Halkan kilopóztam a hálószobából és lábujjhegyen kisurrantam, hogy miharabb nekiállhassak a szülinapos reggelijének. Tipikus angol reggeli, Richard kedvence.
Október utolsó napja van,egyben az én dilisem születésnapja.
Több, mint három hónapja vagyunk együtt és minden a legnagyobb rendben van
közöttünk. Estéinket vagy a klubban töltjük,ahol továbbra is ugyanúgy fellépek vagy kettesben vagyunk.
Heti egyszer összejön egy összebújós otthon töltött este,de ha úgy adódik és kap egy telefont akkor mennie kell egyenesen az éjszakába.
Vannak kötelességei,ami most már rám is tartozik,hisz a város tudja,hogy Richard Williams és Reederica Malone egy pár.
Üzleti vacsorák,összeülős,bulizós esték ez mind hozzá tartozik az életünkhöz,ami azért jó,mert imádom kicsípni magam,s ilyenkor rég nem látott kis estélyik és hasonló
feltűnő,szexi darabok kerülnek elő a gardrobból,amit eddig nem volt alkalmam felvenni.
Mellesleg a cipellőim is szeretik ha megsétáltatom őket.
Szépen összecsiszolódtunk és egy percre sem bántam meg,hogy mellette döntöttem.
Apám dünnyög és azóta is próbál lebeszélni,de rá sem hederítek. Miután bejött hozzám
a munkahelyemre és megkért,hogy válasszak közte és Richard közt. Emlékszem az elején még azt hittük, Richard apjával lesznek gondok és a családjával,mivel kékvérű
angolok és félő volt,hogy az én félig latin vérem nem lesz megfelelő a számukra.Ennek ellenére
Mr idősebbik Williams nagyon rendes és kedves velem,elfogadott úgy,ahogy
vagyok.Ellentétben az én apámmal, aki csak azt szajkózza,hogy rossz fényt vet rá,ha Richardal hoznak hírbe.Hát,nagyon elkésett mert együtt élünk s ennek ő sem állhat az
útjába.
Richard anyja már kíváncsian várja a találkozást,ami a mai nap fog megtörténni először,mert eddig mindig véletlenül de elkerültük egymást.Mikor megállt nálunk,én nem voltam otthon,de megérti ő is,hogy nekem most a szalon a mindenem!Nagy munkálatok
folynak a hátérben.

Sürögtem,forogtam a konyhában s egy órával később már combig érő fekete zokniban
és egy cuki-muki fekete,szűk,aprócska pamut pizsiben,tálcával a kezemben surrantam vissza a szobába,ahol ott aludt angyali arcal az én ördögöm. Leraktam a reggelit és
visszabújtam mellé az ágyba. Aprócska puszikkal ébresztettem, mivel azt imádja s
nemvolt türelmem kivárni,hogy felébredjen.Elmosolyodott,de még nem nyitotta ki a
szemét,csak átkarolt és magához húzott.

-Szerelmem, jóreggelt! Boldog, boldog szülinapot nekeeeed!

-Köszönöm - válaszolta érdes,ébredező hangon. - Már most ez életem legjobb szülinapja.

-Igen?

-Igen,mert itt vagy és az enyém vagy.

- Jaj, de kis cuki vagy. Nézd, reggeli.

-Én téged akarlak reggelire - azzal megfogott és magára rántott a reggelivel együtt,amit nekem muszáj volt az ágyra raknom tálcástól.

Csak feküdtünk ott a tojásban,a piritósok között és narancslé illatú volt mindenünk,ami egy kis fekete teával keveredett,de mi szakadtunk a nevetéstől.

-Várj itt még van egy tojás darab. Megehetem?-kérdezte szórakozottan.

-A hajamból?

-Igen.

-Fúj,ne - sikitoztam a zuhany alatt, ahol egymást tisztogattuk,és Richard próbálta kicsipegetni a tojást a hajamból.

Végig kuncogtuk,szórakoztuk az egészet,majd hangos "Atya Úristen"-re lettünk figyelmesek.
Bonnye volt az és nekem rögtön beugrott...Az ágy!

******

Elintultam,hogy gyorsan keressek valamit,amivel felitatom a dolgokat, mikor már Richard alólunk szedte ki a sült virslit és nyomta befele a szájjába,de elkapott és vitt magával,betuszkolt a zuhanyba,ahol hmm mondjuk úgy,hogy elmosogattunk.
Ezután az emlékezetes reggeli után végül pedig úgy alakult,hogy egymásnak estünk.

Fiatalság,bolondság.

******

Immár tojástalanul,egy szál törölközőben rohantam ki Bonnyehoz akit a szívroham kapkodott,hogy vajon mitörténhetett itt.
Richard pedig jött utánam egy szál semmiben és elmagyaráztuk,hogy mi is történt.
Bonnye cuki volt és rendet rakott, mondván,hogy én foglalkozzak csak a szülinapossal,aki szerint igazán felvehetne valamit,mert húsz éve még oké volt,hogy mesztelenül rohangált előtte,de mostanra felnőtt minden értelemben.
Kérésének eleget téve így is tettem, neki álltam egy újabb adag reggelinek,ami mostmár tényleg a hasunkban landolt.

