- Tudod ez milyen zöld?

Két erős karja közt, hosszasan ölelt magához, úgy vártuk, hogy felkeljen a nap s első sugaraival felébressze fáradt szemeinket. A langyos homok lellemesen melegítette bőrünket.

Ha lehetne itt maradnék vele életem végéig, itt ebben a pillanatban.

- Zöld,zöld. - válaszolta.

- Ne légy ilyen egyszerű.

- Akkor mond el Miss mindent tudó kisasszony, ez milyen zöld? 

- Rezedazöld.

- Rezeda?

- Sosem hallottad még?

- Soha. - szorosabbra zárta karjait körülöttem. - Látod, ezért kellesz az életembe, kiegészítjük egymást. Te gyönyörű vagy és okos én pedig veszélyes és halálos. - ujjaimmal játszott, közben mindketten követtük szemünkel a köveken megcsillanó fényt. Imádtam ezt az érzést s mindent amit magával hoz majd. Mrs.Reederica Williams. 

A legszebb amit valaha láttam, világoszöld gyémántokkal kirakott csoda, vörös arany foglalatban. Ez a gyűrű több generáció emlékeit őrzi, most pedig rajtam a sor, hogy viseljem.
Több nemzedék óta vándorol azok között a hölgyek közt akiknek sikerült rabul ejteni egy férfi szívét a Williams családból s ezzel megörökölve a feladatot, hogy méltó és hű társai legyenek az aktuális Maffia vezérnek. 

Visszagondolva erre az emlékre szívem egyre gyorsabban ver,
talán a félelemtől ami minden erőfeszitésem ellenére végig futott testemen ezzel didergető érzést előidézve bőrömön. Már csak pár utcányira járok a klubtól, az ablaknak döntöttem fejemet s néztem ahogy a város fényei táncolnak odakint majd a rezedazöld briliánson úgy mint akkor éa ott a tengerparton. Mellkasomhoz emeltem kezemet s lehunyt szemekkel vártam, hogy megálljon az autó addigis felelevenitettem egy kedves emléket ami azt eredményezte, hogy őszintén kimondjam.

Mindennél jobban szeretek Richard felesége lenni.

- Az fasza Mrs Williams. - egy hang hozott vissza a valóságba.

 - Ezt  hangosan mondtam? - kérdeztem Colint.

- Jézusom, nem merek bele  bondolni, hogy miken jár az eszed mikor csendben vagy. - folytatta.

- Gondolj bele hányan élnek kényszer házasságban.Hány nőt tartanak arany kalitkában.

- Nath, te ilyeneken gondolkodsz mikor csendben vagy? 

- Mrs Williams ha belelátnál a fejembe sajátkezüleg kaparnád ki a szemeidet erre mérget vehetsz.

-  Jujj, Nath néha félelmetes vagy. - előrehajoltam és kidugtam fejemet a két első ülés közt.

Két koloncom mára inkább már barát mint sem az a két idegesitő testőr akik voltak több hónappal ezelőtt. Talán bizom is bennük, talán.

Richardnak el kellett mennie nem sokkal az után, hogy anyám megérkezett lányunkhoz.Kapott egy hivást ami nem kicsit idegelte fel, hiszen egy nagyon ritka fegyverekből álló kimondhatatlanul drága szállitmánynak lába kélt amit hónapok óta vár. Öt ritka fegyver amit ötüknek szánt barátságuk jeléül.Szép nem de? Nincs is szebb a barátságnál.

A klubb melletti utcában áltunk meg kérésemre, ahogy kiszáltam megrezzent a telefonom.

-  Igen? 

- Minden ugy van ahogy annak lennie kell, ott ahol lennie kell.

- Tökéketes. - ezzel bontottam a vonalat és gyorsan elutaltam egy szép kis összeget.

Rose cipőjének a kopogására lettem figyelmes majd egy - Jajj...

- Hé vigyázz, kitöröd a bokád. - mondta Will.

Nemtudom, hogy végződik ez az este és azt sem, hogy marad meg boldogságom és régi barátságom is egyszerre.Ki kell álnom Roseért.

Hangos zene és villódzó fények keritették hatalmulka érzékszerveimet, füst és levedula illata járta átt a levegőt. Régi ismerősök mosollyal szájukon köszöntöttek.Emlékszem az elején Richardot fogadták igy, én pedig ámulva néztem minden egyes este.Ugyanazt kapom én is, ámulva néznek.

