Elváltak útjaink.
Beültem Richard kocsijába hátra anyám mellé és hozzá bújtam.
Vállára hajtottam fejemet s ő oltalmazó karjaiba fogadott.
Úgyéreztem magam mint egy kislány ,fel sem tűnt,hogy nem hazafelé megyünk.Akkor vettem észre mikor Richard leparkolt és szólt anyámnak,hogy kiszálhat nemsokára érkeznek a többiek is a halotti torra.

-Hazaviszem Reedericát és vele maradok amíg pihen kicsit.
Nemsokára csatlakozunk mi is Páola.

Anyám bólintott és úgy tett ahogy párom mondta.
Hátul maradtam az autóban és csendben ültem tovább,kis idő múlva
leparkoltunk majd kiszált és kinyitotta nekem a hátsó ajtót.

-Gyere szivem.

Nyitotta a bejárati ajtót és előre engedett,levetettem csizmám és tovabb haladtam a nappali felé.
Richard a konyhába ment és engedett egy pohár vizet.

-Hogy vagy kis cicám?

-Jól vagyok.-léptem közelebb.

-Akkor jó...-abban a pillanatban lendítette kezét és a pohár víz végig csurgott az arcomon.-...és most?Most is jól vagy szerelmem?Hmm...?

Köpni,nyelni nemtudtam...csak néztem rá elkerekedett szemekkel.
Mire észhez tértem már előttem állt és szúrós méregzöld szemeivel nézett.

-Menj fel gyönyörűm és hozd rendbe magad.Vegyél fel valami mutatós feketét,sokan lesznek...-szünetet tartott.-...had dicsekedjek veled.

-Ezt miért kaptam?-kérdeztem halkan.

-Hogy össze szedd magad!
Te azon rinyálsz,hogy az apád nője terhes?Nem vagy te már kislány,tedd magad túl rajta és engedd el!
A nagyapám meghalt és te azon drámázol a temetés kellős közepén,hogy apád felcsinált valakit?-emelte fel hangját és én megsem mertem szólalni.

Hátráltam és elindultam felfelé de utánam szólt.- És próbálj meg egy kicsit együttérzőbben színészkedni majd ha odaérünk a halotti torra!

Fel kullogtam csendben és előkaptam egy rövidebb fekete ruhát aminek felsőrészét gyönyörű csipke borította és csónak nyaka fedetlenül hagyta vállaimat.

A smink asztalhoz ültem és leszedtem sminkem maradványát ha már egyszer új ruha akkor új smink is dukál hozzá és ha volt benne annyi,hogy pofon öntsön hideg vízzel akkor most már várja meg amíg elkészülök.

Fél óra múlva lépteket hallottam s egyszercsak megláttam magam mögött a tükörben.A szék támlájára támaszkodott két kezével és a tükörképemet nézte.

-Lennél szíves elkészülni öt percen belül?

-Igen.-mondtam s közben a tükörből rápillantottam.

-Vedd fel azt a szettet amit csináltattam neked.-jelentette ki Richard.

Hátra nyúltam és kikapcsoltam vékonyka kis láncomat amin egy picike gyémánt medál lógott s amit úgy szerettem.
Míg ezt megtettem Richard az ékszeres fiókomban kutatott ahol gondosan elvoltak rendezve az én csillivilli csodáim.
Mögém lépve kiseperte hajamat a nyakamból és bekapcsolta a nyakláncnak már nem is nevezhető szépséget,inkább volt ez nyakék.

-Nem lesz ez túl feltűnő a csipke ruhához?-kérdeztem.

-Akkor felveszel valami mást.

Nyeltem egyet és bólintottam amit halvány mosolyog kísért.

-Rendben,válassz valamit.-addig én bekapcsoltam a karkötőt aminek mintája ugyanolyan volt mint a nyakéknek és fülembe raktam a hozzá tartozó fülbevalót.
Csupa gyémánt voltam de hát nem hiába énekelte meg Marilyn Monroe "Diamonds are a girl's best friend"

-Ezt fogod felvenni!-Richard odahozta a kiválasztott ruhát.

Ez egy sima fekete ruha volt aminek ujjai buggyosak voltak és a könyököm alá ért.A vállatól indult a V kivágás ami ízléses kereteken belül mutatott és mégis eltakart.Hossza a térdem fölé ért és kimondottan elegáns viselet volt,kifinomul és nőies.

-Van tíz perced,a kocsiban várlak.

Elvonult s én átöltöztem gyorsan.
Vajon haragszik rám?Ezért?Mert össze estem a temetésen?
Nem tehetek róla,hogy keszekusza érzelmeim ennyire megviselnek lelkileg ha az apámról van szó.

Richard szemszöge:

Kiléptem a házból és ragyújtottam.
Tudom nem tehet róla de most akkor sem szabad széttesnie.
Jelenleg arra van szükségem,hogy mellettem álljon és bájosan cseverésszen,bájologjon,bűvöljön el mindenkit a halotti toron.
Ez a dolga,minden nőnek ez a dolga ha ilyen és ehhez hasonló esemény van ahol összegyűlnek szervezetünk tagjai és kollégáink,ügyfeleink.

A kapuban egy piros Mercédes jelent meg,egy idősebb szőke nő ült benne.
Az egyik testőr hozzám sétált és közölte,hogy Reederica nagyanyja vár a kapuban.Szóltam,hogy be engedheti és megvártam amíg megáll előttem a piros autó.
Még sosem láttam az apja felőli nagyanyját s nagyon reméltem,hogy nem olyan mint az apja,bár a lány sok jót mesélt már róla,eddig még nemvolt szerencsém találkozni vele mert sosem értünk rá egyszerre mindannyian,hogy összeüljünk egy családi bemutatkozásra.

