Egy kis apróság...

Gondltam ha már szabadságon vagyok és a jól megérdemelt pihenőmet töltöm egy csodás helyen akkor valóban arra is fogok koncentrálni,de nem...
Van itt pár dolog,kezdeném azzal,hogy július vége még messze van és mikor láttam,hogy mennyire várjátok a következő részt írni kezdtem.
Jelentem készen vagyok és nemsokára el is olvashatjátok viszont van itt valami mielőtt még belekezdenétek.
Nem fogok személyeskedni DE!
Szeretném megosztani veletek,hogy tudomásomra jutott,hogy van valaki akit annyira inspiráltam a könyvemmel,hogy ihletet merítve az én könyvemből megírta a sajátját ami az enyémnek szinte a kiköpött mása.
Nem akartam felhúzni magam ezért csak pár részbe olvastam bele de a tartalom és a szereplők nagy hasonlósággal a Reed-Meghalnék a csókodért! koppimtása.
Nem tudom hogyan folytatódik de az elején csak a hülye nem veszi észre ezt a sok egybeesést.

Elgondolkodtam...én a szabad időmet erre a történetre áldozom fel,hajnalok hajnalán írok háttérbe szorítva minden mást s végül jön valaki aki elolvassa a könyvemet és pofátlanul lemásolja...!?
Hogy is van ez?Megéri nekem fáradoznom csak azért,hogy másnak ötletet adjak egy saját könyv elkezdéséhez?
Nekem a bőr sülne le a pofámról ha ellopnám valakinek a munkáját,ötletét...s akkor feltünteti,hogy ez a saját története és minden egyes szó az ő buksijából pattant ki..na ja,nekem meg tollas a hátam miközben vakon sétálok le a falvédőről.
Nem fogom ki írni,hogy ki az.
Nem írom le a könyv címét ÉN nem leszek reklám felület de egy biztos,szégyellheti magát és gondolkodjon csak el rajta,hogy mit tett mert ez lopásnak számít.
Én mint egy rendőr elég közeli "ismerőse" ( 😉 ) nagyon is tudom,hogy a lopás mit von maga után ha nagyon bele akarok menni a dolgokba.
Ez szellemi tulajdonjog megsértése.

Szóvaaal édes,drága olvasóim ez a jelenlegi helyzet.Gondoltam tudnotok kell róla,hogy másolat kering a Wattpadon!
Jó olvasást kívánok.
Mi mindannyian egy nagy,boldog gengszter család vagyunk és velünk nem cseszeledhet senki,tőlünk nem lophat senki és aki ellenünk tesz az kapjon ínhüvelygyulladást!😆🤭😂

🖤Millió csók....🖤

STORM.

A Trafalgar Squareen loholtam átt s bár imádom a havat most nem volt ínyemre ahogy megpakolva magassarkú csizmában tipegtem az enyhén csúszós téren átt,hogy végre beülhessek a meleg Mustangba amivel azóta is járok,hogy azon az augusztusi délutánon egymásba szerettünk.
Ujjaim már elfagytak de még be kellett szereznem pár dolgot estére.
Gondolnánk,hogy egy nő már hetekkel a szent este előtt felhalmozta az ajándékokat de én nem ilyen vagyok.Mindig az utolsó pillanatig halogatok és várok,hogy egyre jobb és jobb ajándék ötletek jussanak az eszembe.
Most is így volt és azt hiszem kijelenthetem,hogy megtaláltam mindenkinek a tökéletes ajándékot.
Rose egy gyönyörű blúzt kap tőlem amit kinézett magának,Will pedig egy csodaszép grafit szürke kristály lámpát ami még hiányzott a nappalijából.

Patrick egy nagy doboz csokoládé válogatást amiben a világ legjobb csokijai foglalnak helyet díszcsomagolásban.
Erre az ötletemre voltam a legbüszkébb hiszen Pat odáig van a csokiért és élvezet nézni is ahogy elnyammog egy falatot akkora élvezettel teszi.

Xavier egy aranyozott tollat amibe belé van gravírozva a neve és egy cirkónium gyémánt díszeleg a tetején,ugyanis tudni kell,hogy Xavier naponta tollat kunyerál valakitől mert amint valakinél felmerül,hogy pénzre van szüksége legyen az egy random ember ő keres egy papírt,tollat ragad és felvázolja,hogy miként juthatna pénzhez és mennyi lenne a kamat.Vérbeli üzletember,nem finomkodik sosem,nyiltan felvállalja a foglalkozását és hajtja az üzletet.Mellesleg Richardtól tudom,hogy nagyon jó ebben,bárkit rátud beszélni bármire.Ő a legjobb ha uzsoráról van szó.

