Csípős hideg reggel volt, ébredés után az ablakhoz sétáltam hátha le esett már az idei első hó,csalódottan engedtem el a függöny szélét ezzel vissza engedve magamelé a vékony anyagot hiszen jelenleg még jele sem volt a kristályos hideg pihéknek pedig telefonom mára jelezte,ahogy a tv-ben is napok óta ez volt a téma.

A világos színű komódhoz lépve meg pillantottam közös képeinket amik az elmúlt hónapok alatt egyre csak gyűltek.Volt egy amit talán jobban szerettem a többinél.
A clubban készült,fehér csillogó ruhája alól kivillant formás,hosszú combja,az ölemben ülve nyakamat karolta baljával,jobbja pedig arcomon pihent.Homlokunkat összeérintettük miközben egy apró csókot lehelt a számra,kezeim derekán pihentek és pontosan emlékszem,hogy előtte mit suttogtam a fülébe.

"Az enyém vagy!"

Az üres ágyra pillantottam majd idegesen ornyergemet kezdtem maszírozni két sóhajtás közt.
Hétfő van,tegnap este Dan benézett és megkért,hogy pakoljak valamit össze Reedericának amiben holnap dolgozni megy.Furcsán reagáltam le a dolgot,miért nem jön haza?
Miért nem tud innen munkába menni?

Dan szerint nem kell aggódnom mert a lány folyton rólam beszél és már a karácsonyi dekorációt tervezi, azon agyal,hogy mit vegyen nekem ajándékba szóval hamarabb othon lesz mint gondolnám s én nagyon is örültem barátom szavainak.

A hétvégém úgy telt,hogy szombat délutánig aludtam és akkor írtam vissza Reedericának a hajnalban válzott üzenetünkre.
Othon töltöttem az egész napot,megetettem Andyt,elmentem futni majd úsztam egyet.
Egyedül voltam mert Bonnye hétvégén nem jár és igazából nem is voltam kíváncsi most senkire.

Xavier és Franky elintézték a másik férfit is aki kutakodott barátnőm és Dan barátom után,hogy biztosra menjünk a sírba visszi magával a dolgot,hát oda is vitte.

Ott kezdődtek a problémák mikor megéheztem,kimozdulni nem akartam és hiányzott Reederica fősztje is.Paradicsom levest akartam,mindennél jobban kívántam és ezért felhívtam a lányt video hívásban.

*
-Hatalmas problémám van.-kezdtem.

Haja a feje tetején volt összefogva s kósza tincsek lógtak az arcába,egy hozzá képest hatalmas kék pulóver volt rajta bizonyára Willé és egy pohár akármit szürcsölt tehén mintás pohárból.

-Szivem,nem találod a ruháidat?-kérdezte halvány mosollyal.

Lepillantottam és valójában egy szál törölköző volt rajtam.

-Nincs kedvem nélküled felöltözni sem.-mondtam szomorú fejjel hátha megsajnál és hazajön.-Az a gondom,hogy paradicsom levest akarok de nemtudom hogyan kell csinálni.

-Nem bírod ki addig amíg haza megyek?

-Akkor el kell indulnod.

-A hétvégét ki kell bírnod!

-Az egészet?

-Igen!

-Hétfőre éhen halok.

Azt akartam,hogy most rögtön hazajöjjön.

-Na jó,fogj egy edényt...

Elmagyarázta mit hogyan és én követtem az utasításait,eddig fel sem tűnt,hogy ilyen hatalmas a konyha.
Viszont a helyét semminek sem találtam.

-A tészta ott van a mosogató gép feletti szekrényben a felcimlézett tésztás üvegek mögött van egy piros zacskó és...

-Állatkás....van állatkás tészta.-sóhalytottam egy nagyot.-Olyan jó vagy hozzám...vettél állatkás tésztát.

-Hát persze hiszen Szeretlek.

-Akkor gyere hazaaa.-nyafogtam mint egy kisfiú és belátom szenvedtem nélküle.

