Richard szemszöge:

-Hihetetlen ez a csaj - mondta Marco és szemeit végig futatta újra barátnőmön.

Büszkén elmosolyodtam, és válla felett átnyúltam,hogy eltakarjam szemeit.

-Ne bámuld már ilyen feltűnően - mondtam.

-Bocs Riky, de ez a nő szenzációs. Micsoda hang!

Reederica az egyik belvárosi diszkóm színpadán szórakoztatta a népet. Hatalmas sikere volt itt is.
Szórakozni jöttünk pár emberemmel és a hozzájuk tartozó női kisérőkkel, igazából nem tudtam és nem is érdekelt, hogy most barátnő, menyasszony, feleség vagy csak egyszerűen a kurvája az illetőnek, s jelen esetben szerintem őket sem érdekelte, hisz egytől egyig az én barátnőmön legeltették a szemüket.
Pár percel később, mikor visszetért közénk, a körülöttem lévők hatalmas tapsal fogadták,ő pedig incselkedve meghajolt.
Derekához nyúltam, hogy az ölembe húztam őt.

-Te vagy itt a legszebb - súgtam fülébe majd apró csókot leheltem rá.

Az este további részében szórakoztunk,táncoltunk és ittunk.
Gyönyörű barátnőm pár pohár pezsgő után spiccesen suttogta a fülembe, mennyire kíván és menjünk már haza. Tetszett a rámenőssége és hazafelé az úton már csak akkor vette le szájat az enyémről, amikor levegő után kapkodott. A késő hajnali órák szerelmeskedéssel teltek majd egymás karjai közt aludtunk el.

Reederika szemszöge

-Mit adhatok annak a férfinak akinek mindene megvan? Richardnak nemsokára születésnapja lesz.

-Fogalmam sincs - monda Rose.

-Szülj neki gyereket - jelentette ki Will.

- Ez pompás ötlet, Will. Három hónap után ez igazán jó lenne. Sőtt... - mondtam ironikusan.

-Mit szeret?

-Engem - jelentettem ki büszkén.

-Öltözz be rendőrnőnek, és verd el gumibottal ha már úgy is gengszter.

-Will, ilyet nem mondunk. Üzletember - javította ki Rose pajzán barátunkat.

-Akkor nem tudom.

Az otthonunk már elkészült. A én igényeim szerint ugyan, de Richardnak tetszett minden apró változás. A háza ízléses, drága bútorokkal volt berendezve, csak pár apró dolgon változtattam és persze a gyönyörű, hatalmas gardróbom is elkészült, így a cipőim már jó helyen vannak.

Apám hívott a napokban, és próbált lebeszélni Richardról. Persze hiába tépte a száját.
A nap folyamán vele ebédeltem, mialatt elmagyaráztam neki, hogy nekem jó így és boldog vagyok, Richard pedig úgy bánik velem mint egy hercegnővel.
Persze hidegen hagyta és csak azt szajkózta, hogy mit fognak szólni a barátai, kollégái és a rokonság, hogy a Londoni alvilág urával él együtt a lánya.

-Fenyeget téged?

-Nem.

-Kényszerít?

-Nem.

-Zsarol?

-Nem.

-Ugye nincs semmi olyan a birtokában, amivel sakkban tarthat?

-Mi? Mire gondolsz?

-Tudod - pillantott oldalra zavartan.

-Nem tudom.

-Valami rólad – húzta a mondatot, mert rendkívül kínos volt neki kimondani.

-Ha arra gondolsz, hogy szex videók és egyéb erotikus tartalmak vannak a birtokában, akkor nem – feleltem határozottan. - Semmi ilyen tartalmat nem gyártottunk.

-Jó, jó, oké – reagált, de még mindig nagyon zavarban volt a kellemetlen téma miatt.

-Apa kérlek. Ő nem rossz ember.

-Reederika, ő egy gyilkos!

Mély levegőt vettem, hogy nyugodtan tudjam elmondani a véleményemet.

-Látod, nem is tagadod.

