Richard szemszöge:

Szemeim lassan kinyitódtak s mosolyra húzódott szám, ahogy megláttam a lány fejét vállamon pihenni.Felé fordultam és aprócska puszit nyomtam orrának hegyére.
Az elmúlt két hétben így megy ez, pár lopott csókon kívül nem sok mindent kapok vagy adhatok, hiszen folyton dolgozik.
Igyekszem nem idegbajosnak lenni de nehezemre esik bevallom férfiasan.

Ébredés után rohan a szalonba és késő este van mire hazaér, alig látom othon s ha még is akkor már ágyunk kényelmében szuszog halkan.
Nem értem ezeket a női praktikákat, gondoltam rá, hogy talán így büntet a szalon miatt vagy amiért libának neveztem viszont azért elnézést kértem, tisztán emlékszem.
Még most is felcsendül a fülemben ahogy karjaim közt, nyögdécselve annyit mond "Felejtsük el" hát igen, a lehető legjobb pillanatban kértem bocsánatot.

Megértő próbálok lenni és higadt de ez számomra felér egy kínzással.
Hiányzik és nem csak az érintése a szíve is, gondoskodása, szeretgetése, szavai és a hangja...ahogy énekel nekem és cirógat míg fel nem ébredek...azt nagyon szeretem s így nem érzem magam konfortosan, nekem ő már hozzá tartozik a napi rutinomhoz.

Olyanok vagyunk mint a szén és a gyémánt.
Összekell mocskolnom ahhoz, hogy úgy tudjak csillogni tőle ahogy az kell a boldogságához s ő is ugyanígy van ezzel, meg kell karcolnia, hogy csillogjak s ezáltal ő is összemocskolja magát az én boldogságomért.

Az elmúlt két hétben bizonyossá vált számomra Reederica hűsége, lojalitása.
Hű maradt kettőnkhez,a csapatunkhoz és úgy belehazudik mások szemébe a történtekről mintha csak könyvből olvasná.
A kórházban egyből rávágta, hogy elesett zuhanyzás után a fürdőszobában, mindent részletesen elmondott a NEM megtörtént esetről és azóta is így adja elő másoknak akik rákérdeznek s meg sem említi még közöttünk sem ami valójában történt, nem mintha annyit beszélnénk.

Esküszöm fáj, rettenetesen fáj ahogy ezeket megvonja tőlem de türelmesen várok, hiszen itt van, nem ment el és tudom, hogy szeret.
Ki bírtam a két hónapot is nem de?

-Jó reggelt.-nyitogatta szemeit.

-Jó reggelt neked is. -mondta halkan.

Végig néztem ahogy kibújik takarója alól, két kezem fejem alá tettem és csak néztem billegő fenekét.Nehezemre esett az ágybam maradni és csak csendesen nézni szemet gyönyörködtető mozdulatait.Menta zöld, fodros szélű bugyija valami eszméletlenül állt formás, kerek fenekén, ilyen panorána nem jár akárkinek s szerencsésnek is éreztem magam amiért egy ilyen bomba nővel élek egy fedél alatt.
Imádom mikor ilyen apróságokban alszik, főleg most mikor ennyivel kell beérnem...

*** ...na jó azért ez túlzás hiszen volt az a péntek este... - gondoltam magamban. ***

Nemtudom direkt csinálta-e de még mielőtt be ért a gardrobjába megfogta szakadt, fekete Green Dayes pólójának szélét és kibújt belőle.
Csupasz hátán végig szaladt a tekintetem s még a nyál is összefutott a számban az öszképtől.
Ahogy befordult az ajtón felültem, hogy még többet lássak de akkor meghallottam édes hangját...

-Perverz kukkoló... -elmosolyodtam.

Ki kellett szellőztetnem a fejem,ezért összeszdtem magam és elmentem futni.
Közben is azon gondolkodtam, hogy meddig fog tartani ez az állapot.
Két hete megállás nélkül dolgozik,folyton csak rajzol,tervez,intézkedik,szervezkedik pedig nekem is szükségem volna rá.

Ma délután pár szakmabeli jóbarátommal találkozom és Reedericának kötelessége elkísérni, ezt így szokás és kész, ez alól nem bújhat ki...már megint.Az elmúlt két hétben már háromszor kellett nélkülöznöm ehhez hasonló összejövetelek és eseményről.
Neki is kötelességei vannak a munkám felé hiszem neki van a legnagyobb rangja és hatalma az anyám után ha a nőket nézzük.