-Két maréknyit tegyél bele,amíg mepuhul a reszelő lent van a középső rakodó fiókban...sajt a hűtő jobbik szárnyában van.

-És melyikkel szeretem?

-A halvány sárgával.-tudta,hogy névtől biztosan nem tudom.

-Hmmm.-haraptam bele.-Tényleg ezzel szeretem.

-Héj,nem illik bele enni.

-De igen!
Itt nincsenek szabájok,ez a lakás most csak a férfiaké úgy,hogy Andyvel úgy esszük a sajtot ahogy csak akarjuk!-édes kuncogásba kezdett szavaimra.

Mire végeztem mindennel eltelt egy óra is,legalább addig is láthattam,hallhattam őt.

-Kóstold meg,kíváncsi vagyok milyen lett.-leültem a bárszékte és számhoz emeltem egy kanállal ebből a gyanús paradicsom levesből.

Reederica kíváncsian várta a reakciómat és az első kanál után...

-Gyere haza ez borzalmas.
Ezzel embereket lehetne kínozni.

A lány hangos kacajba kezdett én pedig elkönyveltem magamban,hogy sosem lesz belőlem szakács.

Végül elbúcsúztunk és kerestem magamnak valami ennivalót e helyett a borzalom helyett.

*

Dan végül elmondta,hogy Reederica reggeltől intézkedik mert holnap egy fotózás lesz a Harrods előtt ami a megújult szalon új reklámja és tele lesz vele a város.
A főút le lesz zárva reggeltől délutánig mert a téli esküvői ruhákat fogják befotózni és ha nem esik le a hó akkor már oda lesznek készítve a hógépek mert "Havas város" címen fut majd az egész.

Később írtam neki,hogy van -e pár perce mert akkor beszélhetnénk.
Rögtön reagállt,hogy elintéz még valamit és utána felhív.
Említettem,hogy Dan mondta mi a helyzet,nagyon izgatott volt és nekiállt elcsacsogni az egészet.

-Úgy volt,hogy nem csinálunk ilyesmit mert kiárusítás van az év végén és elég lesz az új tavaszi kollekcióval kezdeni mert minden évszak előtt már legalább egy hónappal megvan az adott kollekció beharangozása.
Erre hiv az egyik lány a szalonból,hogy szombaton tizenhét menyasszony bejelentkezett akik mind téli esküvőt akarnak.
Január másodikán nyitunk és már az nap van hét menyasszonynak időpontja pedig még nem is látták a téli kollekciót.
Harminc ruhát kell befotóznunk holnap,már mindent elintéztem.
És köszönöm a ruhákat,jól választottál...- imádtam a csacsogását.
-Már csak annyi kellene,hogy hulljon a hó és minden tökéletes lenne.

Másról is beszélgettünk,elmondtam neki,hogy az egész hétvégét egyedül töltöttem s esküszöm,hogy megjanultam és kisangyal lettem aki bízik a szerelmében.

-Hiányzol.-mondta.

-Te is nekem..gyere haza,elmegyek érted.

-Ma már nem,holnap korán kell mennem és Will lakása közelebb van és azt is tudom mi lenne ha most hazamennék reggel pedig elaludnék és kialvatlan álmos fejjel jelennék meg a fotózáson.

-Nemtudom mire gondolsz...várj küldök egy képet.

Szexi fejet vágtam és feszítettem fedetlen felsőtestel.

-Milyen szemét vagy...menjünk inkább aludni.

-Amíg nem küldesz képet addig nem!

-Ugye tisztában vagy azzal,hogy Will ruhaiban csövezek tegnap óta és az a pár darab tuhám ami nála volt hogy is mondjam...nem tartozik a leg szexibb darabjaim közé.

-Had lássam...

Egy perc múlva érkezett is a kép.
Barátnőm békaülésben ült az ágy közepén egy fehér bugyiban amin piros cseresznyék voltak,egyik keze maga előtt volt és fenekét kitolta...kicsinál ez a nő.
Másik kezében telefonja így a szemben lévő tükörben villantak meg formás idomai.
Egy rövidke topp volt rajta ami úgyszintén fehér volt.

