A rádióból nagy hangerővel szólt a Moves Like Jegger s én hangosan tomboltam a hazafelé vezető úton.Meglepően jó volt a kedvem ahoz képest, hogy a csuklómra felkerült egy elegáns sport gipsz ami hat héten keresztül nehezíti majd meg a mindennapjaimat cuklótörésem miatt.Együtt énekeltem a rádióval míg véget nem ért az aktuális dal s helyét fel nem váltotta egy unalmas mélyről előkerített szám amit ötvenből ha egy ember ismerhet és vagy elkapcsolod vagy végig szenveded mindenegyes másodpercét.

-Az megvan,hogy hetente legalább egy nő szólít le azzal,hogy vigyázzak magamra mert eltöröd majd valamimet? - Richard az utat figyelte,szeme sem rebbent.

-Jaj de kurva okosak...de az azért megvan,hogy miért csinálják nem?

-Hogyne...mert olyan nagyon irigyek,hogy inkább elviselnék a verést csak ,hogy újra veled lehessenek?

-Velem? - felnevetett. -Sosem voltak velem! - mondta s közben rám nézett.

-Nem értem miért ragaszkodtak ennyire hozzád.

-Van aki bármit hajlandó elviselni egy kis figyelemért. - megálltunk a stoppnál.

-Alacsony az önértékelésük.

-Reederica,nem értem miért beszélünk azokról a nőnek nem nevezhető, saját magát nem tisztelő kitartott kurvákról akik minden szavamra ugrottak.Nincs helyük itt,még csak arra sem érdemesek,hogy megemlítsük őket.
Az elején elmondtam,hogy fogsz hallani dolgokat és nyugodtan hidd el mert igazak lesznek. -kissé hangosabbra vette magát.
-Vagy beszéljünk róla?Hmm?Jó,hàt akkor hol kezdjem? Kezdjük Natalieval,Natalie egy pénzéhes picsa volt akinek az volt a mindene, hogy mutogassa magát, minden szart lefotózott, mindenről beszámolt a világnak.
Folyton hisztériázott, én pedig nem viseltem el, ostoba volt...hú,nagyon ostoba.Patrick is megdugta,ami azt illeti Franky is...

-Pár hónapja szült,elvette valami Mike. -kérdően nézett rám. -Onnan tudom,hogy bejött utánam a szalonba úgy másfél hónapja.

-Mi a szart akart?

-Figyelmeztetett,majd megkért,hogy meneküljek...ott volt Molly, ő is ugyanerre kért. - kezem alkarjára tettem majd rámosolyogtam.
-Richard, téged utálnak ezek a nők! - mondtam hatalmas vigyorral.

-Molly nagyon utál...ja,nagyon.-zsebébe nyúlt majd elővette telefonják s kezembe adta.
-Nézd meg az üzeneteket,ott van felülről a harmadik,ezt ma írta.

Az a mocskos kis pillás picsa, a szeme sem állt jól.Roseal azóta sem voltunk nála, már akkor bűzlött a dolog mikor megszólított és elmondta,hogy annó kavart Richardal aki megverte.
Most pedig itt virítt előttem egy nude fotó s alatta egy kedves kis szöveg.
" Tudom,hogy van barátnőd de ez itt akármikor a tiéd lehet " gondolt itt magára és a csoszvadt testére.

- Juj de csúnya,jaj istenkém a mennyben gyere és segítsd meg.Richard...ez a nő olyan mint a két hetes napon hagyott szőlő! - karcos hangján hallatta hangos nevetését.

-Látod kicsim, ennyit ér a szavuk.
Neked beadja, hogy ő csak jót akar, nekem meg elküldi a picsáját. - kezemben tartottam a telefonját mikor odanyúlt és rányomott a hívásra.Szemeimbe nézve vigyorgott.

-Szórakoztunk kicsit.

A telefon kicsengett s a másodikra fel is vette ez a pillás szuka.

-Jaj,szia...úristen,szia.

-Hello.-Richard köszönt.A nő hangján pedig jól hallatszott az izgalom.

-Gondolom megkaptad az üzenetemet.Reméltem,hogy vissza írsz. -mondta én pedig csendben hallgattam.