Sűrű a napi programunk,de a délelőttöt kettesben töltjük,ezért úgy döntöttünk,hogy elmegyünk London egyik legszebb parkjába,ami Finchleyben található,nem messze a
kedvenc török étermünktől s ha már úgy is arra járunk beugrunk Magmathez pár baklaváért és benyomjuk a parkban,ha a mókusok elnem koldulják.

A növényvilág leírhatatlanul szép volt még így őszhez híven is.Minden narancs,barna és sárga színben pompázott.Az idő,bár hűvös,de mégis kellemes volt.Hosszúszárú,magas csizmám és szövetkabátom rozsda színe beleillett a környezetbe. Bárholis jelentünk meg együtt,mindig összeöltöztünk,ahogy most is.
Ujjait az enyéimre kulcsolta,kezének melege jól esően hatott hideg ujjaimnak,s övéivel együtt belé süllyesztettem az enyémmel megegyező rozsda színű szövetkabátjának zsebébe.

Richard szemszöge:

Azok a ritka szép borostyán szemek most tökéletesen beleillettek az őszi tájba,ahogy sétáltunk a parkban.
Az emberek megnéztek minket,de Reedericát nem zavarta a feltűnés,hisz ő maga is feltűnő egyéniség.

-Lezárjuk ezt az évet és január elsejével úgy indulunk,hogy a cég fele már a nevemen van.- magyarázta, majd belekortyolt karamellás lattéjába.

-Büszke vagyok ám rád.- haraptam bele a barack lekváros izémbe,amit Mahmat grátiszként adott születésnapom alkalmából.
-Nagyon is.folytattam,szám szélléhez érintette hüvelykujját,majd letörölte a lekvárt és lenyalta onnét.
Törődött velem, babusgatott és elkényeztetett.Olyan ő nekem,mint egy kis őrangyal, aki ördőgien szexi.

Több, mint három hónapja, hogy hivatalosan is az életem része s azóta megváltozott minden.
Belakta a házat és otthonná varázsolta.Persze az sem volt rossz, mikor csak egy aprócska tangában flangált a házban.Nagyon is élveztem, de mégis a jelenléte annyira megváltoztatta a ház auráját,hogy kellemesebb volt belépni az ajtón.
Az illata ott volt mindenhol s ezt baromira élveztem,hisz már az első napon megbabonázott.

Mindig tudta mi hol van,mit hol hagytam el.Egyszerűen imádok vele élni.

Az egész napot kettesben akartam tölteni vele,de kötelességeim vannak a szülinapom általában megrengeti a várost.Először egy késődélutáni parti veszi kezdetét a rokonokkal a szüleim házában,majd este irány valamelyik klubbom és ott kezdődik csak az igazán vad buli.

Ahogy tenyerében tartotta a haleledelt és a mesterséges halastó kézzel faragott,mintás mólójának szélére merészkedett,annyira szép volt és természetes.Haját fújta a csípős,őszi szél,aminek minden egyes szála immáron újra ében fekete színben ragyogott s akármennyire tetszett a Dominikai nap szívta barna lobonca, nekem feketén volt az igazi.Bár, úgyis tudom,ha barna lenne akkor is ugyanezt mondanám.

Észrevétlenül fotózni kezdtem ahogy a halakat etette,közben sikongatott a csiklandós érzésre,amit a halak idéztek elő cuppogásukkal a tenyerén. Szerettem nézni őszinte nevetését,mosolyában megláttam a jót,azt a mérhetetlen szeretetet,ami miatt érdemes volt élnem.
Ilyet még senkivel szemben nem tapasztaltam.Szemeinek ragyogása
szívemig hatolt és vissza igazolta bennem azt a kérdést,amire a válasz,hogy kimondhatatlanul szeretem őt.
Kicsit több mint három hónap telt el amióta először összeértek egymás után sóvárgó ajkaink és én egyre biztosabb voltam benne, hogy vele szeretném leélni az életemet.

Reederica szemszöge:

Hajam laza hullámokban borult csupasz hátamra,néhol lazán feltűztem,hogy elegánsabbnak hasson,ahogy sminkemet is inkább a bájos kategóriába sorolnám.
Ma találkozom először a rokonaival és nem akarom őket rögtön beledobni a mélyvízbe.
Ígyis egy feltűnő,méregzöld,mutatós csipkeruhában leszek,aminek oldala combomig felvágva hagyja mutatni idomaimat s szív alakú dekoltázsa sem javít a helyzeten.
A derekánál viszont földig érő tüll rész takarja a merész vágást,amitől talán kissé visszafogottabb.
Mi lett veled Reederica? Kérdeztem magamtól, hisz sosem érdekelt más véleménye,nem szabadna,hogy most befolyásoljon mások rosszallásának a gondolata.
Na, gyere csak ide te kis barnába hajló bordó rúzs,had kenjelek fel ajkaimra.

Richard a nyakendőjét kötötte meg mikor a tükörben megpillantott és széles mosolyra húzta száját.

-Mi lenne ha azzal a rúzzsal összekennéd a számat és egyéb testrészeimet is mondjuk a...

-Pszt - tettem ujjamat a szájára.-Amint hazaértünk azt kenek rajtad össze,amit csak akarsz.-nyomtam egy szinte épphogycsak érezhető csókocskát a szája szélére.