-Jaj,jaj...ebből baj lesz ha nem jösz haza sürgősen....

Részletezni kezdtem,hogy mit is szeretnék vele csinálni majd mikor ki írtam magamból buja vágyaimat elbúcsúztunk és eltettük magunkat holnapra.

Biztos voltam venne,hogy a képemet nézi és ránagyít fedetlen hasamra úgy számolja a kockáimat még mielőtt elalszik.

*

Tegnap megkért,hogy ha van időm álljak meg hétfőn a Harrodsnál sokan lesznek akik leselkedni mennek és egy lezárt helyszín vonza az embereket és a turistákat is.
Neki álltam készülődni.
Fekete inget és elegáns nadrágot húztam,belőttem a hajamat és magamra fújtam Paco Rabane parfümömet majd fogtam a szövet labátomat és úgy döntöttem ma egy tűzpiros Ferrarival jelenek meg.

A Harrods előtt már nagy volt a tömeg,mire leparkoltam barátaim is oda értek.

Franky megkopogtatta az autóm ablakát.

-Gyere már Riky ezt látnod kell.

-Mivan már...

-Kösd fel az álladat mert lefog esni az biztos.-mondta Xavier,Patrick pedig átkarolta vállamat és a tömeg felé irányított vigyorgó képpel.

-Tudod Riky lassan itt a karacsony,de a te ajándékod szerintem már megérkezett.

Nem tudtam mi bajuk van ezeknek,mit fogok látni?
Mi ez az egész?
Siettem hisz mindennél jobban vágytam rá,hogy lássam végre barátnőmet aki biztosan itt van már hisz ő ennek az egész fotózásnak a fő szervezője.A tömegen átt előre furakodtunk,hogy közvetlen közelről lássam mi folyik itt s mikor végre meg pillantottam akire a legjobban kiváncsi voltam tényleg le esett az álam.

-Na ugye mondtam,hogy ezt látnod kell.-mondta Franky közel hajolva fülemhez.

-Boldog Karácsonyt főnök.-hallottam meg Patrick szájából a szavakat de én csak bámultam magam elé.

A borús ég alatt a lezárt rész kellős közepén megpillantottam őt...

Korona szerű fejdísz csillogott fején,sötét loknijai beterítették egész hátán a hosszú újú hercegnőhez illő hófehér ruhát.Én csak tátottam számat és bámultam,oda akartam menni,mindennél jobban oda akartam menni.
Gyönyörű volt mint egy királylány...
az én királynőm.
Nem is mondta,hogy a fotózás alatt arra kell gondolnom,hogy ő lesz akit fotózni fognak.

Elindultam mindenen átt.
Egyre közelebb és közelebb, megbabonázott a szépsége.
Kecses mozdulatai,olyan rutinosan pózolt mintha most lépett volna ki a Vogue magazinból.
A fénképező kattogott ezerrel és ő pörgött,forgott a hatalmas hófehér ruhában.Gyönyörű volt.

-Már csak egy vőlegény hiányzik mellőled.-kiabálta be a fényképész.

Az emberek egymás után kezdtek el felnézni az égre,óriasi pelyhekben kezdett el hullani a hó.
Reederica megfordult s a hatalmas abroncsú ruha pördült vele együtt.
Borostyán színű szemei egyből megtatáltak hisz már mögötte álltam.
Széles mosolyra húzta a száját s karjaimba vetette magát.
Össze érintettük homlokunkat és halkan súgtam csillogó ajkaira.

-Hiányoztál.

Megragadta fekete szövetkabátom gallérját és édes csókra hívta éhező számat.Mert így volt,éheztem csókjára,elmondhatatlanul hiányzott a közelsége,illata,gyengéd érintése,karjainak melegsége,finom kis ujacskái ahogy összegabalyodnak enyéimmel.

-Hozzám kellene jönnöd feleségül!

-Hozzád megyek ha meg tanulsz bízni bennem!

