Franky az égnek emelte mindig csillogó szürke szemeit majd egy hangos sóhaj után közelebb lépett s én próbáltam nem belerondítani nevetésemmel ebbe a komoly beszélgetésbe.

- Agnes... - intett a lány felé aki mellé lépve átkarolta Franky karját s szemeimbe nézve várt...de valyon mire várt?

Mi a szart akarnak ezek tőlem?
Nyugi Reed, nem kell belekötnöd senkibe...
Az agyam majd szét robbant éreztem ahogy nyakamban az ér megfeszül majd Willre meredtem Frenky válla felett aki nemet intett fejével s annyira szexi volt.

Felvette azt a tipikus szexi fiús stílust s én elnevettem magam a többiek pedig bizonyára hülyének néztek.

Na igen talán nem kellett volna kokainozni.

-Ne nevettes már! - szóltam oda barátomnak. - Próbállok komoly lenni Wiiiiil. - húztam el a nevét s kislányosan cukiskodva mosolyogtam rá.

Ez az én szülinapom azt csinálok amit akarok.

Franky felvonta a szemöldökét és csak ennyit mondott... - Aha, minden világos.

- Mi világos Franky, nem is világos semmi...

Franky szemszöge :

Hogy, hogy tekintettem rá?
Mint a legszebb álomra amiből nem akarsz felébredni.Igazából Reederica Maloneba nagyon egyszerű beleszeretni.
Minden apró kis hibájával együtt úgy szép ahogy van csak egy dolog hibázott igazán...hogy ő bizony a legjobb barátom barátnője.
Emlékszem az első napra és arra ahogy mind megcsodáltuk azt a kecses formáját és gyönyörű arcát ami azóta is ugyanúgy kitűnik a tömegből, egyszerűen gyönyörű volt...
Szóval igen, könnyű volt beleszeretni de elviselni, hogy ez viszonzatlan marad az már nem annyira egyszerű.

Sosem fordult meg a fejemben, hogy mi lenne ha? Ricky a legjobb barátom, szeretem és tisztelem így egyértelmű volt, hogy tudatnom kell vele a félresiklásomat.

De valyon mi lelhette ezt a tündéri mosollyal rendelkező agyalt aki mindig is nagylelkű volt és kedves...aki sosem játszotta előttünk a meg rendíthetetlen nagyasszonyt, most pedig itt áll előttem s komolytalan mosolyával próbállja leplezni azt a fájdalmat ami megbújik szemei közt s még így is jól látom, hogy nem kevéske kokainnal próbállja elfedni.

-Aha, minden világos. - közben jeleztem barátnőmnek, hogy jobban teszi ha most inkább mégis leül.

-Mi világos Franky, nem is világos semmi...

-Hogy mi? Az, hogy szétvagy csapva...

Megforgatta szemeit s terelni próbállt. - Ugyan dehogy, jól vagyok. - mondta s közben játékosan vállon legyintett ahogy elhaladt mellettem s én csak csóválltam a fejemet.

Agneshoz lépve kezet nyújtott neki majd bemutatkozott. - Az én nevem Reederica, gyere segítünk Kilyenak közben pedig kibeszéljük Frankyt. - mondta a lánynak miközben rámnézett és kiöltötte a nyelvét.

Elindultak le a lépcsőn én pedig Willhez fordultam. - Ez most komoly ember?

- Nemtudom miről beszélsz. - válaszolta bárgyú vigyorral az arcán.

-Nem úgy volt, hogy nem toljátok többet mert a rosszat hozza ki mindketőtökből.

Bizonyára Will is rendesen szétvolt csapva hiszen körbe közbe ugyanazt hajtogatta

-Nem tudom miről beszélsz.

Richard szemszöge :

-Mi a baj Franky?

-Ti nem lássátok, hogy Reederica és Will totál bevan állva?

-Nos? Én is felszívtam egy csíkot mielőtt jöttetek...sőtt most is felszívok egyet. - mondta Dan s mielőtt barátunk megszólalhatott volna már terítette is ki a mámorító angyal port az előttünk heverő ezüst tálcára.

Felálltam és Frankyhez sétáltam. - Úgy emlékszem te sem vettetted meg a port...eddig.

- Ricky, Reederica szemeiből semmit sem látni mert akkorák a pupillái.

- Ugyan... - fogalmam sem volt róla, hogy Reederica cuccozna. - ... hagyd rám...