A nő kiszált autójából és felém indult.
Csinos volt,magas és vékony.
Szőke rövid haja és élles kék szemei voltak.

-Szóval maga az a férfi akinek létezéséjért annyit imádkoztam.
Alicia Malone.-nyújtotta kezét majd én is bemutazkoztam.

-Ő az!-válaszolta egy hang mögüllem s megéreztem a lány kezeit magamon.

-Én bizony.-válaszoltam elmosolyodva.

-Hogy te milyen jóképű vagy így szemtől szemben.-mosolyodott barátnőm nagyanyja.

-Köszönöm nagyika.

-Milyen kis cuki.
Nagyika...ez jó.-mosolygott a lányra.

Reederica felé fordultam és megfogtam kezét.

-Gyönyörű vagy.-mondtam.

Úgy nézett ki mint egy igazi maffia feleség.
Elegáns és tele van drága ékszerrel.
Jó lesz ez,jó kis asszonyka lesz belőle.
Fekete bunda volt rajta s haját elegáns konyba tűzte.Megköszönte bókomat majd nagyanyjához lépett és átölelte.

-Gyors leszek mert látom,hogy menni készültök.Figyelj ide,vagy tudod mit?Oda figyelj!-mutatott rám a néni.
Rá figyelj,és ne apádra.
Ha el is veszi Lorent és gyereket is szül neki te még mindíg ugyanúgy a lánya maradsz!Az első gyereke akit egy világot megrengető hatalmas szerelemből kapott.Te vagy neki a legfontosabb ezt ne feledd.
Viszont összekell kapnod magad Reederica,itt van ez a férfi akiben van valami ami annyira megérintett téged,hogy közel engedted magadhoz.Hála a jóságos istennek mert már azt hittem,hogy végül egy magányos,vén ribi leszel.

-Látod milyen az én mamim?-nézett rám barátnőm.-Le ribiz a picsába..hát milyen mamim van nekem?-vigyorgott majd rólam átvezette tekintetét nagyanyjára aki karjaiba fogadta s megölelte újra.

-Neked nem kell anyád helyett haragudnod.
Ezerszer elmondtam,hogy sosem szabad segíteni haragudni senkinek.
Ez az ő dolguk,tudod,hogy imádom anyádat és nekem sem tetszik a mai napig,hogy elhagyta őt de nem útálkodom mert a fiam,és neked sem szabad mert az apád.
Ha találkozunk elviselem és mivel ő lesz a kisöcséd anyja ezért nekedis el kell majd viselned.

-Rendben,igazad van.
Majd megerőltetem magam.-mondta a lány,majd elbucsuztunk nagyanyjától és az autójához kísértük.Nem húzták az időt mert Reederica is tudta,hogy sietünk és gondolom azt is szem előtt tartotta,hogy nincs éppen jó kedvem.
Pár perc múlva mi is beültünk az autóba és elindultunk a halotti torra.
Csendes volt,tekintete üresen meredt kifelé a kirakatokra,elhaladó utcák táblájira és a kocsmák előtt álló emberekre.Nem tetszett amit látok,kiraktam az indexet és letértem egy kis utcába de észre sen vette annyira el volt merülve gondolataiban.

Arcát érintve magamfelé fordítottam.

-Tudtam,hogy fáj de ennyire?...ennyi év után sem tudtad feldolgozni a vállásukat?

-Próbállom.-mondta halkan.

-Reederica ez nem normális.

-Nehezen engedem el a dolgokat.

-Pedig ezt elkell engedned,és ránk kell összpontósítanod.Mit tegyek,hogy eltereljem a gondolataidat erről az egészről?Mit kellene csinálnom?-kérdeztem s esküszöm nyugodt voltam,de nem bírtam tovább menni addig amíg ezt meg nem beszéljük le nem tisztázzuk.

Elővettem telefonomat és tárcsáztam apámat majd közöltem vele,hogy ha még a temetőben van akkor szólhatna a lány apjának,hogy jöjjön el a halotti torra.Reederica ezt végig hallgatta s kérdő tekintettel vizslatott.

-Miért kellene ott lennie?

-Ő a család ügyvédje,ott a helye és az apád,így legalabb meg ismerjük egymást és látni fogja,hogy a lánya jó helyen van és boldog mellettem.
Talán elfogad és talán te is elfogadod végre a helyzetet,hogy új életet kezdett és gyereke lesz a nőtől akivel több mint hat éve együtt van,mellesleg anyáddal miért nem vagy ilyen?Gondolod neki nem volt ennyi év alatt senkije?
Nelegyél állszent.-nevettem el magam de ő csendben hallgatott.

Táskájához nyúlt majd elővett belőle egy rúzst.A napellenző tükrébe nézve végig húzta dús ajkain a vibráló vörös árnyalatot.

-Igazad van! - érzékien összeérintette ajkait,hogy elkenje a színt majd hirtelen áthajolt és ajkaimra tapadt.Olyan hevesen csókolt,hogy hirtelen felsem fogtam mi történik,bódító illata és forró csókja olyannyira felcsigázott,hogy megragadtam derekát és szinte majdnem áthúztam ölembe.

-Hú Miss Malone,maga mindíg a bájaival kerüli el a nem kívánatos témákat,de mennyire jól csinálja.

-Valami nem tetszik Mr.Williams?-suttogta a számra.

-Ohh,hát nekem nagyon is tetszik mikor ezt csinálod,sőtt ha gondolod beülhetünk hátra is itt úgysem lát senki.