Csak néztem rá és nemtudtam mi is tart vissza hisz szeretem és ő is szeret.

-Miért nem házasodunk össze?-kérdeztem a komolyabbnál is komolyabban.

-Hová siessünk ha itt van még előttünk az egész élet?-mondta üde mosollyal az arcán.

Szemeit fürkésztem és egy bizonyos kérdés járt a fejemben.

-Nekem is nemet mondanál?
Kétszer már nemet mondtál két külömböző embernek..és most itt van a szalon a tulajdon részed és a karriered.. Tudom,hogy neked ez mindennel fo...-számra tette újat.

-Hozzád mennék de még fél éve sincs,hogy együtt vagyunk.

-De tehetek le foglalót?

-Az attól függ...nálam Versaceban mérik a szerelmet.-mondta incselkedve.

Átöleltem,mint mindig most is megmolyogtatott a beszólásával.

-Készítettem neked valamit talán az megteszi.

-Le akarsz kenyerezni?

-Neeem,kiengesztelni majd máshogy foglak.-kacsintottam rá.

Huncut mosoly bújt meg gyönyörű arcán.

-Meg leszel dolgoztatva.

-Már alig várom csak végezz itt és úgy hazaviszlek.

-Hazaviszel?-incselkedett.

-De úgy...egymás után többször is.

-Megvárod amíg itt végzek?

-Még jó,hogy.

Hallottam a fénképezőgép kattanását mögüllünk.

-Ez csodálatos...ebből címlap fotó lesz..persze csak ha nem gond Mr.Williams?-mondta a fotós.

- Dehogy is!Had lássa mindenki,hogy nekem van a legszebb mennyasszonyom....

-Ohh...-kerekedett el a fotós szája.

-Marcelló...Mr.Williams csak a ruha miatt mondja,nemám holnap az lesz a címlapon,hogy férjhez mentem a Harrods előtt hóesésben.

-Jaj dehogy is,semmi olyat nem engedek megjelenni amit nem engedélyezett Mr.Williams.-mondta a férfi finomkodva,már megszoktam az e féle talpnyalókat.

Apró csókkal búcsúztam az én szépséges modellemtől majd visszasétáltam barátaim társaságába.

-Lekaptam ám.-mondta Dan majd felém mutatta telefonját.

-Akkor mostmás nyugi van?Miss Barátnő kidurcizta magából,hogy rossz fiú voltál és haza megy?-kérdezte Xavier amire helyeselve bólogattam.

Pár percen belül egy szemüveges lány jött oda hozzánk és óvatosan megszólítitt,hogy kövessük őt a felálított sátorhoz.

Reederica főnöknője Elisabeth már ott várt és kedvesen üdvözölt.

-Jöjjenek az urak,ne fagyoskodjanak odakint...Amber,Loise...ide gyorsan!
- kiáltotta el magát mire a két lány tüstén odalépett.-Hozzatok kávét az uraknak és amit csak kérnek de gyorsan.

-Magának biztosan ez a kedvenc szava.-piszkálódott Franky.

-Tudja szeretem ha minden gyorsan történik,egy idő után fel kerül az ember egy olyan színre ahol már elvárhatja,hogy egy szavába kerüljön és azon nyomban kinyalják a fenekét.

-Jól mondja hölgyem,ez tetszik.-helyeselt Franky.-Amber,Loise..én reggelit is kérek.-vigyorgott pimaszul barátom.
Majd leadtuk a két lánynak a rendelést és helyet foglaltunk Elisabeth mellett.

Reederica illehett,billegett a szebbnél szebb ruhákban és én lőttem vagy kétszáz képet a telefonommal.

-Szüneeeet!-kiáltotta el magát valaki.

Mi már megreggelizve,kávéval a kezünkben beszélgettünk.
Elisabeth elcsacsogta,hogy mennyire szereti barátnőmet és mekkora szerencséje van azzal,hogy évekkel ezelőtt felvette a lányt főiskola mellett dolgozni.