-Mindenképpen fel akartalak hívni, üzenetben nem tudtam volna kifejteni,hogy mit akarok.

Már itt majdnem behánytam a szövegtől.

-Tudod,hogy neked bármit Ricky...te kérhetsz akátmit a barátnőd miatt pedig ne aggódj nem tud meg tőlem semmit!

-Na,akkor kezdjük ott,hogy ki a fasznak képzeled te magadat?...hogy csak úgy képet küldesz a hitvány testedről mikor nemrég még arról panaszkodtál a barátnőmnek, hogy eltörtem az orrodat és a többi számomra jelentéktelen faszság ami úgy is ráfért a pofádra!
Egy állszent,csapzott kurva vagy és, hogy tudd Reederica pillái lepotyogtak egy hét alatt.

A gipsztelen kezemmel takartam számat, hogy véletlenül se hallatszon az elfolytott nevetésem.

- Ki kiváncsi rád? Kit érdekel az elhasznált picsád? Azért mert párszor megdugtalak még nem kellene úgy viselkedned mintha valami kurva jó nő lennél.Vágod, hogy csak erre voltál jó?Tudod vannak azok a harmadosztályú nők akiket akkor hívnak ha nagyon tele van már a fasz, na te pont ilyen vagy! Tűz oltásra ganélé is jó...igaz gyönyörűm? - kérdezte ezzel engem is bevonva a beszélgetésbe.

Most be kellene szálnom a beszélgetésbe?
Alapból elég nagy butaságnam tartom, hogy ha valaki nudeot küld a másiknak, főleg ha a címzett kapcsolatban van.

-Richard engem nem igazán érdekel Molly szotyvadt teste,viszont a pilláim szanaszét potyogtak egy hét alatt.

-Hallod?Még a pilla is szar volt, pont annyit ért mint te..egy hetet.

A lány meg sem szólalt,egész végig csendben volt.Talán meg is sajnáltam volna egy ilyen fokú megalázást követően, de nem tettem s magamban elkönyveltem,hogy pár nap kúlva bemegyek hozzá és megtépem egy kézzel is ha kell, az én embereknek senki sem küldhet semmiféle képet! Még ha aranyból van a picsája akkor sem!

-Te olyan ostoba vagy, hogy azt hitted egy ilyen nő mellett...vágod, hogy ez a csaj itt mellettem álmaim nője? Életemben nem láttam jobb nőt.-Kezemért nyúlt és apró csókokkal hintette a gipsz alól kikandikáló újacskáimat. -Komolyan azt gondtad, hogy majd megcsalom veled? Senkivel sem, nem még majd veled nem?
Molly, azt tanácsolom szálj le arról a kurva magas lóról mert ha folytatod a retkes ribanc szerepet én esküszöm levágom a kibaszott fejedet.

Mindezt olyan nyugodtsággal mondta ki, mintha azt ecsetelné éppen, hogy holnap napsütéses időre számíthatunk.

Richard szemszöge:

Ma délután kaptam Molly üzenetét, ha nem írta volna oda a nevét s Reederica nem említette volna anno, hogy a lány figyelmeztette velem kapcsolatban, akkor sosem tudtam volna, hogy ki van a fotón.Ami azt illeti egyáltalán nem emlékszem az ilyen futó kalandokra, amióta Reederica az életem része nem foglalkozok ilyenekkel és eszembe sem jut az az élet amit előtte éltem.

Elmondhatatlanul szeretem ezt a lányt és semmi sem állhat közénk mert aki megpróbáll valami módon éket verni közént azt feldarabolom ha kell a Trafalgar Square kellős közepén.

De most volt más bajom, ismeretlen volt ez az érzés, majd meg vesztem a tudattól, hogy én okoztam a csuklótörést.
A kórházba vezető úton vagy százszor elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom de nem firtatta, minden eggyes alkalommal azt felelte, hogy nem az én hibám, baleset volt.
Én még is bűnösnek éreztem magam, nem kellet volna annyira szoritanom.