-Mit tagadjak ezen? A város legjobb ügyvédje vagy, összedolgozol a rendőrséggel és nagyon jól tudod ahogy a rendőrök is, hogy ki ő, de örülnék, ha halkítanál egy kicsit a hangodon. Nem egy belvárosi étterem kellős közepén kellene ezt megbeszélnünk.

-Épp ezért féltelek. Miért nem volt jó neked Rodrigo vagy Alex?

-Apa te ezt nem értheted.

-Meg akarom érteni. Beszélgessünk!

-Mert nem voltam beléjük szerelmes.

-És belé szerelmes vagy?

-Tudod, hogy engem az ilyen téma – kezdtem, de belém fojtotta a szót.

-Szerelmes vagy?

-Igen - néztem mélyen apám szemeibe.

-Miért ő? Miért nem ők?

-Tudod,  jól elvoltam mindkét fiúval, de fontosabb volt a karrierem, mint a házasság vagy a család. Most már eljutotottam odáig, hogy időt tudjak szentelni erre is,de már a múltkor is elmondtam.

-Családot akarsz vele?

-Vele el tudom képzelni.

-Miért vele? Miért nem Rodrigoval vagy Alexel? Mi az, amitől a te Richardod jobb?

-Ő igazán férfi és tud kezelni.

-A másik kettő nem volt az?

-Ez más.

-Tudom, hogy téged egy ilyen férfiban nem a pénze fog érdekelni, mert te egyedül is nagyon jól boldogulsz, amiért nagyon büszke is vagyok rád.

-Hízelegsz? - mosolyogtam apámra aki szintén megengedett egy mosolyt. Hiányzott az ölelése és az apus programok...igen még ennyi idősen is vannak apus programok. Ő egy igazi gentleman, a világ legszebb szürkés kék szemeivel rendelkezik és sármosabb mint egy csapat Calvin Klein modell.
A negyvenes évei közepén járó férfi sportos, izmos alkata, magassága és sármja mindig is megőrjítette a nőket. Jól öltözött és drága kocsival jár. Kell még ennél többet mondanom? Igazi sármőr.

-Hogy én? Nem – nézett rám úgy, mintha egyáltalán nem azt tette volna. - De te vagy az én meseszép, okos kislányom és nem akarom, hogy egy ilyen férfi karjaiba vesd magad.

-Tudod miért pont Richard? Szeretnéd tudni, hogy miért ő az a férfi, akivel le élném az életem?

-Na mondd.

-Mert olyan, mint Te! Erős, okos, befolyásos és meg tud védeni. Biztonságban érzem magam mellette.
Emlékszel, amikor a gimiben Bradley Grayson lebuzizta Willt és én eltörtem az orrát, majd kiszurkáltam a kocsijának a kerekeit?

-Reederica! Azt állítottad, hogy a kerekekhez nem volt közöd.

-Mi? Hogy? Nem, nem is volt – húztam el a válaszom, mint egy kisgyerek, akit hazugságon kaptak, majd rákacsintottam apámra.

-Te kis dög – vigyorgott rám.

-Akkor bejöttél a suliba és elsimítottad az ügyet, engem pedig nem függesztettek fel. Hogy csináltad?

-Őszintén? - mosolyodott el apám, majd folytatta. - Lefizettem az igazgatót és a Grayson kölyköt felvilágosítottam, hogy mégegy ilyen és eljárást indítok emberjogi becsületsértés miatt.

-Na, látod! Ti nem is külömböztök annyira, mert ő is ugyanígy kiállt értem ezzel bizonyítva, hogy mellette biztonságban vagyok.

-Hogyan?

-Maradjunk annyiban, hogy az egyik volt embere a fenekemre csapott a klubban.

-Ki volt az a szarházi, aki hozzá mert érni a lányomhoz? - mordult fel apám és szemei villámokat szórtak. Imádtam a kis védelmező cuki fejét.

-Nyugi, ő már nincs köztünk - néztem apámra póker arccal, ezzel tudatva, hogy az a féreg már halott és neki le is esett, hogy mi is történhetett.