Keze már a nadrágomon járt és finoman végig simított rajta mígnem megragadta a lényeget a másik percben már elővette és játszadozásba kezdett.
Annyira imádtam ezt benne,hogy meg feledkeztem mindenről.
Pillanatok alatt bekerült a szájába és lágy ajkaival kényeztetni kezdett.
Egy félre eső helyen parkoltam az isten háta mögött ahol zavartalanul élvezhettem meleg ajkait, s ha ezt bocsánat kérésnek szánja akkor nagyon jól csinálja,szeretem az eféle kiengesztelést.
Tarkójára tettem a kezem,nem telt bele sok időbe,hogy elrobbanjak a szájjában.Felmordultam és végig futott a hideg gerincem mentén,annyira jól csinálja...

-Mondtam ma már,hogy szeretlek? - nyelt egy nagyot és vissza ült a helyére majd lekötötte magát.

- Én is szeretlek.- mondta s közben ágyékom tályékát bűvölte.

-Ezt most nekem mondtad?Vagy neki mondtad?- mutattam ágaskodó farkamra.

-Is-Is.-válaszolta csábos mosollyal.

-Bocsánat kérés elfogadva.

-Bocsánatot kellett volna kérnem valamiért?-kérdezte büszkén.

-Hányszor mondtam már neked szépségem,hogy ne játsz az oroszlán bajszával vagy meg fog harapni!

Reederica szemszöge:

Élles tekintete rám meredt,próbálltam kibújni a dolgok alól.
Nem volt kedvem ahhoz,hogy megmagyarázzam az érzéseimet.
Viszont igazuk van úgy Richardnak mint apámnak és nagyanyámnak,elkell engedném ezt és a saját életemre kell gondolnom.

-Nem is játszooom,csak piszkálom.-mondtam cukiskodva,tudtam nagyon jól,hogy hogyan kell elcsavarni Richard fejét.
Mellesleg te nem is vagy oroszlán,skorpió vagy. -mondtam ártatlan mosollyal az arcomon.

-A skorpió is halálos egy aprócska kis rákkal szemben.

-Te csak ne csipkelődj,jó leszek ígérem.

-El is várom,és most vedd fel a legszebbik mosolyod és próbállj meg majd együtérzően viselkedni a halotti toron.

-Jólvan Richard! Nem vagyok hülye...tudom,hogy hogyan kell viselkednem,hogy megfeleljek az elvárásoknak...megnyugodhatsz. -feleltem talán kicsit erélyesebben mint kellett volna s ezt a gondolatot rögtön vissza igazolta a férfi tekintete.
De nem szólt semmit csak elindult.

Tíz percel később az éterem előtt parkolt le és kiszálltunk.
Kezét tartotta,hogy belé karoljak s én igy is tettem.Az ajtó előtt álltak apáink és mindkettejük kezében egy-egy szál cigaretta volt meggyújtva.
Kicsi fekete Gucci táskámban kezdtem kotorászni,hogy előhalásszam Richard cigarettájat mert persze mióta együtt vagyunk hozzám rakodik be mindennel,tudnék mesélni miket rejtenek sokszor az én szépséges retiküljeim.

-Jobban vagy drágám?-kérdezte Richard apja mire bólintottam.
Richard közelebb húzott magához és nyomott egy puszit a fejemre.

Apámra néztem aki szintén így tett s halvány mosolyra húzta a száját.

-Először azt gondoltam,hogy kiköpött anyád vagy,de nem..csak a szemed az övé na meg a hajad.-mondta Richard s közben meggyújtotta a cigarettáját.
Majd cseverészni kezdett a három férfi s én végig halgattan ahogy kielemzik miben kire hasonlítok szertintük.Csendben voltam,néha-néha meg mosolyogtam a hülyeségeket amiket ősszehordtak.

Az üveg ajtón keresztül láttam ahogy anyám közeledik felénk s pillanatokon belül nyílt is az ajtó...

-Szivecském...-odajött hozzám és megölelt,parfümjének finom illata lelkemet simogatta.Imádom.-Hogy vagy szerelmem?Aggódtam miattad.

-Páo,ne kezeld már úgy a lányunkat mint egy gyereket.

Anyám éles tekintetét apámra vezette de okos felnőtt lévén nem állt bele egy újabb vitába csak vissza nézett rám és elmosolyodott.
Megbeszéltük,hogy rendben vagyok és úgy döntöttünk bemegyünk.

Rengeteg ember volt és többen is odajöttek érdeklődni hogylétemről.
Próbálltam elterelni a témát magamról nem akartam,hogy egy halotti toron én legyek a középpontban.
Az ezt kövező órák társalgással teltek,konkrétan úgy volt,hogy én a lehető leg együttérzőbb ábrazattal bólogattam,társalogtam és fogadtam a dicséreteket.Kellemetlen volt.

Jövendőbeli apósom intett jelezve,hogy menjek oda hozzájuk s én így is tettem otthagyva Sonját,anyámat és jövendőbeli anyósomat az asztalnál ahol pezsgőztünk és pletykálgattunk.

Bájos mosollyal arcomon léptem oda a társaságukhoz ahol több férfi ült az asztal körül félig üres vagy éppen félig teli pohár kíséretében.
Üdvözöltem a társaságot majd Richard apja bemutatott és hellyel kínált.

Természetesen agyon dicsért ahogy az asztal körül üvő férfiak is kivéve egyet az apámat aki csak hallgatott egy aprócska mosollyal ami a szája szélén bújkált.

-Gyönyörű ez a nyaklánc,akár csak az aki viseli.- jegyezte meg az egyik férfi.

