Egy üveg pezsgő mellett folytattuk beszélgetésünket,szó szót követett és az egy pohár pezsgőből kettőlett..az édes nedű átka,hogy itatja magát viszont a buborékok fejbe csapnak.
Általános dolgokról kezdtünk beszélgetni a Clubbról a Londoni éjszakáról szó szót követett és az idő csak úgy repült.Egymás után rendelte magának a wiskyket amit pezsgővel fékezet,már nyúlt az üvegért,hogy ujra töltse a poharainkat mikor kezemet a poharam tetejére tettem evvel jelezve,hogy elég lesz.

-köszönöm,elég lesz.

-ugyan,csak mégegy pohárral.

-még haza is kell találnom.

-ebben talán segíthetek...
Nézett rám perzselő pillantással száját féloldalas mosolyra húzva.

-menni fog egyedül is nem kell fáradnia.

-nem lenne fáradtság.

A férfi szemeiből kivehető volt,hogy ő bizony még élvezné a csinos énekesnő társaságát egész hajnalon átt,akár reggelig.

-hívok egy taxit.

-nem kell taxit hívni haza viszem.

-talán legközelebb,köszönöm.

Magyaráztam,nagyon nem akartam,hogy ez a beszélgetés folytatódjon,nem ismerem ezt a férfit és nemtudtam milyen is valójában..nem e használná ki a helyzetem ha hazavinne...egyáltalán haza e vinne?vagy más tervei lennének velem..vagy csak egy kedves gesztus volt tőle?....nem tudhatom mi is a valódi célja.
Rose szavai ott motoszkáltam a fejemben,hiába volt eszméletlenül jóképű...hiába tapadt látszólag méregdrága ingje formás izmos bicepszére és melkasára hiába véltem úgy,hogy neki van a vilagon a legszebb,legszexibb mosolya....és a bőre...olyan selymes,olyan lágy az érintése mikor megfogta a kezem és megcsókolta......

Az isten verje meg Reed,hol jár az eszed? -szólalt meg egy hang legbelül.
Nem!Nem!..és NEM!
Ez a férfi egy alvilági Club tulajdonosa.Nem nyűgözhet le a mosolya..nem ábrándozhatsz a selymes bőréről,lágy érintéséről,igéző tekintetéről...
Ahogy mondogattam magamnak fejben a szavakat haladt rajta végig a tekintetem...

-mi jár a fejében?

-és az önében?

-ravasz..kérdésre kérdésel válaszolni...

Mosolyodott el ujra s nekem szívem kihagyott egy ütemet,válaszul énis megeresztettem egy mosolyt.

- tényleg tudni akarja mi jár a fejemben?

Mondta a férfi s folytatta miközben kezével elkezdte cirógatni a bőrömet a térdem felett,apró köröket írva le mutató ujával .

- azon gondolkodom,hogy valyon egy ilyen mélyen felvágott ruha alatt visel e alsóneműt?
....és ha visel is milyet? selyem vagy csipke?...bár a bemutatkozása után mikor a színpad felé lépkedett tisztán kivehető volt miközben a formás fenekét bámultam ahogy kecsesen ringatózott,hogy ez alatt a ruha alatt bizony egy aprócska tanga sincs....

Mondta teljes nyugodsággal viszont én köpni,nyelni nemtudtam s csak bámultam elkerekedett szemekkel az ő zöldjeibe,lepillantottam kezére ami nem mozdult a combomról kezére tettem a kezem és áthelyezten az övére.

-Ha megkérhetem fékezze magát...lehet,hogy a többi alkalmazott hölgyel ezt megteheti de velem nem!

Hajoltam közelebb és suttogtam, nem akartam feltűnést kelteni s csak reméltem,hogy halja a clubbban hangosan dübörgő zenétől.
Készültem felálni az asztaltól de kezem után kapott csuklomra ráfonta tenyerét,érintése lágyvolt de éreztem erejét.

-Várjon..maradjon még majd haza viszem.

-Egy üveg pezsgő és jópár pohár wisky után?Nem hinném,hogy sikerülne.Köszönöm de nem élnék az ajánlatával.Amugyis az iménti kis jelenete után nem tartom jóötletnek...Jóéjt..

-Nem én...hanem a sofőröm kicsilány...ennyire amatőrnek hisz?

Kuncogott pimaszul...
Vissza fordultam e mondat hallatán s odahajoltam hozzá közben megtámaszkodtam tenyereimmel az üveg asztalom pontosan előtte a mögöttem lévő asztalnyi férfi nagy örömére.