A lányok visszaértek én pedig derekánál fogva kaptam el barátnőmet mire felnevetett s közben magamhoz húztam. - Héé...még a végén kiömlik. - de ekkor már mindegy volt, gyorsan leivott mindketőből majd felém tartotta s szemei mosolyogva néztek rám.Tényleg alig látszik valami azokból a vibráló barna íriszekből.

Mindenki elfoglalta magát én pedig megfogva szépséges barátnőm kezét magammal húztam le a tömegbe ahol ismét újjongva fogadtak minket.

-Gyere, táncolj nekem... - súgtam miközben bársonyos bőrét érintettem a számmal.

Imádtam ahogy csípőjét ringatta nekem s kezeit a magasba emelte majd megfordult és a nyakam köré tekerte azokat. - Úgy kívánlak. - suttogtam ajkaira majd le is csaptam rájuk. Kezeimet fenekén pihentetem s élveztem ahogy karjaim közt ringatózik.

- Van mégegy ajándékod.

-És miaz? - ködös tekintete megcsillant és levezette jobb kezét ágyékomra.

- Bizonyára szerepet játszik benne az a felszívott apró kis csíkocska, hogy így viselkedsz. - nem volt rossz szándék szavaimban hiszen nem zavart a dolog, akkora a tömeg, hogy senki sem lát viszont tudom, hogy józanul csak cicázna velem e-helyett most elég egyértelműen rámarkolt ágaskodó farkamra.

-Honnan tudod, hogy aprócska volt? vágta rá pimaszul s nekem több sem kellett, ki akartam deríteni meddig megy el.

Megragadtan a nyakát s kissé meg szorítottam, csak pár centire voltam arcától mire ő kinyújtotta nyelvét és megnyalta a számat...
Abban a pillanatban tudtam, hogy pár percen belül az irogdámban elterülő bőrkanapéra fogom nyomni és kíméletlenül megfogom dugni.

Igazából nem érdekelt senki...
Megragadtam csípőjét és felemetem majd a vállamra dobtan aminek hatására nevetni kezdett, a körülöttünk lévő emberek nem mondtak semmit, még csak nem is néztek ránk úgy, hiszen itt minden elfogadott volt, láttott ez a társaság már ennél durvább dolgokat is, konkrétan nincs olyan szeglete a klubbnak ahol még valaki nem dugott meg valakit.

És én bizony bármit megtehetek hiszen istennek számítottam a Londoni alvilágban...egy gátlástalan, könyörtelen istennek, vállamon az istennőmmel.

Már csak irodám kényelmében tettem le s egyből heves csókolózásba kezdtünk.
Kezeink fel s le jártak egymás testén a levegő csak úgy izott és istenem ez annyira kibaszott jó volt, minden egyes alkalommal majd fel robbanok és ez egyre s csak egyre jobb lesz.

Kiszabadítottam melleit a csipke ruha fogságából és nyálas csókokkal kísértem végig ajkaimat kemény bimbóin.Vágytam a testére, alig bírtam magammal így pillanatok alatt levetkőztettem és birtokba vettem.
Lágy tincsei közé vezettem újaimat, rámarkoltam és hátra húztam fejét, kélyesen felnyögött majd végig csókoltam nyakát.
Kezei rajtam jártak, lassan kibontotta övemet s lecsúsztatta a nadrágomat.

Telefonjaink felváltva rezegtek az asztalon de nem élérdekelt semmi...

Reederica szemszöge :

Édes csókjaink közt lassan levetkőztettem, kezem végig siklott kidolgozott testén s szemem kissé elidőzött szíve tájékán ahol ott volt a nevem s el is mosolyodtam miközben fejemben az járt, hogy mennyire szeretem őt.

Kezeim nyakaköré fontam s felnyögtem mikor megéreztem őt.Finoman mozogni kezdett majd egyre jobban belemerült s vitt magával.
Irodája csendjét felváltották szeretkezésünk hangjai, elvoltunk a mi kis világunkban ketten s éppen csak, hogy egymásra borulva lihegtünk mikor kopogás hallottunk a túloldalról.

Richard felöltözött én pedig rendbe raktam magam, hogy mégse úgy lépjek ki innen mint akit negyven percig dugtak, bár az állítás igaz.

Mikor kiléptem az ajtón Will ott állt és úgy nézett rám mint akit rajta kapott valami nagyon csúnya dolgon.