Dannről tudom,hogy imádja az öveket ezért kap egyet Dolcétól és Gabbánától.
Viszont itt volt nekem Franky aki egy hatalmas nagy süketnindzsa.
Gondolkodtam,hogy hallókészüléket veszek neki vagy egy doboz fültisztítót mert háromszor elkell neki mondani valamit,hogy meghallja persze nem szó szerint süket csak egy akkora nagy barom,hogy ha azt mondod hozzon neked egy vodka dzsuszt ő hoz neked egy vodka rendbult.Talán egy doboz ginkgo biloba is megtette volna viszont most egy motoros sisakot kap mivel nemrég kiderült,hogy ezek öten nagyon is szeretnek motrozni,sőtt versenyezni is.
Mondanom sem kell,hogy illegális versenyekről beszélünk s engem a hideg is kirázott mikor megtudtam,hogy eme tevékenységet Richard is előnyben részesíti.
Így hát ezüst szemű barátunk egy különleges sisakot kap aminek mintáját én magam választottam ki és csak remélni merem,hogy tetszeni fog neki is.
A szülők ajándéka már ott csücsül Richardéi mellett egyet kivéve ami olyan nagy,hogy egyedül nemtudtam megoldani a hazaszállítast ezért még a mai nap folyamán leszállítják.

Bepakoltam a kocsiba de a tíz perces autó útból lett vagy fél óra míg Harrodshoz értem.
Tele volt a város,gondolom hozzám hasonlóan többen is az utolsó percig halogattak s most tessék egy dugóban ülök amit magnak köszönhetek.
Nálunk délig nyitva vannak az üzletek,bevásárlóközpontok.
A város gyönyörű volt,szebbnél szebb díszek és kivilágított épületek tárultak a szemem elé a karácsonyfákról nem is beszélve amik szinte minden sarkon megtalálhatóak voltak.

Megálltam a Harrods előtt majd felsiettem a lépcsőn egyenesen a szalonba,volt még egy kis elintézni valóm,Elisabethel tartottunk egy kis beszédet és lezártuk az évet.
Szerencsére bevállalta,hogy délig marad és lezárja az üzletet így nem volt más dolgom mint nagyon gyorsan elhagyni a szalont mielőtt még megcsörren a telefonja és a férje hazahívja arra hivatkozva, hogy erekciója van mint amikor nem tudott bemenni és nekem kellett bevállalnom a nyitást Richard nagy bánatára aki épp rajtam feküdt akcióra készen.

Pillanatok alatt leértem s már ott sem voltam.

Nekiálltam kipakolni és előkészültem a főzéshez.
Richard tudtára adtam, hogy nem akarok szakácsokat látni a házban, egyedül készítem el az esti menüt.Bonye szabadságon van az ünnepek alatt így kiélhetem magam és felvehetem a háziasszony szerepet.

Először is nincs karácsonyi főzőcske, karácsonyi zene nélkül.
És ha zene szól akkor Reederica Malone be nem tudja fogni a száját.
Ezerrel énekeltem a Last Christmast s közben tettem, vettem a konyhában mikor az üveglépcsőn megláttam lefelé sétálni egy igazán szexi mikulást kicsit álmos fejjel és halványuló monoklival.

-Ho-ho-hooo...

Ez most komoly?Gondoltam magamban s közben jókat kuncogtam.

- Itt az ajándékozás ideje.Miss Szexuál te egy nagyon szerencsés nő vagy! - jelentette ki és megsem lepődtem új becenevemen.
-A tiéd lehet...ez! - mutatott végig magán s ekkor már előtört belőlem a nevetés.

A konyhába lépett és átkarolt hátulról majd búgó hangon énekelte a fülembe Frank Sinatra-Let it Snow című dalát.
Hirtelen pördített rajtam és táncba hívott.
Egy piros alsónadrágon, zoknin és mikulás sapkán kívül nem volt rajta semmi.
Ezek a pillanatok voltak azok amiket a legjobban szerettem.
Mikor kettesben voltunk és azok lehettünk akik csakis egymásért voltunk, két szerelmes fiatal és nem a gengszter sem az üzletasszony,
csak mi ketten.

