Az én arany kezű sminkesem eszméletlen tusvonalat húzott, majd apró kövekkel díszítette szemeimet a drámaibb hatásért.
A végeredmény csodás lett éppen úgy mint egy évvel ezelőtt szinte percre pontosan ezen a napon az első fellépésem előtt.

Június elsejét írunk ami azt jelenti, hogy egy éve már, hogy először álltam színpadra ezen a szent helyen s egyben megpecsételődött a sorsom főnökömnek hála.

Megváltozott minden...

És én? Én mennyit változtam?

Feltehetném a kérdést, de minek is tenném hiszen felrakják helyettem s ezzel nincs is semmi baj.Hát persze, hogy változtam...és bármi is történt az elmúlt egy évben, nem sajnálok semmit.Ha nem is volt olyan mint a mesékben, ha nem is volt rózsasín köd és fehér ló, nekem akkor is tökéletes volt.

Az öltözőm ajtaja nyitva volt a meleg miatt s hála az elromlott klímának most egy szerelő próbálja helyre tenni miközben én itt ülök s magam sem értem, hogy miütött ebbe a Londoni időjárásba, hogy ennyire megőrült.

Ellenkező szavak, és hangos pisszegések, morgások zaja hallatszott a folyosóról s mikor kinyitottam szememet Richard az emberei mögött sétálva haladt el öltözőm előtt s féloldalas mosolyra húzta száját majd rám kacsintott.

Bizonyára hátra visznek valakit, mi pedig mit sem zavartatva magunkat folytattuk amit elkezdtünk s visszacsuktam szememet majd jöttek az utolsó simítások és a ruhám ami egy csillogó babarózsaszín csoda volt.

- Uram atyám de jól áll, baszus ha nő lennék ölni tudnék ilyen alakért. -mondta Chris és állát megtámasztotta vállamon miközben néztünk a tükörbe.

Eric előttem gugolt és a ruha hosszát igazgatta mikor felnézett rám.. - Lemerem fogadni, hogy te várandósan is ugyanilyen bomba leszel....

Mosolyom az arcomra fagyott de tartottam magam s gyorsan pördültem egyet a néhol hosszú ruhában, hogy gyorsan véget vessek ennek az egész szituációnak és témának.

- ...két perc Reederica. - szólt be Sonja, s ezzel megmentett.

Belebújtam cipőmbe s már ott sem voltam.

- Minden jót Miss Malone.Hangosan, hogy halljam.

- Köszönöm Frederick. - mondtam a klímás hapsinak.

Hihetetlen, hogy már egy éve....

- Egy évvel ezelőtt felkonferáltam az új énekesnőt, akkor még mit sem tudva, hogy mit hoz majd a jövő.
Bele sem mertem gondolni, hogy egy év elteltével még mindig itt lesz, nem gondoltam, hogy bírni fogja ezt a közeget és azt sem tudtam, hogy ennyire bírni fogja a főnököt. - mondta Ben egy kis humort csempészve a beszédébe s ezzel meg mosolyogtatva mindenkit.

- Sok sok éjjszakát mulattunk átt együtt, megszámolhatatlan mennyiségű dallal, magával rántva mindent, magával hozva a jókedvet szórakoztatott minket és mondhatom szerintem mindenki nevében, hogy családtagként tekintve fogadjuk őt napról napra a színpadon...hát jöjjön a nő, aki az első percben belopta magát a szívünkbe...legfőbképpen a Főnökünk jéghideg, fagyos szívébe. - ismételt nevetés kérem szépen..- ...az egyetlen, az utánozhatatlan Reederica Malone.

Hatalmas tapsvigar közepette léptem fel a színpadra s majd belesüketültem az újjongásba.
A fények elvakítottak de még így is kiszúrtam azt az egy embert aki igazán érdekelt.
A VIP szektor korlátjának támaszkodva állt s szemeivel követte minden egyes mozdulatom.
Méregzöld szemei társra találtak enyéimben s meg kellett kapaszkodbom a mikrofon álványban mert egy pillanatra megszédültem.
Nyelvét végig vezette alsó ajkán én pedig nagyon nyeltem s inkább intettem a zongoristának, hogy kezdjen mielőtt még leszédülök a szinpadról jóképü főnököm eszméletlenül szexi pillantásától.