Mondhatni furcsa nem?
Én aki ebből élek, hogy embereket "bántok" és ezáltal egyértelműen sosem okozott gondot nekem,hogy másokat bántalmazzak most még is bizsergek belülről, Reederica azt mondaná, hogy a lelkem fáj de én nem hiszek az ilyesmiben.
Csak egyszerűen haragudtam magamra és az egész kialakult szituációra.
Vele szemben más vagyok az első perctől fogva, azóta az áldott Június elseje óta mikor be billegett a Passionbe, egyenesen fel a színpadra és magával hozta a menyországot s vele együtt a leg édesebb, leg kélyesebb poklot a lehető legnagyobb viharral és leg ragyogóbb napsütéssel karöltve!
Eszem ágában sem volt fájdalmat okozni!
Lehet, hogy néha kicsit agresszívan reagálok de Reederica alapjáraton nem egy hímes tojás és valamiért csak velem van nem?
Ha a gyengéd jófiút kereste volna már rég férjnél lenne hiszen két alkalommal is féltették neki a kérdést, ő még is nemet mondott.

Lehúzódtam az útról s megálltam az egyik italbolt előtt.Kérnem sem kellett, egyből készült a kiszállni.Megkerültem az autót mert tudtam, hogy egy kézzel sosem köti ki magát, hiszen még két kézzel is mindig bénázik a hosszú körmei miatt, hogy benyomja a kikapcsoló gombot, így hát átnyúltam és kiszabadítottam ő pedig szó szerint kipattant a magas autó ülésétől.

-Jézusom, ne ugrándozz, segítek.-mondtam egyből.

-Kitudok szálni, nagylány vagyok már. -mondta grimaszolva.

-Dehogy vagy. -válaszoltam úgyszintén grimaszra torzult arcal.

Ahogy elnéztem őt, mint mindig most is az járt a fejemben, hogy milyen szép s én mennyire szerencsés vagyok.Haja hullámosra száradt, kobakján pedig az én sültös sapkám volt.
Szürke kapucnis pulóvert viselt, fekete cicanadrággal és egy sport cipővel aminek alacsony talpa miatt most kicsi volt mellettem.Úgy imádtam ezt az édes, hétköznapi fejét, kis csövesem.
Szeretni való édes kis csövim.
Őt nem zavarta ha smink nélkül egyszerű ruhában kell megjelennie valahol, arca ragyogott és hibátlan volt.Az a három kis anyajegy az arcának jobb felén és apró, halvány szeplőcskéi tették őt igazivá, igazi szépséggé számomra.

-Benyomunk egy üveg bort? -kérdezte a sorok közt sétálva s közben lesett ki a sapka alól.

-Eggyet? Viccelsz kislány, minimum hármat.

Úgy érzem ez az este még meglepetéseket tartogat számunkra.Ha Reederica Malone borozni akar az nem mindennapi eseménynek számíg s én is úgy éreztem, hogy rámférne pár pohár ital, bár ritkán szoktam borozni nekem az olyan volt mint a szentelt víz.

Már a kanapén ültünk mikor pár korty édes bort követően elkezdtünk pszichiáterosdit játszani s negyed óra alatt kivégeztünk egy üveget.

-Hallgatlak Malone, mond csak.Add ki magadból.

-Te nem döntheted el, hogy merre haladjon a karrierem, nem szólhatsz bele, nem tehetsz érte!
A barátnőd vagyok, a társad...nem egy öltöztethető Barbie baba akivel bármit megtehetsz!

Ledőlt a másik üveg bor is a torkunkon, barátnőm pedig olyan messze állt a józanságtól, hogy odáig már útlevél kell.Szeretem mikor bevan csiccsentve, ilyenkor mindig vad ötletei támadnak amit azonnal megakar valósítani.
Lábai ölemben voltam s térdét simogattam mikor rám szólt.

-Te most megpróbálsz összefeküdni velem?
Te most leakarod szakítani ártatlanságom virágát? Te most... -szájára tettem a kezem.

-Pszt..

-Te csak ne pisszegj, ne ne ne neee pisszegj, hát mivagyol te...te mivagyol? Puffogó vipera, puffogó? Olyan van, hogy puffogó?
Pisszegő, te pisszegő vipera vagy...anyád tudja, hogy pisszegő vipera vagyol te Williams?
Felhívjam az anyádat? Elmondom nekije...nekije ezt tudnia kell...