-Ha nem lenne mellettem már bezárhattam volna.
Mi tudom én már,hogy mi kell a mostani nőknek,úgy felfuttatta az üzletet,hogy örök hálával tartozom neki,ezért is hagyom majd rá az üzlet másik felét.

Nagyokat piskogtam mert erről nem tudtam.Barátnőm felénk tartott egy szűk,hosszú ruhában aminek az egész felülete csillogott,egyszerű volt hosszú újakkal és hosszú uszállyal.
Haja most konyba volt tűzve,ajkai mély batnára voltak festve.
Amint meglátták már futottak is oda hozzá egy kabáttal a körülöttünk forgó emberek.

Didergő testét röktön átkatoltam és próbálltam felmelegíteni.
Csodás szemeit lassan rámemelte s én forró csókot leheltem sötétre színezett ajkaira.

-És melyik lesz a tiéd? -kérdeztem egy csalafinta mosoly kíséretében.

-Ó...hát az nincs itt,azt nem fotózzuk mert felesleges lenne.

Kíváncsian néztem rá.

-Van egy ruha ami a megújult salon kellős közepén lesz kiállítva,csak egy készült belőle és nem eladó,ezért is felesleges befotózni.-mondta Elidabeth csillogó szemekkel.

-Miért nem eladó?-kérdezze Dan.

-Mert megfizethetetlen!-mondta barátnőm halovány mosollyal.

Elisabeth barátnőmhez lépett és átkarolta vállát.

-Azt a ruhát Reederica álmodta meg, ő tervezte tetőtől talpig minden egyes centiméterét és ő varrta,ragasztotta a legapróbb kis követ is.

-Nem is tudtam,hogy esküvői ruhákat tervezel.-mondtam meglepődve,ez a meglepetések napja.

-Ha mindent elmondtam volna már az első napon akkor mit mesélnek az elövetkezendő ötven évben?

-Viccelsz?...nekem nem elég ötven év.-huztam ölembe és lágy csókkal jutalmaztam ajkait.Szende pillantása elárulta valós érzelmeit.

-Jaj de édes ez a pasi.-jegyezte meg Elisabeth.-előle már ne szökj el.-folytatta.

Barátnőm hevesen nemet intett fejével.

-Nem,nem...ígérem.

Még pár szót váltottunk majd mennie kellett,hogy folytassák a fotózást.
Még órákba telt s az egyik ruhacsere alatt bementünk ebédelni a Harrodsba s Rose rámbízta,hogy vigyek a lánynak enni amit ő már gondosan összeálított.

-Na én befejeztem...megyek is.-mondta Dan barátom.

-Hová mész?Nem vársz meg?..-kérdezte Franky de Dan már ott sem volt.

-Hmm...lenyelem pill...-mondta Patrick majd mikor lement a falat folytatta.-...ott ment Will,szerintem utána ment.

Nem sokkal később mi is kimentünk és láttuk,hogy Dan barátunk ott áll Will társaságában nem messze a sátortól és beszélgetnek.

Kőkemény hideg volt,még szövetkabátomon keresztül is éreztem az időjárás fagyos fuvallatát de az én gyönyörű hercegnőmnek megsem kottyant volna.
Halvány kék ruhája ezüstösen csillogott s nekem eszem ágában sem volt visszaülni a sátor alá.
Odasétáltam hozzá és átkaroltam derekát hátulról,fejemet megtámasztottam kobakja tetején.
Csodás illata felkúszott az orromba..

-Gyere melegíts meg.-mondta.

-Azért jöttem kislány.-súgtam a fülébe.

Pár nappal később...

Úgy szerettem nézni ahogy combig érő zokniban flangált,történhetne jobb egy férfival mint,hogy egy formás popsi jön szembe nap mint nap a házában?
Babakék,meleg,hosszított pulóvere alól kilátszott fehér csipkés tangája ahogy nyújtózkodott és egyensúlyozott a kis létrán majd fel helyezte a díszt a karácsonyfára.

-Jó lesz így?

