kijelentés volt?

-Igen!

-Nem nekem kellene az igent mondani?

-Most mondtad, igen.

-Csak benne volt a mondatomban az igen.

- Hé kislány, nyugi..ez már két igen...ne könyörögj, elveszlek.

Reederica szemszöge :

Hát hallotatok már ilyet?
Ezt a pofátlan, nagyképű majmot...
Néha úgy megtudnám tépni azokat a selymes kávébarna tincseit.

Kinyitotta a gyűrűs dobozt majd kivette belőle azt a csodás ékszert ami szó szerint két évszázada a családjáé volt és ami biztosította viselője számára, hogy ő jelenleg az egyik legnagyobb hatalmú nő a városban és egyben a Williams család tagja, Mrs.Williams.

A tüzijárék szíveket lőtt az égbe miközben Richard így szólt... - Ha azt akarod, hogy elvigyelek karjaim közt a kórházba akkor idenyújtod a kezedet és igent mondasz.

-Mire mondjak igent?

-A házassági ajánlatomra!

- Vagyis?

-Ahh, te nő hát legyen...

Homokban ülve vérző talpamat fájditva jajgatásom visszafolytva lestem gyönyörű szemeibe miközben így szólt... - Miss Malone, hozzám jönne feleségül?

Majdnem felpattantam de vissza estem a homokba. -IGEN IGEN IGEEEEEN.

- Hát ezt is megértük, mikor Reederica Malone igent mond egy férfinak, valaki hívja az újságírókat. - vállon boxoltam majd agyon csókolgattam.Gyönyörű méreg zöld szemei ragyogtak a boldogságtól.Nincs mese, összeházasodunk ez nekünk megvan írva a nagy könyvben.
Felkapott s elindult velem a partról kifele.Egyszer, kétszer majdnem elestünk a homokban de végül kiértünk az útra és taxiba pattanva tíz percen belül a kórházban voltunk.

Fertőtleníteték és bekötözték a lábamat.
Mikor megérkeztünk a többiek a kertben szórakoztak, sütögettek és ittak...hát persze, hogy ittak.

-Hol voltatok? És veled meg mi történt? - kérdezte Will.

-Ti is láttátok a tűzijátékot? - tette fel a kérdést Naomi.

-Hát persze, hogy láttuk hiszen nekünk szólt. - jelentette ki Richard.

-Azanyámot... - Pat tátott szájjal nézett ránk.

- Utószülinapi ajándék? - szólt Dan.

-Nem, megkértem Mrs nemsokára Williams kezét!

Will elkapta a kezemet és tátott szájjal bámult miközben Rose visított a nagyi pedig kiszólt, hogy ha nem fogja be akkor összevarja a száját mert Sebastian belébred.
Na igen, a nagyi volt a bébyszitter és imádta ezt a szerepet.

-Istenem, végre Igent mondtál...te jó isten... - sikongatott Rose.

-Elsem hiszem, hogy megértük. - köszi Will.

Igen kérem szépen alásan, ők a legjobb barátaim. Roseline Anders és Willim Gabriel Spirs.

Mindenki gratultált majd kitértünk arra is, hogy mi történt a lábammal.
Mikor elmeséltük a sztorit kivétel nélkül mindenkiből kitört a nevetés.

-Nem is ti lennétek... - mondta Xavier.

Azt estét így töltöttül, italozással és sztorizgatással.

Egy hét mulva vissza repültünk Londonba ahol megkezdődött az esküvő szervezés amibe néha napját belefájdul a fejem.

- Csak citromos ne legyen. - mondtam fintorogva.

-Hmm, nekem sem jön be. - helyeselt jövendőbeli férjem.

-Vaj krémes málna? Vagy esetleg a klasszikus csoki? - kérdezte az esküvő szervező. - Esetleg sajt krémes levendula?

- A levendulát meg semmi hallottam! - jelentettem ki, rosszul vagyok az illatától is legyen az bármi ami levendulás, magát a lila színt is utálom.

Szegény nő már fogta a fejét, Richard tömte a fejét a torta mintákkal én pedig azt sem tudtam hol áll a fejem.

Az esküvő temploban lesz ahol az általam tervezett fehér kristályos, csipkés ruha csodát fogom viselni, majd egy nagy teremben folytatódik ahol már egy másik ruhában fogadnak a vendégek s ez a ruha már jobban fog illeni új vezetéknevemhez.