-Mr.Williams kérem..szólítson Redericának már nem vagyok kislány.
Felegyenesedtem és ringó csípővel távoztam....igen igen ugy ringattam mint még soha had fulladjon bele a tekintette ennek a beképzelt rohadt szexi szarházinak.A pultnál üldögélő Sonja intett búcsúzóul s én felé biccentve mosolyogtam majd az öltözőm felé vettem az irányt.

Levetkőztem és felvettem egy köntöst ezt követve leültem a hatalmas tükör elé s nekiláttam leszedni ezt a smink csodát amit Erik varázsolt az arcomra..már majdnem végeztem mikor kintről hangos beszéd szűrődött be a faragott,fehér faajtón keresztül.

-Hol van? Üvöltötte egy ismerős hang.

-Már lehet elment...majd beszélsz vele holnap ha józan leszel.
mondta Sonja.

-Nem!Kerítsd nekem elő..

-Riky..kérlek..hagyd...

Ekkor kivágodott az ajtóm és a méregzöld szempár nézett vissza rám a tükörből.. megfordultam s csak néztem ilyedten a férfit akin jól látható volt,hogy az elmult 20 percben amit külön töltöttünk mégjobban felöntött a garatra.

-Baj van? Kérdeztem halkan.

-Nincs..most,hogy megtaláltam már nincs...miért hagyott ott?

Mondta kissé akadozva,nyelve már nem nagyon forgott.

-Na gyere Riky menjünk,hadjuk Reedericat felöltözni.

Sonja a férfi elé ált és kezeit melkasára téve próbálta kinyomni az öltözőből.

- Sonja hagyál már hisz van rajta ruha..

Megfogta és félre nyomta fél kézzel a nőt egyenesen az ajtón kívülre majd becsukta és rázárta az ajtót...

Oké Reed...nagy levegő! Nem fog bántani!
Okos vagy kitalálsz valamit.

Feláltam és felé sétáltam közben hallottam Sonja dörömbölését az ajtón..

Nyisd ki...Riky nem csinálhatod ezt..Reed jólvagy?

A piás főnököm elálta az utat...elé sétálva a szemébe néztem és kiszóltam Sonjának.

-Semmi baj Sonja,megoldom.

-Biztos?

-Igen!

Közben lesem vettem a szemem róla és ő is az enyébe nézett száját fél mosolyra húzva.
Talpam a hideg csempének tapadt s hátréb léptem volna de derekamnál fogva visszahúzott.

-Hova mész?

-Mit szerezne?

- Óóó..ha én azt elmondanám...
Súgta halkan s szavaitól az egész lényem bizsergett.

-Mit akar tőlem?

Tettem kezeimet közénk és eltoltam magamtól,hogy hátrébb léphessek.
Szemeit végig vezette rajtam s beharapta alsó ajkait.

-Csak beszélgetni akarok az előbb engedély nélkül elrohantál..

-Engedély nélkül?

-Igen...

-Na várjunk..engedélyt kellett volna kérnem a távozásra?
-Talán..

Mosolyodott el s nagyon úgynézett ki,hogy azt sem tudja mit beszél.

-Gyere kislány ülj le mellém...

Megfogta a kezem és a kanapé felé húzott....nem akartam galibát így követtem,kérdően néztem rá vajon mit akarhat tőlem?miért van itt...

-Miért hagythál ott Reedeeerica?
Megbánthotthalak?

Na fasza már a nyelve sem pörög..

-Én csak az igazat mondtham.

(kis szünet) majd felcsattant.

KUVRAJÓ A SEGHED!!! Na!...ebben nincs shemmi rossz...őszhinthe vagyokh tán baj?

-Nem baj főnök úr.Köszönöm ez...ez egy igazán szép vallomás volt.

-Akor mibhajod? Hee? Miért hagyhtál ott?
Beszélgetni akarokh veled Reederika érted? Érhed amit mondok?Reggeeeelig tudod? Adig akarok beszélgetni veled..jó?

Nem tudtam most nevessek vagy sírjak,irtó cuki volt részegen de kicsit erőszakos.
A kezemet fogdosta s közben ujaimmal játszott.

-Főnök úr már nagyon késő van.Jobb lenne ha haza menne és lepihenne,legközelebb folytatjuk.

Mosolyogtam rá kedvesen s próbaltam meggyőzni róla,hogy ideje elraknia magát holnapra,hogy végre énis haza mehessek.

-Neem..miérth menjek haza? Miérth küldeszh haza? Nem akarszh velem lenni?

Hosszú lesz még az éjszakám látom.

-Ohhh phezsgő...

Meglátta a kis három decis mini pezsgőket amivel egy jeges vödör volt tele......
na ezt meg ki a franc hozta ide?

-Gyhere ünnepeljünk.

-Szerintem már nem kellene többet innia.