A kanapéra húzott és az ölébe ültetett.

- Na mond el szépen kislány a mikulásnak, mit kérsz karácsonyra?

Csak néztem és fürkésztem az arcát.
Szabályos szemöldökét, szépen ívelt száját és hibátlan bőrét ami most helyenként lila volt de ez mellékes.
A karikát az órának jobb felében, az anyajegyet a nyakán közel a füléhez.
Annyira tökéletes volt, nekem az volt.
Tekintetem levándorolt vállára amin a lövés nyoma látszódott amit még a nyár kellős közepén kapott s ezzel ott hagyta az emléket az egyik tetoválásán amiből annyi volt, hogy sosem tudtam  megszámolni.

- Én csak téged akarlak, örökké. - homlokomat az övének döntöttem s úgy folytattam. - Nagyon szeretlek ugye tudod?

-Ohh, ez egy érzékeny pillanat.
Tudod, szeretem mikor ilyeneket mondasz. - suttogta majd széles mosolyra húzta száját. - Én is szeretlek.

Hozzábújtam és átkatoltam.

-Meg akarod kapni az első karácsonyi ajándékodat? - kérdezte.

-Mi?Most?Ez komoly?Mi az?Hol van? - kérdeztem mint egy izgatott kislány.

-Meg kell keresnekd rajtam. - kacsintott s én abban a pillanatban ki mondtam ami először az eszembe jutott.

- Farokgyűrű?

Richard felnevetett.

-Nem, ekkorára nem gyártanak. - sosem bírta ki,hogy ne hencegjen kicsit.
De megkell hagyni nem panaszkodhatott és én sem panaszkodtam.

- Nyuszi ami a boxerodban van az már az enyém, nem ér olyat ajándékozni ami már a tulajdonomban van. - jelentettem ki mire helyeselve bólogatott és közölte, hogy akkor vegyem el ami az enyém mert ő nagyon is benne lenne de előtte még keressem meg azt az ajándékot...

-Nézz meg jobban. - felálltam és végig néztem rajta.

Kerestem, kutattam de nem láttam semmi olyat amin megakadhatna a szemem míg nem....

- Azt a kibaszott kurva életbe.

- Na, tetszik? - kérdezte mosolyogva.

- Jézusom...ezt nem hiszem el, Richard..ez..ez..ez már...

- Igen, ez már ott marad örökre vagyis pontosan addig amíg szeretni foglak, az életem végéig.

Szivem szerint, kiabáltam volna, visítottam volna fel-le ugrálva s azt ordítva, hogy azonnal vegyél el feleségül mert annyira szeretlek, hogy azt már lehetetlen kimutatni.

A mellkasán a ball melle alatt egyenesen a szívét takaró bőrréteg enyhén ki volt pirosodva hála a tetoválásnak amit magára varratott.

" Reederica" -ennyi állt ott gyönyörű díszes betűkkel és egy pici szívvel a nevem után.

-Örülsz neki? - kérdezte.

Nyakába ugrottam és anyom puszilgattam.

- Hát persze, ez annyira szép..megvagy jelölve...az enyém vagy.- ajkaim az övére tapasztottam és sok kis apró csókkal jutalmaztam.

Nem gondoltam,hogy bárki is ilyet tenne értem,bár ott volt Will aki magán hordozta a nevem kezdőbetűjét s már én is eljátszadoztam a gondolattal,hogy viszonzom ezt a nem mindennapi gesztust jelezve felé,hogy mennyire szeretem de ez a dolog még várat magára.

-Hát kimásé?Csak is a tiéd!-átkarolta derekamat és úgy helyezett el ölében mintha egy kislány lennék aki épp egy pláza kellős közepén kívánni akar a mikulástól,mellesleg a miki sapka ami fején csücsült igazán jól állt neki.
-Na mondjad kislány,mit kívántál a mikitől vagyis tőlem?

-Szeretnék egy unikornist aminek szárnyai vannak.-ha már egyszer kívánni lehet akkor nem aprózom el.

-Szóval azt akarod,hogy az unikornis megrakja a pegazust és neked adják a kis hibrid gyereküket?

-Pontosan!-vágtam rá.

-És én mit kapok?

-Szeretnél helyet cserélni és az ölembe ülni?-kérdeztem.