-Én úriember vagyok.Esküszöm, hogy jók a szándékaim. -válaszoltam s tudtam, hogy ő már megvan kissé szédülve.

Reederica szemszöge:

Felültem s közelebb hajolva megpaskoltam az arcát .- Ejj ejj Williams... - kivettem az üveget a kezéből és meghúztam, igazán finom volt, kellemesen édes amitől valószínűleg holnap nagyon rosszul leszünk, legalább is én biztosan.

Még kissé részegen is tudtam, nagyon jól tudtam,hogy mi a gyengepontja s ezt kihasználva hagyom kicsit szenvedni, hogy érezze nem csak nekem kell engednem.
Középutat kell találnunk valahol, hogy mindkettőnknek jó legyen.

-Malone, én vállalom a felelőséget szóval büntess ahogy csak szeretnél, de ne menj el!
Azt nem bírom ki. - én mondtam,hogy ismerem a gyengepontját, nagyon jól ismerem.
Lassan huszonhét évnyi kapcsolat fűz hozzá vagyis magamhoz.

-Ahh, neeem...nem megyek, ez a liba nem megy innen sehová! -mondtam szájbarágósan.

-Kegyes vagy Malone, igazán nagylelkű. -szavaiból csöpögött az irónia.

-Most vettem új díszpárákat, nem hagyom itt...még mit nem. -bár már megbántam, hogy a pezsgőszínűt választottam.

-A díszpárnáid miatt aggódsz? - felállt és a bárszekrényhez lépett, két pohár kíséretében tért vissza egy üveg Whiskeyvel.
-Gyere Malone, igyunk valamit ami nem gyerekeknek való.

-Richard én nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg tudom-e fejből a saját telefonszámomat te meg Whiskeyvel itatnál?

- Miért?Korán kell felkelned?Sietsz valahová?
Ez a jó abban ha te vagy a főnök, ha nem akarsz be sem kell menned.De tudod mit?- kezében fogta a nekem szánt poharat. - Igazad van, ez nem neked való, a mi világunkban a nők akiknek az a szerepe, hogy mutatós kiegészítőként szolgáljanak úgy is csak koktéloznak, vagy ilyen édes szart isznak. -mutatott az üvegre. -De várj csak, nem véletlenül e-miatt vagy kiakadva?Hmm?
Ha jól emlékszem pont erről szólt az egész napunk, hogy te nem ilyen vagy és nem azért vagy mellettem, hogy mosolyogva bólogass minden szavamra. - elhúzta a poharat majd újra felém nyúljotta. - Szerintem meg kellene innod.

Elkaptam a kezéből majd koccintásra nyújtottam a kezemben lévő mutatós, méreg drága kristályt.Fel akar cukkolni szavaival de én tudtam mire megy ki a játék, azért nem vagyok annyira részeg na.Vagy talán mégis?

-Igyunk a mutatós kiegészítőkre!

-Nem Malone, igyunk rád! - méregzöld tekintete fogva tartott s kevésen múlott, hogy le essek a kanapéról.

Nehéz Richardal haragban lenni mert olyan de olyan egy nézése van, hogy ha elkapja a tekinteted az nem ereszt egyhamar s mire észbe kapsz már az ölébe húzott és füledbe suttogja, hogy mennyire kíván...
...és most is pontosan ez történt.
Édes ajka a nyakamat becézte s bár tudtam, hogy ezt most nem kellene hagynom mégsem tudtam ellenálni forró csókjainak.

Ledöntöttük poharunk tartalmát majd ott folytattuk ahol abbahagytuk...

Richard szemszöge :

Sosem fogok betelni vele mert minden egyes porcikáját szeretem, minden apró mozdulatát, minden kiejtett szavát ami elhagyja perzselő ajkait, az ajkakat amik most oly hevesen és szenvedélyesen csókolnak.
Harag ide vagy oda, tán csak az alkohol teszi de nem tudunk ellenálni egymásnak.