-Ugyhan de hisz ünnepelünk...jajj olyan szépek az ujacskáid..

Vontam fel szemöldökömet s úgy néztem rá,kézfejemet cirógatta s ujjait végig futatta újjaimon...
Bárcsak ne esett volna ennyire jól.

-Mit ünnepelünk?

-Azt,hogy ezh az első napod kislány,vagy elfelejtetedh?
Kérlek csakh egy utolsoth?
Utánah jó fiú leszek ésh hazamegyekh aludni.

-Rendben egy utolsót utána mind ketten hazamegyünk.

-Hazajöszh velem? Huh...erre nem is számithottam figyelj lehet ,hogy a macskhám kupit csinált..de elég nagy az ágyamh...ésh piros a lepedő..vagy szürke nemtudhom...

Vakarta meg fejét elgondolkodva s én próbáltam visszafolytani egy hatalmas röhögést.

-Nem,nem magával főnök úr,hazamegyünk egyenként...maga is haza az ágyába és énis haza az enyémbe.

Nézett rám csalódottan de bele eggyezett.

-Tudnod mit tegeződjünk...

Nyujtotta felém a kis pezsgős üveget, amit el is fogadtam és egy határozott mozdulattal meghúztam majd vissza nyújtottam felé s ő lehúzta le a maradék két és fél decit.Na igen a nagyja neki jutott.

-Akkor szia.

-Akkor szia..
válaszoltam vissza.

S ő elégedett mosollyal próbálta fürkészni az arcomat de szemeit el ködösítette az alkohol...

-Tudod,hogy nagyon széph vagy?

-Tudod,hogy nagyon részeg vagy? ...ideje volna haza indulnod,ahogy nekem is.

Feláltam és bementem a kis fürdőszobába,hogy felöltözzek,magamra húztam a ruháimat és visszamentem.Addigra főnököm a fehér bőrkanapén volt elterülve lábai meg az üveg asztalon a pezsgős üveg mellett.
Kinyitottam az ajtót ahol Sonjával találtam magam szemben és két hatalmas kigyúrt kidobó sráccal..a szőkeség arcára kiült az aggodama s amint észre vett közelebb jött és átölelt.

-Jaj kicsikém ugye nem esett bajod? Nem bántott? Nem erőszakoskodott veled?

-Dehogy! Miért tette volna?

Sonja a két kidobó felé pillantott akiknek arcán halvány mosoly jelent meg.

-Tudja kisasszony a főnök ha akar valamit azt megis szerzi..és most nagyon úgy tűnt,hogy magácskát akarja.

Mondta az alacsonyabbik,bár mindketten a kétmétert verték alulról.

-Most bent alszik a kanapén mint egy jól lakott kis óvodás.

Mosolyogtam a kidobókra.

Sonja meglepődve nézett be az ajtón,majd a kidobók is követték.

- A kisasszonyka megszelídízette az oroszlánt.

Mondta a másik kidobó.

-Gyere főnök haza megyünk.

Ragadta meg a két srác az elázott férfit és kivezették.
Magamhoz vettem a táskámat és a hatalmas csokor rózsát majd bezártam az öltözőm ajtaját és a hátsó kijárat felé vettem az irányt ahol egy fekete Mercedes G63 ált és a két kidobó próbálta betuszkolni a zöld szeműt.

Időközben a taxim is megérkezett és indultam volna meg mikor a szöszi karom után nyúlt

-Várj Reed.Ugye nem ijesztett el ez az egész?

Láttam rajta,hogy ideges.

-Nyugodj meg Sonja,nem vagyok olyan ijedős.

Tettem vállára a kezem s közben a nő elmosolyodott.

-Ne haragudj rá,ha sokat iszik akkor mindíg ez van,nemtudja kontrolálni magát,de úgy láttam te jól kezelted a helyzetet és lenyugtattad erre sem volt még példa...ugye pénteken találkozunk?

-Persze,ez nem tántorítt el.

-Hidd el amint kijózanodik bánni fogja.

-Ha emlékezni fog egyáltalán.

Elbúcsúztunk egymástól és a taxi felé vettem az irányt,nem vágytam másra már csak egy jó forró fürdőre.

Az úton mégegyszer végig futattam fejben a mai estét...s valahogy mindig ugyanott lyukadtam ki a méreg zöld szempárnál és tulajdonosánál.

🖤Sziasztok!!!Nagysokára de itt az új rész.Kicsit el voltam tűnve de sajnos sem gondolkodni sem írni nemvolt időm.Igyekszem majd gyakrabban jönni új részekkel.Legközelebb Richard szemszögéből is bele olvashatunk a történetbe.🖤

Puszi 🖤STORM🖤