Szerényen megköszöntem mikor megéreztem két kezet a vállamon.

- Reedericától nincs szebb!.- közölte Richard a társasággal s nekem már nagyon elegem volt ebből a napból a jópofiból és a dicséretekből.
Nem éreztem jól magam.

-Ha a barátaira hallgatott volna valami színes,giccses kő lógna a nyakadban sárga arany fogatban.-mondta apám s fölém nézett egyenesen Richard szemeibe aki kuncogni kezdett.

-Apád adta az ihletet.-válaszolta.

-Lássátok,nem is vagytok olyan rosszak együtt.-jelentettem ki.
-Csak megkell szoknotok egymást.

-Hát persze,tulajdonképpen az apádért jöttem.
Kifáradna velem egy pillanatra? -kérdezte Richard.

Egy kicsit furcsa volt ez nekem,de reméltem,hogy rendesen viselkednek majd.Apám beleegyezett majd együtt távoztak.

Úgy döntöttem hozok egy italt,hogy jobban bírjam ezt az egész összejövetelt.Márt fáj az arcom a műmosolytól és a fejem az együttérzéstől.
Legalább százszor halottam,hogy milyen szép vagyok és ugyanennyiszer kellett megköszönnöm.Úgy sétálgattam itt mint egy díjnyertes paripa és úgy is éreztem magam.Minden nő szereti ha bókolnak neki de nekem sok volt amit el kellett viselnem minden egyes ilyen és ehhez hasonló összejövetelen.

Egy narancsos pezsgős akármivel oltottam szomjamat mikor megéreztem,hogy valaki megérinti a vállamat,Xavier volt az és odasúgta,hogy jó lenne ha kimennék vele az étterem hátsó kijáratához mert Apám és Richard kint vitatkoznak.

Richard szemszöge:

Ez így nem állapot,hogy Reederica apja gyűlölködve néz rám és nem fogadja el ,hogy együtt vagyok a lányával.Nem hagyhatom,hogy ezt elbassza nekem,mindennél fontosabb nekem ez a lány és azt akarom,hogy boldog legyen ehhez pedig az kell,hogy az apja elfogadjon minket és rendeződjön a kapcsolatuk.
A fiúkkal épp ezt vitattuk italozás közben és úgy döntöttem itt az ideje,hogy megbeszéljük ezt négyszemközt.

Kihívtam magammal a hátsó kijárathoz hogy nyugodtan beszélhessünk.
Meggyújtottam cigarettámat és felé nyújtottam öngyújtóm lángját.
Hosszan beleszívott majd rám szegezte kérdő tekintetét.

-Mit akarsz tőpem Richard?

-Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz.

-Reedericát.

-Úgy,úgy.

-Hol is kezdjem?- kérdezte.

-Mondjuk az elején.

-Te egy szar alak vagy.

-Hmm,na ne mond Eduard.

-Mióta tegezödünk?

-Ugyan már apuka,enyém az egyetlen lányod,nehogy már magáznom keljen téged!- húztam mosolyra a számat.

-Csak tudnám mit szeret benned ennyire...mi van benned ami nem volt meg abban a két pancserban akik megkérték a kezét.

-Kérdésedben a válasz.-beszívtam a keserű dohányt majd az égfelé fújtam.-Azt,hogy én nem vagyok pancser,igazi férfi vagyok a szemében és ezt imádja a lányod.Imádja,hogy hatalmam van és biztonságban érzi magát mellettem.Nem tud ellenálni nekem.Olyan élete van mellettem mint egy királynőnek és úgy is bánok vele.
Meséljek?Az a latin gyerek túl gyenge volt,romantikus bájgúnár és a lányod ezt utálja.A másik meg munkamániás kisgyerek,nem hozzá való.
Reedericával törődni kell,kényeztetni,babuzsgatni és ami a legfontosabb nem szabad hagyni hogy elnyomjon,ha kell keménynek kell lenni hozzá mivel egy határozott,kemény nő tele önbizalommal de az én kezeim közt elengedheti magát és ezt szereti.
Isten igazából nem tudon miért szeret,de kurva sokat harcoltam,hogy elnyerjem a kegyeit és ezt nem baszhatod el nekem.Több mint hat héten átt próbállkoztam nála.
Tufod te mi az?Rásem néztem más nőre amióta megláttam az első este a klubban..ÉRTED?
Akarom a lányodat és azt akarom hogy elfogadd te is,hogy mellette akarom leélni az életemet ahogy ő is mellettem.

-Richard te egy hidegvérű gyilkos vagy.Nem ilyen embert képzeltem a lányom mellé.Féltem tőled megmondom nyiltan.

-Sosem bántanám!Soha nem tennék olyan amivel fájdalmat okozok neki.

-És az eddigi nőid?Tudnának mesélni szerintem.Mondjuk az a fekete hajú aki pár évvel ezelőtt folyton a nyakadban lógott,tudod kiről beszélek nem?Akinek szilánkosra törted az órát,de ha jól emlékszem a kezét is eltörted még mielőtt szétverted a képét.Vagy aki Reed előtt volt,az a tenyérbe mászó szőke...sokszor volt monoklija és azt lehet itt-ott hallani,hogy egyszer majdnem belefolytottad a kerti medencébe.

-Milyen jól informált vagy Edy.

-Tán nem igaz?

-De,de pontosan így volt.

-Mégcsak nem is tagadod.

-Nincs mit tagadnom.
De,hogy magyarázzam végre el,hogy megértsd?Igazak a vádaid,gyilkos vagyok.Nincs mit szépíteni ezen.
Voltak nő ügyeim,botrányosak..nem is egy...de aztán jött Reederica és minden megváltozott egy csapásra.
A lányod a legjobb dolog ami valaha történt velem az életben.
Minden egyes porcikája gyönyőrű,de had ne kelljen már az apjának ecsetelnem,hogy milyen is.