-Mibe keveredtél?

-Én semmibe - kacsintottam apámra majd befejeztük az ebédet és úgy döntöttünk, hogy desszertet is fogyasztunk. Épphogy csak rendeltünk, mikor Richard és a srácok betévedtek az étterembe, ami nem messze volt a Harrodstól és híres volt a finomabbnál finomabb ételeiről.
Szakadt farmerja és barna bundás nyakú bőrkabátja nagyon jól állt neki és passzolt a szintén barna bakancsához. Mind az öten külömböző autóval érkeztek, és természetesen az egész étterem őket figyelte. Hála istennek mert eddig minden kivancsiskodó szempár engem vizslatott. Mostanra már erről csacsog a város apraja-nagyja. Mindenki tudja, hogy én Richard Williamshez tartozom!

-Hercegnőm - mondta mosolygó szemekkel a barátom, s én felálltam egy aprócska puszira.
Kezemért nyúlt és ujjaimat kezébe temette, majd morzsolni kezdte, mint mindig. Úgy imádtam ezt a kis mániáját. Aranyos volt és meg melengette szívemet.

-Mr. Malone - nyújtotta kezét apám felé aki olyan tekinetettel nézett a férfira, mintha azt mondaná; "hiába él veled akkor is az én kicsi lányom marad örökre", de elfogadta azt és kezet ráztak.

-Mr.Williams - majd elengedték egymást.Láttam apámon a versengést.

A többiekre pillantottam és üdvözlés után megkértem, hogy csatlakozzanak az asztalunkhoz. Apámnak nem tetszett a dolog, s ezt az érzést nem is rejtette véka alá.

-Biztos? Nem vetne jó fényt rám, ha együtt látnának ezekkel.

-Fogd vissza magad!

-Miért is kellene?

-Mert ti ketten vagytok a két legfontosabb férfi az életemben - néztem rájuk boci szemekkel és kezükért nyúltam, hogy egyszerre tudjam megfogni mindkettőt. – Légyszi - rebegtettem meg csodaszép pilláimat, és Franky már hatalmas vigyorral rakta elém a kezét egy pacsira.

- Érzelmi zsarolás...hmm az a kedvencem - mondta és én le is pacsiztam egy kacsintás kíséretében.

- Hogy lett ő az egyik legfontosabb férfi az életedben három hónap alatt? - dőlt hátra székében apám, és belekornyolt poharába.

-Apóska, ne legyen már ilyen kötekedő! Nekem nem gond, elférünk egymásmellett a dobogón.

-De én nem tűrök meg megam mellett senkit!

-Én sem, de most mit mondjak? Viszem a lányod öreg, te meg baszódj meg?

-Richard - szóltam rá.

-Hercegnőm, bárhogy is nézzük, az apád közénk akar állni, de én ezt nem fogom hagyni - mondta erőltetett mosollyal az arcán.

-Nem áll közénk.

-De igen, közétek akarok állni!

-Apa – próbáltam fegyelmezni a másik férfit is.

Mindketten szóra nyitották a szájukat de lepisszegtem őket. Egy jónevű étteremben voltunk, nem messze a munkahelyemtől. Engem itt ismernek! Richardot is és apámat is. Nem akartam felhajtást.
A párom vette a lapot és témát váltott.

-Ebéd után eljösz velem vásárolni? Kellene valamit venni a szüleim házassági évfordulójára.

-Reederica velem tölti a délutánt!

Mindketten rámnéztek. Apám azzal a jólismert tekintettel, amivel mindig is rám nézett, mikor tudatni akarta, hogy az ő pici lánya vagyok. Richardnak pedig volt egy olyan nézése, amitől elolvadtam. Szemei lágyan bűvölték a tekintetemet és mintha egy kisangyal akarna felszínre törni belőle. Néztem az egyikre, aztán a másikra és nemtudtam dönteni, mi is lenne a helyes.