-Persze..-hirtelen fordított a helyzetünkön és fölém kerekedett.
Alig bírtam el a százkilencven akárhány centijét és a száz valahány kilóját.Richard elég komolyan ki volt gyúrva,kicsinek éreztem magam a karjai közt de imádtam,hogy ilyen erős,nagy,szexi...majd feleszméltem az ábrándozásból.

-Szeretnék egy aprócska mikulás lány ruhácskát rajtad,utána szeretném levenni rólad.Szeretnék egy öltáncot és szeretném ha fejemet a melleid közé hajthatnám és úgy maradhatnék újévig.

-Kérésed számomra parancs,ha ezt kívánod ám legyen.-karoltam átt a nyakát és elégedett mosolyra húztam a számat,boldog voltam mellette.

Richardnak nem kellett több,ledöntött a kanapéra és elkezdte nyakamat csókolni kínzó lassúsággal.

-Kivagyok rád éhezve.-szenvedélye sosem hagyott alább.

-Igen?Már el is felejtetted a tegnap estét?-kérteztem.

-Dehogy...az felejthetetlen volt.

**********

Tegnap este a clubban voltunk,Richard a barátaival iszogatott én pedig fent a színpadon énekeltem az ismert karácsonyi dalokat.Nem maradtam végig a színpadon,csillogó kövekkel kirakott mikrofonommal a kezemben sétálgattam,táncikáltam az asztalok közt szintén csillogó piros,szűk ruhámban.
Mikor a Vipbe értem Richard hirtelen elkapott és az ölébe húzott úgy énekeltem tovább a Jingle Bell Rockot egyenesen a szemeibe nézve.
Idővel vissza keveredtem a színpadra és ott folytattam a Ariana Grande Santa tell me című dalával.

A korláton támaszkodott és hucut mosollyal az arcán figyelte mit csinálok,szemei majd felfaltak és látszott rajta,hogy alig várja már a műsor végét.Majd mikor így lett nem is húzta az időt alig tudtam elköszönni és boldog karácsonyt kívánni mikor feljött értem a színpadra és csendre intette a visszatapsolókat.

-Be lehet fejezni,menjetek haza vagy ahová akartok de Miss Malone mára befejezte.- vállára kapott ez a bolond és úgy indult meg velem kifelé én pedig végig kuncogtam és kezemet ajkaimhoz emelve légies csókokat dobtam a közönségem felé.
Újjongtak és fütyültek de tudták ha Richard azt mondja mára elég akkor az úgy is van.A főnökkel senki sem mert ellenkezni.

Úgy ahogy voltam felépő ruhában lépett ki velem a hátsó bejárat ajtaján majd letett a kocsi előtt és kinyitotta nekem az ajtót.

-Elrabol Mr.Williams?

-El én,ahogy magácska is elrabolta a szívemet.

Kimentünk a városon kívülre egy elhagyott területre ahonnét rá láttunk a városra.Csodásak voltak a fények,az óra már éjfél felé járt s talán el is hagyta a mutatót.
Leállította a motrot és felém fordult.

-Te vagy a legszebb ajándék amit kaphattam az élettől.-mondta szemeimbe nézve.

-Szivem....-kissé elérzékenyültem és közeledtem felé,hogy megcsókoljam.

Édes ajkaira tapadtam és szerelemmel teli csókot leheltem rá amit viszonzott.

-Ezzel én is így vagyok..boldog vagyok veled.-mondtam szemeibe s hozzá bújtam,kezét átvetette vállamon,hogy közelebb férkőzhessek.

-Nekem ez a legfontosabb.-kezemért nyúlt és csókot adott kézfejemre.

Tovább elmélkedtünk,beszélgettünk olyan volt ez mint egy romantikus kis randevú.A hó nagy pelyhekben hullott s mi kéz a kézben duruzsoltunk,csókolóztunk majd egyre hevesebben és hevesebben csókolóztunk.Ajkai nyakamra vándoroltak majd lejebb mellkasomra,le engedte ruhám pántját és lassan lehúzta.

A Range Rover hátsó ülésén helyezkedtünk el,ölében foglaltam helyet vele szemben.Kigomboltam ingét és ott csókoltam ahol csak értem.Kezei erősen markolták csípőmet és egyre inkább gyűrte felfelé hosszú csillogó ruhám alját.

-Vegyük le ezt a bugyit gyorsan.-súgta fülembe.