-Most mivan? - néztem rá.

-Kicsike, amíg te szétkefélted a palidat Rosenál beindult a szülés.

Hirtelen azt sem tudtam hova kapjak, táskám után kutatva szalatgáltam mint egy őrült.

-Hol az istenben van a kabátom?

-Itt van nálam,gyere már. - mondta Will.

Felsegítette az említett darabot és elindultunk a hátsó kijárat felé.
A többiek kint szívták cigarettájukat miközben a kocsihoz rohantam.

-Nem kell úgy sietni, egy baba nem bújik ki olyan gyorsan. - mondta Patrick.

-Te már csak tudod. - szólt oda gúnyosan Naomi.

-Tudom hát, Katievel vagy tizenegy órán átt vajúdtál.

A lány leintette párját majd az Pat autójához sétált és megkocogtatta az ablakot ezzel jelezve, hogy kinyithatná.

Richard kilépett az ajtón s készült volna rágyújtani mikor megajándékoztam egy olyan szúrós pillantással ami átütött volna még egy beton balat is.

-Ezt elszívom és mehetünk. - mondta.

-Na jó, mi indulunk. - mondta Will majd beszállt Naomival és Franky új barátnőjével Patrick mellé.

Dan még csak most került elő s én abban bíztam, hogy nem ivott még olyan sokat és elvisz de hiaba is reménykedtem mert az én drága Dan barátom komótosan előhúzta zsebéből cigarettás dobozát és rágyújtott.
Az ideg csapkodott mert Xavier ugyanúgy ahogy Dan is kellőképpen részeg volt Richard sem volt a legjózanabb Kevin pedig selytelmesen mosolygott egy pohárral a kezében nekem pedig több sem kellett.

-Ha most azonnal nem visz be valaki a korházba akkor körbepofozok mindenkit.

-Dehogy pofozol, nyugodj le egy kicsit. - szólt oda Dan.

-Húzzátok az időmet! - fontam össze magam előtt két karom és az autónak dőlve duzzogtam.
Nem értem, hogy Franky nője egyáltalán minek ment el Patrickékkel mikor helyette én is mehettem volna elvégre én vagyok a kereszt anya vagy mi.

- Na gyere, én elviszlek. - mondta Franky, én pedig egyből odasiettem az autójához.

- Öt percetek van, hogy utánunk induljatok!Nem érdekel, hogy hogyan. - mondtam s ezzel beültem a kocsiba.

Utáltam ha Richard ittasan vezet, mindig frusztrált voltam a tudattól ha csak egy pohárkával is megivott majd autóba ült.

Szótlanul ültem mikor Franky beszállt mellém s elindította a motrot.Közben Willnek pötyögtem le annyit, hogy elindultam és várjon meg a bejáratnál mert az agyvérzés kerülget.

- Hogy vagy? - tette fel a kérdést.

- Idegesen. - válaszoltam egyből.

- Ennyire ideges vagy Rose miatt?

- Igen, ennyire. - mély levegőt vettem majd mégegyet és mégegyet, lassan és fájdalmasan hunytam le szemeimet s próbálltam vissza tartani egy pánikrohamot ami most nagyon is elő akart bújni belőlem.

A kokain és a panikroham nem a legjobb pátosítás s erre én nem gondoltam mikor Willel úgy döntöttünk, hogy kicsit eltereljük a gondolatainkat, főleg az enyémeket.
Most viszont itt ültem félúton sem voltunk még a testem pedig nagyon rosszul reagált erre az egészre.

Nem csak Rose járt a fejemben, hanem újra és újra ugyanaz a gondolat ami nem hagyott nyugodtam létezni, pedig nem kívántam mást csak, hogy kitudjam verni a fejemből és végre elengedni, tovább lépni.

A kórházhoz érve földbe gyökerezett a lábam.
Franky mozdult, hogy kiszáljon de én nem.

-Reederica nem jösz? - nézett rám hideg, szürke szemeivel.

-Én talán megvárom Richardot..megvárom jó?

Láttam, hogy Will a kocsihoz siet és kinyitja az ajtót. - Charlie hívott, Roset kapkodja az idegbaj és téged akar!

Willre emeltem a tekintetem akit mintha leforráztak volna úgy nézett rám vissza.