És, hogy mit énekeltem?
Hát azt amit egy évvel ezelőtt is, ezzel felelevenítve azt az estét ami megváltoztatta egész életemet.

Fél órás műsort adtam amit ismételt tapsvihar követett, lelépve a színpadról elhaladtam a pult mellett és odaszóltam a pultosnak, hogy kérek egy bogyós narancs koktélt s ő jól tudta hova kell hoznia.
Rá sem néztem úgy mentem tovább, szemeim túlságosan is elfoglaltak voltak ahhoz, hogy egy másodpercre másnak adjam a pillantásom.

Lassú léptekkel haladt le azon a pár lépcsőfokon, elém lépve kezemért nyúl s lágyan megfogta azt, ajkához emelve lehelte rá puha csókját majd magához rántva mitsem törődve a tömeggel megcsókolt.Viszonoztam eszméletlen csókját majd leültünk iszogatni ahogy tavaly is tettük, most viszont éreztem, hogy szükségem lesz pár pohárka alkoholra ahhoz, hogy bírjam az estét.

-Nos Miss Malone, hogy telt ez az egy év?

-Bugyi nélkül.

Mély hangján felkacagott majd derekamhoz érve közelebb húzott s így hozzá tudtam bújni.
Közelről néztünk egymás szemébe majd így szólt... - Te mindennél fontosabb vagy nekem, és mindent megadnék a boldogságondért.

Mosolyra húztam csillámló ajkaimat s hajába túrtam.Elvesztem gyönyörű, zöld szemeiben, végül levezettem karomat a nyakára ahol összekulcsoltam a másikkal. - Ha most vallomásokat teszünk, akkor be kell vallanom neked valamit.

Kíváncsian figyelt, várta, hogy elmondjam...

- Egy évvel ezelőtt, akár mekkora paraszt is voltál azzal a bugyis dumáddal... - közelebb hajolva suttogtam ajkaira. - ...mindennél jobban vágytam a csókodra.

-Ohh, hát ha így állunk... - huncut mosolyra húzta száját majd megcsókolt újra, újra és újra s csak arra lettem figyelmes, hogy a főnökömmel csókolózom minden gátlás nélkül és igazából nagyon élveztem.Nem zavart ha esetleg lát is valaki, elvégre a nap már lement nekem pedig lejártak az óráim amik megkövetelték, hogy úrinőként viselkedjek.

Jól éreztem magam, szürcsöltem a koktélomat és hallgattam a zenét.
Ha éppen olyan szólt akkor énekeltem én is, Richard pedig jól láthatóan élvezte a jókedvemet.
Nem akartam szomorkodni, ez a mi napunk és nem ronthatom el a negatív gondolatokkal.

A távolban feltűntek a srácok és Patrick mellett egy ismerős arc, aki nem a barátnője volt hanem...Naomi? Na fene, miről maradtunk le.
Richard kíváncsi mosollyal rám pillantott s én csak megvontam a vállamat.Egy hét hosszú idő ezekszerint, ennyi volt az az időszak amíg magunkban voltunk, gyászunkal s próbálltuk kicsit összeszedni magunkat.

- Szép jó estét fiatalok.- mondta Pat, majd kezet fogott Richardal s lehajolt hozzám egy puszira.

-Szép estét, jóestét...szia Naomi..ezer éve..- mondta Richard a nő pedig köszöntött minket.

Megkérdezhettük volna, hogy hol van Jenny de igazából nem érdekelt hiszen mikor észrevettem, hogy Naomi bizonyára szereti még Patricket és ezt közöltem a férfival Loise meggyilkolása után, már érezhető volt, hogy a nő még mindig Patrick gyengepontja.

Leültek közént és nem firtattuk a dolgot.
A srácokkal üdvözöltük egymást, Will pedig mellém huppanva megpaskolta combomat s közben Richard arcába mosolygott olyan mindent tudóan.

-Na mit hoztam össze neked? - intézte szavait a férfi felé.Ugyanis Richard nagyon jól tudta, hogy kicsivel több mint egy éve Will volt az aki a Rosetol kapott forró kávémra azt a bizonyos újság lapot csavarta amin az állt, hogy a Passion clubb új énekesnőt keres.