-A lányommal nem fogod ezt csinálni,megfogom óvni tőled mindenáron! - apuka nyomta a felesleges védő beszédet még mindíg.

-Hogy akarod megakadályozni,hogy szeressen?-léptem elé és elpöcköltem a cigaretta csikket.

-Mássz ki a képemből!

-Mert milesz ha nem?

És itt kellett volna befejezni ezt a beszélgetést de mi nem így tettünk.

Reederika apja megbökött s nekem reflexszerűen mozdult a kezem.
A férfi neki esett az ott parkoló autónak minek riasztója egyből megszólalt.

Véres arcal nézett fel rám és már nem volt megállás.Szerintem eltörtem az orrát,de nem hagyta magát és nekem rontott s mozdult az ökle.
Nekiestünk az egyik kukának ami felborult de szerencsére megtudtam tartani az egyensúlyomat.

-London tele van nővel neked mégis az az egy kell akit én neveltem fel.

-Leszarom a többi nőt.

Megragadta zakómat és lefejelt,egy pillanatra meginogtam de a düh hamar eluralkodott rajtam és elkaptam a fejét majd letérdeltem.
Éreztem,hogy ebből baj lesz,most még vissszafogtam magam...

Nyílt az ajtó amin Xavier lépett ki de mikor meglátott azonnal visszacsulta..helyes döntés.

Eduard csak nem akart nyugton maradni ezért úgy döntöttem a szart is kiverem belőle.

-Most már biztos elvesztetted...-indult volna az ajtó felé de vállon ragadtam és már mozdult is az öklöm.
Bassza meg,épp hogy elhalványult a Willtől szerzett monoklim most újra szétvan verve a pofám,mondhatom kurva jól mutatok majd a karácsonyi fotókon.

-Dehogy vesztettem...-jelentettem ki.

Nekem ugrott újra,próbállt a falhoz szorítani de nem tudott mert folyamatosan kitértem előle mígnem megragadta a hajamat...kurva hajam,ilyenkor utálom,hogy nem vagyok kopasz de nemvolt időm agyalni mert ökle egymás után kétszer is eltalálta arcomat és sikerült elharapnom a számat.

- Ti mi az istent csináltok?

Ne,ne...nagyon ne.Nem kellene itt lennie.

-Egy utolsó féreggel ossztod meg az ágyad én nem ilyennek neveltelek.-ordította Reederica apja a lány felé s akármennyire nem akartam a lány előtt még is nekiugortam de rafinált volt az öreg és kurva jók a reflexei mert levitt a földre és fölém kerekedett.

Volt ott minden,ahol értük ott ütöttük egymást.

-Hagyjátok abba.-jött közelebb Reederica.-Xavier,voltál szívesen szét szedni őket?

-Nem drága,nincs kedvem.

-Xavier...

Barátom tudta,hogy ebbe nem szabad belefolynia.

-A kurva életbe,fejezzétek be.

Az apja rugdalt ahogy alattam feküdt én ütöttem Reederica meg próbállt leszedni de mind hiába.

-Kicsim menyj innen.-kiabáltam.-Menj igyál valami finomat.

-Richard szálj le róla.

Szavai nem hatottak meg viszont éreztem ahogy keze végig siklik a fegyveremen és már késő volt bármit is mondanom.
Kikapta,felhúzta s abban a pillanatban a levegőbe lőtt.
A fegyver hangja volt a vége szó.
Mindketten megdermedtünk Xavier pedig az ajtónak tamaszkodta ujjongott.

-Kis csillag..elsem hiszem..nagylány lettél.

-Felálni!- kiáltotta a lány.-Most!

Az ajtó nyitódott,Xavier káromkodott, Franky kilépett,Xavier ordított.-Majdnem felböktél kis csíra.

-Mi a szar?-lépett ki Franky mögötte a többiekkel.

Mi lassan feláltunk és a lányt néztük.

-Reederica tedd le azt a fenyvert!-utasította az apja.

Esküszöm szemeim szinte könybe lábadtak úgy léptem közelebb az én csodálatos szerelmemhez.

-Cicuka,én olyan büszke vagyok rád.

-Fogd be!

-Tedd le a fegyvert Reed!

-Te is fogd be!

-Ezaz,kussoltassad be a csávókat kicsi terminátor.-mondta Xavier és a lányhoz lépett mi pedig vigyázban álltunk após pajtással.

Apám sétált ki az ajtón.

-Buli van?-vett elő egy szál cigarettát majd a telefonját és tárcsázott.

Egy percel később utasította a fiúkat,hogy menjenek be és tartsák a frontot mintha misem történt volna.

-Drágám te most elviszed Rikyt és az apádat a sürgőségire én pedig visszegyek és kitalálok valamit,hogy merre vagytok.-mondta a lánynak majd elvette tőle a fegyveremet és kitárazva vissza adta.

Síri csend volt,még a rádió sem szólt mi pedig hátul ültünk mint két rossz gyerek mikor sarokba állítják őket.

-Szépségem..-próbállkoztam.

-Csend legyen.

-Kérlek..

-Te csak ne kérj engem semmire!

-Gyönyörűm.-most az apja próbálkozott be a lánynál.

-Egy szót sem akarok meghallani!

-Nelégy ilyen..-mondta az apja.

-Te meg ne utasítgass engem...egyikőtök se.
Csalódtam bennetek!

-Cicuka neharagudj.-próbálltam elnyerni bocsánatát.