-Óhh,de még mennyire jó.

-Hahó...itt vagyok fent,az a fenekem amit most nézel.

-Baba,engem nem érdekel a díszítés de gyere már ide...-feláltam és levettem a létrától majd ölembe húzva a kanapére dőltem és megpaskoltam a fenekét.

-Naa,nekem még sok a díszíteni valóm.

-Csak van egy pár perced életed szerelmére?

-Richard a bugyimban a kezed,ez nem csak pár perc lesz..

-Ez igaz..hmm kislány,te ismersz engem.

-Bizony,bizony.

Reederica szemszöge :

Angliában már novemberben feldíszítik a házat az ünnepekre de jelenleg december közepe van s én még csak most jutottam el odáig,hogy nekilássak a karácsonyi dekorációnak.
Richard minden éven egy lakberendező segítségét vette igénybe,jobban mondta Sonja intézte az egészet de most megbeszéltem a szőkeséggel,hogy nem kell segítségül hívnia egy profit mert én szeretném kiélni magam ugyanis imádom a téli ünnepeket és a jóval kisebb lakást is egyedül díszítettem minden évben.
Itt van ez a hatalmas ház és annyi lehetőség na meg egy bankkártya amin megsem merem nézni,hogy mennyi az annyi.
És nem is akarom hiszen nem az enyém csak hát Richard ragaszkodik hozzá,hogy nálam legyen és használjam.

A kinti világítás és dekoráció már készen van,ehhez segítséget hívtam de a karacsonyfa díszítést egyedül akartam,mit tudja egy idegen,hogy mit akarok nemde?Számomra ez személyesen dolog.
Bíztam benne,hogy Richardnak is elnyeri majd tetszését az idei dekoráció.

A pihepuha fehér,szőrös szőnyeg széllét nyűrtem ujjaim közt,amit direkt azért vettem,hogy a karácsonyfa előtt jól mutasson...
most pedig éppen hanyadt feküdtem rajta a karácsonyfa mellett de egy már biztos..tényleg puha.
Ajkaim remegve váltak el egymástól,lábaim közt Richardal aki nem bírt lassítani nyelvének játékán,már megint felhúztam s ennek biztosan a túl mini kék ruhacskám volt az oka...igen...a ruha ebben a ludas!
De annyira szeretem ahogy levezeti rajtam a felgyülemlett feszültséget.
Hajába túrtam és jóleső jóhaj hagyta el számat majd egy újabb és újabb míg nem beleremegett testem az ismerős gyönyörbe ami olyan intenzív volt mint Richard előtt soha senkivel.
Értette a dolgát,szenvedélye sosem hagyott alább.

Most ha vissza gondolok arra a napra mikor a fotózás után beültem kocsijába és hazajöttünk még végül el is pirulok pedig nem szokásom.

Az ajtón be érve egyből a falnak nyomva találtam magam.
Perzselő tekintette fellobbantotta az iránta érzett vágyat bennem és közelségének hiányát amit az elmúlt két napban éreztem.

Lefejtette rólam szövetkabátomat és hagyta le esni mellénk a földre.
Az a bizonyos énje tört felszínre aki megéget s szinte eléget minden egyes szerelmes éjszakán vagy akár a nap folyamán is bármelyik percben szenvedélyes órában amikor testünk egybe forr.

- Soha többé nem engedlek el.-suttogta.

Hogy meg-e bocsájtottam azt az éjszakát mikor meggyanúsított?

Igen.

Hogy meg -e bocsájtottam azt a durva bánásmódot amit meg engedett velem szemben?

Meg.

Hogy miért tudom elnézni neki mindezt?A válasz egyszerű...

Szeretem!

Minden porcikám beleremegett ajkainak intim csókjába.

-Imádom ezeket a combog érő zokninak,olyan vagy benne mint egy pajkos diáklány.

-Mr.Williams csak nem azt mondja,hogy meg kell dolgoznom a csillagos ötösért?

-A helyes megszólítás Williams Professor!