Fekete öltönyét,mintha csak ráöntötték volna,méregzöld ingének színe passzolt a szemével s ezzel felelevenítette bennem az első pillantást,amit azzal a gyönyörű szempárral vetett rám.
Eszembe jutott a csacsi és a kis rokon lány,akiről mesélt,hogy pont úgy kuncogok,mint ő.
Szívemet ismeretlen melegség öntötte el ismét és hangosan felnevettem.

-Miaz te kis kuncogi?

-Ilyen színű inged volt akkor is,mikor június elsejéről már másodikába lógott át az éjszaka lába.- halkitottam magamon és búgó,erotikával fűtött hangon folytattam. -tudod, azon az éjjelen,amikor megkérdezted, hogy van-e rajtam bugyi.

Fejem fel szegeztem úgy álltam előtte, szemei megteltek szenvedéllyel s még egyet lépett felém.
Megfogtam kezét s elkezdem lassan felvezetni ruhám vágása mentén míg nem ujjai szétnyíló lábaim közé értek,ahol könnyen megállapíthatta:

- Nincs rajtad bugyi.- nemet intettem a fejemmel s közben megéreztem ujjainak lágy cirógatását. - kenjük le most azt a rúzst.- elkezdett az ágy felé tolni,de megállítottam.

Kezeimet mellkasára tettem.

-Nem szabad, elkésünk.

-Akkor minek húztál fel? - nézett rám éles tekintettel s erősen magához szorított.- Ha ilyeneket csinálsz,könnyen megeshet,hogy egyszer megleszel baszva,de úgy, hogy elmegy a kedved a játszadozástól.

Nem tudom miért,de szavai felizgattak s a falon lévő órára pillantottam.

-Talán még élvezném is.- ez volt a végszó,mielőtt jobb kezével elkapta a torkomat,megszorította s nekem esett. A falhoz nyomott,vadul csókolni kezdte nyakamat,államat,ujjainak heves mozdulataitól,pedig kélyes nyöszörgésbe kezdtem.
Övéhez nyúltam,de levette róla kezemet.

-Nem-nem.

-De!

Azt mondtam nem.Nem kenjük el a rúzsodat.Még nem.- ujjjai gyors tempóban kényeztettek,pimasz mosolyával arcomat fürkészte,majd még gyorsabban folytatta,mígnem jóleső nyögések közepette elélveztem. Lábaim beleremegtek,ahogy végigfutott rajtam az édes gyönyör érzése.Élvezte,hogy így lát,kiszolgáltatva erejének,lassan
elemelte kezét combjaim közül,majd odébb állt egy széles mosoly kíséretében s ajkaihoz emelte ujjait, hogy végignyalja.

Fejemet az autó ablakának döntöttem, végig futott rajtam a hideg mikor Richard a nyakamhoz ért hideg kezével.Felszisszentem,Richard pedig felkuncogott.

-A nyakad.

-Mivan vele?

-Nézd meg!

Előhalásztam táskám mélyéből egy tükröt.

-Jézusom, hogy nézek ki?Mitszólnak majd a szüleid?- nyakamon végig véraláfutások látszódtak.
Richard heves csókjai és fogainak nyoma.Még jó,hogy volt a kis táskámban alapozó.Elkezdtem eltüntetni a halvány foltokat.

-Ne törődj vele, legalább látják, hogy milyen élettel teli a szerelmi életünk.

-Hát persze a nagyszüleid is biztosan örülnek ha meglátják,hogy az unokájuk új barátnője egy könnyűvérű nő,akivel bármit meglehet tenni.

-Reederica az lehet,hogy olyan vagy az ágyban,mint egy gátlástalan ribanc,viszont az én ribancom! -jelentette ki a párom,a társam,életem szerelme.
Nekem pedig leesett az állam eme megnyilvánulástól.

-Mi az,hogy ribanc te kurafi.- csaptam oda vállának.

-A ribanc egy olyan nő,aki nem kér pénzt azért, ha megbaszom,hanem azért baszhatom meg mert késztetést érez rá,hogy beleüljön a nagy sőt hatalmas f....-rátapasztottam kezemet a szájára.

-Te mocskos szájú kis hülyegyerek tudd,hogy kivel beszélsz.-vágtam oda két szép szemébe nézve,mire ő megragadta csuklóimat és magához rántott.

-Hogy is volt a múltkor lent a klubban?Ugye emlékszel?Mikor olyan keményen megbasztalak a vörösfenyő asztalon.- suttogta fülembe s közben apró csókokat hintett fülcimpámra és nyakamra,amitől a hideg is kirázott.

-Emlékszem,hogy is felejthetném el -suttogtam.

Felejthetetlen volt az a mámoros

éjszaka,mikor berángatott az irodájába.

Tudod, hogy csak viccelek.- suttogta bocsánatkérően.

Az udvaron szebbnél szebb luxus autók sorakoztak.Bele sem mertem gondolni,hogy hányan várnak már minket odabent.Egy idősödő nő nyitott ajtót,ősz haja szigorú
kontyba volt rendezve s fekete egyenruhában volt.

-Szép jó napot az úrfinak és önnek is kisasszony.- a hanglejtése,de még maga a hangja is olyan előkelő érzetet keltett bennem,hogy kishíján én is előkelő nagyasszonynak éreztem magam.

-Jónapot,Mrs.Hunter.- köszöntötte Richard majd én is csatlakoztam s hozzá hasonlóan üdvözöltem,majd bemutazkoztam.