- Hálám örökké üldözni fog...szóval te küldted rám azt a szerelmi bűbájt ami azóta is fogvatart.

Will vigyorgott s lenyomott Richardal egy öklöst míg én a szememet forgatva mosolyogtam.

- Hallod kisgyerek...kár, hogy nem vagy itt.Hatalmas buli van készülőben, már csak te hiányzol innen... - hallottam Xavier hangját aki maga előtt tartotta telefonját. - Mindenki itt van aki számít és ünnepli a Passion szupersztárját.
- üvöltötte s kezét felém nyújtotta, hogy felsegítsen ülő helyzetemből.
Magához ölelve üdvözölt majd képembe nyomta a telefonját. -Látod kisgyerek?...milyen gyönyörű... - a telefon videóhívásban volt s a masik oldalon nem más volt mint Franky aki szemeimbe nézve elmosolyodott s üdvözölt.

-Hát szia. - mondta.

-Hát szia. -válaszoltam, de örültem is meg nem is.

Örültem, hogy látom viszont nem örültem annak, hogy miattam van távol.
Ennyi volt a beszélgetésünk mert Richard egyből felpattant és hátulról átkarolva fejét a vállamon megtámasztva nézett a kamerába.
Üdvözölte barátját majd arcomhoz érve magafelé fordította azt s feltűnően megcsókolt.

Tudom mit csinál, de nem hibáztatom érte s ezt Franky is nagyon jól tudja, egyszerűen nyomatékosította a férfi szemében, hogy én hozzá tartozom.Richard ilyen, de igazából senki sem mondta, hogy egy jótermészetű úriember...ezt csak ő állítja magáról.

Franky persze üdvözölte őt majd hogylétéről kérdezte s én el is tüntem a képből.

Két üveg csillámló, arany csodával tértem vissza amit két perc alatt szét is öntögettem a poharakba, Richard és Xavier még mindig Frankyt bolondította Patrick pedig Naomival volt elfoglalva aki látszólag nagyon nincs feloldódva.Ezért is gondoltam, hogy teletöltöm poharát kedvenc italommal mikor is...

- Gyönyörűm, tedd azt le! - szólt rám Richard s én egyből felé fordultam kezemben az üveggel.
- Hmm? - csak ennyit reagáltam. -Nem vagy te pincérnő, tedd le!

Richardnál az ilyet komolyan kell venni ezért hagytam a dolgot...elvégre is csiszolódunk, kőkényen csiszolódunk.
Intett a pincérnőnek aki végül mindenkit kiszolgált mi pedig koccintottunk kedvenc kis barátnőm anyukájával.

Xavier nem volt teljesen józan, valószínűleg már angyalok szárnyán száll és ezzel voltak még így páran.
A mi kedves barátunk nem is bírt a szájával így hamar kialakult egy kisebb veszekedés Naomi és közte.

-Mondtam én neked ugye? Na mit mondtam? He? Megmondtam én, hogy bármit teszel úgy is végül visszajösz...mert titeket az isten is egymásnak teremtett.

Naomi szemeit forgatta s csípősen vissza szólt.

- Xavier. - megköszörülte a torkát. -Mikor utoljára láttalak egy uborka lógott ki a seggedből Dan házibuliján.
Szóval nem, nem igazán vettelek komolyan anno.

- Ohh azok a házibulik. - mondta a férfi majd Danre vezette szemeit. - Te miért vagy józan?

- Ember, dupla whikyvel a kezemben már, hogy a picsába lennék józan? - válaszolta Dan, majd lehúzta kristály poharának rozsdaszínű tartalmát.

Végig néztük Xavier szenvedését és mind egyet értettünk benne, hogy valószínűleg az a baja, hogy hiányzik neki Franky.

- Na persze, minek állítotok be engem...

-Ugyan, mindig is egymás seggébből lógtatok ki. - mondta Naomi Xavier pedig huncut vigyorra húzta a száját. - Drága Mimi, te nagyon sokat emlegeted a seggemet.

- Mert az utolsó emlékeim rólad eléggé megráztak. - mondta majd elmesélte, hogy Partickel való kapcsolatának végleges lezárása Dan buliján történt ahol egy igazán erős erezdel a hajam buli volt és Xaviel nem volt valami szégyenlős.