Mikor lehúzta zsebre rakta s ezen már megsem lepődtem,mióta együttvagyunk úgy kell vissza lopnom az alsóneműimet mert amit levesz azt zsebre is rak ha a szituáció úgy hozza,hogy éppen nem a hálószobánkban vagyunk.
Mikor hozzá költöztem megtaláltam a lopott bugyijaimat gondosan elrakva és vissza sem akarta adni.

-Na,na megint bugyit lopsz.-mosolyogtam bele csókunkba.

-Nem kell az neked...-válszolta.

Kissé megemelt és úgy helyezkedett,hogy mindkettőnknek jó legyen.Nyakát karolva kezdtem el mozogni rajta,erősen szorított magához és láthatóan nagyon élvezte.

-Hihetetlen vagy...-mordult fel.

El sem tudom mondani,hogy milyenek voltak vele az együttlétek.
Több,jobb,élvezetesebb és sokkal természetesebb mint életem során bárkivel is.Mellette sokkal jobban elengedtem magam és kiélhettem bármely szexuális vágyamat.
Tudtam,hogy ezzel ő is így van hiszen előszeretettel mondogatta nekem s én kicsit büszke is voltam,hogy egy olyan férfi aki bármelyik nőt megkaphatta és meg is kapta ilyen véleménnyel van az együtt léteinkről.

Hajamba túrt és meg kapaszkodott benne,végig csókolta vállamat majd melleimre tapadt.Hátra hajtottam fejemet és élveztem a kialakult helyzetet.Erős karjaiközt kélyesen nyögdécseltem,szorosan tartott és egyre hevesebben kezdte diktálni a tempót.Ajkai mohón keresték,kutatták az enyémet,harapdálni kezdett s nemtudtam betelni vele.
Egy pillanatra mikor férenéztem láttam,hogy a hó hatalmas pelyhekben hullik,rácsodálkoztam a szemet kápráztató panorámára közben Richard megmarkolta csípőmet és úgy mozgatott férfiasságán mígnem mindketten elélveztünk....

Magához ölelt és hajamat simogatta miközben halkan beszélt hozzám.

- Te boszorkány...olyan csinálsz velem ami már nem is e-világról való.-kuncogni kezdtem.

Nem akaródzott összeszedni magunkat,csak ültünk egymás karjai közt,ölelésben.Beletelt tíz percbe míg rendbeszedtük magunkat majd vissza mentünk a városba.

Otthon már csak lezuhanyoztunk természetesen együtt majd ágyba bújtunk s mellkasára hajtottam a fejem.

*****************

Csókra hívott újra és én nemtudtam visszautasítani egy ilyen forró táncot pedig dolgom lett volna dögivel.
De hát vissza lehet utasítani Richard Williamst?Egyértelműen nem!
Közöltem,hogy van húsz perce addig azt csinál velem amit akar mert ha leég a konyha az nem lesz jó buli.

Így történt,hogy a leves kiforrt és én fél órával a húsz perces kijelentésem után Richard egyszál mikulás sapkájaban rohantam a konyhába.
Szerencsére nem történt nagy baj,letöröltem amit le kellett,elrendeztem amit le kellett Richard pedig magához hűen mohó,telhetetlen,akaratos módon magáévá tett a konyha pulton a fortyogó karácsonyi menü mellett.
Figyelmeztettem,hogy vigyázzon de megsem hallotta ennek köszönhetően égési sérülérben sem volt hiány,ő megégette a könyökét én pedig a fenekem majd úgy folytatódott a kis történetünl,hogy kiakarta dobni a levest fazekastul az udvarra de nem engedtem neki mondván,hogy ha megteszi este éhen halunk és az ünnepi asztalnál nézhetjük majd egymást korgó hassal.

A következő órák így teltek,nevetéssel,nevetéssel és még több nevetéssel.
Meghozták a rendelt süteményeket és hidegtálakat amibe Richard természetesen bele evett mert hát szegény ember éhezik és üres a hűtőszekrény.A várt csomag is megérkezett s mit sem sejtve behozattam vele a sajat ajándékát.
Kérdezősködőtt de nem árultam el,hogy az övé.

-Tegyél belé olyan csoki valamit,teszel bele nekem?Léciii.-kérlelt.

-Hát,hogy ne tennék mikor ilyen szépen kéred.

-De keserű csokisat jó?

-Olyat.-montam kuncogva.