-Vissza kell mennem a szalonba - hirtelen ez jutott legelőször eszembe, pedig dehogy kellett nekem visszamennem. Viszont,  ha békességet akarok, akkor fognom kell magam és vissza kell mennem, de legalabb is a bejáraton túlra, ahol majd elbújhatok valahol.

-Mikor jösz haza gyönyörűm? - kérdezte Richard.

-Elintézek még pár dolgot.

-Miért kellene beszámolnia neked arról, hogy mikor megy haza? - folytatta apám a kérdezősködést.

-Együtt élünk, apa. Vagy elfelejtetted?

-Sajnos nem - válaszolta.

Nagyon nem volt kedvem ehhez, ezért mondtam Richardnak, hogy egye meg a deszertet amit rendeltem és távoztam, miután mindkét férfit homlokon csókoltam és elköszöntem a fiúktól, akik már helyet foglaltak egy másik asztalnál.

Richard szemszöge

Fekete szövetkabátjáért nyúlt, majd fogta táskáját és csak a cipőkopogást hagyta maga után. Apja gyilkos tekintettel nézett rám, amitől cseppet sem ijedtem meg, majd telefonálni kezdett. Leültem barátaimhoz és rendeltem. Amíg kihozták az ételt megmutattam a Reedericának tervezett ékszer vázlatait, amit egy ékszer készítő barátom küldött át nemrég.

-Koronát kellene csináltatnod ennek a nőnek - mondta Xavier az asztalra könyökölve, miközben belekortyolt a poharába.

-Gondolod a királynő bánná, ha lelopnánk a fejéről? - nevetett fel Patrick.
-Nem lesz jó, Reed valami különlegeset érdemel, amilyen ő maga - jelentette ki Dan barátom és milyen igaza volt.

-Lehetne arany és illene mellé a rubin kő, vagy valami más ezüstös színű draga fém zafírral - álapította meg Franky.

Halk nevetést halottunk meg a háttérből.

-Soha a büdös életben nem fogsz rá aggatni sárga aranyat a lányomra, ahogy rubint sem.

Nem törődtem vele. A férfi fizetett, majd felállt, azonban amikor elhaladt mellettünk lejjebb hajolt és halkan odaszólt:
- Fehér arany, esetleg rose gold. Drága kőből csakis gyémánt. Áttetsző vagy fekete. Ezeket szereti.

Majd távozott köszönés nélkül. Az ajtóban egy nő bukkant fel, akivel egymásba karolva távoztak egy csók után.
Ez mekkora egy faszfej - gondoltam magamban, majd megebédeltem a barátaimmal.

Reederica szemszöge

Csizmám kopácsolt végig a márvány lapon, míg le nem ültem az egyik asztalhoz. Michael Kors által kreált táskámból előhúztam a kézfertőtlenítőt, majd egy alapos fertőtlenítés után a telefonomat is. Leírtam anyámnak a történteket. Már a múltkori estét is kitárgyaltuk és nem tetszett neki apám hozzá állása. Anyám sem hülye, nagyon jól tudja, ki Richard Williams, de nem érdekli, mert boldognak lát mellette.

*Fogadd meg a tanácsomat, és ne hagyd, hogy beleszóljon. Te nem vagy már kislány foglalkozzon a másik lányával* - Gondolt ezzel anyám az apámtól tizen három évvel fiatalabb barátnőjére.

*Várj, elmegyek hányni*

*Én már hánytam* 

Tudom gonoszak vagyunk, de nehogy mar ne utáljuk azt a nőnek nem nevezhető szukát, aki tönkre tette a családunkat.

*És te boldog vagy?* - írtam anyámnak.

*Boldog vagyok, mert van egy ilyen gyönyörű, okos, sikeres, szerelmes lányom, mint te és a te boldogságod az én boldogságom is egyben. Mindenem te vagy!*

*Szeretlek*

*Én is szeretlek* 

Egy gyönyörű kék szempár jelent meg velem szemben. Márkás öltony, aminek színe tökéletesen illett a csodás óceán színű íriszekhez és az az imádnivaló mosoly, ami minden egyes alkalomnmal elvarázsol, mikor a látványomtól húzódik ilyen szélesre.