-Reed... - kezemért nyúlt én pedig kiszálltam, de nem éreztem magam alatt a talajt mire Franky elkapott a másik oldalról majd mélyen kifújta a levegőt. - Elárulná valaki végre, hogy mi a szar folyik itt? Mivan veled? Egész úton úgy kapkodtad a levegőt mint aki szülni megy be.

Will szemei sziktákat hánytak Franky felé nekem pedig egyre csak nehezedett el a mellkasom. - Most mi van? Mi a szar van? Miért nem mondtok semmit?

Richard ekkor parkolt le mellettünk én pedig mély levegőt vettem, kihúztam magam és végig simítottam a ruhámon. - MENJÜNK! - ezzel elindultam.

Richard szemszöge :

Franky idegesen mellém lépett és... - Ricky, mond meg mivan Reedel! - szegezte nekem a kérdést.

- Semmi baja, csak izgul Rose miatt.
Tudod milyenek a nők, ő a legjobb barátnője és most fog szülni.

- Egész úton be volt feszülve és...

- Nincs és, jól van!

Ezzel elindultam a lány után s mind követtük őt.
Cipőjének hangos kopogása még a holtalat is felverte de ő csak haladt előre semmivel sem törődve.Természetesen bemehettünk az osztályra hiszen Charlie lerendezte a dolgot s mertek volna ellenkezni.

A hosszú folyosóra érve elindultunk a szoba felé ahol Rose vajúdott közben az előttünk loholó lányra s barátjára néztem....Reederica meg lassított s abban a minutumban Will már nyúlt is utána.

Reederica szemszöge :

Idegileg valahol nagyon messze jártam s úgy érezzem, hogy egy hajszál választ el az idegösszeroppanástól minden túlzás nélkül.
Próbálltam elfolytani mások elől az érzéseimet de felül kerekedtek rajtam.
Egyik lábam majd a másik és csak mentem és mentem, csak is Rose számít jelenleg s ő azt akarja,hogy itt legyek.
Belöktem a szülészet ajtaját s elindultam magam mögött díszes társaságommal a folyosón Rose után kutatva mikor egyszeriben elkezdtett összemosódni minden...

- Jaj ne...most ne. - mondtam hallkan de már késő volt mert ahogy hirtelen levegő után kaptam az nem jött....s eluralkodott rajtam a pánik.

Will elkapta a derekamat és felváltva hallottam a hangját majd Richardét s végül azt, hogy
Patrick orvosért kiáltott.

Richard szemszöge :

Odafutott hozzánk az ügyeletes nővér. - Már üzentem a doktor úrért. - mondta.

- Will te menj Rosehoz én ezt intézem! - láttam, hogy hezitál nem tudja mitévő legyen. - Menj már! Légy Rose mellett, érte ne aggódj tudod, hogy milyen erős...jól lesz...jól lesz... - de az utóbbit inkább már magnak mondtam, hogy lenyugodjak.

Az orvos megérkezett s az egyik üres kórterembe invitált, közben kikérdezett a lányról.

- Pánik rohama van, ma már másodszor vagy harmadszor...

-Rendben, kérem fáradjanak ki.

-Nem megyek ki!

-Ricky...gyere ki. - mondta Patrick.

-Nem, itt akarok vele lenni...itt kell vele lennem, mellette kell lennem mert ezt nem csinálhatja egyedül végig.Nem lehet egyedül...- emeltem fel egyre jobban a hangomat és küzködtem,hogy ne bőgjem el magam. - Kurvára bent maradok, mert ez kettőnk miatt van, a miérk volt érted?
A mi gyerekünk...

-Ki kell jönnöd... -mondta de én ekkor már olyan idegállapotban voltam, hogy azt sem tudtam mivan...féltem...és ez az érzés ismeretlen volt számomra. - Kérlek Ricky, gyere menjünk már jó kezekben van, meglásd hamar felébred majd. - Naomi a vállamra tette a kezét...

A kórterem előtt vártunk, vártuk, hogy végre kijöjjön az orvos és mondjon valamit.Bámultam magam elé és azon gondolkodtam, hogy amint felébred én megszöktetem, esküszöm, hogy elviszem innen jó messzire és elfeledtetem vele ezt az egészet.

-Ez az én hibám, talán ha többet foglalkoznék vele, vagy ha többet beszéltünk volna róla, felismerhettem volna a jeleket, tudhattam volna, hogy még nincs jól...