Pillanatok alatt meg szabadítottam ruháitól.
Érzékszerveim számára olyan volt ő mint egy karnevál, bódító illata orromon keresztül próbálta elvenni az eszemet és sikerrel is járt hiszen teljesen elgyengített.
Bőrének tapintása és hangja ami halk sóhajait hallatta mámorítóan hatott rám.

Egy szavunk sem volt csak a csókjaink közt kiszűrődő édes kis nyögések.
Nyakamat karolta s én hasonlóként öleltem magamhoz miközben csípője eszméletlen táncot járt ágyékomon.Mosolyra húzta ajkait majd kinyújtotta jobb karját az asztal felé s ledöntötte a borostyán színű italt amivel újra töltöttem poharunkat.Whiskey ízű csókjainkal nem bírtam belelni, felemeltem a lányt és a konyhapultra ültettem.Combjai erősen karoltak s egy pillanatra sem hagyta abba amit csinált.
Kissé hátda dőlt s ahogy rámnézett, istenem..ahogy rámnézett az nem volt evilági.

-Mond,hogy csinálod?- kérdeztem halkan.Annyira tudta, hogy mit csinál.
Profi volt abban,hogy hogyan kell elcsavarni egy férfi fejét és teljesen elvenni az eszét.

Reederica szemszöge:

Hogy, hogyan jutottunk idáig jelenlegi haragosommal azt nemtudom.
De minden percét élveztem s talán ha nem úszna testem az alkoholos mámorban nagy eséllyel nem engedtem volna csábításának. Igazából mondhatnánk ezt is, de valójában neki csak annyi volt a bűne, hogy rám nézett s én meg is adtam magam egyből.

Ami ezután történt szinte teljes homály.
Arra még emlékszem, hogy szerelmes csókjaink egymás után csattantak s az eszemet vesztettem attól ahogy megállás nézkül mozgatta csípőjét.
Az édes, mámoros beteljesedést követően egymáson megpihenve kapkodtuk a levegőt.

-Nem csinálok semmit...-válaszoltam. -...ilyen vagyok és kész...és te pontosan ilyennek szeretsz!

-Te boszorkány! - az üveghez nyúlt és meghúzta majd példáját én is követtem amint elemelte szájától s felém tartotta.
Még emlékszem, hogy párszor ajkaim közé vettem az üveget, valami rémlik arról is, hogy az esténket a kertben folytattuk és halványan mereng valami a díszpárnákkal is na meg talán menyasszony is lettem...

Richard és én nagyon jók vagyunk együtt.
Azt vallom, hogy még sosem volt ilyen férfi az életemben akinek így élveztem minden egyes felém való megnyilvánulását.Rejtély számunka a mai napig, vagy talán csak ez volt megírva nekünk, talán a legegyszerűbben megfogalmazva csak annyi, hogy mi egymásért születtünk le a földre és az a sorsunk, hogy boldoggá tegyük a másikat így is úgy is.
Kellett nekem mint ezelőtt senki más, kell nekem, hogy levegőt kapjak, kell nekem, hogy létezni tudjak...kellett, hogy megtudjam mi az a szerelem.

Hogy bolond voltam-e?
Erre a kérdésre a válasz egy száz százalékos igen volt, hiszen bolondulok érte.
Hogy őrült vagyok -e ?
Hát hogyne, hiszen megőrülök érte.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Szemeim résnyire nyitva votlak s az első amit meg pillantottam az...

Richard miért fekszik az asztalon és miért van a fején három darab unikornisos ragtapasz?
- gondoltam magamban s közben küzködten a hasogató fejfájással és a hirtelen jött émelygéssel.

-Te jóságos isten,mitörtént itt? - hallottam ahogy Sonja aggodalmas szavai életrekelnek s közben hasamról átfordultam a hátamra és jobb kezemmel eltakartam szemeimet, hogy ne bántsa az ablakon beszűrődő fény.

-Hé,ne kiabálj már!- szóltam rá a szőkeségre. -Mellesleg mi a szarért vannak felengedte a sötétítők?Pontosan emlékszem, hogy még az éjjel le engedtem őket.

-Felengedtem őket,sötét volt.- mondta Sonja ,s én valamiért kurvára ingerült voltam emiatt.

-Hiba volt!- Felültem majd megtöröltem ébredező szemeimet.