-Hello madmaselle, szabad ez a hely?

-Már rendeltem neked egy teát.

-Úgy ahogy szeretem?

-Úgy, ahogy szereted - mosolyogtam az én daliás szőke hercegemre. Na jó, nem volt ő a legszőkébb, de az biztos, hogy a hercegem volt.

Elmeséltem Willnek, hogy mivolt ma az étteremben. Ő átérezte, hisz az ő partnerei sem szoktak bejönni az apjának. Csak náluk az volt a gond, hogy a fiú azonos nemű partnereket mutatott be.

-És miujság azzal a bizonyos valakivel, akinek kilétét hétpecsétes titokként őrzöd?

-Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Pár napja nálam aludt és minden olyan volt, mint egy normális kapcsolatban. Nem csak testiséget vár ettől a dologtól, ami köztünk van.

-Mutasd meg.

-Nem lehet, tudod, hogy veled mindent megosztok de nem,ezt most nem lehet.

-Will, együtt élek a város Richard Williamsével. Hidd el nekem bármit elmondhatsz.

-Várjunk még kicsit. Na, lelépünk?

-Naná.

Odadobtunk egy "Jaj de kár, hogy ma estig dolgozol"-t Rosenak, aki megdobott pár fincsi, szénhidrát csökkentett kakaós csigával s már indultunk is Willhez.
Nem lakott messze ő sem a Harrodstól, ezért úgydöntöttünk, hogy sétálunk a parkon át.
Fél órával később már a negyedik emeleti lakásának ajtaja előtt álltam, mikor kinyílt az ajtó és a pofám leszakadt, olyan sokkot kaptam.

-Szia szivem, megle... - a férfi megállt és le nem vette rólam a szemét, csak nézett s ajkai elkerekedtek. Meleg barna szemei elkerekedtek s én csak néztem őt, majd Willre néztem, újra a férfira, majd vissza Willre és csak annyit tudtam kinyögni,hogy „aha”.

A férfi kisétált a konyha pult mögül, ahol épp sütött valamit és levette magáról a kötényt, majd a kanapé felé mutatott.

-Szerintem üljünk le.

Bólintottam.

-Mostanában olyan furcsán néztél rám. Észrevettem, hogy figyelsz és jár az agyad.

-Mert szomorúnak láttalak.

-Figyelmes vagy azokkal, akik fontosak neked.

-Mind a négyen fontosak vagytok nekem és érdekel, hogy mi van veletek, ahogy ti is az elejétől kezdve figyeltetek rám és a jólétemre.

-Tudod sosem szerettem a barátnőit.Te vagy az első és az egyetlen. Jobban nem is választhatott volna. Nem hízelegni akarok, de szerintem az elmúlt öt hónapban barátok lettünk.

-Én is így gondolom.

-Akkor tudod, hogy mit akarok tőled kérni – utalt a titoktartásra.

-Hogy ne mondjam el – kezdtem, de gyorsan be is fejezte helyettem.

-Rikynek, igen.

-A legjobb barátod. Hogy lehet, hogy nem tudja?

-Reed a rossz fiúk nem melegek.

-Na, azért áljunk meg egy pillanatra! Xavier mesélt pár durva sztorit egyes orgiákról, amikben részt vett.

Will próballta visszafolytani a nevetést.

-De azokon a bulikon mi nem voltunk ott, és Xavi úgy be volt kokózva, hogy azt sem vette volna észre, ha egy szamár nyalogatja a golyóit.

-Senki sem tudja?

-Senki! Te vagy az egyetlen.

-De meséltetek csajos sztorikat.

-És látta valaki? Senki. Kérlek ne mond el Rikynek.

-Megfog ölni, ha kiderül, hogy tudtam róla.

-Sosem bántana. Imád téged.

-Dan, ha ebből baj lesz meg kell igérned, hogy mellém állsz.

-Megígérem.