Cipőkopogás hallatszott a távolból, majd egy vékony,csinos nő tűnt fel, hatalmas mosollyal az arcán.
Haja szőkébe hajló volt,ruhája ezüstösen csillogott.
Barna szemei kellemesen üdévé varázsolták csinos arcát.

-Huszonnyolc évvel ezelőtt már nagyon vártam az érkezésed.- majd elállt a szava,mikor rám pillantott.

-Uram Isten! Ő az? - innentől már engem nézett a nő és hozzám sietve átölelt.- Annyit hallottam már rólad édesem,nagyon vártam,hogy végre megismerjelek.
Egy cseppet sem túloztak,mikor azt mondták páratlan szépség vagy.

Bemutazkoztam Richard anyjának, majd megköszöntem a kedves bókot. A nő le sem vette rólam a szemét, kedves mosolya elárulta érzéseit. Odafordult a férfihoz,majd
megölelte és megpuszilgatta,miközben boldog születésnapot kívánt neki.

-Én mindig mondtam,hogy hozzád nem a porbafingó,közönséges nőcskék illenek,hanem egy igazi királylány.Nos, tessék.- Richard anyja megfogta a kezeimet,újra ölelésbe vont.- Üdv a családban.-majd megforgatott a tengelyem körül.

-Anyám ugye tudod, hogy nem a piacon vagy.

-Jól van na,meg akartam nézni minden szögből. Jaj,én annyira izgatott vagyok.-csapott a férfi vállára.

-Olyan gyönyörű unokáim lesznek.-szemem, mint a döglött halé,úgy megállt hisz

tudjátok.

-El akarod ijeszteni Reedericát?

-Dehogyis,isten ments!De annyira beleéltem magam.

Halk léptek zaja jelezte az idősebb Williams érkezését,aki jókedvűen köszöntött minket,majd megölelt és megdicsérte a külsőmet.
Neki már nem kellett bemutatkoznia.
Kezetfogott fiával majd ölellésbe vonta,megveregette vállát és felköszöntötte.

-Gyertek,a vendégek már várnak.-mondta.

Richard átkarolta derekamat s úgy léptünk be a nappaliba,ahol a rokonság várt ránk,kezükben poharakkal és kiváncsi pillantásokkal felém.Az első fél óra iszogatós,állófogadásként telt,a hátamon éreztem a férfi rokonainak
pillantásait.Richard mindenkinek körbe mutogatott és bemutatott.
Az anyja felőli nagyapja odáig volt értem,kedves bókokkal halmozott el s éreztette velem,hogy szívesen lát a családban,akár csak a nagyanyja. Aranyos, kedves, jószívű embereket
ismertem meg a személyükben. Csacsogtak és kérdeztek is igazán kellemes társaság voltak.

-Gyönyörű ez a fülbevaló aranyoskám,nagyon illik hozzád.-majd belém karolt a
nagymama és úgy mesélt Richard gyerekkoráról és csínytevéseiről.

A keresztszülei is hasonlóan kedvesek voltak.Beszélgettek,érdeklődtek,
kérdeztek.

Minden rendben is volt,a keresztanyját nagyon érdekelte a divat,ezért bennem jó beszélgetőpartnerre talált.

Majd halk dünnyögést hallottam meg nem messze mögöttünk,ami egy idős férfitől eredt,mire egy női hang csitítani kezdte s suttogva adta a tudtára,hogy csendben legyen és
ne csessze el ezt a szép délutánt.

-Engedjetek,hol van?Látnom kell.

A kosztümös idős hölgy ragyogó szemekkel állt elém,majd szája elé kapta a kezét,mintha meghatódott volna.

-Te vagy Reederica,igaz?- ujabb ölelés egy öreglánytól.- Káprázatos, elragadó. Szinte szavak sincsenek rá. Az én drága kis unokám nem is választhatott volna szebb asszonyt
magának.

Arcomra legbájosabb mosolyom ült ki,majd megköszöntem a kedves szavakat és megdícsértem a kosztümjét.
Bemutazkoztunk egymásnak,a hölgy Richard nagymamája az apja felől.
Az idősebb Williams épp a dünnyögő öreg úrt csitította és haragos tekintete csurdultig volt itatva méreggel.
Kellemetlenül éreztem magam,hiába mozogtam jó körökben,ezek az emberek egytől egyig kékvérű arisztokraták voltak.Még előkelőbbek, elegánsabbak,mint amihez szokva voltam.És ezen a kellemetlenségen a
dünnyögő férfi sem segített,aki miatt kialakult ez az egész érzés bennem, mert végig büggyögve figyelt engem. Richard tartotta magát és próbált nem tudomást venni az öreg úrról, de egy idő után elnézést kért a kis társaságunktól,akik ott beszélgettünk egy körben,majd távozott,de előtte még odasúgta: - Ezt el kell intéznem - apró bólintással jeleztem, hogy értettem majd távozott. Próballta ki kísérni a dünnyögőst, de az nem tágított.

Gyere nagyapa,most kimegyünk.

-Nem megyek én sehová.Több jogom van itt lenni,mint akárki fia borjának.

-Hiába beszélsz neki Riky.-mondta az apja.

-Miért engem akartok kivinni
A bevándorlót meg megtűritek magatok mellett.- ekkor fordultam meg,valamiért úgyéreztem,hogy ez nekem szólt.
És milyen igazam volt.Mrs.Williams belémkarolt.