Kora délután Richard a csokidarabos muffint majszolta whiskyvel én pedig az ünnepi asztalt terítettem.

-Holnap letudjuk a kötelező köröket a családdal és arra gondoltam,hogy huszonhatodikán lemehetnénk a birtokra,mitszólsz?-gondoltam itt a szüleinél holnap este esedékes nagy családi összejövetelre.

-Igen,igen menjünk.-bevoltam indulva és nagyon vártam,hogy újra lássam Cocót és a többi állatkát meg a havas tájat aminek szépségéről már annyit mesélt.

Úgy döntöttem nekikezdek készülődni.Zuhanyoztam,hajat mostam és szárítottam majd begöndörítettem.
Megpillantottam a tükörből a vizesen táncikáló mesztelen férfit aki közeledett felém és puszit nyomott az arcomra.

-Tetováljuk a fenekedre a nevemet.-jelentette ki.

-Most rögtön?

-Igen!

Felhúzott kezemnél fogva majd vállára dobott és megpaskolta a fenekemet.

-Bolond vagy,tegyél le.

-Na várj csak...

Lerakott az ágyra hassal lefelé és csombjaimra ült.Mindig is selytettem,hogy van valami gond a toronyban Richardnál s miután rá írta a fenekemre filc tollal,hogy...

" RIKY.W.TULAJDONA!"

....már biztos voltam benne,hogy ez tényleg így van.

Elbolondoztunk még egy órát és bamba képeket csináltunk egymásról miközben az ágyban henteregtünk.
Telefonom órájára pillantva felpattantam és elindultam felöltözni s befejezni a sminkem.
Richard még nyújtózott párat majd követett.

A tükörben állva Richard átkarolta a derekamat és megállapította,hogy milyen gyönyörű pár vagyunk,ő egy szexi isten császár én pedig egy istenséges angyal hercegnő ördög szarvakkal.Segített a ruhámmal és megkötötte hátul.

Az első közös karácsonyunk hófehér ezért mi is fehérbe öltöztünk a magas,élő fán kívül minden világos volt.Az volt a terv,hogy korán vacsizunk,jönnek a szüleink,természetesen nekem csak az anyám mert az apámmal úgy ahogy vagyunk és ő úgy is a nagyszüleimmel karácsonyozik és az asszonykájával meg annak szüleivel  egyszóval nem velem.Kicsit necces ugyanis anyám a nagyszüleimnél szált meg amíg ittvan az ő kérésükre,mai napig jó kapcsolatot ápolnak anyámmal és nem kik sem a szívük csücske Loren mert ezt a helyet anyám foglalta el sok-sok évvel ezelőtt.

Vártuk Roset,Willt és a srácokat is,hogy együtt ünnepeljünk,falatozzunk és iszogassunk majd egy nagyobbacska karácsonyi sétára induljunk a városba.

Richardal leültünk egymással szemben az asztalhoz s a háttérben halkan karácsonyi dalok szóltak.

-Hmm...

-Hmm?

-Nagyon messze vagy.

-Ugye?Én is erre gondoltam.

-Na gyere közelebb.

Feláltam és odasétaltam a tányérommal.

-Kiöltöztünk mint Szaros Pista lakodalma napját.

Majdnem belefejeltem a levesbe úgy nevettem Richard szavain.
De igaza volt,úgy néztünk ki mint ha a vörös szőnyegre készülnénk.
Hófehét öltönye pompásan állt rajta.

-Megne fulladj nekem.-hajolt közelebb és nyomott egy leveses puszit a számra.

-Hát én azt hittem nálatok ilyen estélyis a karácsony...csokor nyakendő van rajtad.

-Hát hogyne lenne mikor estélyi van rajtad...-nevettünk össze.-...nem akartam alulöltözni.

A leves után úgy döntöttünk,hogy mielőtt átöltözünk valami kényelmesbe csinálunk pár képet a karácsonyfa előtt hamar így kiöltöztünk.

-Na bassza meg...ez el esett.

A kandallóra támasztottuk a telefont majd a kanapéra,aztán egy  gyertyatartónak s végül megtaláltuk azt a helyet ahol teljes egészében benne vagyunk mindketten de a telefon le esett a helyéről Richard pedig hangosan káromkodva állította vissza.

-Csengetteeeek...nemtudom kiaz de ő lesz a mi megmentőnk.