Így történt, hogy megtudtam Dan miért is volt nyugtalan mostanában, miért nem mosolygott őszintén és miért nem volt boldog. A délutánt hármasban töltöttük a kanapén beszélgetésel és a Willnek szánt romantikus ebédből is kaptam. Danről kiderült, hogy nagyon jó szakács és sok más dolog is. Jót beszélgettünk és lattam, hogy felszabadultan milyen is ez a máskor nyugodt, kimért, szinte már hűvös férfi.

-Amúgy nekem is vannak latin felmenőim. A nagyszüleim Puerto Ricobol származnak, így az anyám félig az.

-Láttam én a szemeden – viccelődtünk, majd betoltuk a csokis csigát is.
Az idő csak úgy elszállt és arra eszméltem fel, hogy este nyolc óra. Telefonomra pillantottam és Richard már vagy húszszor hívott.

-Mennem kell, mert a főnök már keresett.

-Haza vigyelek?

Cipőmre pillantottam zavaromban.

-Jó lenne.

Dan és Will haza fuvarozott és kiraktak kicsit meszebb, hogy Richard gyanút se fogjon és ne kelljen magyarázkodnom.

-Szia - húztam el a kiabálást és betipegtem a napplaiba.

Méregáztatta szempár nézett vissza rám a kanapéról és tudtam, hogy Mr Williams rosszabbik énje van jelen e pillanatban.

-Mond csak, hol a búbanatos pékfaszában voltál? Telefonod minek van? Ne mond, hogy dolgoztál eddig. Az embereim téged leresnek a városban, én meg itt ülök, mint egy fasz, hátha haza esz a fene végre.

-Willnél voltam - válaszoltam óvatosan.

-És a telefonod? - kérdezte dühösen.

-Táskámban.

-Mindjárt kibaszom a táskád aztán leselkedhetsz - förmedt rám.

-Légyszi, légyszi, ne legyél már morci. Gyere, elmegyünk együtt lepancsizni.

Hosszan kifújta a levegőt, majd felállt és elindult felém. Hoppá, nagyon ideges.

-Megkérlek, hogy gyere el velem ajandékot venni a szüleimnek, te pedig azt hazudod, hogy dolgoznod kell, majd eltűnsz egész délutánra és életjelet sem adsz magadról. És még légyszizel, meg morcizol? Pancsizni akarsz? Reederica, nálam ezzel nem mész semmire - szemei szikráztak, hajamba túrt majd belémarkolt és megemelte fejemet, hogy arcom felfelé nézzen rá.
Az beteges ha engem ez most felizgat? Csak vártam, hogy cselekedjen és érjen hozzám valahol máshol is. Kezeimmel átkaroltam derekát s csak mérgező zöldjeit néztem.

-Csókolj már meg - suttogtam ajkaira.

-Nem csókollak meg, amíg el nem mondod az igazat.

-Willel találkoztam a Harrodsban, majd Rose-tól kaptunk diétás csigát és begubóztunk a tv elé, s Family Guy-t néztünk. Nagyon sajnálom, hogy nem vettem fel a telefont, de amint eszembe jutott, hogy valószínűleg kereshettél máris siettem haza. Bocsánat.

-Miért nem jöttél velem?

-Nem tudtam eldönteni, hogy apával vagy veled menjek.

-Ez könnyű,velem – nyomatékosította, hogy kit is kellett volna szerintem választnom.

-De vele mentem ebédelni és olyan keveset látom. Meg akartam puhítani veled kapcsolatban.

-Majd ha akarom én megpuhítom.

-De téged sem akartalak megbántani. Elmehetnénk holnap ajándékot venni a szüleidnek.

-Ilyet többet nem csinálhatsz! Nem tűnhetsz el, csak úgy órákra.

-Sajnálom, megfeledkeztem az időről.