-Gyere szivecském megnézzük,hogy áll az étel s egyben megmutatom a házat is.-kérdő tekintettel néztem Richardra,aki kellemetlenül érezte magát,ez jól látható volt a szemeiben.Tudta,hogy tudtam.
Hogy ez a beszóllás nekem szólt,de mindez egy pillanat alatt történt,mert máris szóra nyitotta a száját.

- Ezt most fejezd be,gyere kiviszlek.

-Ne vigyél engem sehová!

Richard apja forrt az idegtől,látszott,hogy szégyenli ami történik és rám pillantott,mert én nem mozdultam Richard anyjának unszolására,de még a két nagymamáéra sem.

-Apa,fejezd ezt be.Gyere és ismerkedj meg vele.- próbált nyugodt maradni az idősebb Williams.

-Hamarabb halok meg mint,hogy én kezet rázzak a latin szeretőddel.-mondta Richardra nézve.

Richard szemszöge:

Nagyon mérges voltam nagyapámra, amiért ilyen szégyenletes hangnemben beszélt barátnőmről egyenesen előtte és a vendégsereg előtt.Forrtam a dühtől,s ha nem a
nagyapám lenne,már szétvertem volna a pofáját.Anyám és nagyanyám az étkezőbe terelte a vendégeket,de Reederica nem mozdult.Egyszercsak végighúzodott arcán egy bájvigyor,majd megindult felénk.

-Mr.Williams,az én nevem Reederica Malone.Edgar Malone az apám,aki angol, ahogy az összes felmenője is. Anyám,Páola Nathalia Batista Munez, akinek bár Dominikáról származó latin vér csörgedezik ereiben,mégis fehérbőrű nő,ahogy a nagyszüleim is.Nem vándoroltunk sehonnan sehová.A latin rokonok sem szalma kunyhóban élnek a tenger partján vagy az őserdőben,hanem szálloda tulajdonosok vagy a szórakoztató
iparban dolgoznak.A kékvérű angol nagyszüleim sem földönfutók.Nagyanyám a város legnevesebb pszichiátere,nagyapám pedig apámhoz hasonlóan ügyvéd s nem is akármilyen.Anyám divattervező, saját márkája van,szóval megnyugodhat, nem vagyok bevándorló,sem egy földönfutó paraszt leány.Csak azért vagyok kreol, mert még nem kopott ki a kéthetes tartozkodásom eredménye Dominikán és a hajamat is
festetem sötétre,szóval megnyugodhat. - majd sarkon fordult és távozott az étkezőbe.

Nagyapám szóhoz sem jutott,apám pedig kuncogott a 'bajsza" alatt.

-Ha fejreállsz és ketyegni fogsz akkor is vele leszek!

-Arra az Edgar Malonera gondolt, aki a család ügyvédje?

-Igen rá,ő is olyan rosszeszű mint te! Neki meg az nem tetszik,hogy a lánya egy gengszter család sarjába szeretett bele.- s ezzel otthagytam nagyapámat.

Reederika már anyám mellett ült, közel az asztalfőhöz,leültem mellé és rámosolyogtam.

-A fő bácsi nem szeret engem.-súgta halkan.

-Nem,de mi ezt leszarjuk.- fogtam meg kezét gyengéden és ajkamhoz emeltem,hogy csókot leheljek rá.
Elmosolyodott s nekem az ő mosolya mindennél többet ért.Mi már ettünk volna,de nagyapám nem volt hajlandó bejönni.Hallottuk,ahogy apám csitítja, de csak nem bírt nyugodni.

-Nem ülök le egy asztalhoz azzal a nővel!Nem vagyok hajlandó elfogadni,hogy az unokámnak egy mocskosvérű nőcske kell.
Apám hangja egyre hangosabb lett, mikor kiabálni kezdett.

-Fejezd be! Nem beszélhetsz így erről a lányról!Mit akarsz,hogy valami világi ribanccal ossza meg az életét?

-Most is ezt csinálja!- erre a mondatra felpattantam és ott hagytam a társaságot,végig söpörtem az étkezőn egyenesen a nappaliba.

Reederica szemszöge:

Richard felpattant a nagyapja szavainak hallatán s én itt maradtam magamon érezve a rokonság tekintetét.Már csak az üvöltést lehetett hallani,ahogy Richard keményen kiosztja az öreget,aki
számon kérte,hogy, hogy beszélhet így vele,de a férfi nem hagyta magát és
megvédett.Elhallgattuk a tíz perces ordibállást,amibe már Richard apja is becsatlakozott.

-Drágám ez nem a te hibád.- mondta Richard bolond nagyapjának a felesége.

-Tudom - válaszoltam.

Felálltam és elindultam kifelé,hosszú ruhámat magam után húzva.Mikor kiértem,megláttam a férfit,akinek undorral áztatott tekintete rám siklott.

Ez kell neked Riky?Ez?Nézd csak meg!Vagy tudod mit? Nem bánom, dugd egy ideig,de meg ne állapodj mellette!Kinek kellenek a koszos génjei a családba?!

Szótlanul néztem az ősz férfit,aki külsőre elég jól tartotta magát a korához képest.

Elöntött egy érzés és nem tudtam, nem is akartam parancsolni magamnak.Felé indultam és a másik két férfit kikerülve elé léptem s azon nyomban lendítettem a kezemet és egy akkora istenes pofont terítettem le az öregnek,hogy majd kitekeredett a nyaka.Meglett a sok önvédelem óra gyümölcse.

