A Londoni éjsza már igazán csípős volt mostanság,néha a hó is megmutatta magát ezzel jelezve, hogy beköszöntött a tél.
Nyakig benne voltunk az esküvő szervezésében ami igazán könnyen ment hiszen pontos elképzeléseink voltak mindenről.

A mai napom elég sűrű volt, de az este még csak most kezdődik el.
Richard apja is jelen volt a klubban barátai társaságában, közüllünk talán én érkeztem elsőnek, Richard még " dolgozik ".

Végig sétáltam az asztalok közt és üdvözöltem mindenkit, ez volt a dolgom ami néha kissé fárasztó tud lenni, nevetni a hülye poénokon, bájcsevegni számomra érdektelen emberekkel.

Kikértem italomat s közben Donald intett, hogy menjek az asztalukhoz. Ha belegondolok igazán ügyesen belejöttem ebbe az egészbe, nem könnyű feladat s néha erőt kell vennem magamon egy - egy estéhez de végülis azért teszem akit szeretek.

- Ő az én elbűvölő kis menyem Reederica. - a többiek üdvözöltek, én pedig illedelmesen bemutatkoztam.

- Sok jót hallottunk már rólad Reederica. - mondta az egyik szakállas férfi és végig nézett rajtam. - mosolyogtam és folytattam a csevegést.

- És szabadna tudnom, hogy mi jót hallott? Vagy annyira talán nem is volt jó? - nevetve válaszolt s közben hellyel kínáltak.

-Csakis jót mondott rólad Dony...ó és a szépséges Sharon is. - elnevettem magam a férfi megnyilvánulásán ahogy Richard anyjáról áradozott.

Volt olyan érzésem, hogy Sheronért oda volt fél London, de nem is csodálom.A negyvenes évei végén jár de még mindig úgy ragyok mintha friss harmincas lenne.

Tovább beszélgettünk, majd elindultam fel ahol a mieink tanyáznak.
Elég gyenge volt még az este, egyedül Franky üldögélt a VIP szektorban.

- Hát szia te gyönyörű. - felvontam szemöldökömet.

Franky mióta nevez engem gyönyörűnek? - gondoltam magamban.

- Szia, jól vagy? - kérdeztem gyanakodva.

- Hogyne, csak iszogatok itt magamban.Örülök, hogy jöttél...szeretem a társaságod. - csak egy mosollyal feleltem.

Meg is érkezett az újabb italom, Franky pedig rendelt magának pedig már most is kellőképpen részeg volt és ez még csak az este kezdete.

-Ahhh...- hallatott egy hangos sóhalyt.

Feléfordultam és igazából kérnem sem kellett...

-Hiányzik a régi életem. - széttárta karjait a kanapé támláján és hátra döntötte azon fejét.

Tudtam mire gondol s keserű mosoly húzódott a számra, most sem kellett kérdeznem, pontosan tudtam mit válaszolna.Végig futott rajtam a hideg és nehézkes fájdalom ült mellkasom közepére.Lehúztam poharam tartalmát és...

- Az élet még mielőtt Sonja felvett a klubba. - ezt inkább kijelentettem mint kérdeztem hiszen tudtam, hogy arra az életre gondol amikor még én nem voltam Richard életének a része.

-Pontosan! Az volt az élet... - nemtudom mi a célja de úgy nézett szemeimbe, hogy azon nagyon is jól láttam szándékát.
De az a helyzet, hogy ez Frankytől fájt, mindenki mással szemben álltam volna, nem gyengültem volna el de az ő szavai a szivemig hatoltak sőtt egyenesen olyan volt mintha apró tűkkel szúrkodná.

- Sajnálom, hogy felborítottam az általad élt leges leg tökéletesebb életet. - fogtam magam és felálltam.

-Sajnálhatod is. - mondta miközben lehúzott mégegy pohárral. - Minden nálad kezdődik és nálad is ér véget, körülötted forog az egész élet.
Nem vetted észre?

Szomorú voltam de egyre dühösebb is.