-Dr.Ma..lo..ne.-tagolta s közben homlokomat fürkészte.

-Hmm? -értetlenül pislogtam.

-A homlokodra van írva.- szavai hallatán megnyitottam telefonom kameráját s megnéztem a fejemet.

-Óh,hogy basszná meg...ez alkoholos toll,ez bizony ott marad.- mondtam miközben dörzsöltem,szerencsére vékonyan volt írva s nem az a vastag,durva filc volt ami csak a bőrőmmel együtt lett volna eltávolítható.

Richardra pillantottam akinek ébredezését nyöszörgés kísérte.-Héjj miez a világos?

-Mit csináltatok? Neked miért van gipszed.-Richardra nézett s folytatta.-Neked meg mi ez a vágás a fejeden?

A férfi rám nézett s egyből elnevette magát.

-Dr.Malone...már emlékszem...gyógyító kezeid mentették meg az életemet.- vigyorgott mint Rozi a moziban.

Mint végül kiderült az este úgy berúgtunk, hogy Richard kivitte a díszpárnaimat és meggyújtotta, viszont magam sem értem miért nem ellenkeztem hiszen megnéztük a kamera felvételeket és ugrálva tapsoltam mikor lángra kapott.Már csak azt nem tudtuk, hogy mi ez a vágás Richard fején de nem kellett sokat várni, pár percel később ezt is újraélhettük hiszen a kamerán jól látszott, hogy Richard letérdelt elém s pillanatok múlva a nyakába ugortam mire ő elvágódott s ráestünk a kerti székre ami eltörött és megvágta a fejét.
Szerencsére a gipszem egyben volt.

Annyira vissza tudtunk emlékezni, hogy egy alapos fertőtlenítés után beragasztottam a homlokát s közben végig doktornőnek neveztem magam ezért is írta fejemre, hogy "Dr.Malone"

Biztos votam benne, hogy nem vagyunk százasok, így lerészegedni egy hétfői napon, gipszel a kezemen egy forró szerelmeskedést követően nem vall rám.
Vagy aztán kitudja, lehet, hogy igen hiszen még sosem volt rá példa.

A múlt éjjszaka és a tetteim..az érintések s csókjaim Richard bőrén...
Haragudnom kellene s haragosom bizonyára abban a tudatban van, hogy szemet hunytam haragom okát illetően pedig erről szó sem volt, vagyis nagyon szerettem volna haragudni de...de rá olyan nehéz.

Az egész napot othon töltöttük és próballtuk összeszedni magunkat, na meg leszedni a fejemről a feliratot ami nagynehezen sikerült végül.Készültünk vacsorázni mivel a nap folyamán négy liter vízen kívül semmit sem fogyasztottam s már nagyon vágytam a másnaposság ellenszerét ami késő délutánra készült csak el.
Bonnye, a mi drága Bonnyenk olyan húslevest rittyentett nekünk, hogy tűkön ülve vártuk s szinte percenként kérdeztük mint a csintalan, türelmetlen gyerekek, hogy mikor készül már el.
De ő a lelkemre kötötte a munkaideje lejártával, hogy legalább hat órán keresztül főnie kell és tartsam is be különben pokolra kerülök.
Erős kifejezés mit ne mondjak, gengszter stílusban nyomja már Bonnyeis.
Persze becsületesen betartottam, kivége, hogy a fortyogó leves mellett álltunk és úgy kanalaztuk magunkba míg el nem készült...szerintünk már kész volt de mindegy.

Richard jobban bírta a másnaposságot, hiszen alapjáraton szereti az alkoholt, ő nem azért fogyasztja mert megkínálják vagy mert illik valakivel koccintani.
Nála szinte mindennapos a pár pohár tömény s nem utasítaná vissza az italt, hiszen ő is attól fél mint én a húslevessel kapcsolatban, hogy pokolra jut hiszen bűn lenne a számára kedvelt, rozsdaszínű nedüt visszautasítani.

Vacsora után megkértem,hogy segítsen kifésülni a hajamat mivel a gipsznek köszönhetően ez most nem igazán megy egyedül.
Leültem a kanapéra, ő pedig mögém.