-Vésse jól az eszébe,hogy velem senki nem beszélhet így.- majd spanyolra

váltottam,hogy ne értsék szavaimat.
- "Remélem mihamarabb elkapja az ördög a lábadat és göröngyös úton rángat majd le a pokolba".-sziszegtem, mint egy kígyó.

A férfi meghökkenve állt s csak nézett,gondolom nemtudta felfogni, hogy mertem megütni.
Sosem gondoltam volna,hogy egyszer felpofozom a Londoni alvilág volt maffia vezérét.Vajon akkoriban lehetett fiatal maffiózó mikor a Kray testvérek uralkodtak London felett vagy jobban mondva alatt?!
Hát én megnem kérdezem.

Vissza sétáltam,eszem ágában nem volt ott hagyni a partyt,nem az én hibám,hogy egy arrogáns,öreg, rasszista fasz nem bírja elviselni a jelenlétemet.Ruhámon végig
simítottam,hogy elegyengessem a lehetséges gyűrődéseket,majd leültem az asztalhoz.

Richard szemszöge:

Pislogni sem tudtunk apámmal mikor Reederica előttünk pofozta fel a nagyapámat.Gondolatban azon a véleményed voltam,hogy jogos volt a tette,szerintem apám sem

gondolta másként.

-Ugye tudod, hogy jogos volt a lány lette?Nem beszélhetsz így róla és ezt most fejezed be!Nem szólhatsz bele a fiam életébe!

-Az enyémbe is beleszóltak!

-És fáj,hogy az enyémbe nem tudtál igaz?

Nagyapám elnémult majd dühösen,de csendben az étkező felé haladt.
Mi kint maradtunk még apámmal pár szó erejéig.

-Tudd,hogy én támogatlak!Anyád is nagyon várta már a találkozást,búgta az agyamat,hogy meséljek neki Reedericáról Izgatott volt hisz alig hihető,hogy valaki ennyire fontos

neked.- tette kezét a vállamra.

-Köszönöm,ezt a vén faszt meg csititsd el valahogy,mert nagyon nehezen fogtam vissza magam,hogy ne verjem le itt öregségére.
Még a végén elvitte volna a
combnyak törés.
Csak miattad türtőztettem magam.

-Fiam,ha hagytam volna,hogy bele ugasson a dolgaimba,akkor az a csámpás nagynénéd lenne a feleségem és nem anyád!

-Bella néni?

-Az,a kehes kurva.

Visszasétáltunk apámmal az étkezőbe, aki helyet is foglalt az asztalfőnél. Ahogy elhaladtam a lány mellett bele csókoltam hajába,majd leültem mellé. Oda hajoltam füléhez és olyan halkan súgtam, hogy csak ő hallja.

-Eszünk,felköszöntenek és elhúzunk a picsába.

Aprót bólintott,majd végig ültünk egy közel ötvenperces,négyfogásos borzalmat,ugyanis a hangulat katasztrofális volt.
Kettőnkre irányult a reflektor fény,a rokonok érdeklődtek,kiváncsiskodtak mi pedig próbálltunk mindenre valaszolni bizonyos kereteken belül. Reederica szűkszavú volt és egyértelművé vált számomra,hogy
jelenleg a kemény,büszke énjét tapasztalhatjuk,aki fagyosabb,mint az a jeges kezű csaj a meséből amit Katievel kellett végig szenvedni a múltkor,mikor barátnőm elvállalta a bébiszitterkedést,míg Patrick az új nőjével romantikázott.

Felköszöntöttek a rokonok egyesével, luxus órától kezdve sport kocsiig volt minden az meglepetések közt, ajándékozás közepette feltűnt,hogy anyám Reedericába karolt és az
emelet felé vették az irányt.

Reederica szemszöge:

-Gyere drágám,mutatok valamit.-Richard anyja belém karolt és felmentünk az emeletre.
A hálószobájukba lépve tágra nyíltak szemeim.Szép világos volt és tágas.
Egy másik szobába léptünk,ami a hálóból nyílt.

-Na ne..-csillantak fel szemeim.

Az asszony elmosolyodott.Látta, hogy elvarázsolt a látvány,amit gardróbja nyújtott.

-Látom van bennünk pár közös dolog. - mosolygott rám majd folytatta.-Figyelj, azért hoztalak ide mert...-előhúzott a ruhák közül egy kis antik dobozt.-...jó látni,hogy a fiam ennyire boldog veled.Még nem ismerjük egymást,de nagyon szeretném,hogy idővel olyan legyen a kapcsolatunk,mintha a második anyukád lennék.Fontos nekem, hogy jól kijöjjek a lehendő unokáim anyukájával.Igazam van, ugye?-megfogta két kezem és kedvesen rám mosolygott.- Értem sem tapsolt a férjem apja.Neki semmi sem jó,de ne csüggedj. Beteg a szíve,s ha minden igaz nemsokára elpatkol.-felnevettem szavaira.

-Elnézést, de ez kicsúszott.

-Ne kérj elnézést,én pezsgőt bontok azon a napon, mikor magához szólítja az ördög. A nővéremet akarták Richard apja mellé.Sőt,már a jegyese volt mikor kiderült,hogy Richardot várom a szívem alatt.