-Van valami problémád velem Frank? - kérdeztem.

-Van, főleg most, hogy Franknek szólítottál. - vigyorgott a képembe de már majd lefordult a vörös, bársony kanapéról.

- Még pedig?

- Az, hogy létezel. - bökte ki  egyszerűen.

Annyira rosszul érintett mikor elment, a barátomnak hittem és miattam lépett le.
Felforgattam az életét és ez nem lehetett könnyű.Azt hittem már kiverte a fejéből vagy éppenséggel a szívéből az irántam táplált érzéseit, ott van a barátnője és mind úgy láttuk, hogy Agnessel komoly a dolog.

-Hmm. - ennyit bírtam kinyögni. - Akkor magadra is hagylak.

Láthatóan segg részeg és nekem ehhez most nincs türelmem, nem fogom kérdezni sem pátyolgatni.

Elindultam le a színpadhoz és belekezdtem műsoromba, mikor felnéztem láttam, hogy ott áll a korlátnál és onnan néz ahogy Richard is szokott.Szórakoztattam a közönséget, volt aki dalt is kért s ennek eleget is tettem majd mikor újra rá pillantottam láttam, hogy még részegebben néz vissza rám s közben rágyújtott.

Láttam azt is, hogy após jelöltem fel fel néz a tántorgó Frankyre de hagyta a dolgot s tovább mulatott a barátaival.
Kért egy dalt is amit csodás feleségének ajánlott aki bár nincs itt ő még is gondolt rá.
Imádtam a szerelmüket ami harminc év után is hatalmas lángon ég, szavaimmal legjobbakat kívántam páratlan anyósomnak majd elénekeltem egy dalt.
Mikor befejeztem és felnéztem újra Franky már nem volt ott s bárcsak ott maradt volna, fejem sem fájt volna az este folyamán.

Egyszercsak felbukkant előttem a tömegben és nagyokat tapsolt.Majd Richard apja felé fordult s felém mutatott. - FŐNÖK, hát nem csodás...tapsolja meg mindenki a jövendőbeli Mrs Williamst! - mondta hangosan. - Gratulálok a gyönyörű menyedhez...csodás, egyszerűen csodás...na, nagy tapsot neki. - utasított mindenkit.

- Menj és pihenj le Franky.Részeg vagy. - mondta Richard apja.

- Dehogy vagyok... - ahogy ezt kimondta meg is botlott s majdnem hanyadt vágódott.

Nem kell a cirkusz s nem voltam hajlandó ezt tovább nézni!

- Gyere, megyünk! - mondtam s lelépve a színpadról megragadtam karját.

- Nee, nem akarok.Énekelj nekem egy dalt valami szép szerelmeset...csak nemtudom kinek küldjem a nőnek akivel együtt vagyok vagy a nőnek akibe szerelmes vagyok.

Elöntött a méreg s apósomra nézve láttam, hogy ő ugyanezt teszi felvont szemöldökkel. - pillantásommal jeleztem neki, hogy majd mindent elmagyarázok.

- Gyere Franky megyünk! - Donalt megfogta karját és kifelé vezette, neki nem mert ellenkezni.Én pedig a másik oldalról segítettem.

A hátsó kijárat felé vittük majd ki léptünk az ajtón, Richard akkor parkolt le Xavierral és Dannel, Patrick pedig már épp kiszált az autójából.

- Most hová visztek, miért nem énekeltél nekem? - kérdezte vigyorogva.

- Eljut addig a kurva részeg agyadig, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hoztál? - kiáltottam rá.

- Mivel hoztalak kelletlen helyzetbe? Én csak azt akartam, hogy énekelj egy dalt Agnesnak és magadnak.Milyen szép lett volna nem?

Ezt a párbeszédet már a srácok is végig hallgatták.

- Nem úgy volt, hogy már elengedted ezt az egészet? - emeltem fel hangomat.

-Mintha ez csettintésre menne.