-De hiszen tudtad, hogy nincs jól...ne hibáztasd magad, ő nehezebben dolgozza fel. - biztatott Patrick. - Mind tudtuk, hogy nincs jól... - barátom aggódó tekintete a semmibe meredt.

-Mindent megtettél és ő ezt tudja, ézi, hogy mellette vagy.Viszont tudod milyen, nem fogja bevallani, hogy nincs jól. - mondta Naomi.

Franky le sem vette rólam a szemét, magyarázatot várt és úgy döntöttem meg is kapja.

-Miért nem mondtad el hamarabb? Hisz tudod, hogy számíthatsz rám. - kérdezte Franky.

-Mert neked nem tett volna jót ha ismét ő járt volna a fejedben. - Franky bólintott.

-Gyertek szívjunk ez egy szál cigit.

-Én itt maradok, menj nyugottan. - mondta Naomi.

Egy kis teraszra léptünk s elővettem zsebemből cigarettás dobozomat.

- Ricky bassza meg, barátok vagyunk..vagy a történtek miatt már nem tekimtesz annak?

- Ne legyél hülye kisgyerek... - ragadtam meg tarkóját s mélyen a szemébe néztem. - ...az egyik legjobb barátom vagy, ezért vagy életben és az őszinteséged, hűséged miatt. Hidd el, hogy kurvára vártam már, hogy vissza gyere és reméltem, hogy lehetséges lesz a lehetetlen. - gondoltam arra, hogy remélhetőleg eltemette magában a barátnőm iránt táplált érzéseit.

-Adj pár hónapot.

-Ahhh... bazd meg Franky, megjelensz egy nővel akit a barátnődként mutatsz be erre kérsz még pár hónapot? - mondta Pat.

-Biztosra akarok menni. - felelte.

-Neki is hiányzol, tudod hányszor mondogatja és hibásnak érzi magát.

- Ő nem tehet róla hiszen sosem adta jelét annak, hogy kapható lenne számomra.
És kurva sokat küzdöttem, maga az egész szituáció bassza meg...kurvára hiányoztok, viszont kell még egy kis idő.

-Nem, Franky old meg bazd meg.Old meg... - beszélnem sem kellett hiszem Patrick mindent elmondott helyettem.

- Elrendezed az ügyeidet s a nyár végére itt leszel! - mondtam.

-És ki ez a nő? - kérdezte Pat.

- Egy magyar lány, mikor átbeszélgettünk egy éjszakát s nem az volt az első, hogy rögtön megdugjam akkor jöttem rá, hogy kurva jól érzem magam mellette.Amig vele voltam nem itt járt az agyam...értitek, viszont ez most nem lényeges... - Franky beleszívott cigarettájába s folytatta. - Miért nem jöttök velem? Körbenézünk Budapesten, kihozzuk a rosszat, kicsit elterelné a gondolatait... - gondolt itt Reedericára.

Láttam az üvegajtón átt, hogy Naomi közelít s elébe mentem egyből.

-Ricky,magáhoztért...

Visszamentünk barátnőmhez s gitárszólót jártak az idegeim mikor megláttam, hogy nincs sehol.
Egyből megfordultam s láttam, hogy a folyosó végén tipeg...

Reederica szemszöge :

Meglepett az a nyugodság ami átjárta testemet ébredés után s a következő gondolatom az volt, hogy Rose vár rám így egyből feláltam majd vissza is szédültem az ágyra. -Kisasszony nem mehet sehová! Maradjon kérem fekve. - mondta egy kedves hang.

-Hölgyem én ha nem indulok el azonnal,Rose barátnőm szülés utát nagyon mérges lesz.

-De ha elengedem engem kirúgnak! - nem volt türelmem ehhez a nyafogáshoz.

- Ne törődjön semmivel, Mr.Williams majd intézi...- megpróbálltam újra elindulni s mivel esélytelen volt cipőt húznom hagytam az egészet s zokniban indultam utamnak.Igen, még egy party ruhához is húzok zoknit ha csizma van rajtam!
Szedtem a lábam, hogy elkerüljem a fennáló kellemetlenségeket, mondjuk egy kódor orvost vagy valami mikor...

-Reederica... - hallottam meg Richard hangját nem messzire tőlem.

-Neharagudj de sietnem kell.... - befordultam a folyosón ahol kint ült mindenki a kórterem előtt.

-Szia, bocsi csak kicsit meghaltam. - Charlie aggodalmas tekintete rám talált majd felállt és magához ölelt.