Belga csoki az első emelet, fekete erdő a második,klasszikus sajt krém a harmadik és a negyedik puncs, így eggyeztünk meg majd mentünk tovább a virágokra.

Napjaink a munka mellett így teltek, szerveztünk és persze csiszolódtunk...ja csiszolódtunk.

-Ötven percig vártunk rád. - mondtam kissé idegesen.

-Dolgom volt! - kaptam a választ.

-Azt értem, de nem dönthetek egyedül.
Ugyanúgy a te esküvőd is mint az enyém.

-Okos vagy, megoldod.

-Meg, de ebben neked is ki kell venned a részed.

Richard vetkőzött miközben én az ágy közepén ültem, most ért haza én pedig az esküvő szervezővel majd egy órát vártam rá ma délután mikor is üzent, hogy ne várjak mert nincs a városban.

- Mentem volna ha tudok, de dolgoztam.

- Jó de legközelebb...

- Kötelezetségeim vannak!

- Tudom de...

-Reedetica nincs de! Teszem a dolgom, hogy olyan éltetünk, olyan esküvőnk legyen ami megfelel az igényeinknek! - emelte fel hangját én pedig olyan kicsire összementem az ágy közepén, hogy féltem elveszek a párnák közt.

-Jó. - lefeküdtem és betakarózva elfordultam.

Richard elment zuhanyozni, én pedig alvás helyett duzzogtam.
Kis idő mulva befeküdt mellém az ágyba, elintézett pár felefont majd hozzám bújt.

- Alszol?

- Igen!

-Nem is alszol. - jaj mit cukiskodik ez itt nekem.

-De alszom! Ha te kérdezed alszom!

-A jövendőbeli férjed kérdezi.

-Aki majd elfelejt eljönni az esküvőre mert dolgozni fog és valakiből éppen ki kell vernie a szart is pont abban az időpontban.

-Ne csináld ezt, tudtad, hogy kivel jösz össze és azt is, hogy kinek mondtál igent.

Hát igen, be kell látnom, hogy a mi életünk ilyen lesz és nem az utolsó, hogy nem ér majd oda időben vagy ami még jobb nem is fog eljönni egy - egy fontosabb eseményre a munka miatt.

Végül megfordultam és hozzá bújtam.

-Tudod, hogy ott lettem volna ha tehetem de ha meló van akkor meló van.Ezt meg kell értened és el kell viselned!

-Jó!

-Megmutatod azért a meghívót? - felpattantam az ágyban és nagy mosollyal telefonomért nyúltam majd a képébe nyomtam a tervet.

-Ez nagyon szép. - mosolygott én pedig boldog voltam.

Az őszi időjárás kopogott az ablakon s erős szél kíséretében hozta magával a kövér eső cseppeket.

- Tudod, hogy nagyon szeretlek?

-Tudom, hogy nagyon szeretsz.

- És tudod, hogy mennyire várom már, hogy május első szombatja legyen?

- Tényleg? - néztem fel rá boci szemekkel ahogy karjai közt feküdtem.

-Hát persze. - mosolya mindig meg nyugtatja lelkemet.

- Álmos vagyok. - mondtam halkan.

- Aludj csak, én vigyázok rád most is és mondörökké... 🖤

Édes kicsi Gengszterkék!

Milyen szép befejezés lenne nem?
De ez még nem az, még úgy érzem van ebben a történetben pár szaftos rész.Néha belegondolok, hogy milesz ha már úgy érzem nincs hova tovább és itt a vég.Nekem ezek a szereplők már a minden napjaim részévé váltak, nem telik el nap, hogy ne agyalnék az aktuális következő részen.
A szívemhez nőttek és bele sem tudok gondolni, hogy milesz velem nélkülük.
Viszont ha már lánykérés és esküvő szervezés.
Drága kis brigádom, szeretett Gengszterkéim!
Szeretném bejelenteni, hogy egy hét múlva felváltja a Miss megszólítást a MRS az én életemben is.Férjhez megyek és ezt szerettem volna ha tudjátok hiszen ti vagytok az én kis Gengszter családom!🖤
Ez az utolsó rész amit "leányfejjel" teszek közzé s el sem tudok képzelni jobb időzítést.

A december elég pörgős lesz de igyekszem kirakni még egy részt az évben s talán ha lesz kicsivel több időm mégyeggyet de nem ígérem.
Köszönöm, hogy velem vagytok...köszönöm, hogy a részesei vagytok ennek a kis kialakított gengszter brigádnak!

Millió csók...

🖤STORM🖤