Futást kővetően lezuanyoztam majd felöltöztem s leültem reggelizni a konyhában Boonyenak hála,de Reederica még nem volt lent.

-Reederica még nem jött le? - kérdeztem.

-Úgy fél órája ment fel, az edzőteremben volt.-válaszolta Boonye.

Furcsa volt hiszen mindig mindent megbeszéltünk most pedig csak annyit, hogy mikor megy el és mikor jön haza.
Estig dolgozik de ez meg is látszott, a szalon sosem ment ilyen jól s ennek híre is ment a városban.

Folytattam reggelimet s közben bele-bele szürcsöltem kávémba.

A tavasz azt eredményezte, hogy Reederica Malone képes volt az eddiginél hoszabb ideig is készülődni s ez most sem volt másként.
De a vég eredmény, ó istenem az a csodálatos eredmény ami szembe jött velem lefelé egyenesen a lépcsőn az mennyei volt.

Haja nagy hullámokban hullott hátára s szemei sötéten ragyogtak rám a füstös smink mögül,barack színű ajkainak látványától benedvesítettem az enyémet majd nyeltem egyet s csak bámultam tovább s igyekeztem nem megfulladni a torkomon akadt kortynyi kávétól.
Feje tetején egy világos kék kalap volt ami kimondottan jól ált neki s dzekiének színével egyezett ami alatt egy fehét felső volt gondosan beletűrt fekete,fehér apró kockás,szűk szoknyájába s egy övvel díszítette derekát.

Olyan napokat éltem mint hosszú hónappokkal ezelőtt mikor még csak sóvárogtam utána de nem lehetett az enyém.
Akkor is ezt csinálta, egyik kezével adott a másikkal pedig elvett,...ohh elvett mindent.
Főleg az eszemet na meg a szívemet

Válamhoz ért,hogy leseperjen róla valamit majd kivette a villát kezemből s elcsent egy avokádó darabot.

-Ohh,találtam kávét...-nyúlt volna poharamért de elvettem előle s végig nézte ahogy belekortyoltam.

-Valamit,valamiért kislány...

-Meghalok egy kis kavéjért...-felé nyújtottam s ő boldogan kortyolt belé. -Ezt már megihatom?

Bólintottam.-Köszi.- mondta egyszerűen s készült volna elindulni.

-Várj még.- megfogtam berekát ő pedig visszalépett. -Délután háromkor a Marsalban ebédelünk pár kollégámmal szóval...

- A szalonban leszek. -mondta egyből.

- Dehogy leszel, félkor megállok érted.

- Hmm, igyekszem de ma sok dolgom van, mit szólnál ha utánad mennék taxival?

-Nem Reederica,tudod,hogy...

-Igen,utálod a késést.Ott leszek.

-Reederica,ott legyél!

-Jól van na, ott leszek nyugi...jézus, bevagy feszülve... -forgatta meg szemeit majd megigazította az ingújamat. - Szép óra. - dicsérte meg a fekete gyémántokkal kirakott ketyegőmet.

-Köszönöm, de ne tereld a témát...ideje lenne el lazítanod...újra...nem gondolod? Este meg tisztelhetnél vele, hogy eljösz velem randevúra.

-Na nemond? -válaszolt s én mégközelebb húztam magamhoz. -Richard Williams randevúra hív? Mindjárt eldobom a bugyimat.

-Ó hát nem kell azt eldobni, felajánlom segítségem a levételében...vagy elég lesz csak félre húzni mint péntek este... kezem lejebb vándorolt combjára s végig simítottam rajta.

-Szemtelen...- húzta fel az orrát majd fülemhez hajolt. - De ezért szeretlek...na csipked magad, sietnem kell.

- Szemtelen nőszemély!

-Mr Sofőr,siessen. - magához vette táskáját majd a bejárat felé billegett.

-Akkor most rendben vagyunk?...hallod? Rendben vagyunk? - érdeklődtem hiszen a péntek este nem volt semmi.
De nem válaszolt, nem is fog válaszolni hiszen úrinő.