-A tegnap estével kapcsolatban csak annyit, hogy még mindig haragszom a szalon miatt.

-Tegnap este nem úgy tüntél mint aki haragszik.-lehajolt s megpuszilta vállamat.

-Mert ittam,részeg voltam...

-Na persze. -nevetett. - Ne mond, hogy józanon elutasítottad volna pompás testem közelségét.

Mosolyom rejthetetlen volt.
Óvatosan fésülte hajamat s oldalra pillantva láttam arcát a méretes antik tükörben ami a nappali hatalmas dísze volt.Nagyon koncentrált és óvatosan húzta végig a fésüt sötét színű loboncomon.

-Olyan hülye vagy. - csak ez szaladt ki a számon.

Megállt tevékenységével egy pillanatra s kezeit előre vezette hasamra majd magához ölelt.
Fejét megtámasztotta vállamon s fülembe csókolt.-Az lehet, de a te hülyéd!

Az agyam készült felrobbanni, haragudnom kell rá..haragudni akarok rá! De ez nehezebb lesz mint gondoltam.Végül megkértem, hogy most egy kicsit hadjon had duzzogjam ki magam, az elkövetkezendő napokban szeretnék a szalonnal foglalkozni, főleg így, hogy ma bent sem voltam.
Nem akarok üzleti vacsorákon bályologni, éjjelezni a klubban vagy mulatozni.
Most egy kicsit mellőznie kell, mert nekem nem lesz időm ilyesmire.

Ha már a tulajdonomban áll a szalon amit még most sem fogtam fel, akkor ideje mégjobban megformálnom úgy ahogyan nekem a legjobban tetszik.Ugyanis volt pár márka akikkel Elisabeth miatt üzleteltünk s volt pár olyan is akikkel miatta nem, viszont engem megkörnyékeztek már és én szivesen adtam volna szabad utat nekik de Elisabeth ötven százalékára kellett tekintettel lennem ahogy ő is tekintettel volt az én ötvenemre.
Így hát nekilátok szelektálni és a jövőben nem kívánatos márkákból végkiárusítást csinálni.
Áldom az eszemet mikor nem írtam alá a múlt év végén egy egész éves szerződést azokkal akiket ezek után likvidálok a kívnálatból.
Jobbnak láttam ha négy havonta újítjuk az ilyen szerződéseket s milyen jól tettem, hogy ezt így csináltam, másként most megszívnám az év végéig azzal a pár divatjamúlt márkával amit most leépíteni készülök.
Kis kosztümök és tipikus konzervatív angol asszonyoknak való ruhák, amit ezeken az úgyszintén tipikusan angolos, sátras eseményeken hordanak, családi összejövetelekre és grill partykra a felsőbb tízezer nőnemű résztvevői.

Helye nem volt egy olyan szalonban aminek éllén Reederica Malone állt.
Egy pillanatra mintha megrészegített volna ez az egész de gyorsan összeszedtem magamat s zacskóval a kezemen mentem zuhanyozni.
Az én rosszfiúm viszont javulásnak indult hiszen rábólintott arra, hogy most egy kicsit hagyjon a munkámra összpontosítani és kerülje el a haragomat.

Mikor behuppantam az ágyba még váltottam pár üzenetet barátaimmal.
Pár percen belül Richard megérkezett mellém s hozzám akart bújni, na meg persze mást is akart mert keze olyan gyorsan került a takaró alá és olyan hirtelen futott végig combomom, hogy kettőt sem pislogtam de már a bugyimban volt a keze.

-Héjj... -néztem rá mint egy mérges pulyka.

-Na nem mondod, hogy éjjelente nem tehetjük fére a haragod? Reedericaaaa...- csalódott tekintete könyörgött, hogy engedjem kezét felfedező útra. - ...mi lesz velem?
Tudod, hogy végül mindig meghal valaki ha feszült vagyok...ahhh...Asszony! Sosem tagadhatod meg magadat tőlem, maffia feleségek kézi könyve első szabály!

Hátat fordítva kényelembe fészkeltem magamat, éreztem ahogy keze megpihen fenekemen hiszen végül mindíg olyan pózban találom meg az alváshoz leg megfelelőbb módot, hogy félig hason, lábaim összevissza fenekem pedig az égnek áll s most még a gipszem is útban van szóval lessz itt ma éjjel forgolódás.