- Nem baj, majd orvosoljuk...fő, hogy itt vagy.Aggódtam miattad.

-Sajnálom, hogy még miattam is kellett...

-Én meg értem, tudod... - tudtam, hiszen tinik voltak mikor Rose elvetélt és rá ment az akkori kapcsolatunk alig tizennyolc éves fejjel.

Xavierre bíztam a csizmáimat én pedig bementem barátnőmhez.
Rose mosolya felragyogott mikor beléptem az ajtón, Will pedig megkönnyebülve nézett fel rám.

-Áhh,remek eddig nem bírta abba hagyni a bőgést. - mondta Will s kezét felém nyújtotta.
Megfogtam és leültem Rose ágyának a szélére viszont olyan " nyugodt " voltam, hogy Will nyúlt utánam ismét mikor majdnem lefodultam onnan.

-Én is ilyen nyugtatót alarok doktor úr! - kiáltotta el magát barátnőm.

Ottmaradtunk vele míg a többiek kint vártak s nyugtató szavak helyett inkább nevettünk és sztorizgattunk, ha jajgatott mi is jajgattunk s végül megkezdődött s mi kifáradtunk Roset pedig elvitték.

Will átkarolta vállamat s halkan kérdezte. - Jól vagy? - bólintottam s felnéztem tengerkék szemeibe.

Társaságunkhoz érve felfedezni véltem, hogy kivétel nélkül mindenki engem bámul.
Most magyarázatot kellene adnom?
Vagy mit várnak tőlem?
Jelenleg nagyon nem szerettem volna a társaság középpontjában lenni s Will valahogy ezt megérezte.

- Mi lenne ha az elbaszott társaságunk fogná magát és beülne a kantinba amíg várjuk Sophie baba érkezését.

-Lili baba érkezését. - mosolyodott el Charlie.

- Rose kikötötte, hogy verjelek le ha Lilit adsz a lányotoknak. - mondta fenyegetőzve Will s bár nem gondolta komolyan még is olyan hitelesen adta elő, hogy színészeket megszégyenítve kapná meg az Oscart ezért az alakításért.

Richard felállt s szó nélkül elém lépett majd homlokon csókolt.Elmosolyodtam s összekulcsoltuk újainkat közben csendben elindultunk.Nem kellettek szavak csak némán sétáltunk egymás mellett s tudtuk, hogy bármi is történjen mi mindig itt leszünk egymásnak.

A büfés hölgy egyedül volt a pultnál így megkérdeztem, hogy segíthetek- e neki.
Tudtam, hogy a többiek is követnek majd minket és kávét fognak kérni.

- Hölgyem valami töményebb nincs?

- Na de hová gondolom fiatalember? Ez egy kórház, viszont vannak likőrös csoki tojások. - válaszolta mire Richardal rögtön összenéztünk s kérdés sem volt, hogy megvesszük az összeset.
Míg én kávéinkat készítettem a kedves hölgy leszámolta és pontosan száztizenhárom darab volt a dobozban.

Charlie esett be elsőnek és kávéért könyörgött.

-Felcsaptál pincérnőnek? - kérdezte mikor lerogyott a Richard melletti székre s elé raktam a kávét úgy ahogy ő szereti.

-Dupla kávé kétcukorral egy lehelletni tejjel. - kacsintottam rá, jól emlékeztem hiszen már a gimiben is így itta.

- Tökéletes. - ahogy letettem elé egyből felhajtotta s rám nézett.

-Oké hozok mégegyet. - én is forrón szeretem szürcsölni de azért na, ez még az én számat is égette.

A pultban forgolódtam mikor a többiek is megérkeztek. - Helló kisasszony, egy tonhalas és egy csirkés szendó lesz, besütve. - mondta Xavier majd egy nagy rózsaszín nyalókára mutatott ami gondolom a gyerekek legnagyobb örömére a szülők rémálma ként volt kirakva. - És az!

Míg én Charlie coffein bombájával voltam elfoglalva a nő átnyújtotta Xaviernek a nyalókát s mikor kiléptem a pultból felém nyújtotta.

- Hogy megédesítse az életed! - elmosolyodtam szavaira. - Köszönöm.

Mindenki falatozott vagy kávézott s végül nekiestünk a csoki tojásoknak.

- Na akkor mostmár valaki mondja el, hogy mi történt az alatt a pár hónap alalatt amig távol voltam. - mindenki Frankyre nézett de ő egyből rám pillantott.