Az ajtóhoz szaladtam majd kinyitottam még mielőtt megnéztem volna a kamerán,hogy kiaz.
Jelenleg csakis az érdekelt,hogy befogjam az ajtó előtt állót fotósnak.

-Xavieeer...Boldog Karácsonyt.-öleltem azt a férfit.-Gyere,gyereee...már nagyon vártalak.

-Boldog Karácsonyt neked is cukorpofa.Ennyire vártál rám?

Elkaptam a kezét és beljebb húztam.

-Na várjál,megyünk valahová?

-Csak a nappaliba.

-Úgy kivagy öltözve mintha...-Xavier meglátta Richardot és szüntelenül röhögni kezdett.
-Mivan rajtad ember?A pápához készültök vacsorázni vagy mi?
Ha nem gond megyek én is,megáldatom magamat hátha nő pár centit a szerszámom.

Xavier szavaira elkapott a nevetés és Richard sem fogta vissza magát,kehet nyújtot barátjának majd megölelték egymást.

-Gyere csak papi,csinálj pár képet mert lassan beleőszülök a pózolásba.

Legalább ötven képet lőttünk,persze Xavier is beszált és olyan képek készültek amin még sokaig nevetni fogunk.

Belebújtam egy kényelmes,világos pamut ruhába és fehér harisnyát húztam.A hajamat igazgattam mikor Richard megjelent és kérlelt,hogy szedjek elő valamit amit felvehet mert ő karácsonyi lustaságban szenved.

A lépcsőről lefelé jövet meg pillantottam a csodás kék szempárt ami egyenesen rámnézett s ajkaim egyből széles mosolyra húzódtak.

- Egyem azt a szép formás mindenségedet. mondta Will  mielőtt a nyakába ugortam és agyon puszilgattam.Megpörgetett és megdicsérte ruhácskámat.
-Ezt tőlem kaptad tavaly karácsonyra.

-Igen,igen..és szagold csak...

-Hmm...ezt is tőlem kaptad.-gondoltam a parfümre amit magamra fújtam.

Üdvözöltem Dant is majd a srácok lehuppantak a kanapéra Xavier mellé és tömni kezdték a fejüket.

-Reeed,hol vagy már?

-Epret vágok.

-Már rég felvághattad volna.

-A fene egye azt a kívánós pofádat.

Will kitalálta,hogy milyen jó lenne ha csokifondüznénk mert persze nincs tele az asztal csurdultig kajával..ááá..neem.
A csokidarabkás muffinjaimat tolták befelé mikor újra szólt a csengő és megérkezett Rose s szinte pár percel utána Franky is akit Patrick követett.

Rose hozott magával egy nagy tálca süteményt aminek a srácok annyira örültek,hogy egy kis időre megfeledleztek a csokifondüről.

-Levetkőzhetek?Lassan lepattan a gomb a nadragomról.- mondta Franky aki úgy ette Rose sütijeim mint ha napok óta éhezne.

A hangulat jó volt mint mindíg.Nevettünk,szórakoztunk és iszogattunk.Megérkezett anyám is aki fél órával később már akkora haverságban volt Frankyvel,hogy a srác kijelentette,hogy szeretne az új apám lenni.

-Vágod spanom,hogy egyidősek vagyunk?-mondtam ennek a szürke szemű baromnak.

-Fél év Reederica,fél év.

-Ja,te már darabosat szartál mikor megszülettem.-jelentettem ki.

-Akár ikrek is lehetnénk,anyád örökbefogad s Rikyvel sógorok leszünk.-bolondozott.

Vitáztunk barátságosan mint mindíg.
Frankyvel ilyen az élet,mindíg csipkelődik ahogy én is.
Marjuk egymást de ez így van jól.
Tényleg olyanok lettünk mint a testvérek akik mindíg vitáznak a tv táviranyítóján vagy,hogy kié legyen az utolsó szelet pizza.

Megjöttek Richard szülei s inmáron teljes volt a létszám.
Körbeültük a kanapét és falatoztunk.
Will és Patrick játékosan összevesztek a csokifondün,Will szerint Pat túl mohó és nem bírja kivárni amíg ő epret mártogat.Anyám és Richard anyja nagyon jól elvoltam mint multkor is a halotti toron.
Xavier és Dan jókedvűen iszogatott Richard apjával s közben jókat beszélgettek Franky és Richard úgy döntött,hogy karácsonyi dalokat énekelnek szivarozás közben.
Így telt pár óra majd felkerekedtünk és neki indultunk a városnak de előtte még...