-Haragszom mindketőtökre.-jelentette ki és inkább bekapcsolta a rádiót.

Összenéztünk apóskával és tudtuk,hogy elbasztuk...most nagyon elbasztuk.

Tíz perc múlva már a rendelő előtt ültünk és vártunk mert az orvos épp egy sürgős esetet látott el,Reederica kettőnk közt ült és maga elé nézett anélkül,hogy foglalkozott volna bármelyikünkel.
Ismerem,nehezen bírja és szíve szerint babuzsgatna,ápolna ezért is nem néz most rám nehogy elgyengüljön.

Ajkait harapdálta és tudtam,hogy ennek az estének itt nincs vége.
Agyalt,valamin nagyon agyalt.
S akkor néztünk újra össze az apjával mikor egyszerre kezdte marni a szívünket a bánat,hogy így kell látnunk őt.Akkor fogtuk fel,hogy mit is csináltunk.Könnyei végig folytak hibátlan arcán.Egy közös dolog volt bennünk,hogy mindketten odáig voltunk a lányért és ő volt a gyenge pontunk.

-Ne kicsim ne sírj,kérlek.-mondtam.

-Életem nyugodj meg.-folytatta az apja.

-Esküszöm nem fordul elő többet.-szóltam.

-Igen..igen..esküszünk csak ne sírj.-bólogattunk hevesen.

Én baltól karoltam az apja jobbról és próbáltuk elnyerni bocsánatát.

-Hogy lehet,hogy két ember akit ennyire szeretek így gyűlölik egymást.

Tette fel a kérdést.

Nyílt az ajtó,válaszolni sem volt időnk mert behívtak.

-Bejöhetnek.-mondta egy vékony hang.

A rendelőben persze kérdezték mitörtént de barátnőm lezárta annyival,hogy családi viszály.

Reederica szemszőge:

Dühöm szomorúsággal vegyítve majd szét szakított belülről.Mit gondolt ez a két hülye?Majd megverekesznek a szeretetemért.Hihetetlen,hogy az apám és a szerelmem összeveregszik egy halotti toron.

Az orvos mindketőjület megvizsgálta majd a nővér vette kezelésbe őket.
Letisztította a sebeket és apámat meg röntgenezték,mert bizony elvolt törve az orra.Az egyik nővér elkísérte őt és rendbe rakták az orrát.
Én ottmaradtam Richardal és néztem ahogy ellátják.

A nővérke sürgött,forgott Richard előtt,néha néha nagyon lehajolt de Richard engem nézett.

-Ő a barátnőd?-kérdezte a vékony hang.

-Mit parancsol?-kérdezett vissza Richard.

-Ez az a lány akiről mindenki beszél?

-Már elnézést de mi köze van magának az életársamhoz?

-Te nem is emlékszel rám?-kérdezte a nő.

Barna haja háta közepéig ért és velem egyidős lehetett.

-Kellene?

-Jézusom,te nem emlékszel rám.

-Fogalmam nincs róla,hogy ki maga.-Richard hunyorgott és próbállta beazonosítani a nőt.

-Te nem emlékszel rá,hogy kikkel feküdtél le?

-Hogy én magával?Jól be lehettem baszva.

A nő csak tátott szájjal nézett én pedig nem avatkoztak bele mert féltem elröhögöm magam.

- Májusban,Daniel bulijában.

-Ohh,hát azóta más idők járnak kisasszony,olyan szerelmes vagyok ebbe a nőbe,hogy el felejtettem mindent ami előtte történt.-mutatott rám.-Nézze csak meg,hát nézze már meg milyen szép..maga szerint ha egy szuper szexi férfi futtában megbasz egy átlagos nőt majd találkozik egy ilyen szépséggel eszében fogja tartani,hogy hány picsát látott életében?
Ne áltassa magát kisasszony...
Tudja mit mondanak?
Tűzoltásra ganélé is jó.

A pofám leszakadt és nem bírtam vissza tartani a mosolyomat.
A nő csak püffeszkedett és szégyenében majd el sűlyedt.
Szegény csak hápogott majd rámnézett.

-Nyugodjon meg aranyom semmi baj.
Vegyük úgy,hogy elvan nézve magának az elhangzott pár mondat.
Igérem nem panaszoljuk be amiért helytelenül járt el és letegezett egy pácienst majd magán jellegű kérdésekkel traktálta.
Kielégítem a kíváncsiságát azzal a válasszal,hogy IGEN én vagyok az a nő akiről beszélnek és IGEN én vagyok Mr.Williams barátnője.

A nő elnézést kért tőlem,majd Richardtol is amiért így viselkedett és távozott.

Méreg zöld szemei tekintetemért kiáltottak.Közelebb léptem,pontosabban közvetlenül elé és két kezembe fogtam arcát.

-Kérünk beutalót a szemészetre is!
Mert neked valami baj van a látásoddal ha ilyen formátlan csúfságokkal voltál előttem.

-Sötét volt,sokat ittam és rajta volt egy komplett smink kollekció a fején.
De azt hiszem tudom ki volt ez a nőszemély.

-Na ki?

-Az utolsó nő aki megtapasztalhatta csodás testemet mielőtt megismertelek.

-Ohh,talán állíthatnánk ki neki egy diplomot vagy mostantól lehetne az a nap piros betűs ünnep a naptárban.

-Kislány én mondtam,hogy lesz ilyen.

-Rezzenéstelen az arcom.Látod?Megsem mozdul.Vagy azt várod,hogy féltékeny legyek Richard?Ami előttem történt az már a történelem része.

-Tudod,hogy nagyon szeretlek?-kérdezte boci szemekkel.