- Akkor vegyél erőt magadon vagy kezdj magaddal valamit, esetleg titkold de ne csinálj nekem felhajtást fellépés közben.
És még nem is beszéltem arról amiket mondtál előtte, szerinted nekem milyen ezt hallani? - kiabáltam.

Sonja is megérkezett és csendesen nézte, hogy mi történik. - Ahh megjött a ludas, a te hibád az egész! - mondta Franky a nőnek.

- Miről beszélsz Franky? - kérdezte meglepett arckifejezéssel a szőkeség.

- Te vetted fel ide, bár ne tetted volna.

Láttam, hogy Richard eldobja a cigarettáját s szemei szikrákat szórnak ami sosem jó jel.
Megindult Franky felé de már mindegy volt.

- A fejem sem fájna, sőtt Ricky feje sem fájna...eddig csak a baj volt veled...nyugottan nőzhetnénk és a létezésedről sem tudnánk. - mint mondtam már mindegy volt mert az agyam borult és Frankyhez lépve akkora istenes nagy pofont adtam neki, hogy félő volt le esik a feje.

Richardra néztem s egy olyan pillantással ajándékoztam amiből jól látszott ezt most én akarom intézni pedig már az ő agya is durrant volna s féltem, hogy eljött a pillanat amikor a szart is kiveri belőle.

Hogy, hogy az istenbe sikerült ekkorát ütnöm azt nemtudom de eleredt az orra vére.
Kérem szépen újabban maffiózókat verek.

- Mi a szart csináltál te isten barna? - kérdezte Richard Frankyre nézve, de az utóbbi csak nagyot sóhajtott, Richard pedig megdagadta hátul a kabátját és autója felé taszította. - Gyere...haza viszlek.

Ez inkább kijelentés volt mint ajánlat Rochardtól s Franky nem akadékoskodott.

Richard szemszöge :

Sajnos láttam, hogy Franky még mindig oda van Reedericáért hiába is tikolta előttünk hiszen ahogy ránéz még mindig túl feltűnő, tudom hiszen én is ilyen csodálattal nézek rá.

Az autóban csendes volt én pedig vártam, hogy magyarázatot adjon.

- El van baszva minden.

-Mert elbasztad. - szóltam rá.

-Tudom...Ricky nagyon csúnya dolgokat vágtam ma este a fejéhez.

- Miért nem élsz a lehetőségeddel? Mi a szarért nem értékeled, hogy elnézem ezt neked?
Ember...szerelmes vagy a menyasszonyomba.
Több mint tíz éve vagy az egyik legjobb barátom és tudod, hogy ha róla van szó én senkinek sem nézek el semmit! Elfogsz menni...de most már csak akkor jösz vissza ha rendben leszel, ez az egy ajánlatom van számodra.

Csak bámult maga elé s nem szólt semmit.
Felvittem a lakására ahol barátnője fogadott s átvette tőlem Frankyt.

-Dugd ágyba, és ne engedd ki amíg ki nem józanodik, ha valami van hívd valamelyikünket. - ezzel ott hagytam és visszamentem a klubba.

A többiek Reederica öltözöjében ültek s beszélgettek, láttam a lányon, hogy feszült.
Apám barátaival kezet fogtam, nem is értem, hogy fért el ennyi ember ebben a kis öltözőben.

- Ne csüggedj drága, kis menyecske... - mondta Harry, apám egyik barátja s barátnőm erre a régimódi szóra elmosolyodott. - Én olyan szerelmes voltam az anyósodba, hogy térden álva könyörögtem apósodnak, hogy lőjön agyon.

-Mivan? - kérdeztem vigyorogva?

- Ricky anyádba a fél brigád bele volt habarodva, jaj a szép Sharon azokkal a hosszú lábakkal. - apám felnevetett. - Na,na..okosan. - mondta vigyorogva.

- Egyszer írtam neki egy szerelmes levelet még az esküvőtök előtti este, hogy ha mégsem akar hozzád menni csak jelezze és megszöktetem. - mondta Ashton apám másik legnagyobb cimborája.