-Ohh,elnézést.

-Elnézést mi?

-Elnézést Williams Professor.

Incselkedtem és nagyon is tetszett ez a kis játék...

A folytatástlról nem is beszélve,hivatalosan is kijelenthetem,hogy ez hiányzott az életemből...Ő hiányzott az életemből.
Hiába álltam meg a helyem egyedül is a nagy világban,mellette még jobb voltam,ragyogtam és ami a legfontosabb,hogy igazán nőnek éreztem magam s ezt naponta többször is megerősítette.
A gesztusai s ahogy rámnéz,az valami hihetetlen mintha tőlem kapná a levegőt az élethez.

Lihegve borultunk egymásra,fejem a vállán pihent ahogy lovagló ülésben ültem ágyékán,kezei szomosan markolták fenekemet.

Vállamat csókolta majd a nyakamat s mikor mát fülemet harapdálta tudtam,hogy nem volt elég...
Ajkaink ismét egybe forrtak majd hátra döntött és fölém hajolt.

-Nem bírok betelni veled.-suttogta ajkaimra.

Végig simított a vékonyka láncon amit azóta is nyakamban viselek,szavak sem kellettek hozzá,hogy tudjam mit érez,mire gondol.

Nyitotta volna a száját de én gyorsabb voltam.

-Én is Szeretlek.

-Kislány,te mindíg tudod mire gondolok?

-Hogyne,Williams Professor.-nevettem el magam mire ő is kuncogni kezdett.

-Most úgy mondanék neked valami romantikusat csak hülye vagyok hozzá.

Elnevettem magam mert olyan arcot vágott,hogy le mertem fogadni gondolatban már verset költ.

-Mondatnám,hogy szemed akár az óceán...csak,hogy nem mert barna.

-Hmm...ennyi romantika elég is mára.

Újra hozzám bújt és csókolgatni kezdett közben telefonja megszólalt a kanapé másikfelén de Richardot ez nem zavarta.
Átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam.Folytattuk ahol az előbb abbahagytuk combjaim közt a férfival akit mindennél jobban szeretek.
Lábaim átkarolták derekát és mohón húztam magamhoz közelebb és közelebb.Telefonja újra rázendített s azt vettem észre,hogy ez a hülye felettem ritmusra mozog.

-Te most....?

-Ühüm..jó ez a szám nem?

-Richaaard...-nevettem fel hangosan mert ez a hülye tényleg ritmusra mozdott bennem és elkezdett énekelni is telefonjának csörgésével.

Elkaptam orcáját és össze szorítottam,ajkaira tapadva próbálltam befogni a száját.

- Vagy felveszed,vagy elgalgatsz!

Helyesen döntött ugyanis befogta a száját,jobban mondva inkább másra használta.
Persze telefonja csak nem hallgatott el,majd mikor végre bekussolt elkezdett az enyém rezegni a dohányzó asztalon,dühítő volt és már azon voltam,hogy megszakítom pár pillanatra a jelenlegi tevékenységünket és felveszem,hogy elküldjem melegebb éghajlatra a vonal túlsó végén lévő zaklatót mikor Richard abba hagyta melleim csókolgatását és mérges morgásba kezdett.
Felált és kezemet fogva magával húzott és felkapott.Lábaimmal átfontam derekát s karjaimmal nyakát öleltem így vitt fel a lépcsőn majd a hálószobánkban folytattuk amit lent félbeszakítottunk.

Késő délután volt mikor lekeveredtünk a nappaliba.
Telefonomért nyúltam és megpillantottam azt a megszámolhatatlan nem fogadott hívást amit a készülék jelzett.
Richard szüleitől és Dantől volt vagy tíz hívás fejenként na meg Willtől.
Rögtön arra gondoltam,hogy történhetett valami és szóltam Richardnak aki közölte,hogy az ő telefonja is az ő bemfogadott hívásaikkal van tele.
Visszahívta apját aki közölte,hogy a nagyapja kórházban van mert infartusa volt és elég szar a helyzet úgy,hogy jolenne ha bemenne.