-Te nem csinalhatsz ilyet... A kurva életbe, Reedetica te nem csak egy átlagos férfi, átlagos barátnője vagy. Te az én asszonyom vagy és téged keres a fél város – mérgelődött, de olyan cuki amikor az asszonyának nevez. Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami nagyvilági nő.
-Tudom - biggyesztettem le szomorkásan a számat. Richard pedig hátranyúlt a poharáért, és lehúzta tartalmát. Ha jól gondolom ez wishky. Helyesbítek, dupla wishky.

Telefonjára pillantott és így szólt:
- Na, most írt Dan, hogy úgy tudja, Willnél voltál és nemrég indultál haza.

Hoppácska, Dan már kezdi is a falazást.

- Haragszol? Tudod, hogy soha nem csavarogék el – kérdeztem, mint egy ártatlam, védtelen kis kóbor macsek.

-Kicsim, nem érted? Féltelek.

Leült, majd az ölébe húzott s kezét arcomhoz érintette.

-Tudod, milyen érzés volt? Hazudtál, hogy ne kelljen döntened és inkabb Willel töltötted a napot, mintsem elmondtad volna ott az étteremben, hogy elmegyek Willel bandázni mert nem akarom egyikőtöket sem megbántani.

-Hát, valóban ez lett volna a legtisztább.

-Igen, ez lett volna. De az, hogy a kibaszott telefonodat nem tudtad elővenni a kurva táskádból vagy ha nem is veszed elő, legalább hang legyen rajta mert most közel állok hozzá, hogy kivegyem onnan és falhoz basszam - mindezt olyan nyugodtan mondta, mint egy pszichopata. - Nem tudtam, hogy biztonságban vagy-e, vagy sem. Mi van, ha valaki még nem fogta fel, hogy Te hozzám tartozol? Mi van, ha valaki, aki nem kedvel és van olyan őrült, hogy nem fél tőlem fogja magát és elrabol? Megerőszakol? Megver? S had ne kelljen sorolnom.

Rettenetes bűntudatom volt s fejemet a nyakába temettem,hogy ne lássa kömnyeimet. De bizonyára megérezte a bőrén, mert arcomat két keze közé vette, és homlokát az enyémnek döntötte.

-Kérlek erre figyelj! Többször ilyen ne forduljon elő - homlokon csókolt, és telefonjaért nyúlt, majd kikereste a számot és a hívásra nyomott. -Van számodra egy feladatom – szólt bele, amikor felvette a hívott fél. - holnaptól teleszel az én hercegnőm testőre.

-Mi? Nekem nem kell testőr!

Ujját a számra tette, hogy csendben maradjak. Tovább ráztam a fejem,hogy tudassam, én ezt nem akarom és kikérem magamnak.

-Rendben akkor majd hívlak.

-Nem! Nem és Nem!

-Fogd be a szádat - szótagolta.

-Kérlek – próbálkoztam tovább.

-Figyelj ide, nem lesz egész nap veled. Senki sem merne bántani a városban de, jobb félni, mint megijedni.

-Hú, de bölcs vagy - mondtam durcásan.

-Nem megy veled dolgozni, nyugi. Észre sem fogod venni!

-Richard kérlek, ez már sok.

-Féltelek.

-Tudom, de inkabb hordok magamnál fegyvert, minthogy egy férfi titokban leskelődjön utánnam.

-Nem akarlak ellenőrizni, nem akarlak megfojtani, de hidd el megszokod majd.

-Hogy lehet megszokni valakit, aki lohol utánad és mindig rajtad van a szeme?

-Higyj nekem. Kedvelni fogod! Oxa a te stílusod.

-Oxa?

-Így hívják.

Lassan kikecmeregtem az öléből és elindultam felfelé.

-Egyedül zuhanyzom és, ma este nem jöhetsz át az én felemre!

-És ha átlóg vamalelyik testrészem?

-Ne lógjon! Ma nem kívánatos vendég vagy az ágy rám eső részében – indultam el, de nem jutottam messzire, mert egy pillanat alatt visszarántott magához és elvesztem karjai közt.