-Tudom de ma a kanapén alszol.

-Cicuuus.

-Ne nyávogj,szétverted az apám orrát..sőtt az egész képét.

-Ő kezdte,provokált és megbökött.

-De az apám.

-És én?Látod,hogy néz ki a pofám?Sajnálj már kicsit.-derekam után nyúlt és átölelt.

A vizsgáló ágy mellett álltam ő pedig előttem ült és szorosan karolt magához.

-Micsoda nap.Menjünk haza és szeretgess meg.

-Majd a kanapé megszeretget.

-Necsináld már..nagyon nagy nő lettél.Tessék tartani tőlem kicsit és szót fogadni.-kérdően néztem rá.

-Mit parancsolsz?

-Azt,hogy elszaladt veled a ló.
Engem Imádni kell!

-Mit nem mond Mr.Williams.

-De,de.Hazamegyünk és táncolni fogsz.

Pimasz és pofátlan,de valójában ezért szerettem belé.

-Fel kell hívnom Lorent.

Nem akarodzott a dolog viszont szólnom kellett neki,hogy apám  kórházban van.Akármennyire rühellem a pofáját még is csak várandós...kirázott a hideg is a gondolattól,hogy majd huszonhét éves fejjel testvérem lesz,ettől már csak az tenne be jobban ha anyám is bejelentené,hogy szülni fog.

Nagylevegőt vettem és kifújtam a negatív gondolatokat.Nyugtattam magam,hogy neboruljon el az agyam.Felnőtt vagy Reed,felnőtt.
Van egy bolond élettarsad és...van egy bolond élettársad..igen.
Vagyis saját családom van.
Bolond családom.

Elővettem telefonomat és előkerestem a pokol legmélyebb bugyrából Loren telefonszámát.

Kicsengett.

-Haló.

-Szia Loren,Reederica vagyok.
Apám bent van az ügyeleten.
Eltörött az orra.-mondtam el gyorsan,hogy ne is kérdezzen csak gyorsan letudjam ezt a beszélgetést.

Nem is kérdezősködött csak elhadarta,hogy fél órán belül itt van apámért.

Richardot is elküldték röntgenre,hogy nem-e történt repedés vagy hasonló,mire kijöttünk nyílt az ajtó és megpillantottam a nőt akinek a közelségétől is rosszul vagyok.
Ahogy néztem közeledtét elgondolkodtam és egyszerűen nem értettem,hogy az én szépséges,fiatal anyámat,hogy cserélhette le erre a nőre.

-Úristen,mitörtént?-kérdezte vékony hangján és apámhoz lépve átölelte.

Apám csak annyit válaszolt,hogy eltört az orra.A nő nem hagyta annyiban,kérdezösködni kezdett a történtekről s kérdésére Richard adott választ.

-Összeverekedtünk.

Loren fel volt háborodva,Richard szóra sem méltatta,apám csitította én pedig néztem magam elé és próbáltam eszembe juttatni,hogy mi rosszat is tehettem az életben amiért ezt kapom,hogy itt kell állnom két tűz közt.A nő csak nem bírtam befogni.

-Mi visz rá valakit,hogy elverje a párjának az apját?

- Hölgyem maga nem lássa a pofámat?Kaptam én is eleget...

-Engem az nem érdekel.

-Akkor ne vádaskodjon.

-Akkor sem szabadott volna kezet emelni rá,így hogy akarsz beilleszkedni a családba?
Nem hondolkodsz vagy mi?

Richard rámnézett és halványan elmosolyodott.

-Már mindent értek.

-Mit értesz?

-Hogy Reederika miért rühelli a pofádat,már megse haragudj,hogy le tegeztelek de te is letegeztél.
Tudtommal nem őriztünk együtt libákat,hogy tegeződjünk.Inkább vidd haza az uradat és fogd be a szádat,mi mentünk.

Megfogta a kezemet és elindult húzva maga után.

-Reederica...-szólt utánam apám.

Megálltam és vissza pillantottam felé,szemei kérdő pillantást vetettek rám.

-Haragszol?

-Mindketőtökre egyformán..-Richard szorítani kezdte a kezemet ujai közt és tudtam,hogy elkell indulnom külömben innen a gipszelőbe vezet majd az utam.-Majd beszélünk,kellemes ünnepeket.

-Kellemes ünnepeket.-válaszolta.

Pár méter távolság után mikor már biztos voltam benne,hogy nem hallják odaszóltam Richardnak,hogy engedjen már a szorításán mert eltörnek az ujaim.

Méregzöld szemeivel lepillantott rám majd ajkához emelte kezemet és gyengéd csókot lehelt rá.

-Neharagudj.

Míg a kocsihoz értünk ráhívtam Patrickra,hogy apám kocsiját jó lenne ha eljutatnák neki majd beültem a volán mögött és elindultunk.
Útközben eszembe jutott,hogy amúgy megittam egy alkoholos koktélt és úgy vezetek.

Hazaértünk.Elfáradtam,még csak fél tíz körül járt az idő de ez a mai nap kicsinált.

-Megyek,lehozom az ágyneműdet.-mondtam.

Esküszöm ma még ez az ember kifogja törni a kezemet.
Utánam nyúlt és karomnál fogva vissza rántott.Ennek tuti nyoma lesz.

-Felejcsd el, a hálószobánkban alszom, veled!
De csak miután lezuhanyoztunk együtt és felkínáltad a tested.

Esküszöm ez  hülye!Gondoltam magamban,úgy előtudja adni magát,hogy egyszerűen nem lehet rá sokáig haragudni.