-Mivan veled?-kérdezzem barátnőmet még mielőtt elindultunk.-Látom,hogy mondani akarsz valamit.

-Ne itt.-Roseal felmentünk az emeletre és leültünk a hálószbánkban helyet foglaló világos kanapéra.
Rose magához szorított egy kispárnát majd fejét beletemette.

-Mond már,megijesztesz.-kezdtem aggódni barátnőm könnyfátyolos szemeit látva.

-Charlie...

Elmosolyodtam.Charlie és Rose még a gimiben egy pár voltak és hatalmas szerelem volt az övék,egy évig kerülgették egymást majd egy évig kavartak,drámaztak,kavartam majd újra drámaztak s végül majd két évig együtt voltak de egy hirtelen jött esemény rányomta a kapcsolatilukra a bélyeget.

Kiderült,hogy Rose babát vár mindössze tizennyolc évesen és ez kikészítette mindektőjüket.
Mi ott álltunk Willel és Kevinnel két tűz között és végig néztük ahogy rámegy a kapcsolatuk s végül az tett be,hogy barátnőm elvetélt s ebbe mindketten belerokkantak.

Viszont Richard születésnapján mikor újra összetalálkoztak érezhető volt köztük az a bizonyos vibrálás s egy kis időre el is tűntek együtt.Ennek lassan két hónapja s nekem fogalmam sem volt róla,hogy esetleg újra egymásra találtak.

-Mivan vele? -kérdztem rá óvatosan és nemtudtam,hogy fel-e vagyok készülve Rose válaszára.

-Mikor újra láttam Riky szülinapján tudtam,hogy ennek még nincs vége köztünk...

-És?-kérdeztem izgatottan s kezeimet kezére tettem.

-Már azt az estét nálam töltötte.-vallotta be barátnőm.-És azóta is a legtöbb estét nálam tölti.

-De miért nem mondtad el nekünk?-kérdeztem.

-Jaj szivem,neked ott a szalon most sok a dolgod és ott van Riky,a saját életedet éled nem akartalak ezzel traktálni majd ott volt a temetés most meg az ünnepek.

Biztosítottam barátnőmet,hogy rám mindenben számíthat és attól,hogy van valakin vagy nagyobb a hajtás a szalonban még mindíg ő az egyik legfontosabb ember az életemben.
Ugyanúgy jártunk edzeni hetente háromszor együtt,ugyanúgy eljártunk ebédelni,kávézni csak az összeülős,filmezős,nasizós esték maradtak el hármasban mivel Willnek is ott van Dan s nekem Richard és az üzleti vacsorák,összejövetelek hetente akár többször is amik van,hogy hajnalig elhúzódnak s ezek mellett rendszeresen fellépek a klubban is.
Így belegondolva nem is tudom mikor van időm aludni.
Szerencsére januártól sokkal több szabad időm lesz mint társtulajdonos.
Visszatérve Rosera...

-Reed van még valami,nem tudom,hogy mondjam el de...boldog vagyok...én...én..tényleg boldog vagyok.-kicsordultak könnyei s gyönyörű szemei csak úgy csillogtak.

Füle mögé tűrtem egy precízen kisalt tejföl szőke tincset és csak mosolyogtam egyenesen barátnőm szemeibe nézve.

-Reed?

-Igen?

-Babát várok!

Hirtelen akkorát visítottam,hogy én magam is megijedtem.Rose csitított én pedig szám elég kaptam kezemet.

-Rose...Rosey...én..én...Gratulalok...
Charlie tudja már?

-Igen,ma tudtuk meg...minden olyan hirtelen történik de én még is annyira boldog vagyok...-örültem a boldogságának mert Rose igazán megérdemli már,hogy az legyen.

Az ajtó kivágódott és hét aggódó férfi tekintete meredt ránk.
Anyám mögüllük kiabált,hogy minden rendben van-e?Richard anyja pedig vállon csapta a fiát,hogy húzza már odébb magát mert a szélles hátától nem lát semmit.

Roseal a kanapén ülve egymás kezét fogva meredtünk az ajtóban álló kisebb seregre majd Rose megszólalt.

-Nincs semmi baj csak Reederica örömében felkiáltott mikor megtudta,hogy babát várok....

Folytatás a következő részben.....