Reederica szemszöge :

Richard kikapcsolta az övemet miután leparkolt a Harrodsnál s közelsége magával hozta finom illatát s édes csókját ami nem volt tolakodó csak egy finom, apró csókocska, nem mélyültünk el benne de pár másodpercig egymáshoz láncolta ajkainkat.
Az elmúlt két hétben már eleget bűnhődött s dühöm is megfakulni látszott...persze leszámítjuk azt a péntek estét hiszen a pezsgő mindig a fejembe száll, igen..a pezsgő az oka mindennek,amit Christől kaptam ő pedig Amandától mersz születésnapja volt ő pedig a Tescoban vette szóval a Tesco a bűnöd...igen...ők a bűnösök nem én!
Visszatérve a témánkhoz...
Beláttam, hogy nem egy átlagos férfi átlagos barátnője vagyok, engednem kell hiszen én választottam ezt az életet, szabad akaratomból vagyok mellette s ez néha ilyen dolgokkal jár.
Csiszolódnunk kell és ez két ilyen erős személyiségű ember közt nem könnyű be látom, de akarom, hogy sikerüljön hiszen eljutottunk az elmúlt tíz hónapban odáig, hogy a másik nélkül már nem menne, konkrétabban szart sem érne nélküle az egész élet.
Elfogadtam azt is, hogy Richard csupán örömet akart szerezni nekem és nekem nincs min kiakadnom hiszen én akartam ezt magamnak.
Lényegében én mentem bele, én adtam szabad utat az én felelősségem, hogy egy ilyen életű emberrel kezdtem romantikus kapcsolatba ami inmáron kinőtte magát egy olyan mérhetetlenül hatalmas, lángoló szerelemmé, hogy a kínai nagy fal mellett szintén látszik még az űrből is.

Az elmúlt két hétben próbalt még jobban a kedvemben járni.Mire hazaértem és levetkőztem illatos fürdővek várt ami nem volt rá jellző, kávét főzött nekem...Richard Williams kávét főzött, na erre várjál gombot.
Az öltőzőmben, gardrobomban és a szalonban is fogadtam a meglepetéseit.Napi szinten jött a futár s én már tudtam ha eljön a fél tizenegy akkor megérkezik Richard meglepetése is.
Mi mást csinált volna az én lelkem mint a költekezés, hiszen ez az ő világa, így mutatja ki a szeretetét, sajnálatát hiszen ebben nőtt fel.
Olyan dolgokat kaptam amivel azt az üzenetet küldte felém, hogy figyel rám s én ezt roppant mód élveztem és értékeltem egyben.
A fogyóban lévő kedvenc parfümöm, vagy például az a doboz kristály dísz ami miatt anyit mérgelődtem az elmult napokban mert egy különleges ruha elkészítéséhez kell és minimum két hónapot kell rá vátni még így is, hogy ekkora befolyással bírok, ezek szerint mégsem volt elég ahhoz, hogy kivételezzenek velem.
Viszont pénteken különleges csomag érkezett s én majdnem elsírtam magamat ahogy kinyitottam s megláttam a sziporkázó köveket.

" Szivesen " - ennyi volt az üzenet.

-Richard... - szólitottam még mielőtt kiszáltam.

-Igen szépségem? - istenem azok a szemek.

-Köszönöm a kristályokat, igazán figyelmes...

Száját széles mosolyra húzta majd csetintett nyelvével amit halk nevetés követett.
Jobb kezét combomra tette s rámarkolt amitől feltörtek bennem az emlékek s éreztem ahogy bizseregni kezd "mindenem". -Már megköszönted péntek este....nem elkékszel?

Ó istenem az a péntek este lent a klubban...

Igazából csak megköszönni mentem igen...megköszönni...meg...de végül jól meg lettem..ehm...hát igen...
Pedig én tényleg csak meg akartam köszönni, jaj istenem ha az a tölgyfa asztal mesélni tudna.

-Az a pezsgő miatt volt.- húztam fel az orromat.

-Igen, biztosan a pezsgő miatt. - csak nem hagyta abba a vigyorgást.

-Igen, azért s erről nem nyitok vitát!Szép napot.

-Neked is szép napot primadonnám.

Cipőm kopogása végig adta lépteimnek a dallamot, s közben azon az estén járt az eszem...

*********************************************

....az estén mikor bementem az irodájába s felültem a tölgyfa asztal széllére ezzel a tettemmel kitessékelve barátait s kollégáit akiknek társaságában élvezte irodájának nyugalmát s kényelmét egy megbeszélés erejéig.
Kezében lévő kristály poharát szájához emelte majd ledöntötte annak tartalmát s felált, hogy az italos szekrény pultjára tegye.
Csendben ültem mihelyst megköszöntem az ajándékot s egyszer csak megéreztem kezeit a vállamon.Keresztbe rett lábaimon eléggé felszaladt a mini ruha ami most egy elég merész fekete, csillogó darab volt.De Richardnak bizonyára nem tetszett hiszen elég hamar bijújtatott belőle, legalább is úgy rendezte rajtam, hogy neki az előnyére váljon.