-Mi a szar? Ezt miért nem mondtad el eddig? - kérdezte apám. - Mert kifiléztél volna, de már elévült a dolog. - mondta a fickó nagy vigyorral arcán, kezeit tarkója mögött összekulcsolta s mozdult, hogy hátra dőljön és felrakja barátnőm öltözőjében található fehér, magasfényű asztalra a lábait de a lány egy olyan pillantással jutalmazta őt, hogy Ashton egyből védekezően maga elé tette a kezeit s nevetve grimaszolt. - Jólvan drága, jól van...vedd úgy, hogy megsem fordult a fejembem felrakni a lábam.

Reederica mosolygott és pedig hozzá léptem, még nem is üdvözöltem.A sminkes asztal előtt lévő pörgős foteljában ült és átölelve megpusziltam arcát mire elmosolyodott és felpillantott rám csillogó szemeivel.

- Gyere ki. - súgtam halkan.

Kimentünk s kocsimnak dőlve hozzám bújt majd meggyújtottam cigaterrámat s tüzet adtam az övének is.
Elmesélte mitörtént onnan kezdve, hogy belépett ma este a klubba.

-Mond mint csináljak vele? - kérdeztem. - Meg engedtem, hogy elmenjen és hazajött egy lánnyal erre tessék.

-Azt hittem, hogy rendben lesz minden, boldognak tűnik Agnessal.

- Kis, naív Reedericám...dehogy tűnt úgy, láttam rajta ahogy rád néz, hozzád szól.
Simán levágnám a fejét ha az egyik random emberem volna de ő Franky.

- Annyira rosszul érzem magam e miatt.

- De nem kell, te drága, jó asszony...te legjobb menyecske. - próbáltam felvidítani Harry szavaival mert láttam, hogy elszontyolodik.

Elmosolyodott s nekem ez mindennél többet ér.

Nyitódott az ajtó, Xavier volt az aki Reederica telefonjával a kezében jött. - Agnes az.

A lány felvette s hallani lehetett ahogy a vonal túlsó végén lévő lány hangosan hadar. - Így nem értem, mond lassabban.

Pár pillanat mulva bontották a vonalat. - Mennünk kell, Xavi kérlek szolj a többieknek, ide azt hiszem most többen fogunk kelleni.

Franky lakása felé tartottunk s közben elmesélte, hogy Agnes azért hívta valódzínűleg mert nem bír Frankyvel s én azt mondtam neki, hogy hívjon ha valami van de csak barátnőm száma volt meg neki.

Mikor felértünk csengetni sem kellett az ajtó nyitva volt a földön vér foltok voltak és a hálószoba felől jött a zaj, hangos dörömbölés, kiabálás. - Nyisd ki, nyisd ki azt a kurva ajtót!

Reederica szemszöge:

Franky ott állt és rugdosta az ajtót a keze pedig véres volt, Richard egyből elrángatta onnan s én csak néztem őt majd az ajtóhoz léptem s kerestem egy pontot ahol nem volt véres és kopogni tudok Agnesnak.

-Hahó, én vagyok nyisd ki. - az ajtó nyílt én pedig besurrantam.

- Mitörtént? - kérdeztem a lányt.

- És kurvára nem maradok itt, egyik napról a másikra elment az esze, sőtt reggel még semmi baja nem volt erre beállít...jaj nem is, úgy cipeli Ricky haza, hogy hulla részeg s közli velem, hogy jó velem, szeret velem lenni és kedvel de kurvára másba szerelmes és nem tudja kiverni a nőt a fejéből hát a pofám leszakad, ott hagytam érte mindent.

- Ugye tudod, hogy ők nem hétköznapi emberek, tudnék mesélni hidd el...nem szabad az első aladálynál feladni és menekülni. - mondtam s a lány közben bőröndjeibe pakolt.

- Van valakije? Tudsz róla? Ki az a másik nő? Milyen ribancal hetyeg a hátam mögött? - ideges és csalódott volt egyben.Hajába túrt majd arcát kezeibe temette.