-Öltözz,nagyapám kórházban van.

-A cuki vagy az akit nem szeretek?

-A nem cuki.-válaszolta és nem is értettem,hogy akkor mi a francos fenének kell vele mennem hisz az öreg jobban utál szerintem mint az öreg kori inpotenciát és köztünk szólva én is hadonlóképpen érzek iránta kb annyira utalom  mint amikor lemaradok valamelyik világmárka kiárusitásáról.

-Gondolod,hogy örülne nekem?

-Nem,de én örülnék neki ha mellettem lennél.

Bólintottam és felszaladtam átöltőzni.
Egy piros magasnyakú ruha mellett döntöttem amihez piros harisnyát húztam és piros magassarkú csizmát.
Hátha azt hiszi én vagyok az ördög és eljöttem érte.
Eszembe jutottak Richard anyjának a szavai és elgondolkodtam,hogy van-e othon abból a fincsi arany csillámos pezsiből amilyet a clubban szoktam inni.Valyon anyóspajtás már behűtött egy üveggel?Mert én szívesen megteszem azok után ahogy az öreg bánt velem örökké ellenségemmé fogadtam.
Velem senki sem beszélhet keresztben kulcsban mert az egy olyan énemet hozza elő amit Páola Batista Muneztől örököltem és olyankor forrok mint a trópusi éjszaka.Latin vér,ennyi.

Nem siettem el a dolgot,Richard is összekapta magát és a gardrób szobámba ajtajában megállt.

-Csipkedd magad szépségem,nem divatmebatóra megyünk.

-Pár perc és lent vagyok ígérem.

Magamhoz vettem szövetkabátomat és elkaptam a pipere asztalról egy élénk piros rúzst amit a szintén piros táskámba vágtam és rohantam is lefelé.Richard már az autóban vár én pedig a bárhoz léptem és örömmel fogadtam,hogy kedvenc pezsimből van még egy üveggel.A hűtőhez siettem és beraktam az aranyló csodát remélve,hogy még ma kibonthatom.
Nem vagyok én gonosz ember de,hogy ha valaki ismeretlenül lehord mindennek az nem a barátom.

Fél óra múlva már a liftben álltunk és haladtunk felfelé a negyedik emeletre.Richard anyja kint várt minket a folyosón és öleléssel fogadta fiát majd hozzám fordult és két puszival üdvözölt.

-Mitörtént anya?

-Nagyapád rosszul lett és behozták.Kiderült,hogy infartusa volt.-mondta szomorú tekintettel.

Richard ideges tekintete végig siklott az ajtókon.

-Melyikben van?

-A száztizenegyesben.De várj egy kicsit,egyszerre csak ketten mehetnek be és apád bent van a nagyival.

-Bassza meg,nekem sebkise mondja meg,hogy mikor mehetek be a haldokló nagyapámhoz.

-Nyugodj meg szivem,nagyapád erős ember.Nem lesz semmi baj.-mondta a fiának.

Együtérző tekintettel néztem a dühöngő férfira majd vállára raktam a kezem.

-Nem lesz semmi baj.

-Hihetetlen,hogy ilyen optimisták vagytok.-mondta Richard.

-Drágám,nem szabad rögtön rosszra gondolni.Hidd el,fel fog épülni.
Nem szabad előre siratni.

Richard elindult a szoba felé ott hagyva magamögött a folyosón engem és az anyját.Az utóbbi tett egy lépést felém és átkarolta vállamat.

-. ..de szabad előre behűteni a pezsgőt hátha elpatkol végre ez a vén szarházi!-jelentette ki.

        Folytatás a következő részben...

🖤Drága olvasóim..🖤

Köszönöm azt a sok pozitív kommentet amit az előző résznél hagytatok.
Nemgondoltam volna,hogy ennyire elnyeri majd a tetszéseteket.
Remélem ezt a részt is úgy fogjátok szeretni mint az előzőt.

                                            Millió csók....

                                             🖤STORM🖤