Megcsókolta nyakamat s haladt lefelé míg az aprócska ruha vékony pántjaihoz nem ért.
Lassan letolta vállaimról a ruha engedett én pedig csupasz felsőtestel ültem inmáton a sötét tölgyfa asztalon.
Végig simított két karomon amitől még a hideg is kirázott, lecsuktam szemeimet s lasan kifújtam a levegőt.Eszméletlenül jólesett amit csinált, Richard tudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy lekerüljenek a ruháim.
Kezeit előre vezette, s miközben nyakamat lehelte ezernyi csókkal, rámarkolt mindkét mellemre amitől olyan állapotba kerültem, hogy szivem szerint abban a pillanatban beparancsoltam volna a lábaim közé.

Tudta,hogy mire vágyom...miközben melleimmel játszott egyik keze lejebb vándorolt s lassan letolta keresztbe tett jobb lábamat a mádikról, hogy még jobban feltűrhesse a már így is önáló életet élő ruhám szoknya részét.
Jobb kezét lábaim közé vezette s félre tolta a vékony kis anyagot, hogy hozzá férjen az izgalomtól áztatott nőiességemhez.

Nem tartottam magamban egyetlen elégedett sóhalyomat sem, ahogy hozzám ért és elkezdett simogatni beharaptam alsó ajkamat s hátra döntöttem fejemet mire ő rögtön lecsapott rájuk.Szenvedélyes csókja olyan volt mint ha az ájulás határáról pofoztak volna fel.
Olyan kézügyességel játszott rajtam mintha ő lenne a művész én pedig a hárfa.
Fülembe suttogta mocskos szavait amitől csak még jobban beindultam ha ezt egyáltalán lehetett még fokozni.
Rámarkoltam csuklójára, nem mintha attól kellett volna félnem, hogy abbahagyja.
Pillanatokon belül elöntött a horróság s remegett az egész testem de Richard akkor sem hagyta abba,lejebb nyúlt s lassan belém nyomta középső ujját mire én felnyögtem s hátamat mellkasának döntve jeleztem, hogy rendben itt vagyok, csinálja és ne hagyja abba soha.
Akartam,istenem..akartam mindent.
Érezni őt és érinteni, azt akartam, hogy vegye el akit akar, hogy mindent vegyen el tőlem amit csak lehet, és kérjen..és parancsoljon...utasítson.
Gyorsan mozgatta bennem mámoros hangulatom forrását s pillanatokon belül csatlakozott a másik mellé gyűrűs ujja is az általuk művelt nedves kis játékhoz, én pedig itt vesztettem valahol el a fejemet.
Talán nem telt bele egy percbe sem mikor újra úrrá lett rajtam ez a páratlanul heves érzés amiből fel sem tudtam eszmélni ugyanis Richard megkerülve az asztalt, elém állt s megragadott, hogy közelebb húzzon az asztal széléhez.
Kiengedte övét s kigombolta nadrágját ami most kínzóan lassú procedúrának tűnt hiszen alig vártam, hogy elméjüljön bennem újra és újra.
Pihegve néztem végig ahogy előveszi s egyből megragadtam ingét, hogy közelebb húzva magamhoz újra érezhessem nyelvének ízét.
Bele nyögtem eszméletlen csókunkba mikor belém hatolt s cseppet sem finomkodva mozogni kezdett.Erősem markolta csípőmet miközben én nyakát karolva nyögdécseltem két csók közt...

********************************************

Szóval így telt az a bizonyos péntek este...

Folytatás a következő részben....

Gengszterkéim!!!

Az eredeti felállás szerint ebben a részben kellet volna megtudnotok valami gigantikus nagy eseményt de mint észre vettétek ez elmaradt, vagy inkább lemaradt.
Egyszerűen nem haladok így ketté kellett vennem a részt, hogy adhassak valamit köszönetként a türelmetekért, legalább egy kis ízelítőt amivel kibírjátok a következő részig.
A folytatás is hamarosan kikerül de azon még nagyon sok a csiszolni való nekem pedig egyre kevesebb az energiám.Köszönöm.

Millió csók.....

🖤 STORM🖤