A kezére tettem a kezem, egy pillanatra végig futott rajtam a gondolat, hogy vajon miket művelhettek ezek a nemtúl távoli múltban s nyeltem egyet mikor olyan képek ugrottak a szemeim elé amire nem igazán votam kivancsi.

- Kezdem érteni, hogy mi is volt a probléma.
De igazából, mindegy is nem? Hiszen itt vagy.

- Vajon miért is vagyok itt? - mindenttudó szemekkel nézett rám Naomi s szájára halvány mosoly húzódott.De úgy láttam, hogy ez egy hálával teli gesztus volt tőle s én pedig vissza mosolyogtam rá.

Jóban leszünk, érzem.

Hajnalig tartott a mulatság, beszélgettünk, iszogattunk s jóléreztük magunkat, vagyis próbálltam elterelni a gondolataimat a babáról s ezt Richard néha észre is vette, ilyenkor jelezte egy érintéssel, együtt érző pillantással vagy pár elsuttogott szóval a támogatását s én éreztem, tudtam, hogy nem vagyok egyedül.

Rose és Charlie nem voltak jelen, barátnőm a jövőjónapban fog szülni s mostanában már egyre fáradékonyabb...vajon én, hogy viseltem volna? Nem, jó nagyon nem jó gondolat.

- Jaj már, nem tudjátok milyen ez...

- Na persze, csak othon maradtak szexelni.

- Mindenki máshogy viseli, én az elején akartam belehalni, majd az ötödik hónap után mint akit kicseréltek. - mesélte Naomi az emlékeit Katieval való várandóságából.

-Ki szomjas? - kérdezett közbe Richard majd kezét a magasba emelve jelezte a pincérnőnek, hogy idefáradhatna.

Egyértelműen terelt, és ki is mondta volna de nem tudta, hogy akarom -e.

Dan és Will az utóbbi telefonját bújta valami kaja lehetőség miatt.Patrick próbállta a témát átterelni Rose és Charlie név választással kapcsolatos háborújára, Richard mindenkitől azt kérdezgette mit akar inni, Naomi pedig... szegény nem tudott semmiről...

- Tulajdonképpen jól viseltem a várandósságot...- Naomi.

-Na mi, vodkázzunk? Csajok? - Richard.

- Folyton tonhalat kívántam.. - Naomi.

-Igazi olasz pizzát kivánnék. - Will.

- És a paradicsomot... - Naomi.

- Akkor legyen tonhalas pizza? - Richard.

- Neem, azt akkor kívántam mikor Katiet vártam. - Naominak nem esett le, hogy mindenki próbáll terelni, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.

-Hmm.Orosz vodka, olasz pizza..nekem tökéletes...mit szóltok? - mondta Dan.

- Majd mikor megszületett rá sem tudtam nézni a tonhalra...hónapokig.

Richard sóhalytott..Dan és Will összenézett majd engem vettek szemügyre, Patrick kihúzta magát és szólt volna én pedig lecsuktam szemeimet s ekkor Xavier... - Most akkor mivan Jennyvel? Elhagytad mert újra esélyt láttatok rá, hogy együtt legyetek...? - Naomi elhalgatott majd hátra dőlt és zavartan Patrickre nézett.

- Ezt...ezt ne tőlem kérdezd... - mondta a lány.

Partick elmosolyodott s válaszolt volna....

- Nemrég elvesztettük a babánkat mert méhen kívül fogant meg és nem bírom ezt hallgatni... - csattantam fel s néztem a nőt aki ujait szájjahoz emelte s egyből fátyolos lett tekintete ahogy az enyéimbe nézett.

Dan a pezsgős üveget szugerálta,Will hátradőlt s a tarkojánál összefont kezeivel a plafont bámulta.Patrick láthatóan rosszul érezte magát, Xavier pedig vigasztalóan Richard vállára tette a kezét s az utóbbi mély levegőt vett, átkarolt s hajamba csókolt.

-Uhh, Reederica neharagudj.
Nemtudtam...basszus valaki miért nem rúgott bokán...

-Én gondoltam rá! - jelentkezett Will s feltette a kezét mintha az iskola padban ülne.

-Akkor megtehetted volna...basszus...Reed, akarsz róla beszélni? - kérdezte s én nemet intettem...