- Godolom az érdekel, hogy mitörtént velem.

-Nem kell erről beszélned! - jelentette ki Will és Richard is bólogatott.

-De engem érdekel.

-Én pedig azt mondt, hogy egyáltalán nem kell erről beszélnie ha nem akar.Én ma már kétszer láttam összeomlani és nem fogom hagyni, hogy mégegyszer megtörténjen. - Will kikapta kezemből a nyalókát és kibontotta majd visszanyomta kezembe.
Kezét a székem támláján pihentette én pedig hozzábújtam és mosolyogva bekaptam a nyalóka szívnek az egyik csücskét.

- Ez a Will nem semmi fickó.

-Miért is? - nézett Xavierre az említett s mosolyra húzta száját.

- Te úgy véded ezt a két nőt, hogy az példa értékű. Emlékszek mikor levertél egyet Rickynek.

-Arra én is emlékszem. - mondta az említett s játékosan válba boxolta Willt.

-Azért ha belegondoltok mennyi szaron átmentünk az elmúlt egy évben. - mondta Xavier.

- Ja, és mikor lett belőlünk egy csapatnyi picsogó hülyegyerek? - tette fel a kérdést Dan.

- Mondok jobbat, Patrick és Naomi mióta vannak újra együtt? - kérdezte Franky.

-Na jó, eltértünk a tárgytól és mi...amúgy mi..igazából mi....mi nem is... - mind felnevettünk Naomi bénázásán aki zavarában nem tudta mit is kellene mondani, vagy talán maga sem tudta s most vallotta be magának, hogy ő és Pat újra együtt vannak.

-Olyan két hónapja. - adta meg a választ Patrick.

-És Jenny? - kérdezte Franky.

- Jenny ma majdnem megskalpolt mikor Will diszkréten az arcába küldte, hogy Pat és Naomi újra együtt vannak. Lelki szemeim előtt láttam ahogy lenyomja a torkomon a hajsütő vasat. - elégítettem ki Franky kérdését.

Beszélgettünk mindenről, egyik téma követte a másikat, a csoki tojások fogytak én pedig már elnyatam nyalókámnak negyedét mikor Richard elkunyizta tőlem.

-Na nem! Te vegyél magadnak, ezt a szivet azért kapta, hogy összeragadjon tőle a... - magyarázta Xavier és próbállta kivenni Richard kezéből a nyalókámat.

-Feneke?

-Az összetört kis szíve. - én csak néztem Xavier zöldes kék szemeibe s azt vettem észre, hogy könnyes szemeim egyre csak nehezednek el.

-A kurva életbe Xavi... - mondta Will de ajándékozóm lepisszegte s itt volt az ideje, hogy beszéljek róla.

-Igazából olyan ez mintha fel akarna robbanni az agyam, és jelenleg nemtudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, próbálltam csendesen de látjátok mi lett a vége...így hát nincs veszteni valóm...nem tudom feldolgozni... - könnyeim szótlanul folytak le az arcomon és az sem érdekelt, hogy látják.

És majd hogy egy órán keresztül erről beszéltem ők pedig figyelmesen hallgattak.
Richard végig fogta a kezemet én pedig megkönnyebbülten fejeztem be ezzel átadva a szót.

-De erről beszélni kell, ha magadban tartod és egyedül birkózol meg vele az felemészt.
Te erős nőnek tűnsz, sőtt azokból amit Franky elmondott rólad az is vagy, viszont nem veheted a válladra az összes fájdalmadat ha megossztod akkor könyebb lesz a súlya. - mondta Agnes és biztatóan rám mosolygott, én pedig vissza rá.

Egy nővér lépett a kantinba és ennyit mondott.

- Gratulálok Apuka, jöjjön megszületett a kisfia. - mi pedig tátott szájjal néztük a nőt.

Na bazdmeg...Rose agyvérzést kap!

Drága Gengszterkéim!

Itt van egy hosszabb részecske ami remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket a rövidke Frankys szemszöggel együtt.
Érzelmekkel túlfűtött rész ez, de mi lenne ennél jobb egy hideg, nyirkos őszi napon?
Egy rövidke ajánlás a következő részhez, szenvedés mentes boldog sorok következnek ami megmelengeti majd a kis gengszter szíveket🖤

Millió csók....

🖤STORM🖤