-Ugye most nem azt kéri tőlem,hogy szüljek egyet gyorsan?

-Nem bánnám,de nem ezért hoztalak ide.

Kinyitotta a kis dobozt és a szemeim elé tárult egy elmondhatatlanul szép,antik gyémánt gyűrű.

-Több mint száz éves.- jelentette ki majd felhúzta az ujjamra.-Nézzenek oda,mintha rádöntötték volna.
Kitisztítatom,hogy majd mikor kelleni fog csillogjon,villogjon.

-Most megkéri a kezemet?Mert nem lenne vicces,hogy Richardal érkeztem ide viszont maga gyűrűzne meg a nap végére.-mondtam,mire felkacagott az asszony.

-Nőről nőre száll ez a gyűrű a családunkban,így hamarosan a tiéd lesz!Több generációnyi Mrs.Williams viselte már ezt az eljegyzési gyűrűt.

-Mi még nem tartunk itt Richardal.-mondtam majd a fülem mögé tűrtem egyik rakoncátlan fürtömet.

-Valóban?A valódi szerelmet messziről fel lehet ismerni, nekem jó orrom van hozzá,hogy kiszagoljam.-megpiszkálta az orrát.

-Szereted a fiamat igaz?

-Igen!

-Rég vártam rád!

-Rám?

-Arra a nőre,aki majd átveszi a helyemet,ez minden anya életében nehéz,de én nem vagyok minden anya,én Richard anyja vagyok és mindennél fontosabb,hogy ő boldog
legyen.Olyan nőre akarom bízni a fiamat,aki bármire képes lesz érte!És te bármire képes vagy érte, igaz?

-Bármire!-jelentettem ki büszkén.

-Magasan kell hordani a koronát! Nagyon magasan! És mutasd meg, hogy sziklaszilárd helye van a fejeden.-elmosolyodtam,mert tudtam mit akar ezzel mondani. - gyere menjünk vissza - lassan lehúztam az ujjamrol a gyűrűt,majd vissza adtam a nőnek.

-Ezt ide vissza szúrjuk addig,amíg Richard elnem kéri.- rámkacsintott.

Nevetgélve tértünk vissza az ünnepelthez,aki látszólag már nagyon várt.Anyjával még egy cinkos mosolyt villantottunk egymás felé majd elindult a vendégekhez én pedig
Richardhoz,aki apjával és a két nagyapjával állt kezében egy pohár itallal.

-Az anyukád valami hihetetlen, nagyon aranyos.- fordultam a férfihoz.

-Nem csodálkozom,hogy ilyen jól megértitek egymást. Őt sem akartam a fiam mellé,mint ahogy most téged sem akarlak az unokám mellé!

Most komolyan baszakodni akar velem az öreg?Hát akkor legyen!

-Bácsi,én megértem,hogy nem könnyű már a maga korában az élet,de nem szabad ilyen negatívnak lenni. Kellene magának valami elfoglaltság a dünnyögés helyett,gyűjtsön bélyegeket vagy fogjon lepkét.-szinte azonnal várható volt,hogy ki fog akadni az öreg és lássatok csodád így is lett.

-Ezt a pimaszságot.- vágta rá de engem nem nagyon érdekelt.

Pimasz voltam az egykori maffia vezérrel?Igen!És akkor mivan?Vén kecske.Egy mosoly kíséretében távoztam Richardba karolva, miközben még hallottuk,hogy párom anyja felőli nagyapja is kineveti az öreg dünnyögőt.
Elvegyültünk a tömegben és tovább
társalogtunk mit sem törődve az öreggel,aki ha szemmel ölni tudna, már holtan hevernek a padlón.

Nem sokkal később újabb vendégek jöttek és ha nem lett volna elég ez a rosszeszű rasszista arra,hogy utáljon, akkor most egy újabb "rajongómat" pillantottam meg az érkezők közt,aki nem más volt,mint a kócos és a szülei. Persze elővettem a legbájosabb arcomat,ami akkor sem rezzent, mikor Richard nagyapja felcsattant és a lány nevét kiáltva magához invitálta és agyon ölelgette,dicsérte.

-Ezek meg mit keresnek itt? - fordult Richard az anyjához s egyáltalán nem volt jókedve.

-Erősködtek,hogy fel akarnak köszönteni.

-És nem tudtatok nemet mondani?

Richard elkapta a kezem és húzott maga után míg nem odaértünk az apjához.

-Mi most megyünk,köszönök mindent apa.- jelentette ki s már fordult is volna meg,de apja megakadályozta.

Hová mentek fiam?- ekkor az idősebb Williams megpillantotta a felénk közeledő problémát.

-Hé, Riky! Boldog Születésna.... - befejezni már nem tudta,mert Richard anyja karon ragadta a kócost és egy "Gyere Ashley mutatok valamit" mondtat után kivonszolta őt a helyiségből.A szőke szülei közelítettek felénk,az apja jól megnézett,majd Richardhoz fordult átadta jókivánságait s ezt a nő anyja is követte annyi külömbséggel,hogy az végül felém fordult és kezét nyújtva bemutatkozott,majd felváltva rám és Richardra nézve elnézést kért a lánya okozta kellemetlenség miatt. Elmondta,hogy bár sajnálja,hogy így alakult sok boldogságot kíván nekünk és nagyon reméli,hogy végül a lánya is belenyugszik és talál valakit,aki mellett boldog lesz.Richardot nem nagyon érdekelte a dolog,csak
illedelmes volt.Elnézést kértem majd, úgy döntöttem megkeresem jövendőbeli anyósomat.