-Olyan nincs - búgta fülembe, majd csikis puszikkal borította be nyakamat. Richard nagyon értett ahhoz, hogyan vegyen le a lábamról. Az érintésétől kirázott a hideg. Elvesztem. Ennyi. Kész vagyok.
Nem tudom, hogy keveredtünk fel csak arra emlékszem, hogy mire az ágyra fektetett egy szál bugyiban voltam.

Csókjai perzselő nyomot hagytak bőrömön. Imádom ezt a férfit. Elvesztünk a fekete selyem ágynemű közt s egymás kényeztetésével töltöttünk pár kellemes órát. Eleredt az eső és villámok cikáztak a fedetlen panoráma ablakon kívül és én együtt nyögdécseltem az égdörgéssel. Kezei csipőmet markolták erősen, míg én vadul ringatóztam ágyékán. Hátra döntöttem fejemet és úgy élveztem tovább az aktust. Egyik kezét felvezette mellemre és belemarkolt.

- Imádom a melleidet - mondta mámoros tekintettel. - sosem fogok betelni velük - azzal a lendülettel felült és elkezdte nyakamat kínozni majd lejjebb haladt a melleimre.

Kéjesen felnyögtem mikor harapdálni kezdte...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Hasamat simogatta a habok alatt, már elmúlt éjjfél. Az ágyban töltött pillanatok és a forró víz elszívta minden energiámat.

-Azért jól összejöttünk - jelentettem ki.

-Nem is lett volna más választásod. Szerencséd, hogy első látásra halálosan belém szerettél –vigyorgott, mint a tejbetök. Vizes haja összevissza állt és csupa hab volt.

-Hogyne! Amint megláttalak írtam egy SMS-t a nőgyógyászomnak, hogy a pillantasodtól megszállt a Szentlélek.

-Hát én szívesed megszálltalak volna már akkor, de el kell mondanom valamit - keze fel-le járt nedves bőrömön.

-Hallgatlak.

-Emlékszel az árámszünetre a klubban, amikor az a nagy vihar volt?

-Igen - válaszoltam.

-Én kapcsoltam le az áramot.

-Ne, ez komoly? – pillantottam rá csodálkozva.

-Igen, és életem legjobb döntése volt, hogy ezt tettem!

-Tudod, azon az estén éreztem úgy először, hogy talán nem vagy pszichopata?

-Kicsim, nyugi. Az vagyok.

Ölében, karjaiközt az illatos habfürdő kellős közepén úgy éreztem, hogy nem lehetnék ennél jobb helyen.

-Szeretlek - suttogtam.

-Én is szeretlek - súgta vissza, és egy aprócska puszit hagyott a fülemen.

🖤Halihó cukorkáim🖤

Elkezdtem olvasni a könyvemet mivel nem találok mostanában olyan olvasmányt ami igazán megragadna így hát gondoltam ujra olvasom,hogy mégis miféle zagyvaságokat hordtam én itt össze másfél év alatt.
És rákellett,hogy jöjjek valamire...borzalmasan írok vagyis hibásan és sok helyen elírtam a szavakat is.
Párszor jót nevettem magamon de nézzétek el nekem általában akkor van időm írni mikor már hulla fáradt vagyok és a sötétben ücsörgök a munkahelyemen hajnali akárhány órakor.
De!!! Valami felsőbb hatalom,nevezzük univerzumnak vagy istennek de miattam lehet akár Pityi Palkó is küldött hozzám egy nagyon kedves,segítőkész lányt aki ezernyi dolga mellett felajánlotta,hogy kijavítja a hibáimat a már meglévő és jövendőbeli részekben is.
A közeljövőben két rész várható,ezek után pedig azon leszek/leszünk,hogy az eddigiek felkerüljenek kijavított változatban.Csak időt kérek/kérünk és türelmet.Köszönöm a megértéseteket.

Szeretném megköszönni a segítséget Áginak giKnapp akiben egy nagyon kedves,önzetlen,belevaló lányt ismertem meg.Hatalmas segítség ez nekem.Köszönöm.🖤🖤🖤

       ....Millió csók....
  

                                             🖤STORM🖤