- Nincs senkije, csak felzaklatta, hogy visszatért de átmegy majd rajta hidd el, Franky érzései viszonzatlanok és mindig is azok voltak, sőtt azok is maradnak mert sosem fogom viszonozni!- a lány felnézett rám s tátott szájjal vizslatott. - Hogy mi? Jézusom én hülye...istenem, hiszen ez annyira nyilvánvaló.

Kintről kiabálást lehetett hallani.
Franky dörömbölt az ajtón Richard pedig fenyegetően csitította. - Ne gondold, hogy elmehetsz! - kiabálta Franky.

A lány félve nézett rám.Franky mégegy nagyot vágott az ajtóra majd csendben maradt.

- Ugye tudod, hogy nem fog elengedni? Agnes itt nincs olyan, hogy fogod magad és elmész, ahhoz te nagyon kicsi halacska vagy,icipici halacska...

- Belekeveredtem valamibe?

-Te jó isten... - fejem fogtam, ez a lány azt sem tudja, hogy kivel van együtt.

- Ők nem üzletemberek ugye?

- Maffiózók Agnes...érted? Ez a maffia amibe belekeveredtél.

- Jézusom és én neked dolgozom...

-Na, azért nem kell annyira beszarni én egy tisztességes üzlet asszony vagyok...többnyire, amíg le nem megy a nap.Viszont ha lement akkor a maffia főnök jegyese.

-Akkor ezért nevezi Franky olykor főnöknek Rickyt. - na végre, hogy le esett neki.

Viszont kezdett elegem lenni ebből a hülyeségből.
Nem volt kedvem a szarjukhoz ezért fogtam magamat és kitártam az ajtót. - Mit csinalsz?

-Kezdjetek valamit magatokkal mert nekem erre nincs időm! - mondtam hangosan közben a kanapén ülő Frankyre pillantottam akinek vér borította ökleit.

-Miért akarsz elmenni? Van egy kis gond és már meg is lépsz? Szerinted Reederica meglépett mikor Ricky egy bugyiban lerángatta őt Dan miatt a nappaliba mert azt hitte, hogy kavatrnak? - Dan kecske mekegéshez hasonló nevetésbe krzdett és fel szólalt. -Jaaj a régi szép idők amikor még nem tudtátok, hogy Willel össze szerelmesedtünk.

- Azt is átvészeltük együtt, még szerenádoztunk is neki, Patrick kurva Hummerjéről is le estem de Reed akkor is megbocsájtotta Rickynek amiétt paraszt volt.

-Franky, az isten szerelmére...az egy félre értés volt ezek szerint...te viszont konkrétan szerelmes vagy Reedericába!

- Hát ha jó asszony vagy akkor elnézed és teszel ellene, hogy ne így legyen.Úgysem mész sehová mert nem engedem.

-Hát én márpedig nem leszek második, vagy az akivel vigasztalódsz!

-Már rég az vagy... - köhintett egyet Patrick s közben ezt motyogta halkan.

-Igazából én leszarom, hogy mivan veletek...engem csak az érdekel, hogy Franky ne ugorjon ki a tizenhetedikről. - mondta Richard.

-Engem nem érdekel mit csinál de én nem maradok itt. - jelentette ki Agnes és megindult a bejárati ajtó felé de Patrick és Xaviet egymás mellé lépve elállták az útját.

- Agnes, ne erősködj.Úgy sem mehetsz sehová. - ilyenkor szemtanúja lehettem az össze tartozásukat és, hogy valójában kik is ők.
Ezek öten nagyon összevoltak hangolódva s bár velem más a helyzet hiszen barátaimnak mondhatom őket mégis tudom, hogy ha rólam volna szó sem engednének s Richard mellett állva ellenem lennének, ezen nincs mit szépíteni én Richard mellett vagyok csak valaki a Londoni éjjszakában.

- Gyere te nagyon hülye... - mondtam Frankynek és a fürdőbe invitáltam, hogy ellásam a sebeit.