Ahová csak néztem boldog emberek, nevetnek, táncolnak, pohárral a kezükben mulatnak vagy fújják a füstöt.

- Vááá, Reederica. - kiáltotta Amanda majd szexi kis ruhájában legugolt s egy kézzel tartotta keze közt a rudat, hogy le ne essen ahogy kijebb hajol s puszit nyom arcomra. Megölelgettük egymást majd folytatta a táncot. - Szexik vagytok. - mondta ,majd kacsintott ahogy rám és Rosera nézett.

Hát igen, feltünőbb jelenség nem, hogy a klubban de az egész városban nincs ma. Szeretném ha ma mindenki tudná, hogy Rose és én elválaszthatatlanok vagyunk és ezen senki sem változtathat.

Barátnőm szőke haját magas lófarokba kötötte akárcsak én, kristályokkal kirakott fehér ruhája mint egy második bőr réteg olyan vékony volt igy ki emelte csodás alakját. A rövidke anyagnak köszönhetően hosszú lábai megvillantak amit fehér hosszú csizmába bújtatott s ezért is bámult mindenki annyira, hiszen mint két tojás úgy vonultunk egymás mellett csak rajtam ugyanez volt feketében.

- Tudtam, hogy egyszer hasznát vesszük ennek a ruhának. - mondtam.

- Szerintem kint van a fenekem, folyton azt érzem. - válaszolta Rose, majd húzkodni kezdte az anyagot.

- Azt csak a kivágott háta miatt érzed úgy.

- Reed én félek, mindjért itt a lépcső.

- Tőlük félsz vagy attől, hogy eltaknyolsz a lépcsőn? - néztem kérdően barátnőmre akivel egyszerre tört ki belőlönk a nevetés.

- Helyes, nevessetek csak. Nem kell látniuk, hogy valójában mit érzel. - intézte szavait Rose felé barátunk aki szorosan mögöttünk sétált.

Elindultunk fel s már csak pár lépcső választ el attől, hogy meglássanak fentről.Az én érkezésemre számitanak viszont Roseéra nem.

- Ki találtad mit mondasz? - súgta oda Rose.

- Nem, majd inprovizálok. - mondtam s olyan izgalmat éreztem mintha egy idegenekkel teli helyre mennék s ott lenne a fiú aki tetszik nekem.

Ahogy ezt ki mondtam az utolsó lépcsőfokra léptünk ahol Rose megbotlott s majdnem előredőlt de sikerült elkapnom igy mindketten borultunk. Egyenesen be estünk a VIP részlegbe ami vizhangzott nevetésünktől. Ennél hatásosabb belépőnk nem is lehetett volna.

- Reederica. - hallottam ahogy férjem a nevemet mondja s térdeimről lehuppantam fenekemre.Nevettem, nevettem szüntelen.

- Úristen, megmentetted az életem.

- Bármit megtennék érted, te hányszor mentetted már meg az enyémet.-igazából volt benne igazság a viccet félretéve, hiszen ha annak idején Rose nem rángat kifele engem és Willt a kokain áztatta éjszakákból akkor most kitudja hol lennék. Minden rossz indulat nélkül de talán az egyik rúdon táncolnék vagy még rosszabb.

És akkor eszembe jutott, ez pofon egyszerű.Őszinte leszek.

- Szia. - válaszoltam férjemnek.

Richard felált és hozzám sétálva lenézett  rám, kezét nyújtotta amit el is fogadtam. Majd kinyujtotta kezét Rose felé. - Rose. - barátnőm felnézett, sőt egyenesen a szemébe nézett s elfogadta segitségét. Felált majd megigazgatta ruháját.

- Szia, hol jártál ma? Alig láttalak. - kérdezte Dan, Will felé intézve szavait.

Richard megfogta derekam és a bársony kanapéhoz vezetett majd helyetfoglalt és ölébe húzott mint mindig. Kényelmesen elhelyezkedtem és vártam.Roset figyeltem aki velünk szemben Will mellett foglalt helyet.

- Meg sem álltam. -válaszolta Will.

- Haza sem jöttél. -folytatta Dan.

Richard átkarolt és fejét a vállamra hajtotta majd felnézett rám. Mosoly szökött arcomra s újaim végig szaladtak haján majd gyengéden simogatni kezdtem.