-Neeem! - éreztem ahogy végig simít majd megpróbáll behatolni a vékony kis anyag mélyére.

-Te most alszol.Psszt!

-Nem molesztálhatsz álmomban!

-Kislány...ne viccelj velem, véletlenül éppen tudom, hogy mennyire imádod ha félálomban kényeztetlek, szóval nekem ne hazudj Malone!
Nekem te nem tudsz hazudni...
- fülemhez hajolva duruzsolta azon az eszméletlenül szexi,szély hangján.

Lassan egy éve,hogy ismerem s épp ennyi ideje kezdett hódításába, mikor is feltett rá mindent, hogy meg szerezzen magának.
A kezdeti izgalom egy cseppet sem hagyott alább, sőtt most, hogy már tudom nem zsákbamacskát veszek még jobban izgat hiszen tudom, hogy páratlan, felejthetetlen szerető s egy apró suttogása, érintése is annyira felcsigáz, hogy az eszemet vesztem.

Nehéz lesz rá haragudnom s nem, nem adom meg magamat, nem engedek még ha bizsereg az egész testem akkor sem engedhetek...még most sem,nem...mikor már halk nyögéseimet alig bírtam elharapni ahogy középső újával egyre mélyebre hatolt bennem és simogatása nedves nyomokat hagyott maga után...nem...ezt nem hagyom! Haragszom...a szalon miatt, a beszólása miatt,az erőszakos viselkedése miatt.....NEM!...ezt sikítottam mikor elöntött a forróság és beleremegtem újának kényeztető játékába.

Ennyi...nem adom meg neki azt az örömet,hogy józan fejjel is lábaim közé engedem!
Határozottan kijelentettem ezt magamnak majd két perc múlva már a lepedőt szorongattam elfehéredett újbegyeim közt s ő hajamat kezeköré csavarva kúzott hátra miközben előtte térdeltem fenekemet kinyomva s élveztem ahogy újra s újra elmerül bennem.
Gratulálok Reederica,igazán kitartóan haragszol!Gondoltam magamban.

Mérges voltam magamra s mikor beálltam a zuhany alá végeztünkel még mérgesebb lettem mivel hagytam, hogy csatlakozzon s forró csókjai miatt majdnem elázott a gipszem...

🖤 Kicsi Gengszterkéim!🖤

Meg hoztam az új részt, kissé sokára de nézzétek el nekem, hiszen idő hiányában szenvedek az egész hónapot illetően.
Ez a rész egy " felkészítő " a következő részekre amikben olyan események bukkannak fel amitől itt fejüket vesztik majd páran.
Nem kell megijedni! Richard nen veri el,nem töri el az orrát és nem öli meg a főhősnőnket!
Az előző részben sokan aggódtatok Reederica miatt de nem kell félteni, Richard nem egy angyal és sosem lesz, ezt ne várjátok mert ilyen nen létezik a való életben sem.
Egy rossz életű, illeggális mesterséget végző férfiból sosem lesz kis angyal vagy jófiú!
Ez felejtős...de nagyon remélem, hogy ebből a részből kiolvasható volt az, hogy Ricky (akit mostantól ck-val írok mert kommentben is így írjátok) mennyire odavan Reedericáért és mennyire szerelmes belé persze a maga módján de hát ahány szerelem annyi féle nem de?
Ebben a történetben semmi sem normális, de hát ,hogy is lenne ha én sem vagyok normális...na meg akkor, hogy olvasnák ilyen kis elvetemült Gengszterkék mint ti vagytok?

Ha egyszer lesz időm akkor kijavítom az összes Rikyt -Rickyre de ennek a valószínűsége nincs a tetőfokon.Talán majd ha nyugdíjba megyek.

A következő részről még annyit, hogy valami olyan fog történni ami váratlan de az előző részek közt volt már elejtve egy kis morzsa, ne gondolj rosszra!
Az ész vesztés, haj tépés szinte már követelmény lesz!
( Garantált izgalmakkal várlak a kövi részben! )

🖤 Millió csók.... 🖤

STORM.