Megfogtam a kezét és gyengén megengedtem a vizet, hogy benedvesítsem a géz lapot majd letörölgessem a vért Franky kézfejéről.
A jobb keze jobban sérült mint a bal, lassan lehúztam gyűrűit nehogy a sérüléstől beragadt ujaira szoruljanak.

A pultnak dőlve támaszkodott és lehajtott fejjel némán nézett közben én sebeire összpontosítottam, elővettem a fertőtlenítőt és óvatosan elkezdtem tisztogatni mire felszisszent.

- Ugyan, nem is fáj. - mondtam halkan, nagyon halkan...

Rosszul éreztem magam ebben a helyzetben, mert tudtam, hogy szenved pedig eltelt nyolc hónap mióta megtudtam mit érez irántam, ennyi idő alatt talán el kellett volna tudnia felejteni? Vagy nem?

- Figyelj, én sajnálom.Nem gondoltam komolyan... - csuklott el a hangja. - Minden amit mondtam...azt sem tudom miért mondtam.Nagyon rosszul bántam veled, talán azt hittem, hogy ha ilyen vagyok, ha megbántalak talán elfordulsz tőlem és könyebb lesz. - megcsóváltam a fejemet. - De itt vagy, ennek ellenére is, és most is velem törődsz.
Hát lehet téged nem szeretni Reederica Malone?
Mert ha igen csak mond, hogy kell és esküszöm nem okozok több galibát. - felnéztem rá ő pedig szemeimbe nézett s csak szüntelen bámult.

- Tudom, hogy mit kell tennem de előtte először és utoljára a szemedbe kell mondanom. - most ő? most komolyan....

Kezemhez nyúlt és átfonta szabad kezét a csuklómon, hogy abbahagyjam egy pillanatra tevékenységemet... - Szeretlek.

Apró bólimtást követően vissza néztem lenyúzott bőrére és bekötöztem azt.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam és nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne sírjam el magam.Sajnáltam őt.

Oldalra pillantva láttam ahogy Richard az ajtófélfának támaszkodva rám néz.
Szerintem ez mindhármunknak ugyanolyan kellemetlen. - Kértem takarítást, te ma Dannél alszol Agnes pedig Sonjához megy. - mondta Frankynek.

Agnes bepakolva a kanapé hátának volt dőlve.

- Nem kell ennyi mindent vinned, ha lenyugszotok úgy is vissza jösz! - mondta Richard és a lány nyitotta volna a száját de az én drága párom felrakta a kezét ezzel jelezve, hogy kussoljon. - Nem kell mondanod semmit, tudnod kellett volna ki mellé fekszel be az ágyba és akkor tudnád, hogy ha Franky barátom azt mondja, hogy ittmaradsz akkor az nem kérés hanem parancs.Igaz Reederica? - nézett rám és megerősítést várt tőlem hiszen nekem tudnom kell ez egy alap szabály, hogy az utolsó szó mindig az övé s én pattoghatok és előadhatom a végzet asszonyát akkor is ő a főnök.

Bólintottam...majd mellé lépve tenyerébe csúsztattam a kezemet....ÉN FŐNÖKÖM.

Gengszterkéim!

Lassan Karácsoooony...itt a kari, ugye örültök?
Mit kértetek a Dzsízüsztől?
Én semmit mert már szeptembertől karácsonyi ajándékokat veszek magamnak és mindig azt mondom, hogy ez az utoló.
És ami még jobb, mit adtok? Én már szinte mindenkinek megvettem.
Milyen lesz a fátok? Meséljetek nekem.
Gondoltam dobok fel egy ilyen kommentben csevegös nem részt majd karácsony este ahol ha már bekajáltatok és ajándékoztatok dumázhatunk , én ugyanis dolgozom karácsony estéjén és remélhetőleg olyan eseménytelen lesz, hogy hajnalig pötyöghetek veletek.Mit szóltok?
Benne vagytok?

Nemtudom idén lesz-e még új rész, nem hiszem mert sűrű lesz az elkövetkezendő két hetem...addig is.....

Millió csók...

🖤 STORM🖤