Már tudta, tudta, hogy tudom. Mosolya elárulta s szavai megerősitettek abban amit gondolok.

- Rose mit keres itt?

- Tudni szeretnéd,hogy miért van itt a lányod keresztanyja? - direkt mondtam igy, hiszen ez a terv. A keresztelő egy hónap múlva lesz s ha valaki akkor Rose biztosan ott lesz a többiek jelenleg még kérdésesek.

- Reedericám, ne viccelj velem. Tudod, hogy nincs jó kedvem. - elővette telefonját és bekapcsolta a bluetoothot.Nem teccik ez nekem.

Rose nyugodt volt és türelmesen várt, én a helyében már véresre kapartam volna a karomat.

Richard belement a galériába s egyből a videók közé, meghűlt bennem a vér.

Közben halottam ahogy Will feljebb veszi a hangerőt és válaszoll Dannek.

-Dehogynem, voltam otthon kétszer is.- Will nem tettetett semmit. Nem volt kedves, rideg volt.

Will tudott igazán félelmetes lenni, de ezt az énjét ritkán látni.Ő nem tudja titkolni az érzéseit és nem is ál szándékában.

- Először mikor rábeszélted Rickyt, hogy kicsinálja Roset. Másodszor meg összepakolni.

-  Ohohó, csak kibukott, hogy mi bajotok. - szólt Richard.

- Összepakolni? Elment az eszed? Dehogy pakolsz, nem mész te sehová.

- Na ne mond.

- Hát de mondom bazdmeg.

Egy pillanatra nem figyeltem, a hangszórókból meghalottam Richard hangját a videóról, a hatalmas kivetitőkön amik körbe vették a klubbot belülről megjelentek az első képkockák s Rosera nézve láttam ahogy a lány egy szemhunyásnyi idő alatt összetörik ebben az átkozott percben.

Hirtelen felindulásból kikaptam Richard fegyverét, felhúztam és kilőttem az egyik tévét még mielőtt a kamera Rosera irányult. Elsötétült minden, lentről sikolyok váltották egymást.

Richard nevetett, jelenleg mintha egy másik énje mutatkozna, egy olyan amit én nem ismerhetek.Pár jelzőfény világitott ami elegendő volt ahhoz, hogy lássuk egymást.

- Mindenki takarodjon ki a picsába. - kiáltott fel s az emberek elkezdtek kiözönleni.

- Úgy érzem szar került a palacsintába. - mondta Franky.

A klub elkezdett kiürölni, a biztonsági emberek fel rohantak, hogy megbizonyosodjanak főnökük biztonságáról.

- Mehettek fiúk, innentől privát a buli. - mondta szikrázó tekintettel.

- Mondja el valaki, hogy mi van mert szart sem értek. - nézett rám Patrick.

- Az van barátom, hogy Reederica és Rose barátsága véget készül érni.

- Tessék? Miből gondolod, hogy majd a ti eszement viselkedésetek miatt én Roset fogom hibáztatni.

-Én ugy gondolom,hogy...

- Kurvára leszarom, hogy mit gondolsz Franky, te is benne vagy. - Franky védekezően maga elé rakta kezeit. - De, hogy Dan. Pont te vagy a felbújtó azt sosem gondoltam volna. Most ez igy jo neked? Will kurvára elfog hagyni, ezt érted el.

- Miből gondolod, hogy Will megteheti? 

- Miből gondolod, hogy nem meri? Ha meg teszi én támogatom.

Dan elmosolyodott, kurva jó .Most egy olyan énjét látom amit nem szerettem volna.Patrick és Xavier nincs benne, Franky pedig nem fogja kimutatni a foga fehérjét hiszen én vagyok az Ő múzsája, ez egyértelmű.

- Reederica..

- Daniel, nem nyitok vitát! - bizonyára nem tetszett neki a hangnem de ez engem már egy cseppet sem érdekel.

      Folytatás a következő részben...

  🖤Drága Gengszterséges brigádom 🖤

Meghoztam az új részt, az elmúlt kép napban nagyon produktív voltam s ennek meg lett a gyümölcse.
Nemsokára jön a követlező is.
Csodás őszt kívánok mindenkinek.
Sütőtökös muffinban és Pumpkin Spice Lattéban gazdag esős napokat mindenkinek!🖤🧡

  Millió csók.
🖤STORM🖤