-Felkínáltam a testem?-léptem elé és kezeimet a vállára vezetve véres ingének a gallérját kezdtem birizgálni.

-Igen,de táncolhatsz is nekem.

-Még valamit?

-Hmm,paradicsom levest.

-Hmm,paradicsom levest,és meg is etesselek?

-Igen és vedd fel azt a rózsaszín szexi pizsi szettet.

-Rózsaszín pizsi, oké.

-Még valamit?

-Had gondolkodjam.

Beletúrtam hajába és közöltem vele,hogy amíg gondolkodik fel mehet és leköltöztetheti magát a kanapéra a paradicsom levest meg felejtse el mert verekedős rossz fiúk nem kapnak paradicsom levest.

Meglepődtem de felindult a hálószobába, nem volt mérges vagy ideges...

Szokásomhoz hűen letisztogattam cipelőmet mielőtt felvittem volna a gardróbszobába ahol a testvérkéivel pihenhet.
Éppen elindultam volna felfelé mikor Richard lejött kezében a fekete selyem ágyneművel és a kispárnámmal...szemem megakadt a szőrös kis bújci párnámon és akkor esett le, hogy ki akar dobni az ágyunkból.

-Na nem!Nem dobhatsz ki a pihepuha ágyikónkból..nem és nem!

-De, de.Kapcsold be a karácsonyfán az égőket, biztos nagyon hangulatos lesz egyedül a kanapén magányosan.

-Be kapcsolom de neked!
Én nem alszom itt.

Richard szemszöge :

A türelmemmel játszik, pedig nincs más dolga csak az, hogy szeressen de ő mégis ellent mond és hisztériázik.
Pedig ma este semmi másra nemvágyom mint, hogy kényeztessen és szeretgessen.

- Reederica,nincs türelmem hozzád.
Választhatsz, fogod az ágyneműdet és úgy teszünk mintha nem viselkedtél volna úgy mint egy hisztis picsa, vagy lent alszol egyedül és imádkozol, hogy ne durranjon el az agyam és ne rángassalak a hajadnál fogva fel az ágyunkba.

Meglepődtem de megfogta az ágyneműt és elindult fel az üveg lépcsőn.Lentről néztem végig ahogy ringatózó csípője egyre feljebb halad, nem szólt semmit és én elkönyveltem,hogy ezt a csatát megnyertem.

Úgy döntöttem, hogy fájdalom csillapítóként iszom egy whiskyt amiből dupla lett majd felmentem és levetkőztem.

A fürdőszobából akkor lépett ki a már említett rózsaszín pizsamában ami egy olyan rövidke nadrágból állt, hogy formás, kerek fenekét alig takarta s egy rövidke felsőből ami köldöke hegyett véget ért.

Durcás tekintettel mászott be az ágyba mint egy kis cica.

-Gyere ide. -nyúltam dereka után és hozzábújtam. - Ne haragudj baba.

Nem szólt semmit úgy, hogy hagytam is.Elmentem zuhanyozni majd bebújtam az ágyba mellé.

-Loren írt.

-Mit írt?

-Hogy kezdjek valamit veled mert egy barbár vagy.

-Mit parancsol?

-Várj, hív.

Felvette a telefont és kihangosította.

-Miért nem írsz vissza?

-Talán heló vagy valami.

-Ne helózz hanem válaszolj!

-Loren kezdjük ott, hogy te kivel beszélsz?

-Mi az, hogy kivel beszélek? Veled,nem hallod?

-Akkor úgy kérdezem te, hogy beszélsz? Válts hangnemet!

-Kezdj valamit a pasiddal mert nem normális, hogyan összeverte az apádat.

-Na álljunk meg egy pillanatra, te nem láttad, hogy Richard feje, hogy néz ki?
Ne hivogass engem este ilyen hülyeségekkel, nem kell apám helyett intézkedned, nagy fiú már tud magától is beszélni.A páromról meg szálj le!
Ha unatkozol akkor olvass babaváró cikkeket.

-Neked is egy maffiózóval kellett összejönnöd!Nem fájna az apád feje sem ha egy tisztességes emberrel élnél.

Reederica arca megváltozott és egy olyan énjét hozta elő ez a nő amit még nem láttam.

-Tarts a pofád te aranyásó picsa, hogy beszélsz te az én páromról?
Az a kibaszott nagy szerencséd, hogy gyereket vársz máskülömben szétverném azt az ostoba pofádat.
Húzd meg magad míg szépen mondom és szálj le az emberemről mert ráfogsz baszni!!!.- hadarta el majd kinyomta.

Szám mosolyra húzódott halva az én harcos amazonom szavait.Mérgében az éjjeli szekrényre vágta rózsaszín tokos telefonját és fészkelőfni kezdett az ágyban.Addig addig helyezkedett mígnem félig hegyém nem keveredett és feje a mellkasomra került úgy karolt át.Átvetettem kezemet rajta és magamhoz öleltem másik kezemmel pedig fenekére magkoltam.

- Te durcás harci macska.

-Az én urammal nem baszakodhat senki!- jelentette ki majd lecsukta szemeit.

-Büszke vagyok rád! - halvány kis mosolyra húzta száját és kezem után kutatva rákulcsolta ujjait az enyéimre.

Így szerettem aludni.
Összegabalyodva egymás karjai közt.

🖤Hellóka,szióka.🖤

Kicsit elcsúsztam a résszel de nézzétek el nekem,próbálok időt találni,keresni,kutatni az írásra.
Következő rész leghamarabb július végére várható,szeretnék kicsit pihenni de majd meglátjuk nem ígérek semmit.

                                 Millió csók...

                                               🖤STORM🖤