De igazából tudtam, hogy kellene mert nem bírom el egyedül ezt a tehert. -Nemtudom... - s ezen a ponton majdnem elsírtam magam amit nem tehetek meg...de igazából miért is nem tehetném meg?

Richardra néztem aki bólintott s nekem csak ennyi kellett....

Ott a mi kis csapatunk társaságában kiöntöttem a szivem, kiöntöttük...elmondtuk, hogy mit érzünk, elmondtuk, hogy egy este alatt éveket terveztünk előre...nevet adtunk a babának és annyira beleéltük magunkat, hogy teljesen összetölt a lelkünk egy darabja mikor megtudtuk, hogy nem fog megszületni majd Richard elmondta, hogy nem elég a baba elvesztése még ott volt az, hogy velem is baj történhet ha nem csinálják meg a műtétet időben.Ugyanis nagyon rossz helyen ágyazódott be és nem volt elég a gyógyszeres kezelés.

És így telt az esténk... az az este ami egy éve egy bimbózó románc kezdett volt, most két szerelmes fájdalmának estéje.

De nem voltunk egyedül, barátaink megértő, együttérző társaságában voltunk és ez most sokat jelentett nekünk.

Végül kimeséztük, hogy Patrick és Naomi újra összegabalyodtak s az utóbbi hetekben Jenny már észrevette, hogy Patrick esze nem ugyanott jár ahol eddig, így közösen tettek pontot a végére.

Xavier elmondta, hogy kedveli Charliet de amúgy kurvára hiányzik neki Franky, és nem lenne ellenére ha Richard végre hazahívná amire ő közölte, hogy amig Rose megnem szül és rendbe nem jön addig marad ez a felállás mert Charlienak Rose mellett a helye Frankynek pedig van még mindig min dolgozni.
Így definiálta azt, hogy igazából van még mit felejtenie a srácnak...vagyis elkell még felejtenie engem...

Az olasz kajánk megérkezett s mellé olasz bort ittunk ami a koktélom és a két pohár pezsgőm mellé olyannyira vicces döntés volt, hogy hajnali kettőre Naomival cipőnélkül táncoltunk a rúdon pizza szelettel a kezünkben s mikor a szeletem Naomi mellei közt landolt s én leakartam enni róla, Richard leszedett a rúdról azzal a magyarázattal, hogy igazán szexi amit csinálok és ha nem a barátnője lennék csak egy futó kaland akkor szívesen megnézte volna ezt a jelenetet most viszont csüccsenjek inkább le a seggemre mert Xavier túl jól érzi magát a látványunktól.

-Barátom, neked izgalmas lehetett az életed. -mondta Xavier Willnek aki elnevette magát.
-A legszebb nők társaságában voltál és olyan dolgokat láthattál... - a kis édes, gondolt itt rám és Rosera.

Majd mikor Rose újra téma lett, Naomi követelte, hogy végre mutassuk meg neki a lányt s én eleget tettem kérésének.

Rose hátközépig érő szőke haja és legszebb kék szemei ragyogtak a fotón amit Naominak mutattam.Meg is jegyezte, hogy milyen szép s
valóban az, Rose egy igazán szép nő, egy kétlábon járó kis Barbie baba aki még most is sugárzik így a szülés előtt pár héttel.

A srácok sem maradtak szomjasak és negyed négy körül kitaláltuk, hogy kültéri vetítésre kellene menni.Kapóra jött, hogy valamiféle ünnepség van nem messze az egyik parkban és egész este régebbi filmeket vetítenek nekünk pedig tizennyolt percünk volt odaérni
"A csajok háborújára " ezért Willel hajtottuk a társaságot, hogy le ne késsük.

A parkban ért minket a reggel amit enyhén aznaposan, kicsit kócosan folytattunk az egyik reggelizőben szinte egymásra aborulva, mosolyogva, éhesen s egy életet mentő kávéval folytattuk mielőtt mindenki hazament a saját kis kuckójába.

🖤 Édeseim, drágáim...én csodálatos Gengszter brigádom! 🖤

Íme az új rész...jelentem kipihenve s egy évvel idősebben is itt vagyok és kívánom nektek a legcsodásabb nyarat.

Millió csók....

🖤STORM🖤