Beléptem azon az ajtón,ahol távozott, ahonnét egy garázs nyílt telis tele szebbnél szebb autókkal.
Volt itt minden,nem tudtam merre nézzek,mert mire az egyikre azt
gondoltam az a legszebb,ott volt a másik,ami sokkal jobban tetszett. Gondolataimat egy keserves bőgés szakítota félbe.Tudjátok,van az a fajta bőgés amikor egy felnőtt nő úgy bömböl,mint egy kisgyerek és a látványa olyan szinten kiábrándító, hogy szíved szerint kivájnád a saját szemeidet,hogy ne kelljen ezt látnod.

-Te ennyire ostoba vagy?

*Csend*

-Kérdeztelek nem?

*Csend*

Majd egy hatalmas vízhangzó csattanás ütötte meg fülemet és még keservesebbé vált,még szánalmassabbá az illető bömbölése.

-Megmondtam neked,hogy szállj le a fiamról és a barátnőjéről már vagy százszor!Nem kellesz neki!Sosem kellettél,csak megtűrt az apád miatt!

Lassú tapsolásba kezdtem,ahogy feléjük haladtam.Richard anyja rám mosolygott és intett kezével,hogy lépjek oda hozzá.Mint az ezer éves cimborák és hű cinkostársak,úgy karoltunk egymásba.

-Én úgy emlékszem,hogy a kórház parkolójában mondtam neked valamit.Esetleg tudnál belőle felidézni?-néztem kérdőn a kócos fejű siralmas,szánalmas képét.

-Nem érdekelnek a hülyeségeid.- ezt kaptam válaszul s ekkor nagyon nagy csábítást éreztem,hogy keressek mondjuk egy csőkulcsot vagy feszítővasat és szétverjem vele a fejét, de még mindíg úrinők vagyunk Reed!még mindíg úrinők!Mondtam magamnak.

-Akkor segítek rajtad!Úgy emlékszem, kijelentettem egyszerűen és világosan,hogy ne gyere Richard közelébe és messziről kerülj el minket,mert látni sem akarlak.

Léptem egyet, hogy közelebb legyek a tányérképű kócoshoz.-Vagy talán nem beszélek elég tisztán és érthetően?-fordultam drámaian a párom anyja felé,akitől megerősítést vártam szavaimra.

-Te igazán jól bánsz a szavakkal kis drágám,csak Ashley agya annyira parányi,mint egy homok szem,ezért nem ért a szép szóból!

Közelebb léptem Ashleyhez és bele kapaszkodtam a hajába.

-Még egyszer utoljára...- halk voltam, szinte suttogtam.-...elmondom!Fogd meg magad és takarodj el az életünkből,mert ha mégegyszer meglátlak Richard közelében,vagy csak ki merészeled ejteni a nevét, akkor addig fogom taposni az arcodat a legmagasabb sarkú cipőmben,míg mozogsz.- magyaráztam higadtan, szinte már félelmetes nyugodsággal az arcomon.

Richard anyja közelebb lépett és átkarolt,így áltunk a tőlünk két lépésre álló szőke előtt,aki elkerekedett szemekkel nézett fel ránk.Majd felállt s megindult,de keze után kaptam és úgy szorítottam,mint ahogy szívem szerint a nyakát szorongattam volna.

-Megértetted?

Bólintott, majd gyors léptekkel távozott köreinkből.

-Mi ketten!- mondta jövendőbeli anyósom és megfogta a kezemet majd ujjainkat összekulcsolta.

-Mi ketten!- válaszoltam és elindultunk kifelé.

Beléptünk az emberek közé s egyből Richard felé pillantottam.Ashley éppen felé tartott és kérdés sem volt,hogy én is arra veszem az irányt. Elnézést kért a férfi apjától a
viselkedése miatt,majd Richardtól is, amiért nem hagyta békén és pofátlanul rá akarta erőszakolni magát.

-Sok boldogságot!Megérdemlitek egymást.Ez a nő pont olyan,mint te! Megtaláltad a hozzád legmegfelelőbb társat.Zsarnok,erőszakos és veszélyes. Akárcsak te!

-Mérhetetlenül kedves bók,köszönöm.- mondtam mögülle, mire összerezzent,majd elköszönt és távozott.

Richard tekintete köztem és anyja közt cikázott,ahogy apjáé is.
Halovány mosoly ült arcukon s mi csak álltunk újdonsült cinkostársammal.

-Meg merjem kérdezni? - hallatta hangját az idősebbik Williams.

-Ugyan szivem,semmiség.Gyere,adjuk át a kicsi fiunk ajándékát még mielőtt felvágja a tortát.

Richard szülei átnyújtottak egy borítékot,amiben egy kétszemélyes ajándék utazás volt és egy slusszkulcs, ami egy olyan autóhoz tartozott, aminek a nevét még életemben nem hallottam.A torta felvágását pár pohár pezsgő követte,majd egy óra múlva már hazafelé tartottunk.Ma még jelenésünk van a klubban is.

-Be vagyok csi-csicsi-csiccsentve - mondtam nevetgélve.....

Folytatás a következő részben....

Millió csók....

🖤STORM🖤